Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)
1925-10-17 / 235. szám
4 jhfttnnotik 1925. október 17. Az uj költségvetés. Az 1925—26-os költségvetést tiz fürtben tárja az ország közvéleménye elé a pénzügyminiszter. Örvendetes tényként kell leszögeznünk hogy a költségvetés nemcsak hiánymentes, hanem 22.6 millió aranykorona felesleggel zárul. Általában véve jellemző vonása, hogy ugy a kiadási, mint a bevételi oldalon a mult évihez képest emelkedés tapasztalható. A pénzügyminiszter elsősorban az adóbevételek fokozódására számit, de erre szükség is van, mert csaknem minden egyes tárca igényei megnőttek. Emelkedtek elsősorban a létszámcsökkentés ellenére a személyi kiadások, de ez természetes, mert elsősorban az állam érdeke, hogy az egyre .jobban elproletárosodó közhivatalnoki osztálynak a segítségére siessen. Nem emelhetünk kifogást a kultusztárca többlete ellen sem, hisszen a kulturára épen elnyomottságunknál és külpolitikai izoláltságunknál fogva fokozott szükségünk van. Az analfabetizmus elleni küzdelem csak ugy lehet eredményes, ha a népoktatás magasabb fokra emelkedik. A földmivelésügyi minisztérium kiadásai is mind olyanok, a melyek nemzetgazdasági szempontból fontosak. Nagyarányú folyam szabályozások vannak tervbe véve s azonkívül a Balaton szabályozására is közef 700 millió. Fontos tétel az állami üzemeknek a tétele. Itt 145 milliárd paszszivumot mutat a költségvetés, de figyelembe kell vennünk, hogy óriási arányú beruházásokról van szó, amelyek nélkül passzívum helyett 245 milliárd felesleg mutatkozna. A nemzetgyűlés 40 milliárdba kerül s közel 5 milliárdba a népszövetségi kölcsön ellenőrzése. Mind oly tételek, amelyek ellen szót nem emelhetünk, mert szükségességüket be kell látnunk. Kérdés mindezzel szembe'n az, hogy a gazdaságilag megviselt s a végső teherbiróképességig igénybevett polgárság fogja-e győzni ezeket a kiadásokat. A pénzügyi kormányzat számit erre, mert a költségvetési előirányzat bizonyos gazdasági optimizmusból indul ki. Tagadhatatlan, hogy a jelen pillanatban gazdasági pangás tapasztalható, azonban le kell szögeznünk, hogy ez már csak gyöngébb formája annak, amit még pár hónappal előbb is tapasztalhattunk. Ha a külfölddel való kereskedelmi szerződések létre jönnek, további gazdasági fellendülést várhatunk s különben is az állam gazdálkodásánál nem lehet csak a takarékosság elvére bazirozni, bár természetes, ezt is szigorúan figyelembe kell venni, annál is kevésbé, mert a horribilis kiadások mellett a legszigorúbb restringálás is csak olyan megtakarítást eszközölhet, amely egyenesen eltűnik az'egy évi költségvetés szükségleteihez viszonyítva. Az állam teherbíró képességét az dönti el, hogy a magángazdaság, a társadalom bele tud-e nőni ezekbe a terhekre. Az optimizmus minden esetre szükséges, de nemcsak szükséges, hanem megokolt is. Ha Magyarország visszatekint az utolsó esztendő alatt tett előrehaladására, akkor ezt az optimizmust nem könnyelműségnek, de jól megalapozott álláspontnak kell tekintenünk. Reméljük, hogy a bajok nehezén tul vagyunk s ami ezután következik, az már a fellendülés utja. Hétfőn és hedden A Mogul oroszlánja Főszerepben: Iván Mosjoukiii A bécsi kislány Főszerepben: (Snnnar Tolnaes Kétszeresére emelik a rokkantilletményeket. Sem a biztosítási, sem a kölcsönterv nem valósulhatott meg. Az elmúlt hónapokban ismételten foglalkoztunk a rokkantilletmények rendezésének kérdésével. Megírtuk, hogy a népjóléti minisztérium eredetileg biztosítási alapon akarta meg oldani a rokkantkérdést és ebből a célból egyes pénzintézetekkel konkrét tárgyalásba bocsátkozott. Az volt a terv, hogy a kormány teljesen elveti magától a rokkantprobléma súlyos gondjait és azt az összeget, amelyet a rokkantak és hadiözvegyek illetményeinek folyósítására fordítanának, mintegy harminc évre lekötik annak a pénzintézetnek, amely azután a jelenle1 ginéi jóval magasabb illetményeknek élethosszig való folyósítását j vállalja. Amikor ez; a terv nem lát- ' szőtt keresztülvihetőnek, azt a gondolatot vetették föl, hogy a magyar állam részére az angol piacon ötmillió fontos kölcsönt fognak szerezni, ami által lehetővé teszik, hogy a kormány a rokkantilletmények fölemelését zavartalanul keresztülvihesse. Ez a megoldási mód sem válhatott valóra s a népjóléti miniszter visszatérve a jelenlegi állapothoz, a pénteki minisztertanácson egyszerűen azt javasolta, hogy emeljék fel a rokkantak és hadiözvegyek illetményeit legalább olyan mértékben, amely a mai megélhetési viszonyoknak megközelítőleg megfelelt. Javasolja, hogy a 75 ,illetve a 100 százalékos rokkantak illetményeit 100 százaléknál is magasabb kulcs alapján emeljék fel, mig a többi rokkantak javadalma degresszive emeltessék. A rokkant- és hadiözvegyilletmények felemelése hozzávetőleg 50— 150 százalék körül fog mozogni, tehát a 100 százalékos rokkantak jelenlegi illetményeinek kétszeresénél is nagyobb javadalmat fognak már a legrövidebb idő múlva élvezni. Mindenesetre megnehezítette a kormány elhatározását pénzügyi szempontból ez a kérdés annyiban hogy a rokkantlétszám a legutóbbi összeírás alkalmával jóval magasabbnak mutatkozott, mint amenynyit eredetileg kontempláltak. Kilencvenezer rokkant ellátása szerepel a mult évi előirányzatban, ezzel szemben pedig a legutóbbi nyári összeírás folyamán mintegy 150.000 ellátmányba veendő rokkant került a hivatalos állami kimutatásokba. Ennek ellenére azon ban a kormány most már véglegesen megoldja a rokkantellátás kérdését és a minisztertanács a népjóléti miniszter előterjesztett javaslatait el is fogadta. A miniszter előterjesztéseit azonban a valutareform tárgyalása miatt nem tudta mind előterjeszteni és ezért ugy határoztak, Jiogy a rokkantellátás • megoldásának kérdését a jövő heti minisztertanácson tovább tárgyalják. ..iiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiibk Értesítés. Tisztelettel értesítjük a tisztelt fogyasztó közönséget, hogy a Kereskedelmi Miniszter úr 62111/925. sz. rendelete alapján október hó 16-tól április hó 15-éig a vasárnapi munkaszünet betartása miatt a húsipari üzletek zárva lesznek. — Kérjük a tisztelt közönséget, hogy szükségleteiknek beszerzését kellő időben eszközölje. — Kiváló tisztelettel a Nyíregyházi Husiparosok. 6215-2 M| |UJiUIIIIIllllllllllllllllllllllllllllllllllllllIlIIIIIIIIIII|i r Füzek mentén. Irta Tartallyné S. Ilona. A felhők oly gyorsan vonultak át az égen, mint elengedett nagy, fehér sárkányok s a nap, hogy lebukott alant, elterjedt vörösséget hagyott maga után, mint valami nagy, forró sebet. Kacér, kis zöldtestü dombok fürödtek a színében s a folyó egyik görbe parttól 3 másikig himbálta hullámait, akár csak lányok és menyecskék szoknyája fodrát szokta arrafelé járásuk kényes lendülése. A malom amarrébb füzek és nyárfák lombjai közül fehérlett, kevélyen elterülve, mint a felfuvalkodott kotlós fészkében. A füzek is, a nyírfák is aranyosan csillogtak most, mint a folyó s mint az egész táj. Az uton piros tehenek cammogtak hazafelé, meg-megrázva nagy fejüket, az útszéli füvekből tépegetve. — Nem éhségből, szokásból csupán. Marika a kendője csücskét húzta meg és gyűrt kötényét lesepregette tenyerével, hogy rendben legyen. Ugy lépigélt a tehenek után. Mellette ment Ondrej, hetyke kis tót legény, nagy bokréta a kalapja mellett, ázott ,,kopott selyemvirágból. Köznap az ilyen is megteszi. A tehenek ballagtak, ők még lassabban. Néha meg-meg sietett valamelyik, hogy a vetésbe tévő jószágot visszatartsa. — Látod-e Marika azt a széles füzet amoda? Ott a malomároknál, ott ni, — mutatta Ondrej. — Látom. Már miért ne látnám?! — Nahát! Ott ilyenkor veres a viz, mint a vér. Mert hogy vér is. — Mesét akarsz mondani? — kérdezte a leány s a fiu ránézett, mert nem tudta, hogy oly szelid-e a leány, hogy ezt hiszi, vagy oly ravasz, hogy gúnyolódik?! — Nem én! Most három éve ott veszitette el magát Ulya, a Tűsek Ulya. Persze, te nem ismerted, az árendás urnáf szógált, te meg még nem laktál itt. Nagy hire vót. A rossz lélek rántotta bele s igy alkonyatkor ott tőtögeti most Is a vérit a fűzfa tövére. Ha te odamennél, téged is odarántana, mán hónap a te véredet is tőtögetné. Látod, milyen veres ott? — Nem hiszem én, hogy az a Tűsek Ulya vére! A nap néz a vizre, nem látod? Az esti nap. — A megveresedett nap. Azok a rossz lelkek, meg a boszorkányok hajnali világossága. Most ébrednek a hegyekben. — A Tűsek Ulya sem hitte. Én akkor is itt jártam a tehenekkel, de kisebb vótam még, a Tűsek Ulya alig szólt hozzám. Az árendás ur fia lejárt ide az Ulyához beszélgetni. Csak nyáron, mert télen nem vót itthon az úrfi. Oszt 'ilyenkor én őrzöttem az Ulya teheneit. Vagyis az árendás urét, amék nem vót a gulyába. Az úrfi cibart adott érte, kis papircibart. És arrafelé jártak, amerre most a vére látszik. És hogy az úrfi elutazott, az Ulya magába ment, vissza jött többet élve. Belehúzta a rossz lélek az árokba, a viz a kerék alá sodorta, azután meg a fűzfához. Mire kijött a molnár, már ott folydogált a piros vér a homlokából, melléből. A szép, nevető arca olyan lett, mint a gyolcs. Marika nem szólt semmit, de elsápadt és szótlanul lépegetett a fiu mellett. Az is hallgatott, csak az ostorával pattintott egyet-egyet. Marika is az árendásnál lakott, teheneket őrzött, mint Tűsek Ulya és az úrfi tegnap jött haza. — Már szólott is Marikához, de ő nem nagyon felelgetett. Szégyelte magát. Olyan az úrfi, mintha selyemből volna a keze is, meg a szava. Marika valami édes jót érzett tőle, hogy most is be kellett hunyni a szemét ha rágondolt. Beérek a faluba. Ondrej behajtotta a teheneket a kántor portájára. Marika még tovább ment a nagy udvar felé. Ondrej utána nézett : — Még talán kékebb a szeme, mint a Tűsek Ulyáé vót... és szőkébb a haja..a Marika korábban kiért a mezőre, mint Ondrej., Kissé tikkadt volt a táj s egészen gyönge szél remegett a kora délutánban. Valahol eső lehetett, mert a viznek erős szaga Marikáig ért. Jó szag volt az, laki a vizet szereti, örül neki. Marika is nagyokat lélegzett belőle, szinte sóhajtásnak is beillett. — Milyen furcsa is ez az Ondrej — gondolta most Marika, — tegnapelőtt földieprett hozott, tegnap pedig kihozta a hermónikáját és nótázott rajta szép bánatosakat és olyan közel ült Marikához... És az úrfi, az meg... — elpirult Marika, nem gondolta tovább a gondolni valót, mert a kanyarulatbél előtűnt Ondrej. Nevetett, fölcsapta a kalapjátíés integetett az ostorral : • — Hej, Marika, Marika ! — No mi lelt ? — Gyere csak, mit hoztam neked ! Marika fölállt, de nem nagyon sietett. Milyen csúnya fogai vannak ennek az Ondrejnek. Még soha sem látta így. Meg a haja is ugv össze van álíva., Nem olyan ... nem olyan ... megint csak nem gondolta tovább Marika. Ondrej odaért és egy nagy mé.zesszivet hozott Marikának. — Az anyámtul. Tegnap este hozta a kisszebeni' vásárbul. — Milyen szép, — mondotta Marika s a kis tükörbe, ami a szíven volt, megnézegette orrahegyét, meg a szeme kékjét. Mert egyszerre csak annyi látszott benne." Leültek egymás mellé, a tehenek hozzákezdtek legelészni. —• Ondrej minden engedelem nélkül megcsókolta Marikát. Marika elhúzódott egy kicsit, de semmit sem szólt. A mézessziv százféle cifráját nézegette. Érezte,' hogy Ondrejre nem lehet ezért megharagudni.
