Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-11-04 / 250. szám

2 Jftítisannfe 1925. november 4. Biztosítók harca a mezőgazdaságban. Irta: Bokor József, az Országos Többtermelési Liga igazgatója. Egész gazdasági életünk érzi, hogy a termelési konjunktura mú­lófélben van. Az utolsó nehéz gaz­dasági év arra figyelmeztet, hogy egy mindinkább ránk nehezedő helyzettel kell majd megbirkóz­nunk. És hogy az ország létharcát győzelmesen megvívhassuk, a nagy termelő államokkal a ver­senyt felvehessük, gazdasági be­rendezkedésünknek is olyannak fcell lennie, hogy abban az" összes közgazdasági faktorok együtt mű­ködve, közös erővel szállhassanak |sikra a magyar érdekekért. A mezőgazdának sokat, jót és olcsót kell termelnie. Hogy ezt tehesse, a magyar ipari és kereskedelmi'érdekeltségeknek meg kell őt érteniök. Egymásért, egvmás mellett kell a ránk nehe­zedő gazdasági harcokban pállanunk és semmi esetre sem egymás ellen. Legutóbb a biztosító intézetek harcairól olvasunk. Külföldi, erős tőkével rendelkező biztosító inté­zetek akarják, a háborús és forra­dalmi küzdelmek alatt megtépett magyar biztosító intézetekkei a versenyt fölvenni. Nagyon termé­szetes, hogy elsősorban is haza­fias kötelességérzetünk parancs­szavára kell hallgatnunk, ha ezt a kérdést elbírálni akarjuk. Jel­szavunk: Pártoljuk a' magyar ipart és magyar kereskedelmet. Sajnos azonban, a pártoló jelszavak nem öntenek uj életet, a nehéz küzdel­mekkel vajúdó és mindinkább romló biztosítási intézményekbe, vi­szont nem adnak létjogosultságot a külföldről beözönlő idegen bizto­sitóknak sem. Ha a termelés és kereskedelmi szervezkedés nem se­gít a biztositókon, akkor egymás mellett pusztulnak el. A biztosítás a többtermelés egyik elengedhetetlen kelléke. A munka eredményét elemi károk ellen feltétlenül biztosítani kell. Ha a gazda verejtékes munkája egy váratlan elemi csapán következté­ben, tehát önhibáján kivül elpusz­tul; a termelés fokozására nem igen fog gondolni. Ha állatai, egyéb- ingó és ingatlanai ilyen elemi veszélyek szeszélyeinek van­nak kitéve, nem a legjobb föl­szerelést fogja beszerezni, hanem olcsóbbat, kevésbé hasznothajtó­kat; tehát olcsó eszközökkel drága munkát fog végezni. Ez pedig ered­ményeiben nemcsak silány, ha­nem mennyiségében is oly kevés lesz, hogy evvel a verseny terére sem léphet. Az állatbiztosítás egész Euró­pában magas fokon áll, nálunk ímostoha 'gyermeke a biztosíltásl' intézeteknek. És miért? Az állati termékek haszna nem fedi az állat­tartásra fordított költségeket sem. Mert például, a tej csak a fővá­rosban drága, mig a gazdáktól na­gyon olcsón vásárolják. A gazda ennek következtében, tiszta fajta, továbbtenyésztésre alkalmas állat beszerzését nem tartja kifizetőnek. Olcsó állatot vásárol, csakhogy trágyája legyen. Állattenyésztésünk igy visszamarad, ez pedig országos kár. Az olcsó állatot biztosítani pedig jiem érdemes, mert a biz^ tositási dij csák fokozná a tulkiadá­sokat. Tehát kiviláglik, hogy, miért nem boldogulnak a biztosító intézetek. Nem segíti azokat egy komoly, terményeit közvetlenül értékesítő kereskedelem, nem támogatja a tejfeldolgozó ipar és a gazda sem, miután a tenyészállatok beszerzé­se nem rentábilis. A kereskedelmi és ipari érdek­szervezetek volnának hivatva, a mezőgazdaságnak rájuk nézve is életkérdést képező problémáit meg­oldani, hogy a többtermelés tény­leg válóra váljék. És ezt kell, hogy tegyék! Ha nem, ugy győzni fog a nagytőkével "rendelkező külföldi vállalkozás, a magyar kereskedelem és magyar ipar múlhatatlan kárára. (*) Kényszerkölcsön kötvényt vesz Nemes Sándor bank- és váltóüzlete Nyíregyháza, SzécHe­nyi-ut 7. 3x (*) Tűzifa, magyar és porosz szén állandóan kapható, Hangya Széchenyi-tér. Megrendeléseket azonban bármely «Hangya» fiók elfogad. • 3x Tízéves nyíregyházi gyerekek rabló­romantikája. Bandába tömörültek és több üzletet kifosztottak. Napirenden van a fiatalkorú bűnözők bekisérése. Egy tízéves fiu rablótámadása. Piadal Moz gó IAa v kedden utoljára 5, 7 és 9 órai kezdettel: Aki a pofonokat kapja Leonid Andrejew világhírű drámája. Egy clovn tragikus története 7 felvonásban. Ren­dezte: Viktor Sjöströ.n — Főszereplők: Norma Shearer, John Guilbert, Tully Marshall, Lon Chaney, a Notre-Damei toronyőr főszereplője. LON CHAVEY művészete a legrettenetesebb emberi scrsot a könnyeken keresztül kacagó össze­tört sziv történetét érzekelteti meg előttünk. Egy film, amelynél süni, nevetni és izgulni fog a közönség. KÍSÉRŐ MŰSOR: Buster és a jó szomszédok I A pénznek nincs szaga! A «Nyirvidék» tudósítójától. Az őszi szezon végével megkez­dődött a nyomor küzdelme a hi­deggel. Jön a kegyetlennek jósolt tél, itt a novemberi házbérfizetés Damokles kardja, nincs ruha, cipő, meleg alsó, tüzelő, sőt be­tevő falat sincs. Jönnek a kétség­beejtő napok. A családfő munka után lohol, azt anya is kenyér után néz, s ezalatt a fiatal, serdülő, zsenge gyermekhajtások felügye­let nélkül csavarognak a külváros utcáin. Először kéregetnek, néhány ezer koronát összegyűjtenek, s elmen­nek a moziba, vagy Nick Carter regényt vesznek s azt olvassák nagy élvezettel. Mindkét élvezet egyszersmind «tanu!ságos» is. A kalandorfilmek romantikája meg­kapja a tapasztalatlan gyerekek lelkét, lassankint, a tudat alatt ösz­szegyüi bennük az olthatatlan vágy a veszélyes vállalkozások után. ök is szeretnének valami na­gvot, dicsőt elkövetni, mint Bick, a betörőkirály, akit 12 felvonáson keresztül hiába üldöz Scherlock Holmes. Összeülnek titokban tanácsko­zásra, s nem sok idő múlva meg­alakítják a rablószövetkezetet. De nemcsak elméletben, hanem gya­korlatban is. Betörnek üzletekbe, utcai árusitó bódékba, s ahol va­lami elemeinivalót látnak, annak pár pillanat múlva hült helye van. jMindent ellopni, ami ellopható! ez a jelszavuk s igazán fiatalkori ta­pasztalatlanságuknak köszönhető, hogy a rendőrség nemsokára nya­koncsipi a kis rablókat. A napokban két ilyen rablószö­vetkezetet tett ártalmatlanná a nyíregyházi államrendőrség. Mind­két társaságnak egész tekintélyes bünlajstroma van. Vannak azonban egyéni bűnösök is, akik a «maguk szakáilára» dolgoznak. Ilyen volt az a tízéves fiúcska, aki a vasút környékén formálisan megtáma­dott egy tejért igyekvő 12 éves (kislányt, s ajttól a pénzt elrabolta. Ezek a szimptomatikus jelensé­gek kell, hogy gondolkodóba ejt­sék a hatóságokat, az iskolavezető­iket és a szülőket, mert a legjobb családból való gyerek is belekeve­redhetik ilyen kis exaltált társa­ságba. Valamit kell tenni, hogy ezek a megtévedt gyerekek sona többé ne kerüljenek vissza a bün utjára s hogy'-általában ne fordul­hasson elő az a helyzet, hogy amig a közbiztonsági állapotok a fel­nőttek szempontjából egészen megnyugtató statisztikai adatokat mutatnak, addig a fiatalkorúak, sőt a büntethetőségi korhatáron aluliak soha nem tapasztalt ará­nyú bűnözési hajlamot árulnak el. Kínai apák, magyar anyák, magyar gyerekek Egy különös magyar telep Tillaucourthban. Kinaiak, akik Budapesten nősültek, Párisban magyarul ta­nultak és magyarul taníttatják gyermekeiket. Látogatás a kinai magyar telepen. 2 felvonásos burleszk, 2 felvonásos burleszk. PE6GY Jön Az Óceán kisasszony Jön PEG6T 1 (Páris.) A szük utcák sorára las­san ráborul az este. A gyárak ké­ménye már nem füstölög, vége Van a munkának., A sürün egymás­mellé húzódó szállodákban, ame­lyekben a Renauld-gyár munkásai laknak, ilyenkor az esti órákban, amikor a gépek gyomrát nem kell emberi munkával táplálni, fel­pezsdül az élet. A keskeny csiga­lépcsők csöndjét nehéz lépések zaja veri fel, a vékony szoba fala­kon át bábeli nyelvzavar szűrődik által. Mert ezekben a kis szállo­dákban a világ minden nyelvén beszélnek. A lakók munkások, munkásasszonyok, akik a világ minden részéből verődtek ide ösz­sze, mert hazájuk nem tudta ke­nyérrel ellátni őket. Egy kinai munkás' vezet bennün­ket. Magyar munkástársai, mivel teljes neve hosszú és nehéz, hát csak egyszerűen kamerad Tódá­nak hivják. Tehát kamerad nem is rossz magyarsággal mondja el, hogy harminc társával együtt még a háború előtt került Pestre. E'e­inte rosszul ment soruk, később jó fizetéssel egy nagyobb vasgyár­ban kaptak munkát. Azután las­san elfelejtették hazájukat. Miért kérdezzük kamarad Todátf — Hát, mert' azért, mondja rosz­(szul, nem ád jó fiának kenyeret. A háború után megint rossz idők szakadtak rájuk. Húszban, huszonegyben súlyos éhezésekkel eltelt napokat, heteket, sőt hóna- > pokat éltek. Azután megint jobb- I lét váltotta fel. Egy szép napon azután, gmikor a magyar mun­kások megindultak, hogy éhes gyomruk korogását idegen föld termette kenyérrel elhallgattassák, lassan ők is "elindultak. Nem egy­szerre, kettesével, hármasával. De már nem egyedül, hanem asz­szonnyal és szekérrel. Mert idő­közben a harminc kinai munkás megszökött Pesten. Valamikor, mikor hazájukból el­indultak, ők maguk sem merték volna hinni, hogy egyszer Páris­ban fognak összetalálkozni. Nem hitték volna maguk sem, hogy va­lamikor! magyar asszonyokkal az oldalukon fogják örömtelen mun­káséletüket leélni. Azt sem hitték volna, hogy valamikor a «meny­nyei császárok birodalmának, sok ezer éves nyelvét elvetve negy­venőtesztendős fejjel, neki ülnek, mint apró iskolásgyerekek egy számukra teljesen idegen nyelv megtanulásának. Most pedig min­den igy történik. A harminc kinai munkás a nagy Bábéiban, most magyarul tanul. Hogy miért, ime mondja el maga kamerad Tóda. — Hát kérem szépen, mondja Tóda, nincsen semmi szégyen, negyven—ötven éves ember is ta­nulhat. Hiszen tudunk mi már va­lamennyien egy kevés, de nem elég mond. Mit mondjam hiszen teccik tudni, fiaink, lányaink van­nak, az asszonyunk magyar, illik Tódának magyar jól megtanulni. Hát teccik tudni mégis csak szé­gyen lenne, a gyerekünk nevetne JON HARRY Pl EL AZ APOLLOBA

Next

/
Oldalképek
Tartalom