Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-09-20 / 212. szám

szeptember '20 JSÍTÍKSTIDÉK. 3 Elitélt tolvaj és sikkasztó nyíregyházi kereskedő. Debrecenből jelentik: Ez év január 5.-én Márkus Gerő Miklós 22 éves nyíregyházi kereskedő, ki lopás és sikkasztás miatt már többizben büntetve volt s jelenleg a nyíregyházi fogda lakója, Kovács Gyula nevü társával, ki szintén előbbi bűne miatt jogerősen van elitélve, Grósz Jenő kereskedőhöz a bezárt üzletbe álkulccsal behatoltak és onnan négymillió korona értéket meghaladó eponzsot és fekete klottot ellopták. Márkus ezenkívül még 1923. január 26-án, mint a Bernfeld Ernő kereskedő alkalmazottja a postán való feladás végett rábízott négy csomag kézmüárut eladta. Márkust lopás és sikkasztás miatt csütörtökön vonta felelősségre a debreceni királyi törvényszék Lakatos tanácsa. Á vádlottak padjára kerültek azonkívül az előzetes letartóztatásban levő Fried Mór 29 éves kereskedő, Grünwald Ármin 43 éves és Grünwald Arminné 44 éves demecseri lakosok orgazdaság vétségével vádolva, mert a Grósz Jenő kereskedőtől ellopott árut Márkustól megvették, továbbá Fried Jenő nyíregyházi kereskedő bűnpártolással vádolva, mert a lopott árunak üzletében helyet adott. i Dr. Balogh István ügyész Grünwald Árminnéval és Fried Jenővel szemben bizonyítékok hiányában a vádat elejtette. Fried Mórt, Grünwald Ármint és Kovács Gyulát felmentette, Márkusz Gerő Miklóst ellenben bűnösnek mondta ki lopás és sikkasztás vétségében és egy évi és hat hónapi börtönre ítélte Az ítélet jogerős. (*) MEGJELENIK A MŰVÉSZETI LEXIKON. (*) Paplanok, ágygarniturák, függönyök legszebb " kivitelben Kreisler Simon Utódainál. Beszélgetés Debrecenben a két világjáró német diákkal. Az egyik Nagybányán született, magyarul azonban nem tud Hirt adtunk két világjáró német diákról, akik gyalog és egyéb közlekedési alkalmatosságokon meg akarják látogatni a négy tájéknak még legtávolabbi emberlakta pontjait is. Megírtuk, hogy ezt a két diákot a német akarat, a német szellem küldötte világbolyongó útjára, több — más diákkal együtt, hogy hogy ismereteket szerezzenek és tapasztalatokat gyűjtsenek, a nagy gyűlölet dacára is egyre fejlődő Németországnak. — Céloztunk arra, hogy a németeknek ez a legújabb ötlete nem mostani keletű, hanem utánzása a japáni iskolának. A megoldás azonban szellemesebb, mert a világjáró német ifjak egy pfennig támogatás nélkül, pusztán levelezőlapok eladásából élve, ismerik meg a megismerendőket. Debreceni munkatársunknak alkalma volt a két német diákkai beszélgetni, akik közül a fiatalabbik adta meg a szükséges felvilágosításokat. A 23 éves Hubert Merzenich egyébként Nagybányán született, kis gyermekkorában került szüleivel Németországba és innen van az a nagy szimpatia, amit irántunk, magyarok iránt érez. — Mikor 1924. áprilisában elindultunk Springer kollégámmal, ő azt hitte, hogy Magyarország egy nagy puszta; én szüleimtől tudtam, 'lvógy ez nem igy van s nagy örömömre szolgált látni, hogy a kollégám meggyőződött a magyarokról való véleményének alaptalanságáról. Különösen meglepett bennünket a németek iránt való nagy szimpátia, a magyar vidék szépsége, gazdasági nivója és az a körülmény, hogy Rentenmarkból egész kitűnően ki lehet jönni. — A kollégám 30 éves, a háborúban tüzérhadnagy volt és most India után vágyakozik, különben is Apók! ánsráls! LEE CORBIN AMERIKA UJ CSILLAGA! Ne ei piunu BROKENS LAWS Amerika nagy filmeseménye ! Bemutatja szombaton és vasárnap a Diadal és Városi Mozgő. ® _J§ Leányok! Fiuk! a berlini egyetemen okkultizmust hallgat, am inálunk rendes tantárgy. — Innen a szülőhelyemre, Nagybányára, Bukarestbe, Szófiába, Konstantinápolyba s onnan tovább megyünk az Oriens felé. 1934-ben kapjuk meg a doktori diplomát, értekezésünk témája pedig világ körüli utunk lesz. — Nekem különösen jól jön ez a «kis» csavargás, hiszen piktor vagyok s itt pedig: sokat látni! — ez a jelszó. Ha lehet, kimegyünk a Hortobágvra, megnézzük az egyetemet, — Budapest nagyon tetszik és irigység nélkül mondom, hogy Budapesten legalább is olyan tehetségesek a piktorok, mint nálunk Németországban. Debrecen! Régi város, ezt mindjárt megismerni, különösen a hatalmas templomról. Bucsuzóul megmutatták nekünk Ízléses bekötésti könyveiket, melyeken ez áll angol nyelven: «A világ körül.» A könyv lapjai pedig tele vannak ütve mindenféle alakú és szinü pecsétekkel; azoknak a helységeknek a hivatalos pecsétjei ezek, ahol a két szorgalmas német megfordult. Nyíregyházi festőmüvésznő sikere Kisvárdán. Pathóné Benes Berta nyíregyházi festőmüvésznő képkiállitást rendezett Kisvárdán. A kiállításról az ott megjelenő «Felsőszabolcs» cimü lap a következőkben emlékezik meg. Községünk tanácstermében Pathóné, Benes Berta rajztanárnő 33 drb olajfestményü képet állított ki. — Amilyen szerény a képek készítő- . je és kiállítója, olyan Szerényen, csendben rendezte el s nyitotta meg e méltán megtekintésre méltó képkiállitást. Hiába. Kisvárdán már hozzászoktatrak a közönséget, hogy bármi megtekinteni való legyen, arra öles reklám plakátokZenész fejek. .BEETHOVEN. A „Nyi vidék" számára irta: Ringer Lili. I. Minden igazi mély érték ugy ,toppan a kis, egyéni életével a nagy élet átlagos fásult tülekedésébe, mintha arra volna predestinálva, i hogy a saját irányító alkotásain kívül, magára szedje, magához füz- • ze mindazt, ami korában jellemzően szép, vagy különös, esemény vagy ] muló tréfa volt. Hogy gondola- j tába kapcsolja a maga nagy meg- ' látásain kiviil az akkori igényeket, -j akarásokat és, hogy uj genialitásá- ; val elért eredményekbe bele oltsa azokat az intenciókat, amik lendületei" vittek a próbálkozásba. Tökéletes miniatűr legyen, akiben megvan minden, amit egy egés# kor megjelenésébői, életéből, kiütközéséből asszimilálhat egy .ember és, aki ennek a kötött viszonyú stálusnak dacára olyan erő, aiinytt akar és annyit tud mondani, anynyit látott, oíyan sok szint, szépet, hangulatot halmozott fel önmagában, hogy azt mind egyszerre, a robotos, megszokott látásúak, nem is tudják egy emberöltő alatt megérteni, észrevenni. Ez a mélysége és örökéletű értéke Beethoven muzsikájának. Egy érző, fájó, panaszkodó lélek, aki a legkisebb lelki impressziókra és a legmegszokottabb természeti jelenségekre is hatványozottan reagált, Éiki a hétköznapi dolgokban is ünnepi színeket látott és akinek egyéni érzései, világfájdalmakká értek. A muzsikának, ebben a mai kuszaigény ü, szertelen irányzatú periódusában még félőbben, még meghatottabban nézünk felé. Es éppen ma, mikor a legújabb nekünk Beethoven, mert mindenki érteni szeretné és a legkevesebbenismerik, nem nézhetjük olyan néz- í pontokból kiindulva, mint akár csak 5—10 évvel ezelőtt. — Ma Beethoven már nem mint félelmesen tisztelt emberfeletti genie van előttünk, hanem mint egy lelkünkbe kapcsolt, nagy értékű barát, akinek társasága minden kulturembernek életszükségévé válik. Ma muzsikájában se a harmo- I niák felépítését méltányoljuk első- " sorban, mert hiszen a hangszereié? és komponálás, határozottan aránytalanul hirtelen fejlődött azóta technikailag, hanem azt csudáljuk, hogy tudott azokkal a nemesen egy szerű témákkal, modulációkkal, variatiokkai, olyan nagy koncepciójú gondolatokat kifejezni. Beethoven sohase akar, ő mindig tud mondani. Beethoven nem keres hangszíneket, mert benne vannak és nem hajhász, mint a modernek közül sokan banális, de nagyértéknek hitt témákat, mert akárhány kis mellékötlete amit szertelenül, talán meggondolatlanul vetett oda olyan komoly érték és annyira klasszikus formáját mutatja az abszolút muzsikának, hogy bátran, sőt még előnyösen is alapgondolata irányító orgonapontja lehetne, sok :mat "hepehupás, csak technikailag megkonstruált, de művészi értékben felfujt igényű szerzeménynek. Ha Beethoven személyét a mai kor szerint akarjuk megismerni, nem nézhetjük sem mint embert, sem mint virtuózt, sem mint teremtőgeniet külön-külön, amint tettük idáig, hanem mint egy nagy kulturértéket, amelyet definiálni, beállítani, kritizálni nem, csak megérteni és megérezni lehet. — Ma éppen ezért nem isteníteni, de szeretni fogjuk Beethovent. Ha vissza próbálnák egyes korokba helyezni muzsikáját, az az érzésem, hogy a legprimitívebb igényű időkben éppen ugy, mint majd a később elérkező futuristásan exaltált korszakban is, szellemileg és érzésben egyforma kiütközésre találna. Ö valahogy a bibliát irta meg a muzsikában. Az Isten imádását. — Azt az Isten imádást, amelyiknek mindegy, hogy Rá, Ptáh, Bráhma Buddha, Mózes, Mohamed vagy Jézus Chrisztus előtt borulnak le a hívei. Beethoven zenéje talán még ennél is ősibb hatású, mert nemcsak egyes gondolatok exponálását érezzük ki belőle, hanem évezredek nek összezsúfolt szellemi energiatüzét látjuk kilobbanni harmóniáiban és a tömeg érzések, egy emberbe leszürődött, abszolút értékét kapjuk, a legegyszerűbb közvetlenlenséggel tőle. Beethoven talán egykornak sem adott olyan sokat munkájával mint éppen nekünk, és talán egykor se tudta, vagy fogja tudni ugy megérteni a zenéjét mint ennek a tehetetlen vergődésünknek az ideje. Ez a megértés, ami inkább megérzésen alapszik, kell, hogy irányítsa a jelen kor muzsikális igényeinek a mértékét. Azt a mértéket, amelyik józan ésszel és művészi megbecsüléssel nemcsak egy embert akar céltmutatva nyomon követni és nem csak mások, és ujak munkájának a lebecsülésében hiszi a hatásos eredményt kultura szempontjából, hanem belátja, hogy a modern, gondolatban és inventioban vértelen, bőbeszédű, koncepcióba lágy, ellenállásra képtelen produktiókat meg kell a haladás lehetősége miatt gerincesiteni. Ez a sokat biró és kis sulyokból összetévődő, nagy terhekre hivatott gerinc, csak Beethoven lehet. Az is! Annyira az és annyira benne van a muzsikánkban, hogy már nem is tudjuk, nem is vesszük észre. Erre fölvetődhet a_kérdés: Miért nem látszik és miért nem hallatszik ki a mai szerzemények ezredikében sem ez a befolyás? Miért hasson Beethoven és a beethoveni gondolat meg érzésvilága azokra, akik ma, most, egész más igényekkel, más meglátásokkal és más célokkal indulnak a muzsikának? — Szabad-e ma, mikor nemcsak a robotos életben, de a művészetek világában is megváltozott minden érték, mikor más szempontok viszik az embert, mert ujat kell keresnie, hogy egyensúlyát valamiképen megtalálja, szabad-e ma, ebben a kaotikus szellemi felfordulásban mostani igényeket, régebbi eredményekkel szembeállítani?! A múlttal nem, de Beethovennel szabad, mert lehet!