Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-05-14 / 108. szám

jfrimwEZ 1925. május 14 A magyarországi evangélikus egyház egyete­mes felügyelője pénteken este Nyíregyházára érkezik. Báró Radvánszky Albert szombaton meglátogatja az ev. iskolákat és az egyházközséget. Vasárnap délben a Sóstón közebéd lesz. Vasárnap délután íél 3 órakor a Benkőbo­korba megy a felügyelő. Nyíregyháza, május 13. A Nyir­vidék tudósítójától . Báró Radvánszky Aibert, a magyarországi ág. h. ev. egyház­egyetem felügyelője hivatalos mi­nőségben pénteken este a fél 10 órakor érkező vonattal városunk­ba érkezik kíséretével, hogy meg­látogassa az egyházközséget s az általa fenntartott iskolákat. A ma­gyar evangélikusok legmagasabb egyházi tisztet betöltő vezérének fo gadására a nyíregyházi ev. egyház­község vezetősége megtett minden eiőkészületet s Nyíregyháza városa is, élén dr. Bencs Kálmán kor­mányfőtanácsos polgármesterrel részt vesz a magas egyházfő fo­gadtatásában . Az érkezéskor a pályaudvaron az egyházközség, az egyházkerület s a helyi ev. iskolák nevében O­duly Henrik ev. püspök üdvözli Báró Radvánszky Albertet, mig a város üdvözletét dr. Bencs Kál­mán kormányfőtanácsos polgármes ter tolmácsolja . Szombaton reggel 9 órakor a fő­gimnázium meglátogatásával kezdi meg az egyetemes felügyelő nyír­egyházi hivatalos ténykedését. A főgimnázium előcsarnokában a ta­nári kar s annak élén az iskola felügyelője, dr. Bencs Kálmán kor­mányfő tan ácsos polgármester fo­gadja és üdvözli az egyetemes fel­ügyelőt, aki ezután minden tanár minden óráját meglátogatja. A lá­togatás befejezéséül fél 12 órakor az ifjúság az udvarra vonul, ahoi Moravszky Ferenc igazgató üdvöz­lő szavai után a felügyelő beszédet intéz az ifjúsághoz. 12 órakor az egyháztanács teszi tiszteletét. Fél 1 órakor az egyetc mes felügyelő tesz látogatás a fő­ispánnáí, alispánnál és polgármes­ternél. Déli egynegyed 2 órakor dr. Zelenka Lajos kúriai biró, tör­vényszéki elnök, mint a tiszai ág. h .'ev. egyházkerület felügyelője ebédet ad Báró Radvánszky Al­bert tiszteletére. Délután 3 órakor a leánygimná­ziumot látogatja meg az egyete­mes felügyelő, akit dr. Simkó Endre üdvözöl, mint a leánygimná­zium felügyelője. Az iskola meglá­togatása után az ifjúság és annak éién Adorján Ferenc igazgató üd­vözlik Báró Radvánszky Albertet. Este féf 7-től 8-ig terjedő idő­pontban az egyetemes felügyelő látogatásokat tesz a helybeli fele­kezetek lelkészeinél. Este 8 órakor Qeduly Henrik püspöknél lesz va­csora . Vasárnap délelőtt mindkét isten­tiszteleten részt vesz a 'felügyelő, majd ennek végeztével, illetőleg közben a Vármegyei" Jósa Muzeu­mot, a főgimnázium könyvtárát te­kinti meg. Egynegyed 1 órakor a Sóstóra inSut a banketten részt­vevők társasága. A bankett három­negyed 1 órakor kezdődik. Féi 3 órakor autókirándulás lesz a Benkő bokori iskolába, ahol a környékbeii tanyai lakosság neve­ben Kemény Péter tanitó fogadja a felügyelőt, aki ezzel á ténnyei be is fejezi látogatását s este 5 órakor Mátészalkára utazik. Özvegy GlUck Dez.'ffné. László kisfia, édesanyja, testvérei és az egész rokon­ság nevében fájdalommal tudatja, hogy szeretett férje GlOck Dezső f. hó 12-én 51 éves korá­ban elhunyt. Temetése f. hó 13 án d. u. V2Ö-kor lesz a Szarvas­utca 18 sz. gyászházból. DIABAL Május hó 13, 14 szerda, csütörtök H. V. „Schumacher" Lady Hamilton élete és szerelme és Lord Nelson utolsó szerelme cimü regénye után Lady Hamilton Nagy történelmi filmregény 2 részbea, 12 falv.-ban egyszerre. I. rész: A POSVÁNY. II. rész: AZ ÜSTÖKÖS. Rendezte : Richárd Oswild. Fő­szerepben Werner Krauss, Conrad Weidt, Liane Haid, Lois Ralp Előadások hétköznap 7 és 9. Legközelebbi műsorunk Dzsungel királynője Aba-pusztai knltnrnap. Analfabéták, mint a kultura ter­jesztői. Magyar táncok szépsége, magyar szavak varázsa és magyar lelkek feltörekvése egy tenyérnyi helyen. Balkány községből kaptuk az 'értesítést s a meghatottság és bá­mulat hangján emlékezhetünk meg az ott történt «kultur-esemény»-ről, mert egész bátran, joggal nevez­hetjük annak az abapusztaiak ne­mes szórakozását. Analfabéták ját­szották a Piros bugyellárist, diktálás után betanulva, ügyesen, bámulatos előadói készséggel. — A darab eljátszása előtt régi ma­gyar táncokban gyönyörködtették a nézőket, körmagyart es pafcrtás't lejtettek, szívvel-lélekkel átengedve magukat a magyar lélekből íaka-v dó szép testmozduíatoknak. — A fafu, a puszta népe könnyezett meghatottságában, érezve, hogy valami olyan megy itt végbe, ami annyit jéfént, hogy ilyen magasba törekvő, kultúrát szomjazó nép országa nagyra hivatott, a lelkében erős, munkájában kitartó, haladásában akadályt nem ismerő honfiak és honleányok nem hagyják veszen­dőbe még akkor sem, ha nem volt alkalmuk arra, hogy irni-olvasni megtanuljanak. E gyönyörű példa vezéreljen mindenkit ,aki a nép körében éí és módja* van hozzá, hogy lelké­nek kincseit, a kulturáltságot ter­jessze. Mert mit ér a fény elszórva, önmagába veszőn? Kell, hogy rá­szórja világosságát mindenre, amed dig csak elhatolhat. Az aba-pusztai «ünnepen», a Pi­ros bugyelláris előadásán megjelent a környék intelligenciája s bámulat ta! adózott a fáradhatatlan buzgó­ságu betanítóknak. Perpéth Fe­renc beszédben méltatta a nagysze­rű kulturmunka teljesítőit: Hanák Bözsike Megyery-tanyai" "tanítónőt I a tanya birtokosát:" Saáry István­né urnot és férjét, ki részt vett az előadás szellemi irányításában is és vendégül" látta a környékbeli vendégeket. Az előadásnak szép erkölcsi és anyagi sikere volt, ösztönzést ad­va a jövőbeni munkálkodásra . •MMMaMMMn^MMMBMMMMMMMMMMMMMHaa A kicsinyek majálisa. Nyíregyháza város nemesen gon­dolkodó, a gyermekek iránt min­dig melegen érző polgármestere és kulturtanácsosa a tanítósággal egyetértőíeg ez évben is megszerzi a kicsinyek legnagyobb örömét: a hazában páratlanul álló hagy ma­jálist . Amidőn ezt az igen tisztelt szü­lők és érdeklődők tudomására ho­zom, ugy hiszem fölösleges e napnak nagy nevelő fiorderejét ecsetelnem, mindenki 'érzi'.és tudja, •hogy az egymás iránti szeretet, megbecsülés csiráit a gyermekkor­ban kell elhinteni es mélyíteni, a mélyítésre pedig a legalkalmasabb eszköz a nagy majális. Ennek tudatában és átérzésében azon alázatos kéréssel fordulunk Nyiregyháza város mindenkor ál­dozatkész pénzintézeteihez, a kis­vasutak űz ietveze tőségéhez, az e célra szívesen adakozó egyesüle­teihez és polgáraihoz, hogy mint a múltban ,ugy a jelenben is ado­Megkezdődött a tennisz szezon ... Egy háborús visszaemlékezéssel kell kezdenem. 1918-ban az olasz fronton a kezembe került Lengyei Menyhért svájci uti naplója. A Tájfun szerzője néhány hónapot töltött kint 1918 tavaszán, tanul­mányozva és élvezve egyúttal a nekünk oly mérhetetlen messzefek­vő boldog békeország viszonyait. Többek között Montreux-ról igy ir : »... A part mentén a napfény­ben ragyogó, tükörsimára hengerélt Shotten tenniszpályán, a nyílegye­nes fehér line-ok " élesen 'tűnnek szembe, a háló keményre kifeszít­ve, a középen csillog' a sárgaréz hálószabályozó. Az egyik pályán folyik a match. Négy talpig feliér­be öltözött angol fiú játsza a férfi páros döntőjét. Süvítenek a hófe­hér Slanzenger labdák, puffognak a kőkemény rackettek és négy an­gol fiu, a megtestesült egészség valamennyi, minden idegszálával le sí a repülő labdát, hogy a leg­kedvezőbb helyzetben fogja és üsse vissza« ... VioLtunk ott néhányan a Tonale i jeges kavernájában, vérbeli tennisz játékosok, akiknek aznap keserű volt az ebéd. Szólni nem igen szólt egyikünk sem, minek rontsuk az egymás kedvét, de gondolatban a szemünk előtt lebegett a napfényes tennisz-ground. Hát ez is lehetsé­ges?! Mig mi, pillanatig sem gon­dolva arra, hogy kivonjuk magun­kat a legsúlyosabb, de elkerülhe­tetlen állampolgári kötelesség tel­jesítése alól, fagyoskodunk szep­temberben az Alpok tetején, távol minden kulturátol, feláldozva a minimális kényelmet, egészséget, sőt talán az életet is, — addig má- ! sok, úgyszólván az Alpok másik oldalán, szintén harcbán álló or­szág fiai, még versenyezhetnek is és nem a srapnell röppályáját, de a lapos drive útját figyelve gond­talanul hódolhatnak kedvenc sport­juknak. Volt köztük, aki keserűsé­gében Poe Edgárt idézte: «Never More«. Ma, két év multán, tul a forra­dalmon, Trianonon, infláción — sajnos még a szanálás közepette ­megállapíthatjuk, hogy a Iawn-ten­nisz sport, látszólag, a fénykorát éli nálunk. Divatba jött. Nemcsak a Margitszigeten repül már néhány hete a hófehér »hard court ball« a pattanásig megfeszített háló fö­lött már vidéken is szedik elő a présből a régi ütőt, rendelik a sportkereskedők nagy örömére a labdát, egy-egy uj rackettet, sőt elvétve még új pályaépítésre is gondolnak. Szalonokban úgyszól­ván obligát téma »melyik clubban tenniszezik ?«, vagy »hol bérel pá­lyát az idén ?«, a "bridge és Mah­Yong mellett bonton lett a tennisz kultiválása. Még kora tavasszal történt, hogy egy régi jóismerősömmel találkoz­va Pesten, szóbakerültek a tennisz­sport kilátásai. Az illető, külön­ben a MAC. régi jónevü verseny­játékosa, rezignáltán jelentette ki : »Ma a tennisz nálunk Magyaror­szágon tisztára pénzkérdés. Nem annyira az arra hivatott tehetsé­gek sportja, mint kiváltságosak szórakozása.« Ez a nem egyedülálló vélemény teszi kézenfekvővé, hogy az objektív sportember nem tuó. oly mértékben lelkesedni a lawn­tennisz jelenlegi hirtelen és várat­lan fellendüléséért, mint a keres­kedő. Szögezzük le azt a tényt, hogv a tennisz nem volt soha tömeg­sport, amint tömegszórakozás sem lesz soha. — Kétségbevonhatatlan, hogy a lawn-tennisz az exkluzív sportágakhoz tartozik, minő a póló, a golf, stb., nemcsak azért, mivel egy pályán egyszerre legfeljebb né­gyen játszhatják, mert a komplet felszerelés beszerzése meglehetős költséges, hanem elsősorban azért, mert egy bizonyos nívón felül való elsajátítása az átlagjátékos számára hosszú időt igényel. Va­laha békében, ha meg is volt kez­detben a kellő ambíció, az előre­haladás lassú tempója szegte ked­vét a játékos türelmének és kitar­tásának, ma a rossz gazdasági vi­szonyok és az a, körülmény, hogy kevesen -elsősorban férfi'játéko­sokra gondolok - engedhetik meg fezt a luxust, hogy napi két-három órán át teljes szellemi és fizikai fittness-t áldozzanak a tennisz in­tenzív müvelésére, — akadályai mindenekelőtt a sportszerű játék­nak. Pedig a tenniszsport, főleg egy bizonyos fokú technika elsajátít;', sáig, 'bizony fizikai munka. Igaz, hogy lehet a tenniszt ugy is játszani, hogy gondosan kerülve a nap tüzét és a fárasztóbb moz­gásokat, kiválasztja az ember a késő alkonyati órákat és a partne­reit. Végigjátszik kellemes női partnerekkel egy-két vegyespárost és kétségtelen, hogy ez 'is valami. Egy keveset mozogni a szabad levegőn, szépen hazasétálni és — last not least — utána jóétvágy­gyal megvacsorázni, szórakozásnak mindenesetre elsőrangú. Csak nem sport. De elhagyva a szubjektív vonat­kozásokat, nézzük, hogy megéri-e a tennisz az elsajátításához "szük­séges energiát, pénzt és időt. (Folytatjuk.) Distance. ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom