Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-09-06 / 201. szám

JSÍYiKSriDÉK. 1925. szeptember 6 Az államfő tekintélye. Beniczky Ödönt a bíróság három esztendei fogházra és tizenöt millió korona pénzbüntetésre itélte. Ezzel elvette büntetését az az ember aki már annyira nem fért a bőrében, hogy a legmagasabb tekintélyt kezdte ki, elkövetvén a legsulyorabb s a legdurvább kormányzósértést, ami éppenséggel nem méltó egy miniszterviselt férfiúhoz. Annakidején, amikor pünkösd vasárnapján megjelent az egyik budapesti organumban ismeretes nyilt levele, megdöbbenve értesült a társadalom Beniczky Ödön hallatlan rágalmairól, amelyekkel egyetlen ember sem azonosította magát. — Szinte ugy tünt föl, mintha meghibbant volna ez az ember, de ez lehetetlennek bizonyult, mert tekintélyromboló rágalmaira hoszszabb időn át készült, időközönként elhelyezgetve rettegtető nyilatkozatait," hogy egyszer majd jön ő a nagy ágyúval. Pünkösd vasárnapján valóban el, is sütötte, de annak légnyomása Beniczky Ödönt börtönbe taszította. Nyolcvannégy napi vizsgálati fogság után a bíróság tárgyalás alá vette az ügyet s az a Beniczky, aki oly hetyke legény volt a rágalmak halmozásában, megtagadta a vallomástételt. Ezzel azonban mit sem könnyített a helyzetén, mert ez a magábazárkózottság nem a bűnbánó hallgató magábaszállása volt, hanem a bűnös konoksága. Védőügyvédje elkeseredve igyekezett minden mentő körülményt felsorakoztatni teljesen magára maradt védence'mellett, de ezek nem enyhítették hajszálnyit sem Beniczky bűnösségét. A bíróság feltűnően hosszú tanácskozás után nem talált semmiféle mentő, enyhítő körülményt Beniczkyre nézve, ellenben egymásután tornyosodtak föl a súlyosbító körülmények. Beniczky tudva, akarva, célzatosan rágalmazta az ország legmagasabb tekintélyét viselő férfiút, nem pillanatnyi indulat hevében, nem elszólás képpen, avagy félreértés által, hanem rágalmazta azért, mert ezt akarta cselekedni. Mind olyan körülmények, amelyek a bűnösség mértékét fokozzák. 'Pedig ez a Beniczky Ödön bennfentes ember volt "éppen azokban az időkben a politikában, amely időkből datálta a kormányzó elleni rágalmait. Egy volt belügyminiszter vállalkozott arra, hogy titoktartási kötelezettségét, amelyre esküt is tett, megszegje. Hallatlan merészség és elvakulás vezethette ezt az embert, amelyekre enyhítő körülményt képtelen (volt találni a bíróság. Szinte propagandát akart csinálni) azokból a rágalmakból, amelyeket Horthy Miklós kormányzóra szórt, mert sokszorosított példányokat készitteíett arról a vallomásáról, amelyei megtennie sem lett volna szabad, mert a kormányzó cs|upán a katonai bűnvádi eljárás során teendő tanúvallomására adott felmentést, de arra nem, hogy belügyminisztersége alatt hivatalosan tudomására jutott állítólagos adatokat újságszerkesztővel közölje, illetőleg annak elkészített formában átadja. Beniczky Ödön esetében is beigazolódott á mondás,!addig járt a korsójával az intrika, a rágalmazás és a sértegetések kutjára, amig korsója (eltört s abból nem tiszta bor, hanem a gyűlölet, a rágalmazás undorító leve folyt szét. ,tfllllllllllllllllllllllllHIIIII!lllllllllllilllilllllUIIHlHlk Az i nagy választékban kizárólag jó minőségben legolcsóbban kedvező fizetési feltételekkel is ^rű/l'óV I divatáruházában MCW& ü. Kálló

i.

n, 2. ^''Illíllllllllllilllllllllílllllllllllllllllllllllllllülillllilli

1' A római katholikus főgimnáziumban bevezetett összes ül taitóftó kaphatók az Ujságboltban. felügyelő bizottságának ülése. Az alsófoku iparoktatás határa a nemzeti kultura fejlődésére. A «Nyirvidék» tudósítójától. Minden magyart, rang és foglalkozásra való különbség nélkül kell, hogy áthassa, Csonkamagyarország ipari fejlesztésének törekvése. Nem osztály vagy foglalkozásf

íli érdek tehát, hogy az ország ari uj generációja miként indul neki az éjetnek, minő ismeretek birtokába jut, minő erkölcsi nevelésben részesül. A régebbi múltban az volt az állandó panasz, hogy az iparos ifjúság nem áll azon a nivón, amelyen állania kell. Rakoncátlan magaviselet az utcán járókelők molesz tálása voltak okai a panaszoknak, a mélyreható belső okok ismerete hijján. Az elméleti ismeretek elsajátításának gátja volt az ipari pályákra lépőknek nagy százalékánál a hiányos iskolázottság, sőt a teljes analfabétizmus is. Nem volt csoda tehát, hogy az erkölcsi és szellemi nevelés hiányában felnevekedtek, megtagadták magyar voltukat, megtagadtak Istenüket — már ott, ahol — nemzetközieknek is vallották magukat és könnyen voltak idegen észjárások rabjaivá tehetők, mignem felocsúdván, visszatértek hazafias magyar szellemük légkörébe, azok, akik már látnak. Nincs ezeken mit tagadni, nincs rajtuk mit szépítgetni. A nemzeti megújhodás szelleme kezdi átjárni az ipari területeket is. Változások vannak. Az iparos ifjak lelkében, szellemében melyen szántó átalakulás folyamata indult meg. Az utóbbi években elszegődöttek az iparostanonc iskolában, a létszámnak fele mértékéig «példás» erkölcsi magaviseletet tanúsítanak. — Rossz alig akad közöttük. A tanulmányi előmenetel terén soha nem látott haladás mutatkozik. Az iskolakerülés ismeretlenné vált, alig egy két esetben történt meg. Az idők jele, hogy az ifjúságban ilven változás keletkezhetett? Az iparostanonciskola felügyelő bizottsága dr. Vietórisz József elnöklete mellett igen gvér látogatottságú ülést tartott. A "hivatalból kinevezett 4 tagon kivül, 3 tag volt még jelen, akik közül a gondnok volt csak ipari foglalkozású. Mindenki más, az iparosok egv től-egyig hiányoztak. Az elnök ennek a legkeserűbb érzésekkel adott kifejezést. Mi ez? Talán az iparoktatás iránt való érzéketlenség jele? Az iparostanonciskola felügyelőbizottságának üléseit mindenkor az jellemezte, hogy az ott megjelenítek a legmélyebb komolysággal fogták fel küldetésüket, annak súlyát.'. De talán soha még, az ipari oktatás iránt való helyes érzéknek és szeretetnek annyi megnyilatkozását nem lehetett hal'.ani, mínt éppen ezen a gyéren látogatott ülésen. Az elnök, Énekes János prépostkanonok, Kardjs István kulturtanácsnok, Vargha Ferenc igazgató, a szükséges tennivalók és terveknek felsorolásával, az eme teendők foganatosítására vonatkozó javaslatokkal kétségtelen bizonyságát adták annak, hogy az alsófoku ipar oktatás iránt ebben a körben meg van a szakszerű helyes érzék, az ügy iránt érzett meleg szeretet, hogy az a tantestület, amely az alsófoku ipari oktatásnak szolgálatában áll, át van hatva attól a tudattól, hogy itt Nyíregyházán sokat, nagyon sokat kell és lehet is tenni a magyar ipar érdekében, hogy — amiként sok másban, ugv ebben is, Nyiregyháza nemcsak hogy el ne maradjon a többi városok mögött, hanem azoknak példát mutasson, irányitójuk legyen. Közel 1100 iparostanuló ipari nevelésének gondja nyugszik Nyiregyháza iparosságának és egész lakosságának vállain. Az iparosság a szaktudást, a lakosság az elméleti képzettséget az iskola utján nyújtja ennek az ifjúságnak. Százon felül van száma a leány taZenész fejek. Kerner István. A «Nyirvidék számára irta: Ringer Lili. Kerner.. A .mi korunk egyik legnagyobb, legátfogóbb, legmegértőbb dirigense. Ha a muzsika ugy beszélne, mint ahogy éreztet, boldogan azt mondaná: — Végre találkoztam egy drága, meleglelkü, önzetlen baráttal. Hogyan szeretem! Igen. Kerner István egészen csodálatos egyszerűséggel és még csodálatosabb áhítattal fogott és fog mindég a muzsikához.. Minden pillantásán, minden jnozdulatán látszik, hogy neki minden hang egv nagy ünnepnek a része, minden zenei gondolat egy nagy ünnepnek a tartozéka. Ha nem is ismeri valaki, csak szembekerül vele, amint megszegi a fejét és olyan mélyen előre néz, mintha a muzsika végtelenségébe is ^elelátna, okvetlenül éreznie kell, hogy olyan valaki van előtte, aki egészen látni tudja az életet, aki egész ember és aki, jaj, mindent és mindég egészen megérez. Ez az oka annak, hogy Kerner Istvánról kevesebben beszélnek, mint amennyire a tudása, a zenei eredménye és egyénisége megérdemelné. Ö már ott tart, ahol reklám nélkül is megtalálja az ember a maga egyensúlyát.. Neki nem kell káromkodni, neki nem kell másokat elnyomni, neki nem kell világgá kürtölni azt, amit csinál, hogy tudják, hogy elhigyjék, hogy nagy ember, ő már otthon érzi magát itthon is.. Aki a mi zenei viszonyainkat ismeri, különösen nagyra kell, hogy becsülje Kernért, és boldogan* büszke lehet rá, hogy a mienk. Hogy nálunk, itt, az irigykedések hangyabolyában akad egy ember, aki nem bántja a másikat, aki segíteni próbálja még az ellenségét is, aki mindenkinek, az utolsó diszlettologatónak a munkáját is megbecsüli, aki minden muzsikából kihozza azt, ami benne van es aki a kortársai müveit is ugy szólaltatja meg, ahogy az elképzeli, nem pedig ugy, ahogy ő mérgében érzi: aki mindenhez hozzá tud fogni, ami igazi zenét jelent, az igen nagy kincs és megbecsülhetetlen érték. Pedig, ha végig nézünk Kerner István életén, semmi különösebbet nem látunk benne, mint kortársai küzködésében, vagv tülekedésében. Ö is csak azt akarta, mint a többiek, neki is éppen olyan nehéz volt, mint azoknak, ha nem nehezebb, ő mellette is ugy szaladt el az idő. De mégis, valahogy máskép történt mindez, valahogy' többet, sokkal többet adott. 1867. április 5-én született Mária Kéménden, Baranya megyében. Fatornyos hazájáról mindég meghatottan beszél, meg a vad Neró kutyáról, és a disznók cammogásáról. Onnan Budapestre került, A Nemzeti Zenedébe íratták be Székelyhez, később Benkőtől és Hubertől tanult. Ezekről a pelyhes éveiről is sokat lehetne mesélni. Hiszen ezekben fejlődött ki a lelke és ezekben kopott le az á £őg, ami minden magyar gyerekben benne van. — Ezekben az időkben forrott ki a vidéki gyerek művésszé.. 1889-ben Mahler nevezte ki őt operaházi korrepetitornak. Ez volt az első igazi lépés. Azután 1894. májusán már ő d^ rigálta Poldini «Éjszaki fény» cimü ballettjét.. 1896-ban már hozzák «Érc ember» cimü ballettjét. Az akkori lapok azt írják róla: — Az «Érc ember» hangszerelése meglepő! El sem hinné az ember, hogy egy fiatal kezdőnek első müve. Olyan virtuozitással bánik a zenekarral, annyi leleményességgel aknázza ki a rendelkezésére levő eszközöket (még xilophont is alkalmaz) olyan ügyesen szinez ki mindent. A zenekar a cselekmény minden fázisát olyan találóan illusztrálja, hogy szinte fölöslegessé válik az a sdk koreografia odafönn a színpadon.. Mindent megértünk, amit alulról mesélnek nekünk. Kerner igazi szemfényvesztő! Ezekről ma Kerner István nem is beszél. Mosolyog, vagy legfeljebb legyint a kezével és megjegyzi: — Igen, valamikor ezernyolcszázkilencvenhatban elkövettem egy balettet és azt mondták, ha már megírtam, dirigáljam is el.. — ö nem pályázott a komponálás szédületes mámoraira. O hozzá túlságosan közel volt Haydn, Mozari, Beethoven, Wagner és a többiek. Ő ezeket akarta ugy kihozni, ahogy ők elképzelhették.. Igen nagy erő kell ahhoz, hogy ennyire meghajoljon valaki, hát még ha, olyan dereka van, mint amilyen Kerneré. Mint karmester, egy Walkür-előadáson jut először szóhoz. Véletlenül. Erkel Sándor hirtelen beteg lett, őt kellett helyettesíteni. Mielőtt cij»őszükségletét az őszi áskola-idén^e beszerezné szíveskedjék Szabolcsvármegye legrégibb cfpőáruliázáf s& Friedmann S, Sándor CÓgget (Városház-palota) felkeresni, ahol állandóan a legjobb minőségű női, férfi ós gyermekcipők jutányos árban kaphatók. Telefonszám 285. 5287