Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-10-16 / 234. szám

f JíftMIDtÉ, 1925, október 16 Nemzetiségi kérdés. Irta: Perlaky György nemzetgyű­lési képviselő. A nemzetiségi kérdéssel foglal­kozva először arra kell a választ megadni, van^e létjogosultsága a nemzetiségi kérdésnek és időszerű — és célszerű-e annak feszegetése. A kérdés első részére megadja a választ a volt németbirodalmi bel­ügyminiszter, aki szeptember hó fo­lyamán végigjárta a magyarországi német községeket és tapasztalatait a következő nyilatkozatban foglalta össze : »Ha igaz lenne az a vád, hogy Magyarországon a nemzeti­ségeket elnyomták, ,akkor nem talál­hattam volna színtiszta német vi­dékeket, ahol a németség évszáza­ídokon keresztül nemcsak nyelvét, hanem kultúráját, szokásait, nem­zetiségi viseletét oly hiven megőriz­te, mint ahogy erről meggyőződ­tem. Elnyomatás mellett a német­Bég gazdaságikig annyira megerő­södni nem tudott volna és ebben az esetben lehetetlen lenne az, hogy németszármazásu férfiak oly nagy számban töltenek be Magyarorszá­gon vezető állásokat«. Ha tehát a németbirodalmi bel­ügyminiszter ily őszintén és meg­elégedéssel nyilatkozik a magyar­országi németség gazdasági és kul­turáltis helyzetéről, akkor igazán csodálkoznunk kell azon,.hogy ma­gunkat magvaroknak nevező poli­tikusok a máj súlyos viszonyok kö­zött szükségesnek tartották ezt a kérdést a hajánál fogva előránci­gálni és beledobni a politikai élet­b(p. Azok az urak, akik ezt a kérdést felvetették, lámpával sem találhat­nának olyan magyarvezető politi­kust, aki németajkú polgártársaink eddig élvezett jogait csonkítani akar ná és célja az lenne, hogy a német­ajkú polgárságot az ő kulturális és gazdasági erejének fejlesztésé­ben megakassza. Teljes erővel til­takoznunk kell tehát az ellen, hogy ja kérdés állandó feszegetésével a magyarság és németség közt az eddigi harmóniát megbontsák, csaV lazért, hogy igy állandó izgató ianyag segítségével a maguk részére politikai tőkét gyűjtsenek. Még inkább tiltakoznunk kell az ellen, hogy a tanuló ifjúság lelkét a különböző egyesületekben »Lom­bardia és Gothia<c stb. megmételyez zék. Kérdést kell intéznünk a bel­ügyminiszter úrhoz, hogy ezek az egyesületek alapszabályszerűen mű­ködnek-e, ha igen, a jóváhagyott alapszabályokban bennfoglaltatik-e jaz a paragrafus; hogy az egyesüle­tetek életében, sőt az egyesület he­lyiségében a magyar államnyelv használata tilos?" Ha igen, hogy történhetett az, hogy a belügymi­niszter ur ezt jóváhagyta. Ha pedig ezeknek az egyesületeknek nincs jóváhagyott alapszabályuk, ugy működésűk milyen alapon lehetsé­ges ? Megállapíthatom azt a tényt, (hogy a magyarországi németségnek ily irányú törekvései soha sem voltak. A magyar németség min­dig hazafiasan viselkedett, magát mindig magyarnak vallotta, a ma­gyar állam eszméjéhez mindig hü volt és soha sem voltak pánger­mán törekvései. Józanságánál fog­va megértette azt, hogy a magyar­sággal egy uton kell haladnia és testvéri együttérzéssel kell dolgoz­nia. Saját jól felfogott érdekében arra törekedett, hogy anyanyelvé­nek megtartása mellett, a szükség­hez képest, a, magyar nyelvet is el­sajátítsa. Tehát nemcsak a ma­gyarságnak, hanem a németségnek is rossz szolgálatot'tesz az, aki az eddigi testvéri együttérzést meg­bontani igyekszik. Lehet, hogy egyeseknek, akik Budapestről inté­(zik a dolgot, ninicsenek oly irányú céljaik, de az általuk kiküldött, a vidéken legtöbbször csak titokban házaló agitátoroknak csak ehhez ha­sonló törekvéseik lehetnek. Nem tudjuk megérteni, mire való a titkos működés, miért nem merik ezek az agitátorok nyiltan hirdetni gondolataikat és másrészt önkénytelenül felmerül az a kér­dés; honnan, milyen forrásból szár­maznak az agitációhoz szükséges anyagi eszközök ? Ennek a szerencsétlen, megtépett országnak semmi szüksége sincsen jarna, hogy a sok széksőséges poli­tikai agitáción kivül még ilyen esz­közökkel is nehezítsék a helzetét. Amikor az egész társadalom össze­fogásának sszükségességét hirdeti minden vezető tényező, akkor a legnagyobb bün az, amit ezek az agitátorok véghez visznek. Egy debreceni lap rágalmazás és hitelrontás cimén beperelte Debrecen város tanácsát. A szabadjegyek megvonása miatt keletkezett bonyodalom ujabb fejleményei. — A szabadjegymegvonó tanácsi határo­zatot megfelebbezte a Hajduföld. Debrecenből jelentik : A színhá­zat látogató közönség körében em­lékezetes még az a háborúság, a mely Kardoss Géza és a Hajduföld cimü lap közötttört ki a mult évad végén — amikor Kardoss Géza igaz gató megvonta a Hajduföld két színházi szabadjegyét. Az affér a városi tanács elé került akkoriban, de végül is békés uton intéződött el. Ezzel az esettel teljesen analóg háborúskodás ütött ki a lap és a', szinház között ennek az évad­nak a kezdetén is. A színigazgató szeptember első napjaiban értesí­tette a Hajduföldet, hogy a két szabadjegyét ismét megvonja. — Indokul azt hozta fel, hogy a Haj­duföld kritikái nélkülözik az ob­jektivitást és személyi indokok miatt támadják őt. A szabadjegyek közül az egyik a városi közgyűlés rendelkezése sze­rint azért jár minden napilapnak, hogy a szinrekerülő' darabokrol tu­dósítást irjon, a másikat pedig a műsor közléséért kapják a lapok. A Hajduföld — sérelmesnek találta a szabad kritika szempontjából az igazgató intézkedését, —' beadvány­ban kérte a tanácsot, utasítsa a szin igazgatót, hogy adja vissza a kri­tikust illető egyik szabadjegyet. A beadvány a kritika jogainak védel­me mellett azzalt is érvel, hogy a Hajduföld kritikái tárgyilagosak voltak. A városi tanács zárt ülésében ugy határozott, hogy a »Hajdu­föld« felfolyamodását elutasítja s (Kardoss Géza színigazgató intéz­kedését jóváhagyólag tudomásul ve­szi. A tanács egyhangúlag hozott határozatában, illetve annak indo­kolásában kimondotta, hogy azért volt szükséges és jogos a színigaz­gató eljárása a »Hajduföld«-del szemben, mert a helybeli lapok a színházi jegyet azérti kapják a szín­háztól, hogy a premierekről és i. reprizekrői pártatlan s egyben ob­jektív kritikákban számoljanak be olvasóközönségüknek. Miután pedig a »Hajduföld« kö­rülbelül egy év óta elfogultan és a tárgyilagosság hiányával bírálta el a sznK'z ügyeit, — a tanács ha­iáozaia szei :nt„— szabadjegy meg vonása megindokolt. Az ügy ezzel a határozattal sem záródott le. A »Hajduföld« a köz­gyűléshez felebbezett a tanács' ha­tározat ellen s rágalmazás és hitel­rontás cimén feljelentést tett Debre­cen város tanácsa ellen, miután meg győződése szerint a városi tanács­ínak az a megállapítása, hogy a lap »elfogultan és a tárgyilagosság hiányával bírálta el a szinház ügyeih, kimeríti a rágalmazás é s a becsületsértés tényálladékát A napokban adta be a »Hajdu­föld« a kir. ügyészségen a felje­lentést Debrecen tanácsa ellen s kövendi Veress Lajos ügyész most tanulmányozza az általános érdek­lődés központjában álló ügyet. A városi tanács hétfői ülésén egyébként a »HajduföId<< felebbezé­£ét kiadta a jog- és pénzügyi bizott­ságnak. Bundát, téli kabátot, felöltőt, öltönyöket legolcsóbb árban vásárolhat Váradi Test­véreknél, Nyíregyháza, Bes­senyeitér 16 SZ. 6158 6 BÚTOR szükségletét megbízhatóan GlÜCk JeUÓ [ bútoráruházában, Vay Ádám-u. ' 8. szerezheti be. Alapítva 1903. Telefon 234, Nagy választék háló, ebédlő és különféle bu­rorokban. lik az akadályai a horgonya értékesí­tésének ? Levél a szerkesztőhöz. Igen tisztelt Szerkesztő Ur! B. lapjuk állandóan figyelemmel kíséri és registrálja megyénk bur­gonyatermelését és értékesítési le­hetőségét és ig\' bizonyára nem' lesz érdektelen ha a következőket adom szives tudomására. Számos, jogos panasz hangzott fel a gazdatársadalom részéről a burgonyakereskedelemmel szem­ben, vádolván élhetetlenséggel és főleg nemtörődéssel, a meglevő nagy burgonyatermés értékesítése i körül, mondván, akkor amikor * mindenfelől keresték a burgonyát, | nem kellett kereskedelmi rátermett­ség annak elhelyezésére, de most amikor segítségünkre kellene jön­niök, cserben hagynak bennünket. Pedig ha látnák azt az iparko­dást és tevékenységet, amellyel minden követ megmozgatva igyek­szik a komoly kereskedelem az ér­tékesítés terén, akkor a vád elis­meréssé változna. De hiába minden igyekezet, ugy­látszik mintha szándékosan akasz­tanák azt meg, pedig nem pity­kére megy a tét, hanem milliárdo­kat képviselő érték megmentése forog kockán. Étkezési burgonya ezidőszerint külföldre elhelyezhetetlen és a gö­rög meg a török export reményke­dés is csak addig tarthat, mig jön egy északi szél, aztán — annak is befagy. Nincs másra értékesítési lehető­ség, mint a Woltmann ipari bur­gonyára, ez is csak szük keretek között. Megcsonkított hazánkban csak 3 keményítőgyár jöhet számításba, amelyek közül kettő az ászári és lá­bodi Dunántúl fekszik s ott szerzi be szükségletét, tőlünk csak próba­vagonok mentek. Megyénkben van a demecseri ipartelep, mely nagy szakértelemmel, költséget nem kí­mélve fejleszti gyártelepét és az ed­dig naponként 600 mázsát feldol­gozió üzemét még ez idén 1000 mázsára fejleszti. Ez a telep is fedezte njár őszi szükségletét. Itthon megszűnt az elhelyezés le­hetősége, megpróbáltuk ipari bur­gonyában az utat Ausztriába. El­adásokat eszközöltünk az ottani ke­ményítőgyáraknak, de alig hogy megkezdtük máris keservesen megbántuk. i Az osztrák gyárak csak ab He­gyeshalom veszik a burgonyát, kalkuláltuk tehát a fuvart és mel­lékilletékeit. Hiszen a kiviteli di­jat elengedték; és mi történt. Felszámítanak 100 mázsa bur­gonya után, amelynek értéke mint­egy három millió korona, kórtani vizsgálatért 120.000 K vám közvetítésért 45.000 K vám kilépésért 40.000 K szállítmányozó cég eljárásáért 50.000 K Összesen 255-000 K-t. Ennek 'felével haszonképen meg­elégedtünk. Mi lett a következmé­nye — beszüntetni a további érté­Szombattól (Az eltörött hegedű) m I ; fm I. felv A nyomor gyermeke. II. „ Az ismeretlen árva. III. ,, A Sing-Sing fegyház titka. IV. ,, Az életmentő. V. ,, Tizen egy ellen. VI. ,, Motorcsolnak banditái. VII. ,, Mikor eltör a hegedű... 'ITsigsirpgipigg A kastély banditái (Az eltörött hegedű)

Next

/
Oldalképek
Tartalom