Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-04-13 / 83. szám

JíkimmtK 1925. április 12. Feltámadás. A keresztyén világ megrázóan fen­séges tragédiájának minden ellent­mondást kiegyenlítő nagy gondola­ta: a názáreii Jézus feltámadása! Bármint vélekednek e tekintetben a különböző pártállású tudósok, a feltámadás történelmi ténye szilárd alapja lesz az új világnézettel meg­gazdagodott keresztyénség vallás­erkölcsi újjászületésének s a szo­ciális igazságok győzhetetlenségébe vetett hitnek! Igazságért, nemes emberbaráti eszmékért folytatott küzdelemről csak azóta beszélhetünk, mióta Jé­zus csodálatraméltó vértanúsága glóriás fénnyel övezte körűi a fel­támadás, a halhatatlanság isteni gondolatát! Az ókor gyermeke, még a felvilágosodottabb is, azzal a meggyőződéssel lép kt a harcok­mezejére, hogy az eszmék és az elvek diadalának szükségszerűségéi maradandóságát előbb-utóbb ho­mályba borítja a tünő idő: Krisz­tus "lelke pedig széttépi a bizony­talanság s a reménytelenség sötét fátyolát s ellenállhatatlan erővel világít rá arra a lelkesítő, vigasz­taló örpk igazságra: a testet meg­ölhetitek, de a léiket nem! s ennek fcz elvnek a felállítása, hirdetése ré­széről nem az elröppenő szó nyo­mán támadt levegő hullámzás, ha­nem a céltudatosságnak s a ren­díthetetlen meggyőződésnek oly magas és szokatlan mértéke, mely­hez foghatót emberi társadalmunk mindezideig felmutatni nem tud! Az a- tövis koszorúval övezett is­ten-emberi lény, melyről a halá­los viaskodás rettenetes óráiban is a sorssal való megbékülés s a bosszúállást nem ismerő hősies el­szántság sugárzott le, örök időre halhatatlan hírnöke annak az égig érő hitnek, hogy minden nagy és szent gondolat s az ön­zetlen szeretet tüzében izzó esz­mény a tér és idő korlátai közül kiszábadúlva még akkor is élni fog, midőn e világ romjai felett egy új fog kialakulni változott viszo­nyokkal és emberekkel! Az a megnyugtató kiegyenlítő­dés s nélkülözhetetlen elégtétel, melv a krisztusi eszméken felépülő tökéleteseb világnak lesz mintegy erkölcsi fundamentuma, az áldásos energiák s az alkotó erők mérhe­tetlen gazdagságával ruházza fel a krisztusi lelki' közösség minden öntudatos tényezőjét. A feltámadás hite azonban nem­csak általánosságban, hanem szű­kebb körű nemzet-társadalmi vo­natkozásban is kimeríthetetlen erők nek a kutforrását tárja fel! Hogy mi megalázott s a nagy szenvedések Golgothájára hurcolt magyarok tövis koszorús homlo­kunkat felemelve, meg-megujuIó re ménytelenséggel tekintünk a bi­zonytalan jövőbe s keressük ott az erkölcsi elégtételt.... a feltámadást, ezt a martiromság tüzében égő Krisztus példájára való hivatko­zással tesszük, mert mint az ő éle­tében, ugy az üldözött, lenézett, megalázott magyarság életében is nagypéntek után húsvétnak; a gol­gotai véres kereszt után megnyilat­kozott égnek, halál után feltáma­dásnak kell az isteni igazság alap­ján bekövetkezni!... Húsvéti igazságtól dobogó szi­vemre téve kezemet, hiszem és val­lom, hogy a gyalázat vérző tövi­seit kitépi testünkből egy láthatat­lan kéz; a vállainkra rakott ke­resztet a dicsőség jelvény évé vál­toztatja át az égi igazság; sülyedé­sünk szédítő mélységéből nap­fényre hoz az isteni akarat, ha mint Krisztus, erős hittei, erkölcsi bátorsággal szenvedünk s azzal a szent meggyőződéssel, hogy a reánk zúdított szenvedések tüzé­ben porrá ég bennünk minden sa­lak s ragyogó fényben lesz éltünk drága kincsévé: az önzetlen haza­szeretet! A feltámadást nem csupán hinni és remélni, hanem azt kiérdemel­ni is szent kötelesség! Krisztus engedelmes volt az Isten akaratával szemben, mind halálig; a mi en­gedelmességünk sem hiányozhat, ha a gondok, bajok özönébe me­rült magyar haza a rendezett vi­szonyok ölén élő gyermekeitől fo­kozottabb mértékben áldozatot az élet örömeiről való nagyobb le­mondást; a közügyek önzetlen előbbvitelét s az egyetemes boldo­gulás céljának a hű szolgálatot kívánja! Akinek pedig nincs egye­be, mint nemesen érző szíve s két dologhoz szokott munkás karja, attól pedig legalább annyit vár, hogy a jobb jövő s az életképes nemzeti élet megteremtése érdeké­ben zúgolódás nélkül teljesítse hon polgári hivatását! Ha a haza minden gyermeke ér­zésben, gondolatban összeforr s a magyar testvériség ezeréves gondo­lata szétzuzhatatlan kapocsként csa tol össze, akkor a népek Istene valóra váltja, fényes, dicső való­ságra azt a szent sejtelmet, mely­ről az ihletett költői lélek oly lat­noki vallomást tett, bevésve min­den magyar szívbe: «Hiszek egy Istenben hiszek egy [hazában; Hiszek egy isteni örök Igazságban; Hiszek Magyarország feltámadásá­lban !» Melkó István. ZSOldOS nagántanfolyara Budapest, VII. Dohány u. 81. Telefon J. 124-47. Az ország legrégibb és legis­mertebb előkészítő intézete. A legjobb sikerrel készit elő kö zépiskolai magánvizsgákra, érstt­ségire vidékieket is. 877-? Részletlizetési kn rlvezra 4oy. Te'jís an;agi felelősség. Arcképek a százéves Nyíregyháza társadal­mából. Irta: Szohor Pál. Nyíregyháza főjegyzóji. Nyíregyháza — a városok sorá­ban — származásra a születési arisztokráciához tartozik. Család­fája messze visszanyúlik a magyar királyság alapításának dicsőséges korszakába. A pusztai locsogokkal határolt dombvidéket Szent István iiz helysége választotta ki templom­épitésre s a vadvizekkel tarkított rétek szerteágazó ösvényein va sárnaponként békés nyugalommal gyűltek össze az ősmagyarok, hogy lelkivigaszt találjanak a pá­pai tized jegyzékben «Ecclésia de N_vir» nevet viselő község tem­plomában. Azután haladt együtt évszáza­dokon át azon a grandiózus pá­lyán, melyet kijelölt számára a magyar történelem. Szüntelen moz­gásban levő 'hullámvonal ez, mely .néha a szelek szárnyán felkap a csillagokig, máskor elhagyatva ha­nyatlik vissza a völgybe. Külön történelme nem volt. A földesúrral együtt él, együtt bu­kik. Résztvesz ezer háborúságban gazdája oldalán s ha kedvez a ha­diszerencse, hajduváros lesz, ki­váltságokat kap; a vesztett hábo­rúért pedig néha-néha majdnem eltörlik a föld színéről . 1753. tavaszán meg akarják for­dítani Nyíregyháza sírján a ci­merpaizsot. Az egykor virágzó vá­ros elhagyott tanyává törpül. A tűzhelyekben elhamvadt a parázs s a búzatermő rögöket most már csak az őszi eső és a tavaszi szél porhanyitja. Ekkor kezdődik az uj Nyíregyháza élete. A nagy ma- i gyar alföld megnyitja kincses házát, hosszú szekérsorok indul­nak a nyírségi homokbuckák felé és uj életet hoznak magukkal. Mag hullik a földbe; a zsenge hajtás zöld levelét megtépázza a szélvi­har, sokat sárba temet a nyárvégi' zápof, néhánya azonban szárba szökken és bő áldását összegyűjt­ve: megváltja magát a kérges kezű zsellér. Szabad ember lesz sza­bad városban. Ennek az örökváltságnak száz éves évfordulóját ünnepelte 1924­ben Nyíregyháza. Felé fordult az ország szeme. Meglátták tiszta ut­cáit, hivatásuk magaslatán álló köz­intézményeit, közéleti férfiai és észrevették politikai nyugalmát a fórumon, boldogságát a családi tűzhelyek körül. Száz esztendő alatt elfeledte Nyíregyháza ősi származását. Ma már nem a Szent István «Ecclé­siá»-járá büszke, de a polgári mun­kának ama megszentelt oltárára, melyhez minden darab követ ve­rejtékével hordozott. Az uj Nyír­egyháza polgárváros lett — a munka városa. Kiragadok a vá­rosépítő nemzedék arcképcsarno­kából néhány lapot, hogy a hála és elismerés örökzöld koszorúját fon­jam köréjük. Gróf Károlyi Ferenc. A régi Nyíregyházát utolsó út­jára csak azok a" nevető örökösök kisérték ki, akik segítették keverni a mérget, mely halálát okozta. A sirásó kezében már meglendült a kalapács, hogy szeget verjen a kripta-ajtóra helyezett fordított ci­merpaizsra, mint mikor nemesi család utolsó sarja hunyja be sze­mét. A lendülő kalapácsot egy fér­fikéz ragadta meg. Főúr volt, aki lóháton vagy hin­tóján napkeltétől napszállatig nem tudott végigutazni birtokán. Job­bágya ezernyi s országos gondok nehezednek vállára. A kis Nyíregy­háza csak felerészben az övé, de sorsán egész szivével aggódik. Birtokának határa ott szelte ketté a várost, ahonnan ma Kossuth Lajos nézi a piac eleven sürgés­forgását, de nyugat felé is elhat tekintete, hogy" könnybe boruljon a parlagon heverő földek láttára. Meg akarja menteni a pusztu­lásra ítélt várost. Kinyújtja áldott két kezét, hogy támogassa meg­gyötört jobbágyait, akik lopva kö­zelegnek Szarvas, Csaba, Mező­íberény tájékáról s magukat «szen­vedőknek» keresztelik. Perbe száll a megyével, egyházával s külön Íródeákot tart, aki a nyíregyháziak sérelmeiről szerkeszt ékes kérvé­nyeket a királynőhöz. Főúr volt, akit tisztelt az egész ország. Mégis sárral dobálták meg halála után, mert építeni merészelt. Szivén kinyitotta az emberszeretet titkos rejtékajtóit, ahová bemene­kültek mindenkitől elhagyottan az uj Nyíregyháza első polgárai. Ez ia férfiú volt gróf Károlyi Ferenc. Kállay András. Az uj polgárság kötéllel osztja szét a földet, hogy terméséből be­szállítsa a dézsmát, tizedest; ro­botos munkáját számontartja az uradalom tisztje. Bért fizet, katona szállásolás emészti gyarló anyagi erejét. Mégis szinte naponként nő ki egy-egy vertfalu viskó s nád­fedeiére fészket rak a gólya... A szűk ablakú kunyhók mellé lassanként magtárak sorakoznak, a kopott szekér ujjá vedlik, va­sárnaponként öt csengős ló repül a templomi harangszó hívására. Kényesen lép a nyiregyházi gazda lova', fejét fel-felveti, szinte für­dik a dülőutak akácillatában. Az első idők nagv szegénysége után az lesz a gazda fokmérője, hány ló hozza be Simáról, Szentmihály felől a szombat napi vásárra. A tehetős gazda szekere előtt öt ló rúgja a nyíri homoköt, szürke uszályos porfelhőt hagyva maga mögött. A DüIH ^IJ? húsvéti ünnepi miissora: Április 11, szombaton Április 12, húsvétvasárnap § Április 13, húsvéthétfő Április 14, kedden Síz utca hősei Amerikai kalandor drám a Előadások szombaton 7 és 9 órakor. Vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor. I Dráma 7 felvonásbán, a francia forradalomból. Emil Jannings és Werner Krauss főszereplésével Előadások húsvéthétfőn 3, 5, 7 és 9 kor. Kedden 7 és 9 órakor. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom