Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-10-04 / 224. szám

jsíyírsidék 1925. október 4. Német orientáció ? Megírtuk tegnapi számunkban, hogy egy vezető genfi újság, mely állandóan figyelemmel kiséri az eu­rópai viszonyok alakulását, most egy nagyfontosságú kérdéssel fog­lalkozik:'Magyarországgal s a ma­gyar nemzet létérdekeivel.. Kö­zépeurópa vajúdni kezdő újjászü­letése kapcsán. A szülési fájdalmak ezidőszerint a vén Ausztriát környékezik, mely 1920. óta világra készül hozni régi szerelmi zálogát, egyelőre _ bizony­talan apától: azt a közjogi gondo­latot, hogy Ausztria olvadjon be szőröstül-bőröstül (amennyije a saint germain-i béke után még rajta maradt) a német birodalom­ba. A genfi lap hidegen veti latra ezt a problémát s megvalósulása elé nagy szkepticizmussal néz ama súlyos akadályok láttára, amikbe az osztrák aspiráció, nemcsak fran­cia féltékenység, hanem a vele járó uj háborús veszedelmek félelme kö­vetkeztében, a nagy- és kisantant egész vonalán beleütközhet most. Hogy biráló cikkének még na­gyobb nyomatékot adjon, fölveti azt a fogas kérdést is, hogy mi lesz akkor Csonkamagyarországgal, ha nyugati szomszédja: a mara­dék Ausztria a német birodalom karjai közé vetné magát. Valószí­nűnek véli a «Journal de Geneve», hogy az esetben, ha a nemzetközi hatalmak bele engednék Ausztriát a nagy német unióba, Magyaror­szág is rákényszereülne az osztrák példa köveetésére, hacsak nem kap területi engedményt évezredes tör­téneti határain belül, a trianoni béke alapos revíziójával. Elismerhetjük, hogy ez a lapvéle­mény közel jár a magyar felfogás­hoz, ugy okvetésben, mint végső konklúziójában. A magyar nemzettől ma távol áll a szándék és hajlandóság, hogy a német birodalommal közjogi kap- _ csolatba lépjen. Bármily sok gya- i korlati érdek szólhat is mellette s a földrajzi helyzet, a honvédelmi j szempontok bármennyi okkal tó- I dúlhatnak is e gondolat mellé, a németekkel való kulturális, hagyo­mányos érzületű összefüggésünk dacára el sem tudnánk képzelni olyan Magyarországot, piely német hátvéd biztosítása kedvéért fölad­ja közjogi önállóságát, sőt belpoli­tikai függetlenségét is. De nem kevésbé bizonyos, hogy megcsonkított hazánk védhetetlen mai határai közt, körülvéve min­denfelől ellenséges, hóditó szán­dékkal eltelt, szomszédállamok gyű­rűjétől, nem érezhetjük magunkat biztonságban, bárhogy garantálta is a mostani státusquot nekünk a nagyhatalmak ezidőszerint működő koncertje. Az ily koncertek bomla­dékonvak. Ha tehát Ausztria be­olvadása Németeországba akuttá válnék, aktuálisnak, tekintjük ak­kor a trianoni béke revíziójának ügyét is, hogy történeti határainkat visszaszerezhessük, mert azok a mi életünk és jövőnk bázisai, amik be­váltak egy évezreden át a múltban s be fognak bizonyára válni a jö­vőben is. Trak Géza is résztvesz a városok nemzetközi kongresszusán Párisban. Negyven magyar polgármester van Párisban. — Trak Géza levelet irt az „Egri Népújságának. A «Nyirvidék» egri tudósítójától­Az »Egri Népujság« cimü lap a kö­vetkezőket irja : Ismeretes, hogy a világ ösz­szes városai nemzetközi kongresz­szusra gyűltek össze Párisba. Egert ezen a kongresszuson Trak Géza bolgármester képviseli. Tőle kap­íuk ma a következő levelet : »Páris, 1925. szeptember 28. — Ma volt a városok nemzetközi kongresszusának ünnepélyes meg­nyitása. Páris város tanácsának el­nöke üdvözlő beszéddel nyitotta meg a kongresszust. Ezután az egyes államok képviseletében szó­lalt fel egy-egy polgármester, ugyancsak üdvözlő beszéd kereté­ben mutatkozván be a kongresszus­nak. Mi magyarok boldogok vagyunk, mert mindjárt az első napon szó­hoz' juthattunk. Huszonkét állam lemaradt a következő napokra. ?zen ne Qy^ea/íme. /mer/jfivem 0n/ meafitvem UJní eó jf. cáa/ac^á/ 4er/</en eá- ázeif/an Q%ulázan Áazaáá árpa/foz. Sürgönyeim : S 3 oJíentc/íe/4 QffaŰk j Tulajdonképen bennünket is^ezek közé az államok közé szántak, ámde a kedves Dvorcsák Győző, aki évek óta itt él és nagy sikerrel szolgálja a magyar eszméket, kérésünkre el­tnent a kongresszus elnökéhez és ki­jelentette, hogy a magyarok nem­zeti sérelemnek fogják tekinteni, tha még a délelőtt folyamán fel nem szólalhat képviselőjük. • Egyébként mi vagyunk a legna­gyobb számmal kepviselve a kongresszuson. Negyven magyar polgármester van itt. Ezt figye­lembe is vette az elnök és kész­ségesen engedett kérésünknek. Igy, történt azután, hogy Prága pol­gármestere után, Lobmayer, Buda­pest székesfőváros tanácsnoka szó­iáit fel a magyar városok nevében. Meleg üdvözlettel Trak Géza. Vitézi telekbeiktatás lesz Nagyhalászban. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) — Szabolcsvármegye Vitézi Székétől nyert értesülés szerint október hó 11-én vasárnap délelőtt 10 órakor vitézi telekbeiktatás lesz Nagyha­lász községben, mely alkalommal a következő vitézeket helyezik bir­tokba : Kőrössy Gyula ügyvéd helybeli lakost Kemecsén, Lencsés Pál tisza­rádi lakost szintén Kemecsén, Ba­log János ési Zelei András vasme­gyerben, Feleki Ferenc csendőr­tiszthelyettes nagyhalászi lakost és Hevesi András nyiregyházi lakost Nagyhalászban, s Kiszely Meny­hért kótaji lakost Kótajban. A felsorolt vitézeket az Országos Földbirtokrendező Biróság által megítélt járadék telkekkel ajándé­kozzák meg. A birtokbahelyezést a kormányzó képviseletében Vitéz revisnyei Re­viczky László ny. áll. tábornok, Szabó lesvármegye Vitézi Szék ka­pitánya fogja végezni. (*) VEGYE MEG a patikában az AGRARIA huskonzerva pat­kányirtószert. Kis, szegény szoba. Irta: Tartallyné Stima Ilona. Két jó barát ült egy kis szobá­ban; egészen egyszerű, stílustalan, kopott bútorok voltak ott s mégis valami friss elevenség és jó szag áradt szét benne, amit ugy hivnak, hogy barátságos; más szóval lelke volt a kis szobának, melyet lakójá­nak lénye sugallt belé. Aki benne lakott, középmagas, csinos ember, egy gyár tisztviselője s ha beszélt, kiérződött a hangja­ból, hogy több, sokkal több akar lenni, mint a mi most; valami nagy dolog izgatja a fantáziáját s a szított, de még föl nem gyúlt eszme ott izzik a szeme mélyén. Éppen ilyesmiről beszéltek: — Mit is akarsz ennél többet? Idővel igazgató leszel itt a gyá­radban, meghízol, jó szivarokat SZÍVSZ, remekbe készült autón jársz, egyszóval, Náday Gábor, te álmokat kergető, eléred azt, ami a te viszonyaidhoz, születésedhez, tanulmányaidhoz mérve a legke­csegtetőbb. A tudás, amit az agy­velődben összehalmoztál, csoporto­sítottál s most ugy nyúlsz min­den után egyszerre rátalálva, této­vázás nélkül, mintha rekeszekbe, számozva lenne elrendezve, nem vész kárba azért, önmagad gyö­nyörűségére, környezeted ámula­tára fogsz vele brillírozni. S még gyakorlati értékét is megtalálhatod! Csak kérlek, ne öld magad belé a szegénységbe, ne hagyd ott a gyárat, a jövődet, hogy beleve­szitsd á kis tőkédet egy bizony­talan dologba, egy árnyékba, amely benned él és testet akarsz neki gyúrni.. — Nézd, László, én szeretlek, legjobb barátomnak tartalak és tu­dom ,hogy belőled is a nagy jó­akarat beszél! Félted a jövőmet a bizonytalanságtól és Irmától. Lá­tod, ő mégis legtöbb nekem, mert ő hisz bennem s bizik a tudáson? diadalában. A gyárban nincs időm magamnak dolgozni. j Áron László csak nevetett, le- j gyintett. — A nő, barátom? Irma is csak az! Igy furakodik bele az életedbe, hogy egészen elfoglalja azt s vi­gasztalhasson, ha csalódni fogsz. És igy közelit meg a legjobban, ha eszméid mellé áll. — A jövőt kockára teszi. Ha számító volna, a te eszméidet igye­kezne belémrögziteni. Elég hatal­ma van hozzá: szeretem. És ő tudja. Nincs oka féln itőlem s van is bátorsága, ha kell, hogy ellent­mondjon. De ő is érzi, hogy ne­kem több kell, mint ez! Több kell, mint az elhizás, a jólét, az autó. Én valami nagyszerűt akarok! * Egy félév múlva. Ugyanaz a kis (Szoba s ugyan ajz a két férfi. Náday Gábor sovány, mintha egy kicsit meg volna hajolva, csak a szemé- j ben ég a láng még fénylőbben, I mint egy félév előtt. Az eszme már j sugarat vetett s most érik ele- I venné a kézben, hogy győzelme- j sen, diadalmasan az emberek elé j guruljon. Aztán jön a taps és a j pénz! f — Igen, eljegyeztem Irmát. Na­gyon meghúzódva élek, mindent a modellre költök. Azt hiszem, elég lesz, mig befejezem. A levegő vil­lamossága fogja hajtani a motort, mely könnyebb formában repülő­gépre, autóra, gazdasági gépekre szerelhető s majd olyanná növesz­tem, hogy óriási dinamókat, ha­jót, vonatot fog hajtani. Micsoda újjászületés lesz a földön s meny­nyi lehetőség van még ebben, ami belőle fejlődhetik! Elképzelhetetlen ui világalakulást hoz, az uj gépek­felére szállítják le az ember mun­káját, jólét és öröm lesz az arco­kon, mert több idő jut pihenésre és szórakozásra. Áron László komolyan szemlélte a barátját. Hátha csakugyan na­gyot teremt? Nemcsak akar, de tud is teremteni? — S mivel fogod folytatni? — Nagy részvénytőkét hozok össze, hiszen minden magától megy majd, örülni fog, aki érdek­körömbe tartozik, tudni fogják, hogy nagyhatalommá, világraszóló hatalommá növelem a tőkét, amit befektetnek. — S mikorra leszel készen? — A jövő hónapban megeskü­szünk Irmával. Érzem, hogy ő is kell nekem a megvalósításhoz; mel­lettem lesz, hogy erőmet megkét­szerezze a lényéből elősugárzó nagy-nagy bizodalom.. Mert ez még több van bennne, mint bennem. S egy év múlva készen leszek. — Ne tedd ezt, Gábor. Addig ne nősülj meg, mig gl nem érsz odáig. Amennyit ad a bizodalma, annyit vagy még annál sokkal töb­bet követel. Nem szóval, Gábor! De vele leszel s önkénytelenül, a yöngédségeden át forgácsolódik ki előled lelked nagy akarata. — Az ő lénye forr én hozzám. Én vagyok az erősebb s ez csak ujabb, fönségesebb galvanizálódott energia lehet. Elveszem Irmát. Ha igy gondolod! Látom, na­gyon elhatároztad. Egy ideig szótlanul ültek. László hosszú, átfogó pillantással nézte barátja sovány arcát. Mintha bú­csúzna tőle. * Két év telt el. László nagy kül­földi útról tért vissza, szükség volt rá idehaza a politikában. Mikor megérkezett, várták s körülvették; gazdag tapasztalatairól szeretett volna mindenki közvetlen az ő szá­jából hallani. A nagv, szociális je­lentőségű hivatás, ami reá vár, ter­mészetes, hogy ezt váltotta ki.. Egy nagy munkája francia nyelven je­lent meg, feltűnést keltett külföldön s itthon is szárnyra kelt a neve, mihamar. Haza hivták. A népjó­lét élére akarják helyezni. Áron Lászlónak mégis eszébe ju­tott Gábor. Nem hallott róla. Ele­inte irtak egymásnak, de lassan a levelek egészen elmaradtak. r\ rendőrségen kutatta ki, hogv hol lakik. Nagyfuvaros-utca... olvasta s megcsóválta a fejét. A ház kéteme­letes volt, apró ablakokkal, szeny­nyes fallal.... itt lakik? Hátha nem az, csak a neve.... De mégis ő. Az adatok pontosan ráillenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom