Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-10-01 / 221. szám

J^ÍKBTDÉBL , -rr-,n-.T."-,riTi rmtmmr 1925. október 1. Több megfontolást. A tisztviselői státusrendezés prob lémája nemcsak a kormányköröket foglalkoztatja, hanem élénk kedélyhullámzásba hozta az ország társadalmát is. Különböző érdekszervezetek, hivatalnoki osztályok ésfoglalkozásbeli ágazatok vitatkoznak azokról a kérdésekről, amelyek az államháztartás egyensúlyát és a tisztviselőstátus törekvéseit összeegyeztető megoldási tervezetek alapgondolatát kialakították. Mindenki megegyezik abban, hogy a létszám apasztás és a megmaradó állások arányosítása ugy kell, hogy történjék, hogy belőle ujabb megterhelés ne háromoljék az államra, viszont a tisztviselők lényegesen \obb anyagi helyzetbe jussanak. Tamássy nemzetgyűlési képviselőnek sikerült legjobban megközelíteni ezt a célt azzal az elaboratumával, amelyet a kormánynak is bemutatott, könyvalakban is megjelentetett, hogy az érdekelt tisztviselőtársadalöm maga is tanulmányozhassa s amely a pénzügyminiszter nemrég elhangzott kijelentése szerint érdemesnek mutatkozik arra, hogy érdemi tárgyalások keretében megfontolás tárgyává tétessék.^ E nyilatkozatban benne van az is, hogy Bud miniszter maga helyesnek találta a Tamássy-féle javaslat vezérelveit s elfogadásukat örömmel látná. De nemcsak a legilletékesebb tényező, hanem maga a magyar tisztviselői kar" is általában sikerült megoldásnak tartja az emiitett tervezetet. Erre vall, hogy többek közt a Kansz kaposvári választmánya üdvözlő és köszönő levelet intézett Tamássy képviselőhöz, mivel közmegelégedésre szolgáló javaslatával hathatósan felkarolta a tisztviselők érdekeit. Ezt a tényét, sajnos, elhomályosította ugyanannak a helyi csoportnak egy további határozata, mely valósággal a közvélemény elé kínálkozik politikai színezetével és belső ellentmondásával, amelytől kötelességünk megóvni az eddig mindenkor hazafias önmérsékletet tanúsító magyar hivatalnoki kart. Kaposvárott _ ugyanis mégsem Tamássy képviselő tervezetének elfogadását emelték Határozattá, hanem a központi Kansz ellenjavaslatát, mivel az indokolás szerint abban «több van». A többkövetelményre és többigéretre számítók talán maguk sincsenek tudatában annak, hogy mennyi re kényes lejtőre vihetik a maguk sorsát, ha egy reális megoldás helyett, amelynek pedig megvalósítását belső meggyőződésük szerint helyeselnék, oda állanak a merő követelődzések szószaporitói mellé és egyéni pretenziók alá vetik azokat az eredményeket, amelyeket az államháztartás által nyújtott lehetőségek keretén belül ezídőszerint elérhetnek. Óva kell intenünk minden társadalmi megnyilvánulást attól, hogy forradalmi izü, egymásra licitáió programmokért, melyek elégedetlenséget keltenek anélkül, hogy azokat lecsillapítani s ;Í hozzáfűzött reményeket beváltani tudinák, feláldozza a mozgatom komoly ságát Az egyéni vélt sérelmek hangoztatása és az országos érdek fölé helyezése csak arra vezethet, hogy más társadalmi rétegekből ellenérzést váltott ki a tisztviselők fizetés javítási törekvéseivel szemben, amelyet pedig mindaddig teljes rokonérzéssel kisér az ország népe, ameddig a túlzásokba nem téved, hanem az államháztartás teherbiróképességével számol. A kormányzatban meg van a jó szándék, hogy messzemenő, gondos figyelemmel valósítsa meg, a tisztviselői státusrendezést, nincs "tehát semmi szükség se arra, hogy a többkövetelések és ráduplázások módszerével akár a "központi, akár a vidéki Kansz-választmányok meghiusitság egy egészséges megoldás tervét. Zászlóavatás Nyirbogdányban, A nyirbogdányi Leventék ünnepe. Ragyogó, napfényes őszi délután. A természet is mintha vele örülne, vele ünnepelne az örömtől sugárzó arcú nyirbogdányiakkal. A leventék zászl^zentelésére készül a kis szabolcsi falu aprajanagyja. Mert ez a nap ünnepe nemcsak a leventéknek, hanem az egész íalunak. Az utcán fel-feltünedeznek magyar ruhás fiúcskák és lánykák s a községháza előtt táboroz egy csapat lobogós ingujju árvalányhajas levente, ficánkoló paripáik mellett várva a parancsszót: Lóra fiuk... A község főjegyzőjének, Fedor Istvánnak daliás alakja hol itt, hol amott tűnik fel... Mindenütt ott van, mindenütt talál még sastekintete valami igazítani valót. P a lelke az egész ünnepség rendezésének, de a munkából, a rendezés fáradalmaiból Bégányi KáU mán, a község agilis főbírája és Révész Dezső jegyző is derekasan kiveszik részüket. Felhangzik a parancsszó: Fiuk lóra! Kocsikat kisérni a zászlóanyához. S megindul á menet a zászlóany«: özv. Márczy Bélánéért. Szerencsés ötlet volt a rendezőségtől, hogy annak a hős honvédszázadosnak nejét kérjék fel zászlóanyának, aki vérével pecsételte meg a haza iránti hűséges ragaszkodást, aki életét adta ab-, ban a boldog, büszke tudatban, hogy egy szebb, jobb és boldogabb Magyarország feltámadásához egyengeti kihullott drága vérével az utat. Beszédesebb, szimbolikusabb kifejezést nem lehetett volna találni, ha keresve-kerestek volna is. Az áldozatos hazaszeretetet a hős honvédszázados özvegye szimbolizálja felmagasztosult, néma fájdalmával az ifjú Jeventék előtt. Kell-e ennél buzditóbb, nemesebb, magasztosabb példa? • Kocsi-kocsi után gördül ki a zöld pázsitos, lankás térségre, hol az ünnepély lejátszódik. Hatalmas éljen-riadal fogadja a fcászlóanyát s a védnöknőket. Majd Mikecz István alispán érkezik meg, kinek jelenléte nagyban emeli a bogdányiak ünnepségének fényét s kit lelkes szeretettől övezve meleg ovációval fogad a község lakossága. Kíséretében vannak Virányi Sándor vm. főjegyző, Kovách Elek dr. királyi közjegyző, Klekner Károly dr. kórházi ig. főorvos és vitéz Lázár Ferenc dr. vm. II. főjegyző, a nyirbogdányi járás főszolgabírójának képviseletében Bartha Kálmán tb. főszolgabíró van jelen. Ott látjuk a védnöknők s védnökökön kivül Szálánczy Ferenc földbirtokost, Deér Gyula rk. esperes plébánost, Feszlóry Sándor leveleki körjegyzőt nejévei, Tóth Gábor ref. lelkészt, stb. Katonás rendben, trombitaszó mellett vonul fel a levente-csapat Halka István és Makraj tanítók Vezetésével. Az a példás fegyelem, mely a leventék mindkét csapatán áz első pillanatban észrevehető, Halka István tanitó érdeme. Időt, fáradságot nem kiméivé, szinte fanatikus lelkesedéssel végzi a rája bízott ifjak oktatását. Munkájának meg is van a kellő eredménye s büszke lehet rá a községe, hogy olyan szép eredményt tud felmutatni a levente-oktatás terén. Halka István a leventék felvonulása után jelentést tesz Bégányi főbírónak, ki a jelentést továbbítja Mikecz alispánnak, melynek megtörténte után Halka oktató imához vezényel s a zenekar a Szózatot játsza áhítatos csendben. Az ima elhangzása után Deér Gyula esperes-plebános lép a zászlóhoz s hazaszeretettői izzó lelkes szavakkal áldást mondva, a leventéket Isten iránti szeretetre hívja fel s figyelmükbe ajánlja, hogy amit a zászló szimbolizál: a hazához való ragaszkodást, lebegjen mindig előttük s legyenek hűek e zászlóhoz, mert csak igy érhetjük el, hogy a Trianon által elszakított nagy Magyarországot ismét együtt látjuk. Tóth Gábor, a p&triarka ioru ref. lelkész a Magyar Hiszekegy zsolozsmás szavaival kezdi áhítatos, áldást hintő imáját, kérve a Magyarok Istenét, a porba tiport Október 2., 3. és 4-én A cigány Szigligethy Ede örökbecsű népscinmüve. Főszerepben Rózsahegyi Kálmán Diadal és Városi Mozgóban. j hazánk talpraállitására. ! Az áldás elhangzása után özv. Márczy Béláné nemes meghatódottsággal helyezi el szalagját a .zászlón s utána Mikecz István, alisispán «Istenért, Hazáért!», Virányi Sándor Magyarország boldogságáért, Szalánczy Ferenc NagyMagyarország boldogságáén, 'Bégányi Kálmánné «A hazáért» jelszóval, majd Fedor Istvánné, Tóth Gáborné, Jelesné, Révészné, Gergelyffy Mihály, Bartha Kálmán, Mucsv Alajos, Tóth Ferenc, Fesztory Sándorné stb. verik be a zászlószögeket. Özv. Már czy né «Legyenek hivek a zászló jeligéjéhez!» 'szavak kíséretében adja át a leventéknek uj zászlójukat, kiknek nevében Halka oktató esküszik fel s veszi át a zászlót. A hivatalos esküt Fedor főjegyző veszi ki a leventékbői, mely után kiosztják a tetszetős kivitelű levente-jelvényeket. Mikecz alispán a leventék kötelességeiről szólva, emlékezetbe idézi a megszállás borzalmait, s azokat a szenvedéseket, melyeket a magyarságnak ki kellett állania, figyelmeztetve az ifjúságot, hogy hazafias lelkesedésétől vezéreltetve hasson oda, hogy hasonló szenvedések ne ismétlődhessenek. A szép teljesítményért a dicséret hangján nyilatkozik a leventék előtt, figyelmükbe ajánlva, hogy járásuk és községük becsületét, — mely előbbit az ő községükről neveztek el — majd a megyei versenyen is igyekezzenek megvédeni s hogy községüknek dicséretes nevet szerezzenek. Az alispán lelkes éljenzéstől kísért beszéde után Fedor főjegyző a magyar zászló dicsőségéről beszél s lelkes hangon hivja fel a leventéket zászló

1 juknak hűséges követésére akkor is, midőn majd édes hazánk feltámadása elkövetkezik. Ugyancsak Fedor főjegyző mond köszönetet Mikecz István alispánnak ugy az elöljáróság, mint a község közönsége nevében azért, hogy körükben megjelent s ugy ő, mint az alispán ur kíséretében megjelent íurak a község ünnepségének fényét emelni szívesek vo Itak. A leventék végül a zászló előtt tisztelegve elvonultak és kezdetét vette a fotball-metsch. A nyíregyházi Bőripari Sport-Egylet és a Ny írbogdány i Leven te- Egyesü let fotballcsapatai mérkőztek. — A mindvégig nivós, fair játék a Ny. B. S. E. 2—Q gólarányu győzelmével végződött. Este táncmulatság volt a ref. iskola tantermeiben, hol a leventék szintén derekasan megállták helyüket. Az iskola egyik termében a környék s a község intelligenciája tartott szintén jól sikerült táncmulatságot s hogy az minden tekintetben egy feledhetetlen, kedves est volt, mi sem bizonyítja jobban, minthogy zsidó vallású polgártársaink ünnepjük miatt nem jelenhetvén meg azon, tömegesen állták köriil az ablakokat, ellenőrzendő, vájjon nem akad-e köztük, ki engedve Rácz Károly csábító muzsikájának, megtöri az ünnep szentségét? A táncmulatságot bankét előzte meg, hol pohárköszöntőkben nem volt hiány. Halka István a kormányzó ur Őfőméltósága, Bartha Kálmán tb. főszolgaAz Apolló bebizonyítja Dar vinnak igaza van!