Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-17 / 38. szám

JNÍYÍRYIDÉK Jogalanyok. A frankügy három vádlottja, Nádossy, Kurcz és Gerő megtagadták annak a felhívásnak a teljesítését, hogy a parlamenti bizottság előtt megjelenjenek. Jólehet mindhárman előzetes letartóztatásban vannak, a kir. ügyészség nem alkalmazott kényszerítő rendszabályokat ellenük, hogy ha kell, karhatalommal is előállítsa őket. Az eset éles megvitatás tárgyát képezi azóta és csak természetes, hogy igyekeznek azt kihasználni politikai tőke kovácsolására mindazok a tényezők, akik minden dolgot elsősorban ebből a szempontból szeretnek pertraktálni. Már halljuk is az adáz támadásokat a kormány, az igazságügyi szervezetek, ügyészség stb. sőt maga ellen a parlamenti bizottság ellen is, hogy ilyen pipogyák, olyan pipogyák, ilyen szerények és olyan tehetetlenek, stb. stb., hogy még három letartóztatott egyént se tudnak előállítani, ami megett szerintük bizonnyal titkolni való lappang, tehát újból és u;ból lepleznek és igy, tovább. Ezek között a támadások között azután meglepődéssel olvasunk nyilatkozatokat jogász-emberek szájából Is, amelyek éppen jogi szempontból tarthatatlanok. Ha laikusok gondolkoznának ugy, hogy egy letartóztatott egyén már mint jogalany nem is jöhet számba, hanem azt ide-oda lehet hurcolni, állítani, vezetni, mint egy barmot, mert az karhatalom alatt áll, tehát azzal azt lehet csinálni, amit akarunk: akkor nem csodálkoznánk az ilyen nyilatkozatokon, de jogász emberek szájából ez a beállítás valóban meglepő és nincsen más magyarázata, mint hogyha pgyszer valaki mindenáron politizálni akar, akkor nincsen ott se jog, se tárgyilagosság, csak elvakultság és szenvedelem. Hát bjzony nem ugy áll a dolog. Azért, mert valaki előzetes letartóztatásban van, azért még nem szűnik meg jogalany lenni. Azért még nem tekinthető akarat íiélküli Vogelfreinak, aki kényre-kedvre ki van szolgáltatva az államhatalom végrehajtó szerveinek s akivel azt lehet csinálni, amit akarunk. Az előzetes letartóztatásban lévő tgyénnek egyéni szabadsága igenis korlátozva van, — de csak anynyiban, amennyiben az az ellene megindult bűnvádi eljárás eredményes lefolytatásának érdekében szükséges. Az ilyen egyént mindazok a hatóságok, amelyek a büniigy lefolytatására vannak hivatva, tehát rendőrség, ügyészség, vizsgálóbíró, vádtanács, törvényszék: tehát a büniigy funkcionáriusai csakugyan akkor és oda állithatják, ahova és amikor a bünügy felderítése céljából azt szükségesnek és indokoltnak tartják. Tehát elvihetik a helyszínére, szakértői szemlékhez, szembesítésekhez, saját maguk elé idézhetik újbóli és újbóli kihallgatás végett: — de jól jegyezzük meg: — csakis a büntető hatóságok és csakis a bünügy lebonyolítása céljából. Tehát még" ezek á hatóságok se cipelhetik és állithatják a hatalmuk alatt álló egyéneket sehova máshova és seminő más célbóí, amf a bűnügyi eljárás keretén kívül esik. Minden ilyen kivül eső célból alkalmazott kényszerítő eszköz a hivatalos hatalommal való. visszaélés jogi fogalma alá esnék. Igy áll a kérdés tisztán jogi szempontból. Már most, aki tudja, hogy a parlamenti bizottság nem büntető , hatóság, hogy annak működése az = ügy büntetőjogi vonatkozásaitól teljesen független és egészen más j célokat szlgál: az nem fog az eset-' | bői ujabb fegyvert kovácsolni se a j ; kormány, se az igazságügyi szerI vek, se a parlamenti bizottság i egyedül korrekt eljárása miatt, mert | hiszen ezek a renitenskedő egyéi .nefckel szemben csakugyan teheí tetlenek voltak. ! Az a kérdés, fiogy a vádlottak, 1 akik a megjelenést megtagadták, ildomosán és a saját maguk szem| pontjából okosan cselekedtek-e. — Azon lehet vitatkozni. De azon, hogy a hatóságok nem akartak hivatalos hatalmukkal visszaélni és törvénytelen dolgot cselekedni, — azon senkinek se szabad egy jogállamban megütközni: — legkevésbé pedig azoknak a liberális ssajtóorgánumoknak és liberális politikai tényezőknek, akik egyébként és minden más esetben olyan nagy hanggal' szoktak védelmére kelni az egyéni sérthetetlenségének. Hogy pedig ezekkel az elemi jogelvekkel Nádossy országos főkapitány tisztában volt és minden W 4 1926. február 12. kitanitás nélkül is jól tudta, hogy őt törvényesen nem lehet parla* menti bizottság elé állítani kényszereszközök alkalmazásával: azt talán fel lehet tenni égy országos főkapitány jogi tudásától, — tehát még azt se I5ell feltételezni, hogy felülről lettek volna a vádlottak kitanítva. NádoSy nagyon /ói tudta, a másik kettőnek pedig jogászemberek a védőügyvédéi. Ezek pedig bizonnyal szintén nagyon jói tudják, hogy mi' egy jogalany helyzete Magyarországon. Sas; Szabó László. k nyíregyházi összmunkásság második ismeretterjesztő előadását Kardos László dr. debreceni tanár tartotta „Művészet és szocializmus" cimen. Nyiregyháza, február 16. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Elismerésre méltó kulturmisszió teljesítésére vállalkozott a nyíregyházi összmunkásság vezetősége, a célul kitűzött ismeretterjesztő előadás sorozatának megvalósítása által. Nyiregyháza társadalmi életében, hézagpótló, és jelentőségteljes kulturteljesitmény ez a nemes törekvés, különösen mikor olyan illusztris előadók szerepelnek a meghívottak között, mint ür. Kardos László, á debreceniek kiváló tudásu professzora. Csodálkozásunkra szolgál tehát, hogy Nyíregyháza társadalmának szélesebb rétegében nem keltett érdeklődést ez a jelentős kultur-akció, és csak a munkásság körében hatott íntenziv vonzó-erővel, holott, hangsúlyozzuk értékénél fogva számot tarthat a legáltalánosabb látogatottságra. Vasárnap délután 3 órai "kezdettel rendezte az összmunkásság vezetősége a második ismeretterjesztő előadást a Bocskai-vendéglőben. Török János párttitkár megnyitó beszéde után Dr. Kardos László tartotta meg magas színvonalú előadását »Művészet és szocializmus< címen. Mélyen járó fejtegetéseiben a művészet és szocializmus viszonyát ismertette. Foglalkozik a művészet célkitűzéseit magyarázó különböző theóriákkal, melyek két -főcsoportra oszlanak, aszerint, amint kivül eső célt tulajdonítanak a művészet feladatául, vagy nincs kívül eső céljuk, azaz öncélúak. Előadó az öncélú »l'art pour l'art« elmélet mellett foglal állást, mely a művészet szabadságát hirdeti és a tehetségen kivül nem ismer parancsolói maga felett, szemben az aktivizmussal, mely szerint a művészet legyen aktív, adjon világra szóló hangot az emberi szenvedésnek, ne legyen szenvtelen és közönyös, hanem mutasson utat, tendnciát. Itt találkozik a művészet a szociális eszmékkel. Előadó szerint az akti-* vizmus helytelen, mert a művészre gyakorolt felfogásbeli kényszer, tórzrproduktumot Szül, megakadályozza a talentum abszolút kibontakozását, lebilincseli energiáját. Sem a szocializmusnak, sem más társadalmi vagy politikai pártnak nincs joga tehát lelki terrort gyakorolni a miivészre. A művészet alkosson önmagától, mert legideálisabb feladata az emberiség értéktömegének gyarapítása. A tendencia nem lehet benne értékmérő, csak az esztétikai, művészi tartaDIADAL IWOZgÓ . ••••MÉMÉHI wm iHMiMaa<BaHÍpai wutiimm ^béiíimWÉHHHIÍ Február 17-18-án, szerdán és csütörtökön 5, 7 és 9 órai kezdettek Luci an o Albertini a világhírű artista legújabb szenzációs attrakciója: A csillagok ura kalandor dráma, a bravúros trükkök végnélküli láncolata 6 felvonásban. Kisérő műsor : Álarcosbál a fogházban. 2 felvonásos vígjáték. Smuzolini, mint Sherlok Holmes, 1 felv. burleszk. JcSn: iőn: Mindenkié és senkié! és Taníts meg szerelni! lom, amelynek végül mégis van társadalmi hatása is, mert a művészet, a »szép« erejévei nemesiti és alkalmassá teszi a lelkeket szent eszmék befogadására. A nagyszámú hallgatóság mély % figyelemmel kisérte az értékes előI adást, melynek végeztével Török | János párttitkár mondott köszöne• tet az előadónak, egyszersmind bejelentette, hogy a legközelebbi előadás folyó hó 21-én, vasárnap délután 3 orakor lesz, szintén a Bocskai-vendéglőben. (K. t. j:J Homokszemek. A «nyelvrindelet» élénken foglalkoztatja a Csehszlovák állam minden rendű és rangú polgárát.. Ez érthető is, mert hiszen az álmok-álma, a nagy cseh állam megvan ugyan némileg alkotva, azonban a népességgel egy kis baj van. — A nyelv tekintetében ugyanis csehül állanak. Az állam keretébe kényszeritett magyar ,tót, német stb. nyelvű népesség semmiképpen sem tud márói-holnapra az állam nyelvén beszélni. Az eleinte oly nagyon dédelgetett tótocskák is mintha kivoinának cseréíve. Tudatára ébredtek, hogy csak eszközöknek lettek felhasználva a csehek által, a csehek nacionalista törekvéseinek a megerősítésére. S most, amikor a tot nép leghangosabb vezetői is, akik folyton hangoztatták, a magyar «elnyomás» alól való felszabadítást, látják, hogy félre lettek vezetve, bevannak csapva, kézzei-lábbal tiltakoznak a valódi elnyomás ellen — eddig még eredménytelenül. Azonban íiltakozázásuknak kezd már a gyümölcse megérni. A csehek jónak látják uralmukat alátámasztani egy meglehetős reakciós nyelvrende'.ettel. Ezzel el fogják érni azt, hogy a különféle összetételű nemzetiségek még inkább vágyni fognak az önállóság, a szabadság után. £s menüit jobban szorítják a csehnyeívprést, annál inkább vágyódik, annál inkább epekedik mindenki a saját anyanyelve után. El fog jönni, az az idő, amikor a természetellenes rendeletekre és a légionaisták szuronyaira alapított «állam» kártyavárként fog összeomíam. - - Ez nekünk ugyan szomorú és drága elégtétel lesz. Viszont szomorú tanulságul szolgál a Felvidék azon tótjai számára is, kik adjiig, míg a mágyar róna termette búzát és gabonát arathatták s abból láthatták ei kenyérszükségletüket, mindig elégedetlenek voltak, dacára annak, hogy sokszor előtérbe lettek helyez- • ve a magyar mezőgazdasági' munkásokkal szemben; a miénknél hasonlithatatlanabbul mostohább természeti viszonyaik miatt. A nyelvrendelet biztosit ugyan bizonyos jogokat a kisebbségéknek, azonban az eddigi tapasztalat azt bizonyítja, hogy odaát a kisebbségi jogok tiszteletben tartása csak papíron van meg. Akár a tisztességet, akár a becsületet keressük odaat, mindennel egyformán csehül állanak ők. A bujtosi sártengerrői szóló cikke a Nyirvidéknek egy nem Várt fordulatot idézett elő az alvégen lakók, de különösen az líraiján lakók lelkivilágában. Bármennyire hihetetlenül hangzik, de mégis tény, hogy féltékenyek lettek abujtosiakra. Féltékenységüknek oka az, hogy eddig szentül meg voltak győződve arról, hogy a városnak" egyik részében sem'kell olyan bravúros artista mutatványokhoz hasonló járási műveletet végezni esős, sá-