Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-01 / 1. szám

JÓSA AN! Nyíregyház Postafiók: 57 )DAr> 'l\Ao UZEUM -^íca 15. ele fon: 2 Boldog Ej évet! Kérdezhetné valaki: talán gúnyo­lódom!? Kérdezhetné: lehet-e bol­dog uj esztendeje a magyarnak? — Nincsen-e szarkazmus a régi meg­szokott uj évi gratulációban? Le­het-e gúnyolódás nélkül boldog uj esztendőt kívánni tépett, rongy koldusnak? sorsüldözött, apátlan, anyátlan árvának? Végzett mosto­ha-gyermekének? ősei földjéből ki­tagadottnak, vérző sebektői szag­gatott bénának? Soha még jlyen keserves uj év­re nem ébredt a magyar. A több mint tiz éves megpróbáltatásnak most érik minden keserű gyü­mölcse. Recseg-ropog a megtépett hajlék megmaradt falazata, meg­bontott gerendázata is! Súlyos gazdasági problémák szegődnek az egyébként is ezer krizistőí megvi­selt közállapotokhoz. A honfibánat­nak keserű kenyere is fogyatékán és a rendkívüli télnek fázó nyomo­rúsága didereg dermedt tagjaink­ban. Már nem elég a diplomáciai aknamunka, amellyel évről-évre keserítik napjainkat, nem elég a türelempróbától szakadásig emész­tett és porig alázott nemzeti büsz­keségnek lassú haldoklása, nem elég a ránk zúdított gazdasági harcnak ezernyi tüszurása, nem elég az egész müveit emberi tár­sadalomból való kiközösítés, a tel­jes elszigetelésre törekvő körülhá­lózásnak alig elviselhető nyomása: már ujabb embertelenséggel kí­sérleteznek. Ránk zúdítják a sze­szélyes elemeket. Mint felesleges és kártékony férgekre árvizet bo­csátanak, hogy kiöntsenek télvíz idején meleg otthonunkból és el­árasszák a jövendő nyár gazdag Ígéretétől ékes földjeinket és •megfosszanak a bizakodó remény­kedés ártatlan örömétől is. Kará­'csonyra szerezték ezt az ünnepi meglepetést- Müveit nyugathoz illő kitalálással. A legsötétebb há­borús eszközök cinizmusával- —­Itt már nincs tovább- Ennél már nincsen fokozás. Árulást, cselszö­vést, patkányerkölcsöt tovább fej­leszteni lehetetlenség. Emberi for­mába öltözött duvadak közt élünk testvértelenül, kifosztva, kiszolgál­tatva, árván, koldusán, megcson­kítva, szinte reménytelenül. Kérdené valaki : lehet-é guny nélkül boldog uj évet köszönteni? ' És én az eltökélt hitvallók meg­ingathatatlan hitével és bizalmával ismétlem : Boldog uj esztendőt ! Mert hiszem és vallom, hogy a hol legnagyobb a szükség : ott van legközelebb Isten ! Mert Isten azt próbálja, akit legjobban szeret. Na­gyon szerethet bennünket az Ur és és bizalommal fogódzom meg suj­toló karjába és hitemben meg nem tántorodva kiáltom : »Megbünhödte tnár e nép a multat, jövendőt, — hozz rá vigesztendőt ! !« Nem régen ünnepeltük a szent karácsony ünnepét. Hitünkben ott is megerősödtünk és nem lehet kétségünk, hogy a szabadítás nem 'késhet sokáig!" Nem kételkedhe­tünk, hogy mindez nem az örök Igazságnak a végső ítélete. Ez csak próba lehet. Ut a teljes tisztulás, a teljes szabadulás felé ! ! Minél szigorúbb jelek mutatkoznak, annál erősebben hiszem, hogy betelik végre a keserű pohár és utolsó cseppjei után az engesztelődés, az igazi, _ a végső nagy igazságszol­gáltatás következik. Lesz még bol­dog uj esztendő! Legyen ennek neve : 1926 ! Sasi Szabó László. A Káosz szabolcsvármegyei választmányának elnöke a közalkalmazottakat érdeklő kérdésekről. Nyíregyháza, december 31- (A Nyirvidék tudósítójától.) A Nyirvidék megírta, hogy dr. Ragó József kir. törvényszéki biró' a Kansz szabolcsvármegyei tör­vényhatósági választmányának el­nöke a választmány legutóbbi köz­gyűlésén az elnöki tisztségről való lemondása alkalmából nagyszabású beszámolóban ismertette álláspont­ját a közalkalmazottakat érintő kér­désekben. Ezek közül a kérdések közül a Tisztviselőtelepre vonat­kozó álláspontot ismertettük s a többi közérdekű kérdésekben tett nyilatkozatot adjuk közre. Dr. Ra­gó József elnök az egyes aktuális 1 kérdésekről a következőket mon­dotta: A fizetésrendezés A fizetésrendezés kérdését ille­tően az országos választmányi ülé­seken mindig azt hangoztattam, hogy ez a kérdés a nemzet jól fel­fogott érdekének megfelelően és közmegnyugtató módon csakis az arányos közteherviselés elvének alapulvételével és ezen elvnek a le­hetőség határáig terjedő érvénye­sülésével oldható meg. A helyzet jelenleg az, hogy a köztisztviselők 10 évi nyomorgás után átlagosan a világháborút megelőző javadal­mazásuknak 50 —60 százalékában Legalkalmasabb ÚJÉVI AJÁNDÉK 1 pár magasszáru Svéd hócipő ... K 250 000 1 pár elegáns amerikai hócipő ... K 210 00 0 1 pár igen szép házicipő különböző .. K 95.000 színekben • • • • • « Telefon: 351. 1926. január 1. részesülnek, 40 - 50 százalékot, te­hát az állam a köztisztviselőktől havonként elvon és ezenfelül tény­leges javadalmazását még külön megadóztatja. J^iután azonban a magyar köztisztviselők elsősorban magyar hazafiak és csak másodsor­ban közszolgálati alkalmazottak és miután tudják azt, hogy ebben a sokat szenvedett, elszegényedettéi nyomorékká csonkított országban az életlehetőség forrásai a gazda­sági ágazatok életképessége, en­nélfogva a törvényhatósági választ­mán)- képviseletében a közteher­viselés arányos megosztását addig a mértékig hangoztattam szüksé­gesnek, amely mérték még a gaz­dasági ágazatok rentabilitását nem veszélyezteti. A minden gazdasági ágazatra kiterjedő arányosítás ezen mértékét pedig kívánja a gazdasági ágazatoknak nemcsak a jelenre te­kintő, hanem a jövőt szem előtt tartó érdeke is, mert iiy módon áll helyre az egészséges társadal­mi egyensúly, lesz biztosítva a jogrend, növeli kifelé a bizalmat es hitelt, az elszakított részekre pedig a vonzóerőt. c A nyugdíjasok: A közszolgálati alkalmazottak nyugdíjjogosultságát törvény sza­bályozza, ennélfogva ebben a kérdésben az volt az álláspontom, hogy az állam presztízse megkö­veteli, hogy a nyugdíj a tényleges közszolgálati alkalmazottak java­dalmazásának megfelelő arányban folyósittassék. ,Az idevonatkozó or­szágos akció részleteit és a genfi határozatokat méltóztatnak ismerni, amelyek alapján fokozott reménye lehet a nyugdijasoknak, hogy ügyük kedvező befejezést nyer. A státusrendezés. A státusrendezés a szanálással kapcsolatos kényszerű alkotás, véglegesnek nem minősíthető. Be­levegyül ebbe némi fizetésrende­zés is, de oly áldatlanul, hogy an­Sóvár Eulália tűszárásai. Irta: Marconnay Tibor. Elmondom, amit Sóvár Eulália különös életéről tudok. Vannak nők, akik asszonykoruk­ban is vén lányokhoz hasonlatosak. Sóvár Eulélia is ilyenforma volt. A gyenge, szerencsétlen és zsugori nő Y. városból került Pestre. Még lánykorában rájött, hogy a zsidóság nyers' életöröme nem felel meg gyámoltalan Jényének s az áhí­tatos katolicizmus oltárán szerette volna megtámasztani rozoga életét. Huszonhatéves korában, mikor imár, — mert nem volt csinos, — majdnem pártában maradt, hirte­len megkérte s feleségül vette Só­vár Vince szintén katholikussá ved­lett somogymegyei gazdag vendég­lős és földbérlő, erőszakos, iszá­kos, csapodár ember, ki házasságok első évében is már buzgón csalo­gatta. De 1 — bár a férfi hűtlensége mind sűrűbben ismétlődött — ki­tartottak egymás mellett. Négy gyermekük lett ; három fiu és egy lány. A legidősebb fiu még gim­mazista korában csúnya betegséget szerzett s hamar elpusztult, a má­sodik, — tehetséges ifjú ,— ledér asszony és adósság miatt főbelőtte magát abban az évben, mikor mér­nöki diplomát kapott, a harmadik fölülkerekedett a helyzeten, kika­cagta a! szűk látókört s ment Ame­rikába, ahol kitűnő üzletet nyitott, meggazdagodott és nem vett tu­domást rokonairól. Még a lány oko­zott Euláliának legkevesebb kese­rűséget. Frida tiszteletadó gyer­meki szeretettel ragaszkodott hoz­zá. Mikor Sóvár Vince meghalt s Eulália özvegységre jutott, az ame­rikai fiu mindent magához kapari­tott, de mégsem mindent. Mert Fridának akkor.már önálló keresete volt. Sokat keresett ; gyönyörű és nagyértékii ékszerei is voltak, te­fiát a.fivér kegyetlensége nem sokat árthatott. Frida anyjával Pestre ment, ké­nyelmes lakásba, melyet anyja ne­vére íratott. Eulália igyekezett az összekötte­tést szülőhelyével ezután is fenntar­tani. Lakásán találkozott a vidéki dzsentri és iparos társaság, zsur­jain megjelentek az Y. városból Pestre vetődött lányok. Bizonyos idő múlva Eulália félt, hogy laká­sának egy részét elrekvirálják, ezért jókora részét bérbe adta. Kenyeres Irma volt az első vállalkozó, egy jómódú Y.-i kereskedő leánya, ki Pestre egyetemre járt. Azért hagy­ta ott a lakást, mert feleségül vet­te Ferkó Elek miniszteri tanácsos, államtitkár és végül miniszter. — Mindenki tudja, hogy Ferkó kivé­teles tehetség, ki megérdemli a miniszteri tárcát, a bársonyszéket és főképp nejének bálványozó sze­retetét, Mert hiszen ő is imádja az ! asszonyt. Kenyéri Irma jó és hü feleség, gondos, szigorú anya, szó­val egészen normális nő, de apró­cseprő hibáit rádiónál sebesebben terjesztette Eulália asszony uzson­názó társasága. _ És bár például Eulália szegény­ségéről szóló panaszait senki sem vette komolyan, ezeknek a híreknek mégis hitelt adtak itt is, ott is. Frida kisasszony ékszerei szapo­rodtak és Sóvár néni bőségben élt. Annál furcsább, hogy folyton csa­logatta magához a szülővárosából származó lakókat. Hol egy vidéki leányt, aki Pestre jött, hol, kivéte­lesen, pesti férfit, kinek az volt a nagy hibája, hogy nem akarta Fri­dát feleségül kérni, minek következ­tében apró-cseprő hibái köztudo­másúvá tétettek. Oabriele Felucchinak, a kiváló olasz drámairónak felesége, Mező Katalin szintén Eulália szülőhelyé­ről származott a fővárosba, szeren­csétlenségére még otthonról ismerte Sóvárékat, olykor mégis látogatta őket s anya és lánya nóggatásá­nak engedve ideiglenes lakásnak ő és . férje igénybevették a Sóvárék lakosztályát. Eleinte arról volt szó hogy Felucchiék csak mint vendé­gek jöjjenek, de ezt nem fogadták el. Rendesen fizették a méltányta­lanul magas bért, bár Mező Ka­talinnak akkor nem volt szerző­dése, Oabriele pedig még nem, vagy már nem volt tekintély Ma­gyarországon. ' x Mert itt nem becsülik a külföldi Grammofonok és lemezujdonságok K^SasSsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom