Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-10-04 / 224. szám

1925. október 4. jnfíríryidék 3 Közgyűlés a városházán. Nyíregyháza, okt. 3. A Nyirvidék tudósítójától. Nyíregyháza város képviselőtestülete folyó hó 2-án délután 3 órai kezdettel rendes képviselőtestületi közgyűlést tartott, amelyen a varosatyák tekintélyes számban jelentek meg. A hivatalos ütőn levő polgármester helyett a közgyűlést Szohor Pál főjegyző helyettes polgármester nyitotta meg és napirend előtt a kultuszminiszter nyíregyházi látogatásáról emlékezett meg. Szeptember hó 21-én Klebelsberg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter Nyíregyházára érkezett és megtekintette a város tanügyi intézményeit. A város részéről a képviselőtestület élén a főjegyző üdvözölte és fogadta a minisztert a közgyűlési teremben A kultuszminiszter a legteljesebb eilsmerését fejezte ki a város vezetőségének a látottak felett és minden reményünk megvan arra, hogy a városi tanügy fejlesztése körül messzemenő hatása lesz a miniszteri látogatásnak. Énekes János indítványára a képviselőtestület köszönetet mondott a vármegye főispánjának, hogy meghívta a kultuszminisztert Nyíregyházára és igy módot adott a városnak kulturális intézményei bemutatására, — város főjegyzőjének köszönetet mondott szép beszédért, amellyel a körünkbe érkező minisztert fogadta. A becsületes, szorgalmas munka méltó elismeréseként a képviselőtestület teljesítette Kovács Tibor városi műszaki tiszt kérelmét és részére 19 évi érdemes szolgálata jutalmazásakép városi mérnöki javadalmazást állapított meg. A városi kád- és gőzfürdő rétszére uj szivattyú beszerzését határozta el a képviselet és a szivattyú megvásárlására a városi tanácsot felhatalmazta. Elhatározta a képviselőtestület, hogy a Bródi-hid és laktanya közötti útvonal kikövezését az 1926 évi költségvetés keretében fogja végrehajtani. Éljenzéssel vette tudomásul Mikecz Miklós dr. vármegyei tiszti főorvos meleghangú köszönő levelét a tiszti főorvossá történt kinevezése alkalmából a képviselőtestület üdvözléséért A tanácsköztársaság alatt felmerült kiadások elszámolását a képviselőtestület levette a napirendről. A Jármy-tanyán hiányzó dohánypajta felépítését és a bérlői lakás kijavítását engedélyezte a képviselőtestület. Engedélyt adott a képviselőtestület Kelemen András és özv. Bartha Laiosnénak egyéni szeszfőzde felállítására, valamint hozzájárult A Jósa András-utca burkolatának megváltoztatásához. Elhatározták, hogy a majorkerti bikaistállót és szénagyüjtőt kitelepítik ,a Mintakertbe, mert sok panaszra adott okot a szénának a Major-kertből végig a város utcáin a Minta-telepre történő eddigi szállítása. Legfontosabb tárgya volt a közgyűlésnek és élénk vita között tárgyalta a képviselőtestület a László-tanyai bérlet átruházását. Az előzmények ismeretesek. A László-tanyai haszonbérletet hosszabb időn át Mezei Vilmos bérelte. 1923-ban a környékbeli kisgazdák mozgalmat indítottak, hogy a bérletet a maguk részére szerezzék meg. A képviselőtestület engedett a gazdák kérelmének és a bérletre társult 16 nyíregyházi kisgazdának engedtet át a László-tanya bérletét 6 évi időtartamra. A közös gazdálkodás azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a bérösszeg fizetése körül is nehézségek mutatkoztak, ugy, hogy. a képviselőtestület már a tavasz folyamán bizottságilag vizsgálta meg a közös gazdálkodás számadását. A bizottság megállapította, hogy részben

1 egyetértés hianya, másrészt az anyagi erő elégtelensége miatt a bérleten nem képesek okszerűen gazdálkodni, a bérösszeg fizetése egyre elviselhetetlenebb terhet ró a résztvevő gazdákra, akiknek jórésze anyagilag tönkrement. A bizottsági vizsgálat után maguk az érdekelt kisgazdák fordultak a képviselőtestületnez azzal a kérelemmel, hogy tekintettel a közös gazdálkodás sikertelenségére, — tekintsen el a város a még hátralévő 4 évtől és engedje ki őket a bérletből kártérítési kötelezettség nélkül. , A gazdák kérelmével egyidejűleg a régi bérlő, Mezei Vilmos is jelentkezett és ajánlatot tett a városnak, hogy hajlandó a László-tanya bérletét újból átvenni. Mezei Vilmos a folyó gazdasági Javításokat elfogadónk. CÍPŐ ÁRUHÁZBAN WVMffttiTHAZA tRWrt IllONA-JJTCZA * bl^* Javításokat elfogadunk. KOSSUTH LAJOS-UTCA 9. BUDAPEST LEGOLCSÓBB DIVATHÁZAELEGÁNS és DIVATOS COSTUMÖKBEf* BABÁTOKBAN, RUHÁKBAN és BLOUSOKBAJ* évtől számított 6 évre kérte a bérlet átruházását és az első két évre magyar holdankint 150 kg., — a hátralévő négy évre pedig holdankint 180 kg. búzát ajánlott fel haszonbér cimén. Hosszas tanácskozás után a .képviselőtestület elfogadta a szakosztályok és a tanács javaslatát, amely szerint méltányolja ^'"kisgazda bérlők szorult anyagi helyzetét és a bérletből kártérítési kötelezettség nélkül kibocsájtja őket. Majd Mezei Vilmos ajánlatát tárgyalta a képviselőtestület. Névszerinti szavazás után ugy határoztak, hogy kötik az uj haszonbérleti szerződést Mezei Vilmossal 6 évre, de béröszszegül az első évre 150 kg., — a következő évekre pedig 185 kg. buza fizetendő. Mezei Vilmos a képviselőtestület feltételeit elfogadta es igy a vármegyei jóváhagyás után ismét övé a László-tanya. ; Több kisebb-nagyobb jelentőségű ügy letárgyalása után, amelyekről lapunk hírrovatában emlékezünk meg, — elnöklő főjegyző a közgyűlést délután 6 órakor berekesztette. Első emelet 9. Itt van ni. Csipkefüggöny az ablakon, mely a gangra néz. Tiszta kis előszoba. S ahogy kinyitja az ajtót, egy hintaló állja útját... emitt egy kis szekér... egy kis mozdony is... ostor... és egy nagyszemü, szépséges kis fiu. Hogy bámul, mennyi csodálkozás és idegenkedés van a szemében... mennyi báj kis nyitott száján... nem sir, nem szól, csak néz! Áron László áll, ő sem szól, ő is csak néz. Hát itt van az (alkotás!» Két ember ölelkezéséből idecsöppent kis élő-eleven csoda! Ellágyult, odament a kis emberhez és az ölébe emelte. Irma ekkor lépett ki a másik szobából. Valami himzés volt a kezében. Meglepődött.. Milyen elegáns ember. Ki ez? De azonnaj fel is ismerte. — Áron László! Mennyit beszélünk magáról! És beszélnek, igen, mások is. Mégis haza jött! Pedig sokan olyan véleménnyel voltak, hogy kinn marad, nem jön Koldusországba veszekedni, vesződni. Mert itt az kell. Itt minden nehéz! — Nehéz — felelte László, mert még nem tudott egy igazi, elfogulatlan lélekzeetet venni. — Hol van Gábor? — A műszaki irodában. Ott dolgozik. — És... és... dadogta Áron László, mert csak annyit tudott mondani, de a szeme tele volt döbbenetes kérdések káoszával. — Igen — mosolygott az aszszony szeliden, — nem tudta még Gábor bevégezni nagy müvét — s itt fanatikus láng gyúlt egy pillanatra az asszony szemében, melylyel valahová az ismeretlenségbe nézett —, most újra kezdjük, pénzt szerzünk, nagyon spórolunk, még cselédet sem tartok — vallotta be kis restellkedéssel —, magam, magunk vesződünk, hogy újra együtt legyen a pénz, ami még kell. — Hiszen én ismerem Gábort... hát persze, persze... azt be kell fejezni... — Téboly, délibáb — gondolta —, ahelyett, hogy belátnák, hogy eldobnák ezt_ á nagy Valótlanságot s éflfaének a reális valóságban, élnének! Elhatározta, hogy ezt meg Is mondja Gábornak. Nem engedi, hogy kinozza az asszonyt, a gye- . reket, önmagát. " " j Ültek a kis egyszerű szobában j s beszélgettek. A kicsike ott botor- j kált körülöttük, csacsogott, neve- ! tett vagy sirt, ahogy a pillanat hozta a kis ember örömét, bánatát. — Sok dolga van Gábornak. Olyankor szokott igy elmaradni. Már máskor ebben az időben itthon van — mondta az asszony. Jött is pár perc múlva.. Sovány, kissé hajlott volt, László alig ismert rá. Szeme alatt mély, sötét foltok, de két szeme csupa csillogó öröm. Megölelték egymást, az előkelő ur s a kopott ruháju, irodába szürkült mérnök. S Gábor csillogó szeme feleségére s kis fiára villant, majd ölbe vette a kicsikét. — Most már itthon maradsz, ugye, László? Nősülj meg te is, Sajnálom, aki egyedül bolyong. László ámulva nézett a sovány, letört emberre. A haja is gyérebb lett. A keze... milyen a keze! Csupa csont. Fájdalom ránézni.. S ő... ő sajnálkozik! Áron László sorsali sajnálkozik! Ez megőrült! Ez egészen elveszett már, ha sorsával megvan elégedve! Panaszok zudulását várta s Jám... A kis fiu enni kért. Az asszony átvitte a másik kis szobába. Most nézett igazán Áron László a Gábor szemébe. Hol vagy Gábor? Elvesztetted magadat? Mi történt itt? S az asszony, amiket beszélt, mi igaz abból? — de csak gondolni tudta ezeket. — Végtelenül örülök, hogy eszeedbe jutottam. A boldogság oly csendessé teszi az embert, mi nem is sokat tudunk arról, ami «odakünn» folyik. Az újságban olvastuk, hogy haza jössz. — És te, Gábor?... Hol van a nagy mű? Gábor fanyarul mosolygott. — Az asszonykám ábrándjában. Engem legyűrt, földhöz vágott, megcsalt. Odadobtam. A padláson van. Halott akarat. Halott vas, acél! A levegő ugy lenghet tovább szabadon, mint eddig. Én pályát tévesztettem, László. Én inkább költő voltam, mint föltaláló. Beláttam. Abbahagytam. Boldog vagyok. — Igy?! — tört ki Lászlóból s egy irtózó pillantást vetett a szoba szegénységére. Megbánta, nem akart kíméletlen lenni, de kiszaladt száján az a kis rövid szó: igy? — így — mondta Gábor nyo~ matékkal —, még igy is! Milyen meleg, sima, jó élet ez! A fiam, a kicsi fiam, vár! És irma, az asszony, az én drága, örökké hivő asszonyom.. Most ő hisz abbai*. ami pedig elmúlt; én tudom ,hogy elmúlt — itt kissé szomorú lett, de csak egy pillanatra —, hanem már van egy kis pénzünk, Irmus azt hiszi, a modellre, abból fogok kényelmet, jólétet szerezni nekik. Nekünk. Megérdemlik. Ránk fér már egyszer. Azt hiszem, visszamegyek a gyárba... s egyszer... talán ott... — Bizol tehát! — kapta föl a szót László. — Bizom, de nem célom többé! Nem boldogságot hozó célom. ők... ők igen — mutatott a másik szoba felé. Az asszony visszajött a gyerekkel. Leültek mosolygósan, melegpillantásu szemeiket hol Gáborra, hol Lászlóra vetve. Olyan szépek voltak igy együtt.. Fénylett tőlük a szoba. A kis szegény szoba. — Milyen szép itt nálatok.... jó... — riadtan eszmélt arra, amit mondott. Igy is értette? Talán.... Csakugyan nagyon szép itt. Jó. Igy ment el tőlük.. Fölfedezte, hogy ezek a nagy szegénységükkei boldogok, boldogabbak, mint — ő.