Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-04-28 / 95. szám

1925. április 28. JSÍYÍRIIDÉK 3 A város tisztikara egy szerkocsit ajándéko­zott az ev. főgimnázium „Szabolcs" cserkész­csapatának. Az ajándékot szombaton délután adta át a tisztviselők nevében Szohor Pál főjegyző. A társadalom áldozatkészsé­géből a csapat egy cserkészsátort szerzett be. Nyíregy háza, április 27. A Nyir­vidék tudósítójától. Az ev. Kossuth Lajos főgimná­zium keheiében alakult s immár 11 évi múltra tekintő «88. Szabolcs» cserkészcsapat s veie a "főgimná­zium tanári kara és ifjúsága a ta­nítványi hálának nagyszerű meg­nyilatkozását szemlélhette az egy­begyűlt szülők és tanügybarátokkal együtt az eímult szombaton dél­után, amiákor Nyíregyháza város tisztikara, amelynek tagjai csaknem valamennyien az ev. Kossuth fő­gimnázium padjairói indultak et az életbe s akik az élet és az iskola közötti kapcsolatukat mindig hiven ápolták, egy remekbekészüjtí szer­kocsivar lepték meg a főgimnázium cserkészcsapatát. Az átadási aktus szűk, csaknem azt mondhatnók csaiádi keretek között folyt le, de annál meghittebb, őszintébb volt. Az egybegyűltek őszinte örömmei osztoziak az adományozók és ado­mányozottak örömében, mert ez­zei s a most megindult reorganizá­ciós munkálatokkal fejlődik ujjá a csapat anyagi felszerelésében. Ami a régi csapat tuiajdona volt, azt megsemmisiátették az oiáhok, min­dent, a iegkisebb cövektői kezdő­dőleg újonnan kellett a csapat szá­mára beszerezni. Nagy értéket kép­visel tehát már ebből a szempontból is az ajándék, aminek egyébként önmagában is kiváló ér­teke van. Nem mulaszthatjuk el megemlí­tem mindenekelőtt azt a tényt, hogy a szerkocsi ajándékozásának elgondolója és a tisztikar körében való leglelkesebb propagálója Qái EleK volt. Ez a tény nem von ie azonban semmit sem a tisztikar önzetlen s egyöntetű áldozatkész­ségének értékéből. Amikor a tisztikar az ajándéko­zás tervét a cserkészcsapat parancs iiokságávai közölte, Kozák István tanár elkészítette a kocsi tervét s bemutatta Antai Lajos kocsigyáros­nak, aki a kocsinak tervszerinti ef­készitését vállalta s időre el" is ké­szítette. A kocsit Kovács Béia fe"s­tő díszítette ki s látta el a csapat nevét és számát jeiző felirattal, a vöröskereszt jeivénnyel s a hátsó (apján Nyíregyháza város címeré­vel s az adományozó tisztikar ne­vévei. Az átadási áktusrói* szóló tudósí­tásunk a következő: Szombaton délután 5 órakor Szohor Pál főjegyző vezetésévei a város tisztikara megjelent a főgim­názium épületében, hogy ajándékát átadja a Szabolcs cserkészcsapat­nak. Az ünnepségen megjelentek soraiban örömmel láttuk jelen a katonaság képviselőit s a gyerme­keik szeilemi és testi nevelése iránt érdeklődő szülőket. Egy hét mé­teres árbócrudon nemzetiszínű trikoíor leng, előtte egy asztalka, rajta őrsi zászlók, a háttérben cserkészfiuk, oldalt pedig a tanuló­ifjúság sorakozik fei . Kozák István parancsnok a zászló elé vezényli a cserkészifjakat. Felhangzik a cserkészinduló, majd utána a Magyar Hiszekegy. — Az ima után Szohor Páí főjegyző a távollevő polgármester helyett, az ő megbízásából s a tisztikar nevé­ben is ünnepélyesen csengő szavak kíséretében adja át a kocsit. Az emberi sziv legszebb megnyilvá­nulásáról, a háláról 'beszél. A hála volt az, mely arra serkentette az adományozókat, hogy azzar" az is­kolával jót tegyenek, melynek a szüiői házon kivül mindent kö­szönhetnek. A cserkészifjak fi­gyelmét Kárpáthy Zoltán nemes alakjára hívja fel. Kívánja ,hogy Kárpáthy Zoltán nemes tulajdon­ságai ott éijenek ma minden ma­gyar ifjúnak a ielkében. A cserkész ifjak példányképeket mutassanak ebben a törekvésben is, mert a nemzetnek szüksége van ilyen em­berekre. Az ajándék arra emiékez­tesse az ifjakat, hogy a nemzetért való küzdelemben csak a folytonos és kitartó munkával" lehet sikert érni. Ha azt teijesiti a Szabolcs cserkészcsapat, az adományozók boldogoknak fogják magukat val­lani. Az ajándékot Kozák István kö­szöni meg a város tisztikarának s ígéretet tesz, hogy hü, fegyverre is kész magyar ifjakat fog neveim a hazának. Majd kiosztja a kerületi cserkésznap aikaimával versenyző őrsök most elkészített őrsi zászlóit Kozák István után Moravszky Ferenc igazgató mond köszönetet a város tisztikarának. Az adomá­nyozás jeienete egy régebbi nagyszerű jeienetet juttat az eszébe. 18bl. októberének egy szép napján a város közönsége akkor nagyszerű 100000 forintos afapitványávai megvetette a főgimnázium alap­jait. A város akkori vezetői nem a muitra s a jelenre, hanem a jö vőre tekintettek. Azt akarták, hogy legyen egy középiskolája Nyíregy­házának, mely a magyar nemzet számára hűséges fiakat nevei. Azt hiszi, hogy az iskoia megtette eb­ben a kötelességét. Ennek igazo­lását látja abban, hogy a város és annak tisztikara mindenkor mél­tányolja az iskola törekvéseit, figye­lemmel kiséri működését s megse­gíti az iskolát, mint most is, ha arra szüksége van. Az iskola nevé­ben a iegőszintébb köszönetét kell tolmácsolnia a tanítványi hálának iiyen nagyszerű megnyilatkozása felett. Az ifjak ezután diszmenetben el­vonultak az egybegyűltek előtt s utána az érdeklődők megtekintet­ték a cserkészotthont s barátságos beszélgetésre gyűltek össze a fő­gimnázium tanári szobájában. Bár ezzel véget is ért az ünnep­ségről szóló tudósításunk, mégis meg kell említenünk annyit, hogy a város társadalma is a iisztikarhoz hasonió buzgó áldozatkészséggel támogatja az iskoiát törekvéseiben, aminek iegékesebb bizonyítéka az, hogy a cserkészcsapat a társada­lom részéről megnyilvánult ajándékozások révén egy 20 sze­mélyes vasvázas modern sátrat s a sátor világítása számára dinamót és akkumulátort szerezhetett be. Diadal Április 27, 28, hétfő, kedd Franzesca Bertini főszereplésével Henry Bataille drámája A meztelen asszony (A festő és a model) 5 felvonásban. Ezenkívül a kisérő műsor Előadások 7 és 9 órakor. Jön Jön Pénz nem Isten Főszerepben Corrina Qriffith. A középszabolcsi ref. egyházmegye közgyű­lése Nyíregyházán. A tavaszra fordult idő frissítő, elevenítő hatása látszott meg a vármegyeháza kistermében f. hó 22-én reggel 9 órára egyebegyül­teken, kik, mint a középszaboicsi ref. egyházmegye alkotó tagjaj őszi gyülésünk óta felhalmozódott több fontos egyházj s iskolai kér­dés megbeszélésére, tárgyalásált, jöttek össze. Künn a természetben a rügyeket duzzasztó, virágokat fakasztó tavasz reményeket ébreszt a lelkek­ben; benn a szivek mélyéről fel­fakadó buzgó ének elhangzása után a gyűlést megnyitó esperesi imád­ság melege, mint elevenítő nap­fény emeli fel az egybegyűltek lel­két az élet mélységeiből a minden­ség hatalmas Urához, ki a kezdet és a vég, s minden élet egyedüli forrása. Magasan kiemelkedő eseménye volt a közgyűlésnek a lelkek mé­lyére ható esperesi megnyitó be­széd. Visszatekintve a nagy világ­égés óta eltelt időre borongó ér­zesek között állapítja meg, hogy a világháború szörnyű lángja kialudt ugyan, de a zsarátnok még mindig ott lappang a hivatalos béke ha­m.uja alatt s emészti, égeti a tár­iSaidalmpit s a lelkieket egyaránt. — Mindenütt keresik a kibontakozás •útját; a különböző irány hivei ádáz fugákat vivnak egym.hással, de pgyik se talál biztos orvosságot a társadalom s a lélek sebének be­gyógyitására. Egyik az egyház ha­talmanak a növeléséért küzd, a másik szeretné lerombolni még a tempiomokat is s kiűzni a vallást családból, • isko­lából s széttörni minden erkölcsi korlátot, mely megakadályozza a féktelen szenvedély kitörését s ér­vényesülését. Rövid frappáns meg­jegyzésekkel találó képet állit a közgyűlés elé az európai modern államok szellemi, társadalmi hely­zetéről. Céloz arra a keletről elő­törő hatalmas aknamunkára, mely eszközeiben egyáltalán nem válo­gatós, csakhogy romboló céljait megvalósíthassa; s szinte megdöb­bentő megállapítása, hogy ebben a nagy tülekedésben, küzdelemben van egy szegény száműzött, aki félrevonul, gyászfátyolt ölt magára s ez a krisztusi lélek, krisztusi tü­relem s szeretet. Hej I pedig csak ez volna az egyedüli gyógyszer, mely beheggesztené nemcsak a tár­sa-dalomnak égő sebeit, de vissza­adná a lelkek nyugalmát s megad­ná a lehetőségét annak, hogy min­den munkás megtalálná a maga munkájának becsületes és méltó" ju­talmát. Mindenki visszahárítja a felelősséget azért, hogy ez a sze­gény csonka haza nem birja elég­gé táplálni gyermekeit, s e vádak hangsúlyozásánál azok a leghango­sabbak, kik egyáltalán nem vol­tak ártatlanok a mai nyomorúságos iielyzet előidézésében. Megállapít­ja, hogy a lelkészekre e forradal­mositó s tomboló munka elhárí­tásában fontos szerep várakozik. Ez a munka azonban csak ugy volna áldásos, ha a különböző hit­vallású keresztyén egyházak lelké­szei legalább társadalmi téren együtt munkálkodhatnának. S hogy az együttműködésnek sok akadálya van s bizonyos körök ré­széről ujabb és ujabo akadályokat gördítenek ez elé, okai nem va­gyunk. Mi senkinek szerzett jogát Sérteni nem kívánjuk, senkit javai­ban, becsületében kisebbíteni nem akarunk; de azt megkívánjuk, hogy őseink vére hullásával megszerzett országos törvényeinkben biztosí­tott jogainkat és szabadságunkat ísenki ne érintse. Mi át vagyunk hatva annak tudatától, hogy éle­tünk s boldogulásunk egy szabad független Magyarországhoz kötte­tett, melyben a törvények tisztelete él. Mi a hitigazságok tanításával a tiszta keresztyén erkölcs és eré­nyek ápolásával egyenlő kötele­zettségünknek ismerjük a haza sze­retetét, s a hazáért való áldozat­készséget; s ezt mi annál inkább megtehetjük, mert nekünk ez lel­künk benső meggyőződése, fenn­maradásunk lehetősége, evangéliu­mi hitünk igy sugalja s nincs fe­lettünk semmi földi hatalom, mely az ellenkezőre kényszerithetne... Nekünk reformátusoknak, kik a Krisztus országának eljöveteléért imádkozunk s munkálkodunk, két hatalmas fegyver van a kezünkben, melyet ha jól forgatunk, vele min­den támadást kivédhetünk; ez a két fegyver a hit és élet. A mi evangéliumi hitünk, melyről azt mondja Pál apostol, hogy meg­győzi a világot; s az élet, melyre nézve azt az utasítást nyertük a mi Mesterünktől, hogy ugy kell an­nak fénylenie, hogy mások is lás­sák a mi jócselekedeteinket s di­csőítsék a mennyei Atyát... A mély hatást kiváltott megnyi­tó beszéd elhangzása után a nagy gonddal összeállított esperesi idő­szaki jelentés tárgyalása követke­zett, mely az egyházmegye szellem­erkölcsi fejlődésének megnyugtató sőt sok tekintetben felemelő képét Henry Bataille drámája Főszerepben Franzesca Bertini

Next

/
Oldalképek
Tartalom