Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-10-17 / 235. szám

1925 október 17. jsíyírvidék Becsület János és Jóska afféle kupec emberek s igy több időt töltenek a a korcsmában mint otthon. Tudvalevő, hogy a kupeci üzlet túlnyomó részben a korcsmában bonyolódik le. Ha már korcsmában tevékenykedik az ember, akkor iszik is s azt nem lehet mondani, hogy János vagy Jóska megvetnék az italt. Most is korcsmából jönnek. Estefelé van, nagy sár, melyben kitartóan cuppognak nagy csizmáikkal. Elől megy Jóska, az élelmesebb, a fiatalabb, nyomában János, a butább. Jánost már nagyon meggyalázta az ital. Csöndesen sértegetik egymást. — Nagy gazember vagy te Jóska! — Azért vagyok a barátod. — Barátja vagy, a hóhérnak. —

: No, no, azzal is megismprkedel majd előbb-utóbb. — Persze, az akasztásodon. — Nem éred meg. Előbb lógsz, mint én. \ *— Hogy tudja nézni az Isten, hogy az ilyen megátalkodott útonállók járjanak a földön. Hó-óp. A zahyád... János nagyott csúszik s kis híjjá hogy bele nem fordul az árokba. Szerencse, hogy még akácfát ültetett a község, amibe meg lehet kapaszkodni. — No, vén tolvaj, — szól hátra Jóska — ugye nem jó az ilyen istentelen lókötőnek Istent emlegetni? — Te beszélsz még, te csaló, gazember. Nem sül le a pofádról a bőr, hogy azt a szegény asszon t, ugy becsaptad azzal a beteg disznóval ? — Azt a disznó tudja, hogy beteg volt-e vagy se. — Tudom azt én is.. Hát hiszen elég disznó vagy magad is. Igy traktálta egymást a két derék férfiú. Mikor egyszerr Jánosnak eszébe jut, hogy jó volna rágyújtani. Előszedi a pipát, de biz az be van dugulva. Keresi a pipaszurkálót, kotorász valamennyi zsebében, nem találja. — Elloptad a pipaszurkálómat te Jóska! Jóska visszafordul s se szó, se beszéd, ugy teremti pofon Jánost, hogy annak csillagokat vet a szeme. János elképed a nem várt támadásra, ő is nekibuzdul, emeli a botját, de Jóska ki jobban birja az italt, meg erősebb is Jánosnál, lefogja, hogy János meg se tud moccanni. — Megbolondultál? Hogy, mertél engem megütni, te gazember! — Azt mondhatod, hogy gazember, az igaz, — de azt ne fogd rám, hogy elloptam a pipaszurkálódat, mert az nem igaz. — Engedj el! Jóska elengedi Jánost. János tovább keresi a pipaszurkálót. Végre a lyukas mellényzseb bélése alul előkerül az öreg pipaszurkáló. János szive kiengesztelődik s nagy meggyőződéssel mondja: Mégis csak becsületes ember vagy te Jóska... A pipa rendbehozatik. János töm, rágyújt, aztán tovább cuppognak a nagy csizmák a sárban. Mikor már füstöl a pipa János agyarán, — ugy csöndesen befejezi a mondókát: — Csak az a kár, hogy nem akasztottak fél neved napján. í-fó-y Megszüntetik a viznmot ? Egy ujabb nemzetközi konferencia Genfben a vízum eltörlése érdekében. — A Népszövetség átirata az összes európai kormányokhoz. A Népszövetség átiratot intézett ; az összes európai államokhoz, hogy ; tegyék meg a lépéseket a kötelező vizumok eltörlésére és ebben a kérdésben november havában konferenciára gyűljenek össze. A Népszövetségnek ez a mozgalma már nem uj keletű. 1920-ban volt már egy erre irányuló konferencia Rómában és akkor arról tárgyaltak, hogy nemcsak a vízumkényszert, hanem az utlevélkényszert is töröljék el és helyettük egy könynyén áttekinthető személyazonossági igazolvánnyal lássa el minden állam a polgárát. Ezzel az igazolvánnyal azután mindenki utazhat tetszése szerinti időben bármely államba. A római tanácskozás túlságosan optimisztikus kívánságait a most tartott párisi megbeszélés alaposan megnyirbálta, de mégis olyan könnyítéseket kíván alkalmazni, amelyek nagy haladást jelentenek az eddigi helyzettel szemben. A párisi megbeszélés jelentőségét fokozza az a körülmény, hogy ezt tekintik a Genfben november havában összeülő konferencia előfutárjának, amely konferencia csak ezt az egyetlen ügyet fogja tárgyalni. A párisi megbeszéA földieper, a harmonika, meg a mézessziv... és mit is adott ő ezekért Andrejnek ? Semmit ! — Ondrej !... — No, mondd ! — Az úrfi lejön ma erre. Azt mondta, hogy minden évben erre szeret járni. Nézi, hogy a malom hogy hasítja a deszkát. Mert ha nincs őrölni való, deszkát vág. A fiúnak megvillant a szeme s lejjebb húzta a kalapját; — Hát jöjjön. Jöhet. — Csak mondom. Hallgattak. Ondrej egy kicsit kedvetlen lett. De később elfelejtkeztek mindenről. Ondrej valami ugrósdi játékot mutatott, amit a katonáktól tanult. Marika gyenge fűszálból gyűrűket csinált. Nem is vették észre, hogy jönne valaki, mikor egyszerre előttük állt az úrfi, az az árendás fia< Már nyúlt is a zsebébe. — Messzire hallom a nevetésteket, de jó kedvetek van! — Legyen az úrfinak is — mondta Marika. Ondrej nem szólt. Mogorva lett. — Hat téged mi lelt; Ondrej ? Látom, megnőttél már, de azért elfogadsz egy kis finom papirszivart ? ! Nevess no, mint az előbb. Ondrej a cigarettáért nyúlt. — Gyere Marika/Ondrej vigyáz a tehenekre. Marika Ondrejre nézett. — Menj ! — mondotta Ondrej. Dacos volt és elszánt. Azok mentek s ő nézett utánuk. Látta, hogy a füzesek szélénél az úrfi megfogja a' Marika kezét. Felugrott, mintha utánuk akarna menni. De mégsem) ment. Egyszer csak Marika előrohant a füzesből, ugy szaladt, alig birták a lábai és rémült volt, de nem mert kiabálni. Ondrej hozzá sietett* Marika összerogyott volna, ha föl nem fogja. Sápadt volt, lihegett, kapkodva rémülten beszélt: — Ott ... ott... — mutatta — beleesett az úrfi az árokba. Én nem akartam... ő volt az oka, mert ...mert megcsókolt... és ölelni akart... és... én... féltem tőle... meglöktem ... jaj Istenem ... A rossz lélek fog játszani a vérivel... összekeveredik a Tűsek Ulya vérivel, ahun ni... látod-e, Ondrej ? Már milyen vöfösfa viz. { Ondrej a Marika haját simogattá, mig az védelmet keresően egészen az ölébe kuporodott. Égett az arca s nagy kék szeme tele volt könnyel. A füzes szélén ugyanekkor megjelent az — úrfi ! Ruhája rátapadt, csurgott róla a viz, a kalapja a vizben maradt. — Megállj te kis vadmacska — kiabálta Marika felé — alig tudtam az ár ellen úszni — és sietett a malom felé, hogy ott megszárítsa a ruháját. Marika és Ondrej egymásra néztek. Kacagtak. A Tűsek Uíya vére pirosan bugyborgott a nagy füz tövében. A nap az ég alján, mint egy tüzlabda, egy felhő mögé bukott. : lésen az a vélemény alakult ki, hogy az eddigi követelések az ideális állapotok elérését kívánták, ezek elérése azonban a mai helyzetben lehetetlen. A párisi megbeszélésen résztvettek azt az indítványt terjesztik elő, hogy elsősorban az útleveleket állítsák ki hoszszabb időre és a vizumok érvényessége legyen hosszabb tartamú, a tartózkodási engedélyek rendszerét töröljék el és a vízumdíjakat engedjék el teljesen, mert az államok egymással való közvetlen érintkezése minden államnak saját legelemibb érdeke. A könnyítések javaslása mellett azonban fel fogják vetni az általános és könnyen áttekinthető személyazonosságot igazoló könyvecskék kiállításának és használatának kérdését is. Levél a nyíregyházi lányokhoz. A vasárnapi teadélután műsora Levelet irok hozzátok. Kedves nyíregyházi lányok ! Fény illat, dal, táncf és jókedv vár reátok $ a tea a ranyló, finom itala. Azt remélem, hogy vasárnap nagy találkozó lesz a Koronában, mindenki ott lesz, aki| a szépet, bájosát szereti Egy hur halkan megpendül s én is — köd előttem, köd utánam — ott állok a Korona lépcsőházában, megfogom a karf# s nézem őket: a lányokat, a mamákat, a férfiakat és fiukat, hogy mennek csoportosan föl a.lépcsőn; sietnek, beszélgetnek és kacagnak. A zene mind erősebb s mintha magába zárná az alakokat. Aztán én is fölmegyek s a kápráztató fehér fény ráhull az asztalokra,; a dobogón ott a zongora, fehér fogai mosolyognak szélesen ; az asztalok körül intim beszélgetés, duruzsoló zaj; olyan meleg, jóleső érzés ott lenni. Látom az arcokon, a mosolyok őszinteségében. Aztán egymásután libbennek elő a lányok párolgó teával tálcájukon s kedves mosollyal teszik le az asztalokra. Az ajtó közelében tisztek állanak és civil urak; kék cigaretta füst szállong, ölelkezik a parfümök illatával. S lám, a dobogón megjelenik Marsalkó Margit, piros ruhája mintha lobogna s a dal megcsendül ajkán. A közönség hallgat és nézi; nincs már duruzsoló beszéd, csak csönd és fény, melyen végig szárnyal a hang. — Valóságos kis művésznő — hallik jobbra-balra s ujabb dal éled. A zonf

ora billentyűiből diszkréten utána uggyan a kiséret. — Most meg táncot látunk: hófehér, csupa fodor, mint egy darab játékos felhő a napsütésben. Heider Margit napernyő táncot lejt. Majd valaki monológot mond, vagy ötletes kupiét ad elő,'* mintha a műsor is, a tea is kifogyhatatlan lenne. Hirtelen nem jutnak eszembe a nevek, csak az arcok és alakok, kiket a közönség rajongva ünnepelt. Hogy minek tértem igy a múltba vissza ? Csalogatónak kedves, szép leányok, akarom, hogy most ti ugyanígy lássátok s, ugyanígy érezzétek; a lányok,, a 'dal, a tánc mások lesznek ugyan, de a fény, a tea éppen olyan; más. lesz a tánc, de a mosoly ugyanolyan örömös és boldog s a szemek épp oly gyönyörködök ! Azokba lányok már mamákká nőttek azóta ! És talán a kis leányaikkal fognak megjelenni. Mostani műsor is fehér, kedves, fiatai lányoknak való, mint a régi volt egyébként nemcsak fiatal leányok és fiuk, hanem komoly felnőtt urak is komolyan veszik a vasárnapi teadélutánt, úgyannyira, hogy; eljönnek és egy kvartettel emelik a műsor értékét, szépségét. Ez mindenesetre nagyszerű, kiemelkedő száma a teadelutánnak. A kvartett tagjai : Tamáska Endre, Ferenczy István, Simkovits Endre és Ruzsek Vencel urak gyönyörű darabot játszanak, mellyel már nagy sikert arattak a Turáni Körben. A második szám : Takáts .Mária szavalata. Igazi, kedves, leányoknak való verset szaval, lányszobák bájos fehérségét, ártatlan csinjeit tiszta illatát érzi belőle az ember; harmadik száma a műsornak Farkas Imre megzenésített költeménye Dal a kis szalmakalapról, melyet Kanizsay Magda ad elő; negyedik nek Kubinyi István jön szavalattal; ötödik : újra Kanizsay Magda énekkei és tánccal. Hatodik egy szép melodráma : Bobherceg, melyet Fekete Márta szaval s Magyar László kiséri zongorán; hetedik iszáma a müssornak : Csipkéslányok a Bányamester c. operettből, melyben Horváth Ilus, Tessik Gizi, Soós Lily és Katona Magda szerepelnek. A műsor változatos és szép, minden elképzelhető megvan benne, hogy a közönség szórakozzék s hogy ne csak; szórakoztatónak érezze, de komoly kultur esemény számba vegye ! A tanítóképző ismert, nívós zenekara fog játszani s ha kedve lesz az ifjúságnak, — ami egészen bizonyos* — még táncra is perdülhetnek e zene mellett, mely egyébként a szüneteket lessz hivatva kitölteni. A viszontlátásra vasárnap délután 5 órakor a Koronáhan ! (Fre) Városi Szinház Mozgó Pénteken 7 és 9 órai kezdettel, Városi és Diadal Mozgó Szombaton 7 és 9, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor Beregi Oszkár legnagyobb és legszenzációsabb A kitagadott cimü 7 felvonásos drámáját mutatja be. Kisérő műsor: Isten veled, szerelem! 6 felvonásos amerikai burleszk. Jön; J Jön: Mosjoukin:| Mogul oroszlánja