Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-03-06 / 53. szám

2 JMYÍRYIDÉK 1925. március 6. A magyar társadalomnak többet kell foglalkoznia külügyi kérdésekkel. A trianoni békediktátum egyik oka az, hogy a külföld rosszul volt informalva viszonyainkról. Eöttövényi Olivér dr-nak, a Külügyi Társaság igazgatójának nyilatkozata. 1920. óta működik Budapesten a parlament palotájában Apponyi Albert gróf elnökletével a Magyar Külügyi Társaság, melynek a munkássága mind szélesebb keretekben mozog és mind nagyobb társadalmi rétegek érdeklődését kelt. — Ép azért kérdést intéztünk dr. Eöttevényi Olivér nyug. főispánhoz, a Társaság ügyvezető igazgatójához, a jelzett intézmény szervezetét és legközelebbi munkaprogrammját illetőleg, mire a következő felvilágosítást kaptuk. A magyar Külügyi ársaság, mely a magyar társadalomnak a külpolitikai kérdésekkel foglalkozó testülete, Paikert Alajos miniszteri tanácsos kezdeményezésére öt évvel ezelőtt azzal a kettős céllal alakult meg, hogy egyrészt a müveit magyar közönségnek a külpolitikai kérdések iránt való érzékét felkeltse és fejlessze, másrészt pedig nemzetünk igazáról a külföldet állandóan tájékoztassa. — Ennek a munkájának az eszközei : felolvasások és vitaesték rendezése, önálló munkák, könyvek és füzetek kiadása, még pedig nemcsak magyar, hanem francia, angol, német és olasz nyelven is, továbbá egy állandó és évente négyszer megjelenő folyóiratnak a Külügyi Szemlének a fenntartása, végül a külföldi, hasonló célú egyesületekkel az érintkezés állandó fenntartása, a külföldön rendezett konferenciák látogatása és ott a magyar álláspont védelme és evégből a Brüsszel székhellyel működő Népszövetség Unió munkálataiban való részvétel. A Nemzetek Szövetséginek hivatalos szervezete ugyanis Genfben van, de ennek csak az államok, illetőleg a kormányaik a tagjai, viszont az egyes nemzetek társadalmát az emiitett Unió egyesíti magában és kétségtelen, hogy nemzetközi viszonylataikban csak akkor tudunk kellő sulival fellépni, ha külpolitikai ügyekkel nemcsak hivatalos szerveink, hanem maga a magyar társadalom is foglalkozik. — Sajnos, minálunk, az Ausztriával fennállott közjogi közösség miatt, a nagy közönség külpolitikai érzéke majdnem teljesen kialudt s a legcsekélyebb jelentőségű belpolitikai ügy, sőt még a személyes jellegű torzsalkodások is jobban lekötik még a müveit közönség nagy részének a figyelmét is, mint a külpolitika. Ez pedig igen nagy hiba, mert hiszen épen annak tulajdoníthatjuk szerencsétlen hazánk feldarabolását, hogy a külföld hatalmi tényezői — ellenségeink céltudatos és állandó aknamunkája következtében rosszul voltak a viszonyainkról tájékoztatva és az ellenünk jogtalanul kovácsolt vádak meghallgatásra találtak náluk. Bizonyos tehát, hogy elsőrendűen hazafias mis sió az, amire a Külügyi Társaság vállalkozott s kívánatos, hogy ebben a magyar társadalom " 'minél hathatósabb támogatását nyerje meg. , — Evégből határozta él a Társaság tavaly azt, hogy Magyarország vidéki varosaiban nagygyűléseket rendez, amelyeken programmmjáról s a legfontosabb külpolitikai kérdésekről a közönséget felvilágosítja. Az ilyen vidéki ülésekre a Társaság 5- 6 vezetője szokott elmenni és az eddigi tapasztalatok szerint mindazokon a helyeken, I ahol ilyen ülések lefolytak, nagy megértésre talált a Társaság. Pécs, Szeged, Debrecen, Szombathely, Sopron, Kecskemét, Hódmezővásár hely, Békéscsaba és Gyula voltak, eddig azok az állomások, ahol a Társaság megfordult, a közel jövőben pedig Győr, Székesfehérvár és Nyíregyháza kerül sorra, de természetes, hogy lassanként az egész országnak minden számottevő városában meg fognak fordufni a Külügyi Társaság delegátusai. A külföldön pedig Párisban, Londonban, Lyonban, Genfben, Brüsszelben, Hágában, Bécsben, Zürichben és másutt folytak eddig le azok a kon ferenciák, melyeken a Külügyi Tár saság a magyarság érdekeit, különösen pedig a tőlünk elszakított országrészeken élő magyar véreink sorsáért sikeresen sikra szállott. — A Társaság vezetőségében a külpolitikai kérdésekkel foglalkozó legelőkelőbb nevekkel találkozunk. Ott van az elnökség tagjai közt Apponyin kivül Berzeviezy Albert, Wlassics Gyula báró, Csernoch János, Popovics Sándor, Teleki Pál gróf, Andrássy Gyula gróf, Pekár Gyula, Lukács György, mig az elnöki tanács tagjai közt, mefynek a hatáskörébe tartozik az igazgatóság mellett a Társaság irányítása, közéletünk számos kitűnőségét látjuk, köztük Bethlen István gróf, miniszterelnök is. — Magától értetődik, hogy enfnek a nagy programmnak a megvalósítása jelentős anyagi áldozatba kerül, amelyet a magyar társadalom áldozatkészsége nyújt. És én azt hiszem, hogy ez az áldozat a Iegproduktivabb kiadás. £k Csata Városi Szinház Mozgó szenzációja szerdán ós csütörtökön 7 és 9 árakor a világ egyedüli hasbeszélő nőj'e az ő beszé'ő és éneklő bábuival ejti bámulatba a közönséget. az okkult tudományok nagy mestere, csodás mutatványai a lehetetlenséget határolják. Az est szenzációja Misztikus cabinet a még sehol nem látott opiritisztikai mutatvány. ahová más ember csak a tulajdonos engedélyével léphet be, elvihet exotikus tájakra, melyet eddig csak hirből ismertünk. Ezzel szemben a fantáziát pozitív ismeretekkel kell alátámasztani. Földrajzi tévedések. Gyulai Pál és Salamon Ferenc buzgólkodtak azon, hogy Jókai helyrajzi tájékozatlanságát élénk világításba helyezzék a közönség tapsaival szemben. Szándékosan veszem át Gyulaitól a tájékozatlanság kifejezést, mert hiszen nem idegen előttünk az a tájék, melyet a Törik-szakad csárda ablakának pislogó mécse bevilágít. Csak 1822ben nem volt még Buj és Ibrány határában földgát, melyen Abellinó hintója végigdöcöghetett volna a sárkátyukban és elmosolyodunk, mikor Kárpáthy János birtokairól azt olvassuk, hogy Kunmadarastól Ibrányig terjedt. Nem puszta regényírói fantázia, hanem a nagyvonalú ismeretekből fakadó tájékozatlanság. Szabolcs — 100 évvel ezelőtt. A 19-ik század elején Szabolcsmegye valóban kétszer olyan nagy volt, mint manapság. Défnyugatra lenyúlt Püspökladányig magában foglalva ekként az egész Kárpáthy dominiumot. Nyugatra Egyek és Tiszaugar volt határa. Ha erre a térképre rárajzoljuk 1822-ben a Nábob birtokát ' csakugyan Szabolcs földén visz végig utunk a kunmadarasi határtól a keresztúti gátig. Hol volt azonban a keresztúti gát? A véletlen ugy hozza magával, hogy Buj és I<ófaj között emeletes urasági magtárak árnyékában fekszik a Törikszakad csárda. A csárda ajtajából olyan közel volt a' keresztúti gát, hogy Bus Péter uram az alkony óráiban is látja Abellinó közelgő hintóját és észreveszi, amint a vadász hátára kapja urát, hogy keresztülgázoljon vele a sártengeren. A Tisza-szabályozás. A 19-ik század elején csak Tuzsér és Veresmart között találunk védtöltéseket, melyek azonban gyenge méretüknél fogva az árvizeknek nem igen tudtak ellenállni. Veresmarttól Vencsellőig szabadon hatolt be az árviz, nem állta útját semmisem. A Tisza-szabályozás munkája valójában 1846-ban vette kezdetét Paleocapa Péter olasz mérnök tervei nyomán. Gróf Széchenyi István teszi az első kapavágást, melynek emlékére a dob -urkomi magaslaton emlékoszlopot állított a kegyelet. Szász Károly verse őrzi Széchenyi emlékét: Két hatalom versenge soká e róna bírásán: Emberi szorgalom és a vizek őseleme. Széchenyi lett biró, a Tis2át mediébc szoritá; Szózata, — s a nagy tér lm szabad és a miénk A költői képzelet rajzolja meg tehát Jókai fantáziájában Szabolcs földjének külső formáit. Közülünk is beszélnek sokan a Tiszahátról anélkül, hogy bejárták volna — mennyivel inkább megelevenedhetett az Jókai szeme előtt, akinek elég volt valamely földrajzi tankönyv- szűkszavú leirása, hogy tengerentúli országokat varázsoljon elénk szindus pompájában. A Törik-szakad csárdánál lefolyt jelenetet Laborfalvi Róza meséli el Jókainak erdélyi utazásuk alatt: eszébe jutva egy régi nagyváracfi vendégszereplése, amikor útközben találkozott a különc alföldi nábobbal: Józsa Gyurival. Ez a rövid történet vésődött bele Jókai emlékébe s elég volt arra, hogy köréje csoportosítsa az Egy magyar nábob meséjét. Kárpáthy Abellinó — Szabolcsról. Nagyon jellemző a száz év előtti Szabolcsra az a dialógus, melyet a nyegle Abellinó folytat nemes Bus Péter urammal. — Nincs forrpont; akkor itt maradunk. Tant mieux, ez engem neru geniroz; én utaztam Egyiptomban és Maroccóban, háltam elég deplorable gunyhóban s az nekem mulatság. Azt fogom képzelni, hogy valami beduin baraqueban vagyok s ez itt a Nílus, áradva ki s ezek az állatok, akik a vízben szólnak, comment s' apelle cela? — békák: a nílusi alligátorok (s ez a miserable ország: — hogy hívják ezt a departement? — Nem part ez, uram, hanem gát, ugy híják, hogy a keresztúti gát. — Fripon! nem erről a sárról beszélek, amibe beleragadtam, hanem ezt itt körül hogy híják? Ugy, az Szabolcs vármegye. Szabolcs? Szabolcs? C est, parce que bizonyosan sok szabó lakik benne, azért híják igy? Ha, ha. Ez jó calembourg volt tőlem, c est une plaisanterie. Tudja? — Nem mondhatnám, hanem igy |iíják a magyaroknak egy régi vezéréről, akivel Ázsiából kijöttek. •— Ah, c est beau! Éz kedves. A jó magyarok még most is a régi emberekről nevezik a departementokat, ez érzékeny. Színészek — egy évszázaddal ezelőtt. Színészek is vetődtek már akkortájban Nyíregyházára, bár f'o fészkük mégis inkább Nagykálló kúrák otthon. Hosszú m, iá kedély, munkakedv reggelizés előtt fél pohár Schmldthauer-féle Igmándi keserüviz a gyomor és belek működésének tiiz'os és természetes szaoá yozója. (Sok e-etoea elegendő már néhány evőkanállal is.) Kapható mind ín gyógy szertárban és jobb füszerüzletben. 112fi-10 Az Igmándi nem tévesztendő össze másfajta keserüvizekkel.