Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-10-15 / 233. szám

1925. október 15. JSfríKglDÉK 3 előadás a színházban szombaton október17-én este 8 órakor 4 nóta vége Főszereplők: Havasi Mimi, Harczos Irén, Székely Renné, Kőrössy Zoltán, Károlyi János, Lédeczy Antal Bérletek előjegyezhetők a Jakobovits dohánytőzsdében. 6,

37.6 A Magyar Külügyi Társaság ülése Nyíregyházán. Az akadémia babérkoszorúja Bessenyei György szobrán. — Dr. Berzeviczy Albert, Praznovszky Iván és dr. Eöttevényi Olivér az előadói asztalnál. — Estebéd a Koronában. Bundát, téii kabátot, felöltőt, öltönyöket lego'csóbb árban vásárolhat Váradi Testvéreknél, Nyíregyháza, Bessenyei tér 16 SZ. 6158-6 Nyíregyháza, október 14. — A Nyirvidék tudósítójától. Kulturünnepe volt tegnap Nyíregyházának. A Magyar Külügyi Társaság propaganda taggyüjtő ülését ünnepi színvonalra emelte azoknak az előadóknak egyénisége, akiknek tudományos munkássága, vezetésre való hivatottsága sötét magyar éjszakánkban . reményt gyújtó világosságként árad szét, ünneppié avatta ezt az ülést az elhangzott tanítás prófétai erejű tartalma, mellyel lelkünk megtelt s melyet követni szent fogadalmat tettünk, ünnepi volt a hangulat azok részéről is, akik elmentek az ország területét fáradságot nem kímélve bejáró lánglelkii magyar apostolok tanításának meghallgatására, mert abban a vármegyeházabeli nagyteremben a magyar jog

: szolgáltatás, a magyar nevelés, a magyar kultura, a magyar közigazi gatas, hazafiasság s minden e } gondolatok köré csoportosuló t

:szta érzés megtestesítői, a nemzet jövőjének lelkes munkálói gyülekezJ tek össze. A Bessenyei szobor megkoszorúzása. A Külügyi Társaság ünnepélyes ; ülését megelőzőleg szép számú kőj zönség jelenlétében Berzeviczy Albert a Tudományos Akadémia elnöke, az Akadémia oentennáriuma alkalmából babérkoszorút helyezett \ az irodalmi újjászületésünk nagy testőrirójának, Bessenyei Gyögynek a szobrára e szavakkal: Ebben az esztendőben, amelyben a Magyar Tudományos Akadémia fennállásának százéves évfordulóját üli, kegyelettel teszem e szerény emléket annak a férfiúnak a szobrára, akinek agyában először fogant meg az Akadémia felál itásának gondolata. Te, akinek tudományos munkásságát életedben oly kevéssé értékelték s halálod után szülővármegyéd e jeles szoborral tiszteit meg, tekints alá megelégedéssel, amikor eszméidnek diadalát szemlélheted s ami most összeomlott, de jövőben ismét naggyá lesz, érd meg ennek a nemzetnek is feltámadását. Alakuló ülés a vármegyeházán. öt órára a vármegyeháza nagytermében nincs egyetlen egy üres hely sem, feszült figyelemmel várják, szinte a templomok áhítatos csendjében annak a pillanatnak az elközelgését, amikor megkezdődik a magyar jövő igéjének hirdetése. Pár perccel öt óra után bevonulnak a vendégek az emelvényre a közönség lelkes éljenzése között. Az emelvény középpontjában Berzeviczy Albert dr. v. b. t. t., nyug. miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia \plnöke, a Magyar Külügyi Társaság Társelnöke ül, tőle jobbra és balra helyezkednek el Kállay Miklós dr. főispán, Eöttevényi Olivér dr. udvari tanácsos, nyug. főispán, a Magyar Külügyi Társaság ügyvezető igazgatója, Praznovszky Iván rendkívüli miniszter, volt párisi követ, Mikecz István alispán és Heylmann Othmár p. ü. miniszteri főtanácsos, a Magyar Külügyi Társaság titkára. Kállay Miklós főispán megnyitója. Az alakuló ülést Kállay Miklós főispán nyitja meg Berzeviczy Albert és társainak a vármegye és város közönsége részéről megnyilvánuló üdvözlésével. Megnyitó szavaiban rámutat arra a tragédiára, hogy amiért állandóan küzdöttünk s ami dualistikus államformákban elérhető nem volt, tudniillik, hogy önállóak lehessünk, ime elérkezett, azonban teljesen ismeretlenül cseppentünk bete abba a világba, melyet világpolitikának neveznek. Azt a nagy munkát akarja szolgálni a Külügyi Társaság, mellyel megismeri a magyar nemzet intelligens társadalma a legfontosabb kérdéseket, melyek ismerete nélkül mint egységesen érző nemzet nem tudjuk sikeresen feívenni a küzdelmet a világpolitikában s ezért a legmélyebb hála és szeretet szavával üdvözli azokat, akik nem kiméinek időt és fáradságot s megjelentek körünkben is. Felkéri ezután Berzeviczy Albertet, hogy tartsa meg előadását. Berzeviczy Albert adőadása külpolitikánk feladatairól és nehézségeiről. Amikor Berzeviczy Albert nemes alakja felemelkedett helyéről, szinte visszaszorul a liallgatóság lélekzete, hogy egy szó ne röppenjen el hiába a fenkölt lelkületű tudós ajakáról; s amikor belekezd a beszédbe, mint a legnemesebb hangszer, az orgona lágyan zugó, de a lelkek mélyére hatoló szava, cseng-bong végig a hallgatóság lelkében. Az üdvözlés viszonzása után azzal kezdi szavait, hogy nálunk nagy mértékben tapasztalható a mai időkben a külpolitikai kérdések iránt való érdeklődés. Ezt nagyon természetesnek találja, mert külpolitikai események okozták katasztrófánkat s csak a külpolitikai események uj fordulatától várhatjuk ügyünknek orvoslását. — Sajnálattal állapítja meg azonban fazt, hogy a hivatalos Magyarország részérőt' még mindig nem talál kellő méltánylásra a külpolitika. — Egyedüli megnyugtató körülmény nek azt tartja, hogy a jelenlegi miniszterelnök mindenkor kiváló diplomatának bizonyult, habár az ő munkaidejét inkább a belpolitika foglalja le, semmint hogy nagyobb erőt szentelhetne a külpolitika ügyeinek. Nálunk, Ausztriával valö közösségünk következtében a, külpolitikai gondolkozásnak bizonyos hiánya mutatkozik, amely okozza azt is, hogy jelen nehéz helyzetünkben kül politikai gondolkozásunk két véglet közt hányatik., Az egyik végletet azok képviselik, kik elkeseredett daccal lázadoznak az ellenségeink által igazságtalanul reánk diktált békeföltetelek s azok következményei 1 ellen és végfolyamatban azok erő| szakos megváltoztatására látszanak I gondolni. A másikl/véglet a csüggeteg belenyugvás helyzetünkbe, mely még szemrehányást is tesz kormányunknak, hogy nem eléggé előzékeny ellenségeink iránt s nem keresi eléggé buzgón azok barátságát. Az előadó összehasonlította) helyzetünket az összes többi legyőzött államokéval s kimutatta,i'miért nem nem követhetünk mi olyan politikát mint a törökök,, vagy akár olyat is, mint Ausztria, amelynek mindig van egy kijátszható ütőkártyája : a Németországhoz való csatlakozás. Mi a neheztelés álláspontjára nem helyezkedhetünk ésj nem szüntethetjük meg a diplomáciai viszonyt volt ellenségeinkkel, mert ezzel csak magunknak ártanánk. — Bajos külpolitikánktól nagyobb tervszerűséget követelni, mert az egész vonalon defenzívában vagyunk és defenzívában nem lehet messzemenő haditerveket csinálni. Nem orientálódhatunk határozottan ide vagy oda, mert ezzel csak ujabb ellenségeket jszereznénk és mert szövetségünket egyelőre senki sem keresi; hanem minden barátságot, a melyet tapasztalunk, ugyanoly barátsággal"- viszonozzunk. Mindinkább nyilvánvalóvá lesz, hogy okos békepolitikával számithatunk Anglia és Olaszország jóakaratára és támogatására, különösen az Olaszországéra, melynek balkáni és adriai érdekei szempontjából szükséges és fontos Magyarország fennmaradása. Ha a bennünket környező u. n. utódállamokkal eddig még gazdasági téren sem sikerült jobb viszonyt létesítenünk, ez nem a mi hibánk, ennek oka az, hogy azok az államok még mindig megrontásunkra törekszenek; csodálatos, de ugy van, hogy a csehek, románok és iszerbek, bár az ő érdekükben rontottak meg bennünket, jobban gyűlölnek bennünket mint mi őket. Külpolitikánk egyik fontos eleme viszonyunk a Nemzetek Szövetségéhez. Nem kívánja, hogy mi kiváljunk a Nemzetek Szövetségéből, elismeri, a mi jót tett velünk, de megállapítja, hogy e Szövetség a maga két főfeladata : a kisebbségek védelme és a lefegyverzés terén inkább eltávolodik céljától, mint sem hogy megközelítené azt. Ha ez tovább is igy lesz, ha a kisebbségi jogok a Nemzetek Szövetségénél semmi védelmet sem fognak találni és a győztesek lefegyverzése után a győztesek nemhogy leszerelnének, hanem valóságos versengést fejtenek ki a további fegyverkezésben, ugy, hogy ma Európában egy millióval több ember áll fegyverben, mint a háború, előtt, akkor a Nemzetek Szövetsége hitelét és tekintélyét teljesen el fogja veszíteni. Nekünk, bármily keserves a helyzetünk s bármily kevéssé nyugodhatunk abba belé, mégis meg kell mutatnunk, hogy jelenlegi határaink között is életképesek vagyunk fs ebből a szempontból nézve áll az, hogy a jó belpolitika a legjobb külpolitika. — Bízik benne, hogy nemzeti életünk mostani sötét éjszakáját uj hajnalhasadás fogja követni. De hogy ezt elérjük, okos .politikával, szilárdsággal, és összetartással kell előkészítetnünk a szebb jövőt Nyugodt, az igazságérzettői áthatott beszéde végén emelkedett lesz a hangja. Most már nem tanít, de int. Nincs ok a kétségbeesésre, de nem is szabad kockára tenni javainkat. Dolgozzunk, takarékoskodjunk, tartsunk össze, akkor lesznek barátaink s velünk lesz a magyarok Istene. Amikor az utolsó szavak elhangzanak, mintha varázserő alól szabadult volna fel a lélek, frenetikus taps követi a beszédet, mely csak akkor csillapul le, amikor az elnöklő főispán a következő szónokot kéri fel beszéde megtartására. Praznovszky Iván előadása a háborús bűnösség kérdéséről. A koronázás egyik aktusának, a kardvágásnak szimbolikus jelentőségével hasonlítja össze azoknak a felfogását, akik azt mondják, hogy, a Külügyi Társaságnak nem lehet más célja, mint annak propagálása, hogy amit elvesztettünk, vegyük