Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-04-03 / 76. szám

2 1925. április 3. Mi történt Nyíregyházán 1790 február 8-án? Szabolcsvármegye kurucködik. Közli: Gál István. II. József császár alkotmányba ütköző rendeletei tudvalevőleg nagy felháborodást keltettek or­szágszerte. Ennek a felháborodás­nak az összes vármegyék között ta­lán a legbátrabban s egyszersmind a legméltóságosabban Szabolcsvár­megve adott' kifejezést a vármegye rendjeinek Nyíregyházán 1790. feb­ruár 8-án tartott közönséges gyű­lésében. E gyűlésen a vármegye főispánja, gróf Sztáray Mihály he­lyett, aki - ugy látszik - nem kivánt a császár alkotmányellenes ténykedéseiben segédkezni, gróf Haller József királyi biztos, «a fő­ispáni hivatal folytatója® elnökölt. A királyi biztos á császár szándé­kait «fúndamentumos erősségekkel támogatván» azon igyekezett, hogy a rendeket meggyőzze e császár jóindulata s üdvös szándékai felől és rávegye őket a császári rendele­teknek engedelmes végrehajtására. A rendek nyugodtan végighall­gatták a királyi biztost, azután felolvastatták a rendeknek az elő­ző év nov. 29-én tartott gyűlésének végzéseit. Ez a nyugalom azonban a "kitörő vihart megelőző kinos csend volt csupán, az összeszorított kemény magyar öklök ütésre ké­szek. A felolvastatni kivánt végzé­sek ug>anis a haza fundamentu­mos törvényeire hivatkozva kemé­nyen megtiltották a vármegye tiszt­viselőinek, hogy az alkotmányelle­nes császári rendeleteket végrehajt­sák vagy azok végrehajtásában se­gédkezzenek. A rendek fájdalmas szívvel vettek tudomást arról, hogy e tilalom dacára a vármegye tiszt­viselői ugy a nemesektől, mint a szegény adózó néptől nagy meny­nyiségü életet szedtek össze s azt a királyi tárházakba eí is vitették, sőt «uj katonák állításába is belé­ereszkedni bátorkodtak.>• A vármegye tisztviselői azzai mentegették magukat, hogy mind­járt a jelzett végzések meghozatala után «felsőbb helyekről jött fenye­&etőzdésekkel» kényszeritették óket a rendek tilalma dacára cse­lekedni. A rendek azonban a ment­séget nem fogadták el s a tisztvi­selőket «az fent emiitett kemény tilalom megrontásáért® keményen megdorgálták. Megparancsolták nekik ,hogy ezután tartsák meg pontosan a vármegye rendeinek a haza fundamentumos törvényein épült határozatait, továbbá ke­mény büntetés terhe mellett meg­hagyták nekik, hogy — bár a vármegyéből kivitt eletet vissza­hozni es a katonai életre már be iktatott uj katonákat kiszabadítani nem lehet a még a vármegye területén belül lévő, általuk össze­szedett életet haladéktalanul adják vissza tulajdonosaiknak, akár ne­mesek, akár parasztok azok; végül tartsák szoros kötelességüknek a még a vármegyén belül tartóz­kodó, erővel fogott uj katonákat ha ladéktalanul szabadon bocsátani. A rendek a császár által kiadott Criminalis ordot és Sanctiot, va­lamint a Subalternum Judicmmot nem veszik tudomásul, azt sem­misnek nyilvánítják és minden írásait Szabolcsvármegye alispán­jának, szatmári Király József ren­delkezésére bocsátják. A rendek e gyűléséből felírtak II. József császárnak, hogy a rendek törvényes végzéseit hagyja jóvá és hajtassa végre s még ta- í vasszal hívja egybe az országgyű­lést, mert a) «a hazafiak a ha­zában önönmaguk hazájukat fel nem találják, nem is tudják minek védelmezésére ösztönöztetnek; b) valamint a polgári rendben érdeme ket tévő, ugy a katonaságban az egész Európá csodájára s megval­lására oroszláni bátorsággal vitéz­kedő hazafiak a törvény értelme szerint a koronára háramlott jó­szágokkal nem jutalmaztatnak; sőt a katonai iüvatalok is magyar re­gementekben a magyar nemzetnek tetemes rövidségére s a törvény­nek ellenére, nagy részben idegen nemzetbélieknek osztogattatnak s ez által az alattuk lévő magyar ka­tonaságnak kedve is elvétetik; c) nem maradhat meg anélkü. a sze­mélyeknek és vagyonoknak bátor­ságos volta, de el kell pusztulni a már is utolsó nyomoruságra jutott szegény adófizető népnek is ; d) méltóztassák ezen vármegye törvé­nyes főispánját székibe ültetni, liogy minél előbb általa széképités­re nap rendelődhessen, mindazon törvénytelen sérelmeket, melyek hatalom által behozattattak, az ezen rendek által ezen megyére nézve rendelt közönséges gyűlésig, önnön parancsolataival semmivé tenni és a törvényes főispánt azon időre székibe rendelni, mert mind­addig törvény szerint való tisztvi­selőket — valamint őfelsége tartja — ezen vármegye egyet sem ös­mer; e) méltóztasson őfelsége oly hathatós rendeléseket tenni, hogy azon életeknek az ára, melyek a hazafiaktól készpénzzel leendő meg fizetésnek szine alatt aján Itattak, azonban pedig sokféle környiilvéte­tésekkeí, "rész szerint pedig hata­lommal hitelbe elvétettek, azoknak az ára a jelentett jövő közönséges gyűlésig akkori időbeli életek­árához voltaképpen kifizetődjön, mert az akkori közönséges gyű­lés kintelenittetm fog azoknak az hadi költségekre rendelt kincstár­jokból, vagyis cassájokból kifizet­tetni, még ezuttaí meghagyván azt, hogy a kívánt kifizetésben a szegénységnek légven elsősége.) Átírtak továbbá a rendek 1. Sza­bolcsvármegye törvényes főispánjá­nak, gróf Sztáray Mihálynak, hogy a Nagykáílóban ápr .22-én tartan­dó generális gyűlésen jelenjen meg; 2. az országbírónak, «hogy őfelsége előtt magát közbe vesse, és ha csakugyan őfelsége három hónapok alatt az ország közönsé­ges gyűlését rendelni nem szándé­kozik a nádorispánynak választá­sára nézve, az 1608. esztendőbeh 2. törvényéhez magát alkalmaztat­ni tartsa kötelességének; 3. a ma­gyar szt. korona őrizőinek, hogy a törvénytelenül Bécsbe szállított ko­ronát visszaszerezzék, s másként bizonyosak légyenek abban, hogy e haza őrajtok, kikre annak őri­zete bízatott és akik az ország hire nélkül azt elvinni engedték, fog ke­zeskedni; 4. a magyar király Hely­tartó Tanácsnak, hogy mindazokat a végzéseket a törvény oltalma mellett őfelsége előtt előmozdítsa és a levelezéseket ezentúl deák-, vagy magyar nyelven folytassa, mert a német levelezéseket a ren­dek el nem olvassák, hanem azo­kat mind visszaküldik, «mive! ezen nyelv miatt igen sok érdemes hazafiak önön hazájokban számki­vetést szenvednek)); 5. a királyi főtörvényszéknefc, vagy Curiának és kérték azt, hogy a törvényke­zésre behozott uj rendelés és az úgynevezett bűnöket büntető uj könyv, vagyis Sanctío Criminalis helyett állítsa vissza a törvényke­zés régi módját; végül a királyi udvari főkancellárnak és az ország prímásának, hogy mindezek ér­dekében hassanak a császárra. Egyben megtiltották a rendek­kemény büntetés terhe mellett ugy a nemeseknek, mint a parasz­toknak, hogy a császári rendeletre földméréseket eszközlő bizottság­nak engedelmeskedjenek, a bizott­ságot pedig kényszeritették, liogy a már elvégzett munkát a várme­gyeházánál adják le még azon na­pon. íme, ily bátran és méltóságtel­jesen szálltak síkra Szabolcsvár­megye nemes rendei a jogfolytonos ságért, tudva tudván, hogy lia e azon rést engednek ütni', azon a résen az ezeréves nemzet nemzet­fenntartó vénája csörgedez ki ma­gával tehetetlen tetemet hagyva maga után, amellyel aztán köny­nyü elbánni. Elmélkedjünk rajta egy kicsit. Nagyon olcsó árban vehet Ízléses kézimunkákat, illat­szereket és különféle játék­tárgyakat a Ref. Nőegylet húsvéti vásárán az ev. Kossuth főgimnázium tor­natermében folyó hó 4-én és 5-én. Két és félévi fegyház két kabátért. rogadd fel a cigányt szekeredre és meglop téged. Nyíregyháza, április 2. Saját tu­tudósitónktól. Milák József 26 éves, nyirbél­teki, sármunkás cigány a mult év október 26-án hazafelé igyekezett a debreceni országos vásárról. Mi­után köztudomás szerint a cigány szeret a legkevésbbé gyalogolni, Milák József is felkérezkedett egy a vásárról hazatérő szekérre, amely egy szabónak a portékáját szállí­totta. Sőt mi több, nem is ,«in­gyér» akart Milák kocsikázni, ha­nem húszezer koronákat igert a fu­varért s kényelmesen el is helyez­kedett a kasfarban, a kocsis és a szabó háta mögött. A cigány nem azért cigány, hogy ahol egy kis alkalom kínál­kozik, ne lopjon. Milák József is rögtön kiszagolta, hogy a kocsi­ban, a gondosan begöngyölt pony­vában »csórnivaló« van. Minthogy a ponyvát bajos lett volna észre­vétlenül kibontani, elővette éles zsebkését azzal fölhasította a ponyvát s az Igy keletkezett résen át két férfikabátot húzott ki, amelyeket kidobott a szekérből, majd néhány pillanat inulva leké­redzkedett azzal az indokolással, hogy fázik a Iába. Amikor leszállt a kocsiról, a két kabátot jól eldugta az árokban, s újra felülvén a szekérre, egészen Nyiradonyig vitette magát. Itt kife­zette a fuvardijat, elbúcsúzott a szabótól és kocsistól s megindult visszafelé a kabátokért, amelye­ket meg is talált az árokban. Az egyik kabátot még aznap elad­ta Ványi János 21 éves debreceni kocsisnak, a másikat pedig egy- is­meretlen embernek. A szabó, amikor hazatért és ki­pakolt, nyomban észrevette a hi­ányt s gyanúja természetesen nyom ban a cigány útitársra esett. Rög­tön feljelentést tett a csendőrség­nél, akik másnapra már el is csíp­ték a furafngos kabáttolvaj ci­gányt s vasraverve kisérték be az őrsre, majd kihallgatása után a nyiregyházi kir. ügyészségre. A nyiregyházi kir. törvényszék Szalontay-tanácsa a napokban ült törvényt Milák József fölött és őt a megtartott főtárgyalás után bű­nösnek mondotta ki lopás bűnteí­tében s tekintettel arra, hogy Mi­lák lopásért már több ízben volt büntetve, két és félesztendei fegy­házra, s politikai jogainak 5 év­re való felfüggesztésére ítélte. A szabadságvesztésbiintetésből a vád­| Iott előzetes letartóztatásával 3 hó­napot és 15 naopt kitöltöttnek vett. Az ítéletben ugy a kir. ügyész, mint a vádlott megnyugodtak s igy az jogerős. Az egyik kabát vevője Ványi Já­nos orgazdasággal vádolva állt a törvényszék előtt, de a kir. ügyész vele szemben elejtette a vádat s igy az eljárást megszüntették el­lene. Lon Chanei a „Notredamei toronyőr"-ből Barbarra La Marr a ,,Nősténysátány"-ból Elmo Lincoln a „Tarzan"-ból Róbert Dix a „Tízparancsolatából játszák a főszerepet A Zuhatag hősében 5, 7 és 9 órakor az Apollóban — Ondolálás, hajmosás, mani­kürözés legjutányosabban eszkö­zölhető Maleskevitz László hölgy­fodrásznál, Nyíregyházán, Zrinyi Ilona-utca 10. A fehér apáca Főszerepben: LILIAD GI6CH Péntektől vasárnapig a Diadalba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom