Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-05-17 / 111. szám

JSfYÉRirniÉK 1925. május 17 Végre! Nagy csoda történt. A trianoni vaskaput betörte Benes, a cseh köztársaság külügyminisztere. Azaz, hogy csak neszelni kezd az igazság kopogtatására s ugy, egy hajszálnyira megnyitotta a kapu egyik szárnyát ,ameiyet eddig hét pánttal zárva tartott, kimondva annat; kinyithatatlanságát, megközelíthetetlenségét, mindörökön, örökké való tartós voltát . Azt olvassuk ugyanis hivatalos szócsövében a Ceske Slovo egyik számában, hogy a békeszerződés módosítása esetén hajlandó volna áldozatok hozatalára is, de csupán ellenszolgáltatás esetében. Ez az ellenszolgáltatás pedig a cseh-jugoszláv korridor megvalósítása volna. Ebből a nyilatkozatokból minden kétséget kizáróan megállapítható az, hogy Benes gondolkozása szerint is," lehet eset arra, hogy a trianoni szerződés revízió alá vehető s ezzel végre kimondotta, hogy az nem szent és nem sérthetetlen. Ezzel megtörtént az első lépés arra, hogy a többi utána következzen. Ezt örömmel szegezzük le és elfogadjuk a kölcsönös megértés kiinduló pontjául. Tudtuk mi mindig, hogy nem rossz ember Benes ő exceílentiájá, csak egy kicsit elragadta az a fény , amely a nagyhatalmak naprendszeréből feléje sugárzott, de azt is tudtuk, hogy, ha jön egy nyugati borulat, a fénysugarak eltűnnek s Benes ur tisztánlátása is megjön, előbb csak kevéssé, majd aztán egészen. Most még a képzett, tamózus korridortól nem látja a tei jes igazságot, pedig benne van az, az ő hajlandóságot kifejező nyilatkozatában is. Mert anaftzáljukcsak egy kicsit ezt a kérdést. A csehek vagy joggal foglalták el Magyarország. Felvidékét, vagy nem. Ha joggat vették el, akkor nincs okuk koncessziókat tenni; ha p dig nem jogosan, hanem a jog arculverésével, tehát rablószándékkal tulajdonították ef. akkor nincs joguk korridort követelni, hanem erkölcsi és becsüfetí köteles ségük azt minden ellenszolgáltatás nélkül, haladéktalanul á jogos tulajdonosnak, a> magyar nemzetnek bocsánatkérések között visszaadni. Ezt és igy követeli a cseh nemzet reputációja, belső nyugalma, közgazdaságának fejiődési Tehetősége és ez a föltétele annak, hogy a népek sorában a kulturnemzet elnevezésre jogot formálhasson, másodsorban ezt és igy követeli Európa közbékéje is. Tehát Benes külügyminiszter ur akkor cselekszik nemzete érdekében és az európai népek javára helyesen, ha nem a képzelt ,ei nem érhetó korridort, hanem ezt az igazságot látja meg s az igazság szavait követve, cselekszik is . Egyszerű és világos ez. Megértéséhez nem kell sem jogtudort képesség, sem nemzetek szövetségének határozata vagy magyarázata . N A szabolcsi középiskolák felsőbb ifjúsága éppen most foglalkozik a nemzetiségek problémáinak a magyar nemzeti szövetséghez benyújtott pályamunkáiban. Ezekben a magyar nemzet jogainak és igazságainak egész tárházát találjuk fei. És ezek nemcsak puszta állítások, hanem történelmi alapon logikus következtetéssel leszűrt tények, amelyekből megállapítható, hogye földhöz, melyet ezer év óta Magyarországnak ismer a viiág, egyedül csak a magyar bír jogosultsággal. Mutassa ki és bizonyítsa be a cseh értefmi ifjúsága vagy veteránja, hogy íétezett-e vaiáha Európa térképén Cseh-Szlovákia vagy Podkárpácia, ilyen fából csinált vaskarika, vagy mi a csoda? Ilv monstrum alkotásáról — akárcsak a madárfüttyről — mitsem tud a történelmi Rorpuszjurisz. Ez az oka, hogy ma már a nagy hatalmak elfogulatlan diplomatái nemcsak nnnt óhajt hangoztatják, de szinte követelik a történelmi Magyarország visszaállítását. Epen ezért érthetetlen, hogy miért éppen mi teszünk ebben az irányban legkevesebbet? Miért építünk írn le, mikor mások felépíteni akarnak minket? Hiszen az utóbDi időben nincs nap, hogy itt is, el ne hangzana .egy-egy nyomós kijelentés a nn javunkra, mt pedig ezzei szemben épen most romboló csákánnyal megyünk neki 'kulturánk végvárainak, egyetemeink nek, hogy azokat ieromboljuk, mert mint mondják - Csonkamagyarország annyi egyetemet nem bír meg. — De hiszen nekünk nem a Csonkához, hanem a Nagymagyarországhoz keli berendezkednünk; nem szabad áz eftemer jelentőségű jelen kedvéért a nagyjövő ellen törnünk. Nekünk most minden erőnket arra a pontra kell koncentrálnunk, amely a Nagymagyarország visszaállítása felé gravitál, nem pedig a ieépitésekre pazarolnunk. Ne legyünk kishitűek, mert írva van: Fiat jus'titta et pereat mundus. Pillér József. Férli, női ea gyermekharisnyák lego'csóbb bevásárlási forrása FODOR FEBENG és TÁRSAI Zrínyi Ilona-utca 5. Szabolcsvármegyében eddig 13.981 kat. hold szántóföldet és 2811 hold legelőt adtak az igényjogosultak birtokába. Újjáalakul! a vármegyei mezőgazdasági bizottság. A miniszter előzetes hozzájárulása nélkül adhatók útlevelek Kanadába. mikecz István alispán a közigazgatási bizottságban méltatta Dohnál József dr. érdemeit. Nyíregyháza, május 15. A Nyírvidék tudósítójától. Szabolcsvármegye közigazgatási bizottsága tegnap d. e. 10 órakor tartotta rendes havi ülését, amelyen dr. Kállay Miklós főispán elnökölt. A vármegyei törvényhatóság tavaszi közgyűlése után közvetlenül lefolyt közigazgatási bizott sági ülésen elhangzó alispáni jelentésben Mikecz István alispán a következőket mondotta : A vártnegye állásfoglalása nyomatékos lesz. Törvényhatósági Bizottságunk folyó évi május hó 12-én tartotta rendes tavaszi közgyűlését, amelyen a legutóbbi rendkívüli közgyűlésünk óta előfordult és összegyűlt folyó ügyek mellett számos és nagyfontosságú politikai kérdés képezte a törvényhatósági bizottság megvitatásának tárgyát. Ezek között különösen a főrendiház, a választójog, a törvényhatóságok újjá alakítására vonatkozó kormányjavaslatok, a békeszerződés revíziója, a katonai ellenőrzés megszüntetésének, a székesfővárosi törvényhatósági választásoknak • kérdése voltak azok, amelyek az egész ország közvéleményét már hosszabb •idő óta élénken "foglalkoztatják, s amelyekben a törvényhatósági bizottságnak a szokott higgadt tárgyilagosság, nyugodt megfontoltság és alapos, mélyreható megvitatás után kialakult állásfoglalása kétségtelenül nyomatékos tényezője lesz e fontos kérdések végleges kialakulásának. A f ildbirtokreform Sza< bolcsvármegyében. A törvényhatósági bizottság kö~ gyűlésének közigazgatásunk 1924. évi állapotáról előterjesztett jelentésemben ismertettem a földbirtok reformnak vármegyénk területén való végrehajtása körül tapasztalt s a t. közigazgatási Bizottság legutóbbi havi ülésén szóvá tett viszszás körülményeket s azokat az adatokat, amelyek a 'földbirtokrendezés előhaladása tekintetében tájékozást nyújtanak. Ez adatok szerint az április hó végéig 13961 kat. hold szántó föld és 2811 kat. hold legelő adatott birtokba az igényjogosultaknak. Bár a birtokba helyezés leginkább a mult év őszén s a folyó év tavaszán történvén, — a kiosztott földterületek gazdaGyerekek. Irta: Tartaltyné Stima Ilona. A fenyőgalyak között apró sárga madarak ugrándoztak, Palika hézte őket és a kis testvérének magyarázott. Ezek mind itt laknak és a Juha kisasszony morzsákat szokott nekik szórni. — £s csak azt esznek ? — Meg bogarakat is. Igen, olyan kis zöld szárnyú, meg feketeszemű bogarakat. — És a piros szárnyuakat ? — Azokat is. — Mindet ? — Mindet. — Istenkém... és maga mégis szereti őket. — Mert fütyülnek. — Az igaz. De... szegény kis bogarak ... -— lehajtotta kis szöszke fejét, hogy a fürtök a homlokába hullottak és sírt. Törékeny gyermek volt, nem több nyolc évesnél. Palika is gyöngéd termetű leányos arcú, fehér ruhácskáikban olyanok voltak a pár szál magasra nyúlt fenyő mellett, mint valamely kis virágok. Nehéz, tikkasztó májusi nap van, akárcsak nyár dereka lenne s ma amúgy is "olyan különös minden odabenn s a" parkban is, hogy a két gyermek e távoli zugba menekült." Vigyáztak rájuk, nem engeditek a külső udvar felé, sem a kerítéshez, sem a gyümölcsösbe és anyuska szigorú volt, mint egy katona bácsi. — Mit sir ! — rántotta meg a íkis fiu a leány vállát. — Nem tűröm, ha sírnak a nők !... — Jé-é-é! Mit mond? — s csodálkozva meresztette rá a kis lány a szemét s a könnye

1' megálltak fehér arcán. — Igen. Ezt én igy hallottam Még a papától... — A papától ? ... és mondja ... hol van most a papa ? ' — Mit tudom én ? — s leterítve zsebkendőjét, gondosan a földre ült s fontoskodva kulcsolta kezét ja térdére. — Ha én azt tudnám ! •Egyszer a szakácsnő mondta, hogy egy nagy házban van és ott verik. — Mit csinálnak ? Verik ? Az n em igaz ! 1 — Én sem hiszem. A Gyuri, a kisbéres azt mondta, hogy egy olyan házban van, ahol csupa beteg lakik. Orvosság-levest esznek, meg orvosság főzeléket. Bizony. — Ez "Sem igaz. Semmi sem igaz. — - De akkor... mégis csak van valahol ? Hát... az igaz... van valahol. Hallgattak. Valahova elbámultak. £ semmibe s kis szivük hangosan vert. Valami belső hang verődött a ielkiikbe, érzések, emlékek színes ködön át, a parkban, a szobában, lóháton ... ő .. . a papa ... aztán elment.. . az anyuka sirt, a szőke haja borzos volt mindég, az orra hegye piros.. . velük nem törődött senki... a Júlia ott ült a mama mellett és mesélt egy nagy könyvből. Aztán elmentek, mindég utaztak, táviratokat kaptak, a papa nevét nem volt szabad mondani s egyszer ... mintha látták volna is a szomszéd vonatban, amelyik szemben jött. A mama • sikoltott Júlia kölni vizet szagoltatott vele és aztán újra nem volt semmi. A mama csak azt mondta, hogy nem adja őket, a gyerekeket, ha a Világ végére is kellene velük menni. Miiven messze, milyen mélyen vannak ezek a kéjoek, mintha,furcsa sötét kútból merednének elő s himbálva zavarodnának össze a játszó víz remegő hullámaival. Júlia a nevüket kiáltotta. Összerezzentek, megfogták egymás kezét és a kastély felé siettek. ( Júlia sovány, barna arca tele volt aggodalommal. A kis leány két karját a dereka köré fonta. — A méltóságos asszony azt üzeni, hogy nem szabad a fenyvesbe sem menni. A két gyermek szomorúan egymásra nézett. - Igen. És nem szabad ott lenni, ha öntözik a virágokat. ösztönös érzésük súgta, hogy ebben a tilalomban valami nagy, titkos szomorúság van. Nem csupán a tilalom, hanem egyéb, gyötrő, mély fáradság, fájdalom ... halál..." Júlia bement, a két gyermek meg leült a terrasz legalsó lépcsőjére. — Hallotta, Klári ? ! Hallottam. Már a madarakat sem szabad nézni. Másnap reggel egy idegen ut" jött a kastélyba, autón érkezett s egy csomó gyerek állt a kapuban, pnnan néztek a pöfögő kocsira. — Mezítlábasok, kis csúfondáros fekete arccal, maszatos kezekkel. Nevettek, vihogtak, felugráltak a kerítésre, mig egyszer a kertész rájuk kiáltott, göröngyöt dobott feléjük s elrebbentek, mint a verebek. A méltóságos asszony még ágyban volt, de a gyerekek már öltöztek. Júlia tiszta harásnyát, ruhát szedett elő, hófehéret, kissé keményítve. Az autós ur a kis szalonban várt, nem ült le, türelmetlen volt. Reggelihez teritettek, behívták az idegen urat is az ebédlőbe. A gyerekek már ott voltak, szalvéta voit előttük, de mikor az idegen ur bejött, leugrottak a székről, köszöntek, meghajoltak és illedelmesen válaszoltak a kérdésekre, amit az hozzájuk intézett. Egyszer csak bejött a méltóságos asszony, nagy