Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-12-25 / 293. szám

u JsÍfÍrsridéeL 1925. december 21. Karácsonykor. Az adventi napok alatt tele lett a szivünk várakozással és várakozásunkban nem csalódtunk. — Ránk köszöntött a szent Karácsony, mintahogy ráköszöntött az emberiségre immár 1926-ik alkalommal. Eleinte nem is tudtak róla az emberek, hogy ebben az isteni ajándékban részesek, mert hiszen évtizedek, sőt egyesekre évszázadok teltek el, amig ráeszméltek a nagy ajándékra s vannak még mindig sok milliók, akik még ma se tudják, vagy nem akarják tudni, hogy milyen áldott nap ez az emberiségre. Mintahogy ezelőtt 1926. évvel is egy-két bölcsnek és keleti királynak a kivételével senki nem sejtett^ hogy Advent van és a jelentéktelen Betlehemben megszületet az örök Élet fejedelme, az emberiség Megváltója. Bizony nem jött szenzációval. Nem jött hangos harsonák és győzelmi kürtösök riadójával. Nem jött bíborban és fényes kísérettel- Egyszerű szerénységben, szegénységben, jászolban született. És az egyszerű történet visszagondolása közben megtelik a szivem csodálatos érzésekkel. Hittel, bizalommal, amire a mi szegény emberi szivünknek olyan nagy szüksége van. Nagy szüksége van különösen a mi agyonpróbált, agyongyötört szegény magyar szivünknek. Ugy érzem, hogy a nagy taniitásokkal telitett példa erőt ad nekünk is a súlyos próbák elviselésére, ugy tetszik, mintha azt súgná valami ebből a nagy tanításból, hogy ne csüggedjetek, hiszen nem tudhatjátok, hogy a ti sajátos körülményeitek és megpróbáltatásotok között is nincsen-e már Advent? NincSen-e már valahol, szerény jászolban, egyszerű környezetben, inkognitóban elrejtőzve a ti megváltótok! Ugy érzem, mintha azt tanítaná, hogy nehéz problémák, nagy igazságok megfejtése halkan, titkon, nehezen születik, nehezen érik, mint ahogy annál nehezebben érik és fejlődik minden, minél tökéletesebb és minél értékesebb! Lám a kérész élet egy nap és egy nap alatt éli le az ő egész biológiai folyamatát, amely egy napból a teljes fejlődésre alig jut néhány óra, mig a tökéletes ember, a teremtés koronája évekig éli a csecsemő, a gyermekkor, az ifjúkor lassú fejlődésének korszakát, amig két és fél évtized multán eléri a teljes fejlettség idejét... Azért ne csüggedjetek, ne kételkedjetek, mert a lassan érlelő idők méhében lassan, lassan érik, lassan fejlődik a fi nagy Igazságotok Adventje is, hogy annál hosszabb életű legyen... örök életű legyen... Ki tudja, hogy valahol, ahol nem is sejtitek, nem is gondoljátok, valahol egy jelentéktelennek látszó kis bölcsőben nem ott nyugszik-e már, vagy nem várja-e már valahol a nyilvános fellépés megváltó óráját a kapuk, az ajtók előtt, hogy zörgetésére felpattanjanak a zárak, leomoljanak a falak és mindenek egyszerre meglássák az ő fényességes ábrázatát és megérezzék áldó kezének boldog intéseit! És mintha azt tanítaná, hogy ahol legnagyobb a veszély, ott van legközelebb Istennek segítsége és minél kétségesebbnek látszik az igaz ügy győzedelme, a jóknak, az igazaknak annál erősebben kell abban hinniök, mert a hitetlenség az igazság halála! Kitekintek az ablakon á vakítóan fehér téli világba. Csonttá fagyott ia ház körül minden. Ablakom alatt a nyáron egy Alantus tőnek zsenge hajtása kapaszkodott a falak magasságáig. Olyan üde, olyan zöld volt, mikor a tél hirtelen beálló kemény hidege lesorvasztotta róla szép zöld leveleket. Szinte hihetetlen, hogy a fiatal hajtás kibírná ezt a szörnyű hideget. Kéreg még nem képződött rajta, fiatal, zsenge husa bizonnyal kifagyott a vékony epidermis alatt... és mégis: én hiszem és bizton tudom, hogy ott az elalélt rostok és gyenge sejtek között ott él, ott rejtőzik az Élet és ha tavasszal kisüt a nap, ha eljön az Advent: akkor abból a szendergő kis rügyecskéből újra fel fog törni a győzedelmes Élet, ujabb hajtásba fog szökkenni a sejt és hirdetni fogja a feltámadásnak gyönyörű himnuszát! A mi elalélt, a mi elzsibbadt életünk is igy fog egyszer uj hajtásba törni, a mi nagy Igazságunk Adventje is igy fog egyszer ránk köszönteni. Nehezen érik, titkon születik: de eljön, mert igy tanítja ezt nekünk a ÍQarácsony igazsága s igy súgja azt nekünk a mi törhetetlen, erős nagy hitünk. Sasi Szabó László. Ú boldog távol, tárult végtelenség 1 Irta: Marconnay Tibor. A fekete vonat fölszárnyaló füstkarikája hova iiint fölöttem, messze táj ? Havas alföldön siklóm. Ó, de jó ! .4 sziporkázó hólepel hiába fáj szememnek, messze nézek ! Ú, hova tűnt a füst, a bánat, a zavar ! Hova tiint Budapest a szürke, szörnyű simogató, sebző karmaival ? Ó, Rózsadomb, Gellérthegy, budai hegyek ! . Ó, Budapest, rádeszmélek ! — te is, — olyan vagy, mint szobor, a munka szobra! — szép vagy; harsány, duzzadt és néha friss dalok csordulnak testedből; — de roppant falak tornyos hulláma elvakit! Mert nem lát, aki villamos nagyvárosok milljó felé kuszált szálain ráng tova — csak forralják s fagyasztják a .káprázatok ; — nem látja, kit a sokaság vakit csak a ködös utakra, mint lidérc boruló lámpák részeg csillagait! Most látok ! Minden föltárul előttem ; pihenek, mint a föld, amely fölvette téli leplét s a tél, csak éj neki! Ó, szép fehér halál / Burkolt föltámadás Ó, boldog távol, tárult végtelenség! Fehér vagy fekete karácsony? Irta : SaSsi Nagy Lajos. Közeledik a karácsony, megkezdődött a karácsonyi vásár, de senki sem törődik azzal, hogy ebből a sokszor kifosztott koldus országból ismét milliárdok vándorolnak ki külföldi karácsonyi ajándéktárgyakért. Pedig egy kis megszervezett jóakarattal egyszerre három szép célt szolgálhatnák : jótékonyságot, magyar iparpártolást, végül szociális ellentéteket tompíthatnánk le, ha a gazdagok drága luxuscikkek helyett egyszerű ajándéktárgyakat vásárolnának, hogy az igy megmaradt pénzen felállíthassák magyar gyártmányokból községenként a Szegények karácsonyfáját. Ha a mult év nyarán nyolcszáz milliárdot, az idén még többet költött el könnyelmű társadalmunk csak külföldi fürdőhelyeken, ha kereskedelmi mérlegünk ez év első kilenc hónapjában 51.8 rrlillió aranykoronával volt passzív, vagyis 51.8 millió aranykoronával volt több a behozatalunk, mint a kivitelünk — mentsük meg a karácsonyi vásár milliárdjainak legalább egy részét, hogy a visszatartott milliárdok nekünk, koldus, agyonszanált nemzetnek kamatozzanak. Ha nincsen, aki ezt az üdvös mozgalmat megszerezze és végrehajtsa, ha nincsen Kossuth Lajosunk, Deák FerenCünk, helyettesitsük e hiányzó nagyokat szövetkezéssel. Kossuth és Deák szellemében ki-ki állitsa fel a vámsorompót a saját háza küszöbén. Ezt az országmentő mozgalmat kezdjük el most karácsony előtt azzal, hogy karácsonyi ajándékul magyar ajándéktárggyal kedveskedjünk szeretteinknek, mert az ajándék a figyelem jele, ajándéknak bármely csinos honi tárgy alkalmas. Ha Csonka-Magyarország nyolc millió lakójára fejenként csak egy ajándéktárgy esik, akkor is ez a nyolcmillió ajándéktárgy csekély húszezer koronájával számítva, kerek 160 milliárd koronát jelent. Illetékes tényezőink, társadalmi szerveink minden bürokrácia mellőzésével telefon, táviró utján intézkedjenek, hogy az egész ország községenként a kellő felvilágosítást megkapja, hogy a jelzett 160 milliárdnak legalább egy részét nyomorgó nemzetünk számára visszatarthassuk. Bizonyítsuk be, hogy az iparpártolás mindnyájunknak használó országos érdek. Öntudatos szervezett társadalom öntudatos, okosan cselekvő családok, iskolában is tanított magyar iparpártolás izzó nemzeti öntudat, fokozott munka, szorgalom, takarékosság, okos előrelátás, bajokat elhárító, bölcs intézkedések még elháríthatják a közeledő végpusztulást, ha azonban továbbra is lefelé csuszunk, ha ezután is gazdasági rabszolgái leszünk a külföldnek : akkor a jó Isten sem segíthet rajtunk, mert öngyilkosság ellen nincs orvsoság. Tőlünk függ, hogy fehér vagy fekete karácsonyra virradjunk ! 1 DIOGENES LÁMPÁSA A pincs. A füstszagú borgőzös söntés hosszú sanokasztala mellett már csak néhányan ültek. Az örök ifjú Hortobágyi Csobolyó Farkas nyugalmazott községi főjegyző, doktor Muslinca Géza, a «Szeressük Asztaltársaság» ügybuzgó titkára, Pityók Demeter volt segédkönyvvezető és Poczak Tóbiás magántisztviselő. A hangulat már igen emelkedett volt, hiszen záróra felé járt az idő. — Hortobágyi Csobolyó Farkas szokásához híven indítványt is tett. — Fiuk! Danoljunk egy cseppet. Farkas bácsi — mert igy szólították a többiek Hortobágyi Csobolyó Farkast — szeretett nótázgatni. Mikor öblös hangján rákezdte, hogy ... Mért nem turbékoltok bagó vadgalambok... csak ugy zengett a hatalmas lokál, az üvegfal százszorosan verte viszsza a vén kuruc bánatos nótáját. Megesett, hogy hajnalig tartó lumlopás után, amikor a kompánia már az obligát korhelylevesen és néhány korsó sörön is átesett s megtisztulni akarván az éjszaka poros füstiétől, testületileg a gőzfürdőbe vonult, néhány perc múlva la fürdő helyiségeinek gyéren világított misztikus gőzében, egy operaházi "hőstenor zengő enthuziazmusával harsant föl a medence mélységéből: Átmentem a Királyhágón ... Természetesen Farkas bácsi énekelt. A nyirkos, gőztől csepegő falak mint egy óriási megafon sokszorozták vissza a stentori hangot. De ez nem volt elég. Farkas bácsi nemcsak maga szeretett énekelni, hanem megkövetelte, hogy vele együtt mindenki énekeljen. A langyos medence közepére állva kapacitálta a kompánia tagjait az éneklésre, amelyet ő maga dirigált. De Farkas bácsi ezzel sem elégedett meg, hanem a bazin szélein fókák módjára heverésző ismeretlen fürdőzőket is éneklésre kény szeri tette s igy nemsokára Külön termek Menürendszer Újonnan átalaki tott, kibővített és csinosan berendezett; éttermemben olcsó abonnomát elsőrangú kiszolgálás mellett, régen elismert h á z i a s a n elkészített Lakodalmak s^t olcsón ZT KLEIN orth. kóser étterme NYÍREGYHÁZA, Koasuht Lajos-tér 7. vállalok. m