Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-10-15 / 233. szám

jtfyíhjndésl 1925. október 15 •aosBBiajreasawiisiaamatrif A gávai hősök szobrának leleplezésekor 1925. okt. 11. lrU és elmondta: Fejér Ignác. Mélyen tisztelt ünneplő közönség 1 Gáva község a világháborúban elhalt hőseinek emlékezetére e téren szobrot emeltetett, hogy jelzőtáblája legyen az időnek, a derék katonáknak, kiknek a világégésben a hazafias eszme keresztfát állított. E gondolatnál lelkem a föld porából fölemelkedik, mintegy átszellemül, mert mélyen érzem, hogy e műemlék fajunknak, nemcsak dicsősége, de keresztfája is. Nyitott könyv, fájó dicsőség, hősök szivéből összerakott beszédes történet. Bűvös képe, arculata a földkereksége egyik legnemesebb nemzetének — a magyarnak, mely karddal a kezében ezer évnek irta meg aranykönyvét s a becsület mezején fényesen igazolta nemzetünk nagy fiának szállóigéjét: «A hazáért élni szép, de meghalni dícső.» Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! A gávai hősök szobrának gondolata, a hősök története részben a gávai temetőbe, nagyrészben pedig a messze távolba vezet. A költő szavai szerint: «Kit erre, kit arra kergettek a szelek.» A világ négy tája ringatja a hősök álmát, több helyről hozza ide imáját a zugó őszi szél, mely a hattyú távolsiró dallamával hálás odaengedéssel omol a hősök szobra elé. Nem tudni, hogy a világ melyik részén temette a siffó szellő, a hervadó levél a több hős fiuk porát, nem tudni, hogy hol és kinek a isirján várja a feltámadást a lomblakó elnémult ajaka, de azt tudjuk, thogy a poklok tüzén bár, de mindannyian a tűzhelyért, a magyar haza érdekeiért hozták a véráldozatot. De bárhol haltak el, haláluk dicső volt. Darabkái "lettek a magyar sziveknek, légzőszerveivé váltak a magyar nemzeti életnek. Méltó tehát hőseink iránt a kegyelet, mely az ünneplő közönséget, a haza több vezető férfiát összehozta, iméltó a megemlékezés a véres múlthoz, melynek jegyében a lepel megmozdul, méltó á minden időkben megujuló alkalomhoz, a hősök szobrához, mely előtt időről-időre rémes, de dicső viziók születnek. Itt uiulnak meg a véres napok, a gyilkoló rohamok/ itt nőnek ki a földből a hős daliák, a prüszkölő paripákon repülő nyalka vitézek, itt acélosodnak meg a győzelemben izzó lelkek, itt roppan össze a világot megrázó félelmes erő, a gazdátlan, tekintélytelen országot itt álütják rémes, sikoly között rögtönzött sir elé. Igen, látom a földindulást, a doberdói szikla kálváriáját, a hősök vérétől piros hullamezőt, a gorlicei világégést, a, Kárpátok rengetegében vérző honvédek piros vérét a hóban. Hallom a gyilkoló tiizektől messze siró szellőt, a gépfegyverek kattogását, a pergőtiizek poklát, bömbölését. Hallom a művészi épületek, alkotások öszszeroppanását, a vérben fuldokló hős utolsó imáját.' Hallom és megrémülök. Megrémülök, de nem a vértől, hanem az ember nagyságától megrémülök, de nem a félelemtől, hanem a csudálattól, hogy mily drága, mily bűvös- fogalom a haza. Fájó dicsőség, hajótörött remény! Meghasonlás a nemzetek átka. útjaink eltértek, az öröm könynyezésbe fult s ott: ránk szakadt az ég. A világ legigazságtalanabb békéje a trianoni béke, ellenségeinknek kiszolgáltatott. Özvegyi fátyolt öltött az ország magára, mert a hármas halomra reászállott a kuvik madár. Oda hurcoltak ellenségeink, hol népek, nemzetek sülyedtek el. Félelmes hadunk Európát megreszkettette, mégis a porból emelkedett szomszédok országunk kétharmadát elrabolták. Ha a ró- kának barlangja van és az erdők I •énekesének fészke, kell, hogy az embernek is hazája legyen, mégis négy millió magyarnak nincs hol megvonnia magát. Feldúlták az otthont, az ősi fészket, mert szétosztották országunkat, igy a világban szétszóródva pusztulunk, veszünk. Mig keleten feljajdul az üldözött, elnyomott magyar, északon tantaluszi kínokban fuldoklik a bánat. El lehet mondani a költővel : «Krasznahorka büszke vára, rászállott az éj homálya. Nincs részvét, csak színlelés, nincs barát, csak ellenség, nincs törvény, csak jogtiprás, mert ellátták klauzulával a meggyalázó békét. Veszteségünk mint rémes álom zsibbaszt, uton-utfélen szivünkbe vág — mégis ünneplünk. Ünneplünk, mert ha el is vesztek a szent halmok, de nem veszett el a remény. Ünnepiünk, de nem azért, hogy mulassunk, hanem, hogy az etelközi vezérek ünneplő véréhez hasonlóan összesirjunk, enyhüljön a bánat, mely átkot vet és vihart fog aratni. Mélyen tisztelt ünneplő közönség! A művészt a gávai hősök szobrán egy vigyázó állásban lévő kőkatonát állított. Ez a szimbolizált magyar nemzet. Lábhoz tette ugyan fegyverét de kezét a magyar élet ütőerén tartja. Vigyáz a futó szellőre, vigyáz a lelkek dobbanására. Nem azért, mert nem akarná élvezni a béke áldásait, de mert kejresi az utat az élethez. A történelem szellemében int; azért és mondja: Szenvedésben összekovácsolt magyar lelkek — tiszteletet, bizalmat, erősséget fölfelé, ez kapunyitás, arányút lefelé. Megértő nemIzeteknek sziklavár a hazája. Azt mondja: világnézetekkel telitett nemzet: «Küzdve küzdj és dolgozz» mert változnak az idők, változnak az emberek is. A jelen érleli a jövőt, a jövőnek pedig méltónak kell lenni a sebhez, a magyar névhez. Ort áll a szimbolizált nemzet a lelkek tornácán, mert a társadalom egyes rétegeit őrli az erkölcsi szű, a romlottság. Sok ember lépett már a sülyesztőre s bár fölényes léhasággal «áll nem egy ember a bün előtt, a társadalmi rend, a haza érdeke ellene mond az élettel való hazárd játéknak. Nem ok nélkül, mert «Minden ország alapja, támasza a tiszta erkölcs, mely ha elvész, Róma ledül és rabigába görbed.» Világszemlélettel tekint a haladó időkre. A rekonstrukció munkájában a megújhodás felé •int, hogy a barátság melegében kibontakozzanak a fejlődő magyar nemzeti élet akadályainak kontúrjai vagyis, hogy a külső és belső megértésben elnémuljanak a beteges megnyilvánulások, az újjáépítés ellenségei. Mélyen tisztelt ünneplő közönség! A gávai hősök szobra nemcsak a hazafias erények, nemcsak a halál, de a feltámadásnak is szimbóluma. A vihar, a hervadás eltemeti az élet csiráját, azért a sir felett is élet virraszt. Sokszor állította már nemzetünket is az ezerév sir elé, ds az ég megmentette, mindig visszaadta a nemzetet önmagának. Tisztító tüz volt a török-tatár, mongoi'hadak halálutja,,a Rákóczi idők legendás küzdelme, a Márvány-tenger magyar siralma, Világos keserve, a' világégés kálváriája, a nemzetközi pribekek vérfürdője, mind-mind, de az Ur erős keze megvédte országunkat a hősök, vértanuk népe nem veszett el. Vihették tehát most is nemzetünket a Golgotára, vethettek sorsot a rablók vagyonára, üthetnek a rágalmazó törpe nagyságok tőrt a szivébe, a megcsonkított, guzsbakötött Magyarország feltámad. A hősök emlékével megszentelt e helyre évenként eljövünk, hogy hirdessük a fájdalmat, a legkeserűbb haragot, mellyel Európának számolni kell; hirdessük kötelességszerüleg a feltámadást, mert különben magunkra terítettük a halotti szemfedőt. Azért egyházam részéről megáldalak hősök szobra, nemzetünk szimbóluma, hogy nevelj lelkes honfiakat, honleányodat, kik a haza ügyét össze tudják egyeztetni a honszerelemmel; kik az uton megsebzett Magyarorszáigot, a rablók kezébe jutott jerichói beteghez ljasonlóan ápolni, gyógyítani tudják. Hirdesd a kikelet fuvalmával, ha kell, az ég dörgedelmével : a Nagy-Magyarországot, súgjad a lágy szellőnek, a rohanó viharnak, az ég villámainak: «Lesz még kikelet Kolozsvár felett.? Küldjed, küldjed a világ négy tája felé az ébredés, az élet szavát, a nemzeti imádságot: «Isten áldd meg a magyart!» Ki idézte fel a világháborút ? Francia irók és tudósok a háborús okmányok közzétételét követelik. — A proklamációt a legellentétesebb világnézetű intellektuelek irták alá. „A világtörténelem leggyalázatosabb vérontása". — „A legfőbb bűnös a német nagyipar mohósága". nemzetet terheli a felelősség az ötesztendős borzalmas vérontásért és a vele járó szellemi és anyagi károkért. A versaillesi szerződésnek ezt a pontját Németország is elfogadta — nem jószántából, hanem kényszerűségből. De kérdi a proklamáció: Mit ér egy ilyen beismerés, ha rákényszerítik valakire? — A francia Poincaré, az orosz Izvolszky és az angol konzervatív párt imperializmusa is mindenesetre hozzájárult a világháború előidézéséhez. Soha addig Európa igazában nem pacifikálódhatik, soha addig le nem csillapodhatnak a volt ellenséges nemzetek, amig nem tisztázzák teljes nyíltsággal és jóhiszeműséggel ezt a kérdést. — A proklamáció ezért felszólítja valamennyi ország kormányát, bocsássák közre a rendelkezésükre álló okmányokat, folytassanak együttesen, a nyilvánosság és a tudományos világ teljes ellenőrzése mellett egy vizsgálatot arra nézve, hogy milyen okok hozták létre a világtörténelemnek talán leggyalázatosabb vérontását. A kiáltványt a francia közélet sok kimagasló alakja irta alá. A híres pacifista irók: Romáin Rolland. Jules Romains, Henry Barbusse, Georges Duhanel és mások. Több egyetemi tanár is szerepel az aláírók között, köztük a francia balloldal nagynevű publicistája,' a magyar származású Victor Basch. Érdekes, hogy az aláírók között a legkülönbözőbb politikai és világnézetű árnyalatok is képviselve vannak, a bolseviki Barbussetól egészen a francia—német katholikus* liga elnökéig... A kiáltvány szövegét pedig Vicktor Margueritte, a nálunk is jól ismert regényíró, a francia becsületrend volt lovagja szövegezte, aki legutóbbi könyvében, a «Bünösök»-ben maga is igyekezett a világháború ' valódi okait kideríteni. Parisból jelentik: A francia bal- I oldali pártok lapjában, az «Ere Nouvelle»-ben a francia tudósok-; nak és intelektuelleknek pacifista frakciója rendkívül érdekes proklamációt tett közzé. A kiáltvány figyelemreméltó objektivitással mutat rá arra, hogy a világháború felidézésének bűne nem kimondottan Németországé, hanem része van benne a francia, orosz és angol diplomáciának is. A proklamáció érdekesebb részleteit itt közöljük: — A világháborúnak egyik legfőbb bűnöse tagadhatatlanul a német militarizmus vad önhittsége és korlátoltsága s általában a német junker-szellem kérlelhetetlensége volt. A versaillesi béke ezért szigorúan büntette meg az egész német nemzetet, kimondván, hogy a több mint hatvan millió főből álló Hivtak, eljöttem, mert ma ég az erdő az Apollóban TOM MIX Városi Színház Mozgó 1925. évi október 14 én és 15 én, szerdán és csütörtökön 7 és 9-kor A CSATA és KÖNIGSMARK világhírű főszereplői SE SSUE HAYAKAVA cs HUGUETTEBUFLOS együtt az ÖLTEM cimü Roger Lion cimü 8 fel vonásos drámájában. Az emberábrázolás csuespontja. Izgalmas, lebilincselő elejétől végig. Kisérő műsor: Kellemes nászutazás ! Fridolin burleszk. Jön! Beregi Oszkárral Jön ! A K8TAGAQOTT fíp aqiiepmeáe ? fcfnzaaelim