Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)
1925-12-25 / 293. szám
1925. decraeber 25. jfxíbsldée öreg szakállas zsidók is kacér köténykében, tele tüdőveí futták Farkas Imre Királyhágó nótájátAzért nem haragudott meg senki, a másnapos kompánia széles jókedve átragadt a józanul ébredő kora reggeli fürdőzőkre is. Nem okozott senkinek kellemetlenséget a «Gőzfürdői Dalárda® első nyilván nos szereplése. Farkas bácsi tehát most is énekelni akar. A pincér azonban már másodszor jelentette a .járóra közeledtét, sőt már az ügybuzgó rendőrbiztos termetes alakja is megjelent az ajtóban, hogy hatósági tekintélyt adjon az óramutató járásának. A társaság tehát fizetett, szedelőzködött és hazaindult. A korcsma ajtajában elváltak. Ki-ki ment a maga utján. Poczak Tóbiás is fejébe húzta aznap vásárolt vadonatúj pincsét és nekivágott a ködös decemberi éjszakánakAz ut nagyon sikos volt. .Az éj folyamán szitáló eső kerekedett, amelynek nedvessége a hirtelen hidegre fordult időben tükörsima jégpáncéllal vonta be a flasztert. Poczak Tóbiás százkilós termetének és a bevett ital mennyiségének megfelelő óvatossággal lépegetett előre. Egy ideig nem is volt semmi baj, amig az aszfalton ment. Amikor azonban az evangelikus templom mellett levő térre befordult, itt már nehezebben ment a dolog. A rosszulsepert járda hepehupás sikos göröngyei ezer veszedelmet rejtettek magukban. — Ezek után nem is megy meglepetésszámba, ha őszintén Ieirjuk, hogy Poczak Tóbiás a lutheránus parochia előtt akkorát esett, mint egy zsák. A váratlan fordulat Poczak Tóbiásnak sem okozott különösebb lelki emóciót. Fatalista lévén, megnyugvással vette tudomásuí azt, amire úgyis számított. Mert zárórakor, sikos uton hazamenni anélkül, hogy az ember talpán kivül is egyéb testrészével ne iöjjön közelebbi érintkezésbe a földdel, szinte kizárt dolog. Körülbelül ugyanezeket gondolta magában Poczak Tóbiás is, amint ülő helyzetéből előbb térdre, majd négykézlábra támaszkodva feltápászkodott. Miután megállapította, hogy csontjai épek, meg akarta igazítani a pincsét. A pincs, a gyönyörű fekete nyúlszőr keménykalap, amelyet aznap délután vásárolt, a fehérselyembéléses remekbekészült fejdísz — nem voft a fején. Koromsötét volt. Az egyptomi sötétség jótékony derengés lehet ehez a szabolcsi' vaksötétséghez képest. A villanylámpák ilyenkor már nem égtek. A meggyújtott gyufát pedig nyomban eloltotta a sürü köd. A fekete pincs, amelyben büszkén ékeskedett Poczak Tóbiás frissen belepréselt monogramja, nyomtalanul eltűnt a fekete éjszakában. Hiába meresztette ki a szemét s hiába tapogatta négykézlábra ereszkedve jobbra-balra a hűtlen pincs nyomát, kétségbeesve kellett megállapítania: — Nincs a pincs! Miután minden megfeszített kísérlet a pincs visszaszerzésére hiábavalónak bizonyult, Poczak barátunk nagybusan hazament. Pár háznyira lakott mindössze a tragédia színhelyétől s igy minden baj nélkül hazaért szalmaözvegyi lakására. A felesége ugyanis elutazott az ünnepekre rokonaihoz, gyerek nem volt a háznál s igy Poczak Tóbiás ez egyszer megmenekült a barátságtalan hitvestársi fogadtatástól. Nagy szuszogva levetkőzött, azután önfeledten bujt be a hideg ágyba s egy pár másodperc muíva már az igazak álmát aludta. Borzasztó dolgot álmodott. Azt álmodta, hogy elesett az utcán és Karácsonyi melódia. A „Nyírvidék" számára irta: Tormay Ceciíe. Hull, hull a hó, mintha végtelen fehér rengeteg fehér lombhullása hullana. Fehér a föld, hideg fehér avarban állnak a magyar házak karácsony éjjelén. És a harangok hangja bujdosik a zimankóban, a tűzhely lángja nyugtalanul ugrál a falon. Öreg harangok, fiatal tüz... Az öregek gondolata visszafelé forduí, az ifjaké rohan előre a messzibe, a karácsonyfa alatt csak a gyermekek élik az órát. És ők a boldogok. És a magyar boldogság ilyen volt hajdan- Gyermekek boldogsága volt, az idők pedig, melyek alatt egy egész világ készült fel ellenünk, számunkra csak a tegnap és holnap tudata j nélküli gyermekek órája volt. — J Ezért vehették el a multunkat, ' ezért áshattak árkot a jövőnk elé, melyen át csak a szenvedésünkkel verhetünk hidat . Mintha valaki sóhajtana? A szél! A szél sóhajt a kéményben és a fenyőágak felett meginog a viaszgyertyák sok apró lángja- — Vájjon honnan jött a fa a télben? Melyik szégyen határon támolygott át ide mihozzánk? Hol hagyta el a gyökerét a hó alatt? Melyik erdőben ? Az ünnepi fa egyszerre szivszorongató fájdalommá, nyugtalanító ostorrá lesz, melyre gyertyát tüztünk, aranydiót aggattunk, hogy elfeledjük, mit jelent. , Magyar karácsonyfa... Elprédált fenyvesek néma követe, elárult erdők árva panaszkodója. A gyertyák kialusznak, egyik a másik után. Utolsót sercen a kanóc, a füst eloszlik és Jecsordul a viasz, olyan lassan csordul, mint a könny. Valami elmúlt. Elmúlt a gyermekek órája is. Az is elmúlt már, csak a fenyő szaga érzik. — De olyan erősen érzik, hogy a szivünkig lehat. Olyan erősen, hogy egy pillanatra le kell hunynunk a szemünket. És közben az elárult, elprédált erdők néma panaszosa mond valami kimondhatatlantÉs ettől minden az eszünkbe jut, ami elveszett. A hegyek, az utak, a folyók, a partok, a határok és az elveszett magyar önérzet is, elveszett büszkeség, az elveszet lovagiasság isRiadtan nézek körül. Mások is gondolnak erre? Mert ha csak nékem jutnak ezek a dolgok eszembe, ugy nem a háborút vesztette el a mi népünk, hanem a lelkét vesztette el. Odakinn dermesztő a hideg. A hó finoman cincogni kezd az ablaküvegen, régi karácsonyi melódiákat muzsikál és a tél fehér fátyolban táncol a ház körül. . Az elárult, elprédált erdőt karácsonyfája alól, mely panaszt tenni, emlékeztetni jön ide közénk, induljunk ünnep után és keressük meg magyar lelkünket, amely elveszett- i vadonatúj kemény kalapja a sötétben messze elgurult tőle. Olyan messzire, hogy nem is tudta megtalálni a rettenetes sötétségben. — Azután száguldó harci szekerek dübörögtek végig a keményrefagyott uton és könyörtelenül összetiporták fejének diszét, a gyönyörű fekete nyulszőrkalapot. Nyugtalanul forgolódott ágyában. Egy szilaj mén vágtatásközben ugy lépett az összetört kalapba, hogy annak kálimája ráakadt a lábára s ugy rohant vele tovább, mint egy különös bokavédővel. Poczak Tóbiás szive nem birta tovább a rettentő fájdalmat s zakatolni kezdett. Erre Poczak fölébredt. Megdörzsölte szemét s miután még mindig duplán látott, az égvefelejtett villany fényénél félszemmel rásandított a fogasra. A fogas üres volt. A pincs nincs, tehát igazat álmodott- Lassan kezdett ráeszmélni az éjszaka történtekre, Kint már derengett Poczak Tóbiás hirtelen elhatározással kilendült az ágyból, hevenyében felöltözködött és kirohant az utcára. A nincsnek meg kell lennie! Csak valami baja ne legyen, amitől Isten őrizzen! Egy perc múlva már a szinhefyen volt. Poczak jól számított. A keményrefagyott kocsiút közepén ott sötétedett valami fekete tömeg. Talán egy menhely nélkül maradt vén varjú? Vagy talán megfagyott kutya? Nem. A Poczak Tóbiás elgurult keménykalapja. A pincs. Poczakunk maja elkiáltotta magát örömében. Odaugrott és hirtelen fef akarta emelni 'a "kalapot, de nem sikerült. Belefagyott a kerékvágásba. Két marokkai ragadta meg hát a karimáját és ugy szakította el az anyaföldtől. Majdnem hanyatvágódott a hirtelen lendülettől. Nem baj. A fő, hogy a pincs megkerült, még pedig épen. — Csodálatos, hogy azalatt a pár óra alatt, amig ott hevert a keréknyomban, egyetlen jármű sem ment rajta keresztül. Tóbiás büszke boldogsággal bujt vissza ágyájba s mielőtt folytatta volna hajnali álmát, néhányszor oda-odapislantott a fogasra, hogy megvan-e a pincs. Poczak Tóbiás az eset óta már több keménykalapot elfogyasztott, de valahányszor a luteránus parókia előtt elmegy, mindig megigazítja, jobban mondva megerősíti fején a pincsét, nehogy elguruljon. Mert Tóbiásnak szent meggyőződése, hogy ha még egyszer elveszítené a pincsét, akkor veszedelmesebbek lennének a fejlemények. Mert szalmaözvegynek is lenni, meg záróra után elveszett kalapot megtalálni: olyan szerencse, amilyen kétszer nem adaük meg az életben. •S valljuk meg, hogy ebben Poczak Tóbiásnak van igaza. Diogenes. karJcsonyi kivJnság. A templomba térele, hol ma születésed Áhítattal várják Gazdagok és páriák, Istennek szent fia, ki a súlyos vétek Babjait megváltád. Minden szemben könny ül. a gondot hogy vedd el, Szakad a sok sóhaj. Mind meganyi óhaj Hozzád gyermek-Jézus, hogy születéseddel Szűnjék nyomor, bánat. Én nem kérek tőled — pedig hajh! rám férne — Semmi gazdagságot. Mit használ e vágy ott, Hol nem földi gondok bús gyötrelme érte A megkínzott lelket? . . . A nagy szegénységet, fekete gond éjét Elszenvedem könnyen. Csak egyért foly könnyem: Óh add, V'ssza nékem a lelkem békéjét Názáreti Jézus. G. — Nyakkendő különlegességek FARAGÓ uri divat üzletében. 1 (*) Ingyen készítek arcképes igazolványhoz való fényképet, a kereskedőktől kapott vásárlási utalvány ellenében. Csépány Jenő fényképész, Bessenyei-tó" (Royaiépület.) Kk) m J& Női LáS; tsvesrór Hctsi ci Tvé teveirojr : Wíi Hazlovivo * LJ$ /Ts Höt: ® C90..Í03 d|l£ Fakele finom, poutó' \ csattos cipő fráhér tel I vonót bélénél körül c ® khw Raqq«li c if>ö dívchr^Wj a<ikoon..Sr.ib3ria" gTgj ® m prémmel, tarokkal. Jmm — mí kQ) edsH s ved YRETORN ry^r-- ^ W ' Iter tűi ^ermék fiaziciriöíc, TiÓGir\őik sfíbrlr fiarisn'jcác..5jiortéslDrcsotya cijtói*. igen naa^ v afa szt éfcb an, a teacícsöbb ár orv Cipőáruház Nyiregyháza, Zrínyi 1.-n. 5. Telefon: 195.
