Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-03-06 / 53. szám

Nyíregyháza, 1925. március 6. * Péntek XLVI. évfolyam. * 53. szám. Előfizetési árak helyben és vldóken: Egy hóra 30000 K. Negyedévre 90000 K. Köztisztviselőknek és tanítóknak 20°/o engedmény. Alapította JÓBA ELEK Főszerkesztő : Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓFelelős szerkesztő : VERTSE K. ANDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 9. SZAM. Telefon szám 139. Postacheque 29650. Kéziratokat nem adunk vissza. Jókai és Hiszekegyünk. A magyar nábob földjén is kigyullad az ünnepi .pásztortűz, Nyíregyháza város közönsége ma JóKai centennáriumot ünnepel. Az ünnepi oltár fényénél, Jókai nevének meleg csókjára lehunyódik testi szemünk és lelki szemmel nézünk. Látjuk Jókai Nagymagyarországát, fölötte a magyar kultura csillagos égboltját, a magyar géniusz, magyar erő építette fenséges kupolát, amelyet Jókai ragyogó képzeletének freskói is ékesitenek... Gondnak, testvértelenségnek, tépelődéseknek fekete szirtjéről a multat kémleljük és eltelik a lelkünk csodálattal, tűrő és hivő reménységgel,, mikor a magyar horizonlra tornyosuló nagy szellemek sorát nézzük, mikor gigászi alakjuk mögött ott érezzük annak a géniusznak titokzatos hatalmát, amely a viharok találkozásának, forgószelek járásának helyére, népek országútjára sodort kis magyarságot megőrizte nyilt és titokzatos rátörések után, rokonvérben fürösztő visszavonás tüzén át ezeresztendőn keresztül. A magyar géniusznak ez a rettentő ereje megmozdítja a földet, legendás tettekre képes embereket támaszt, ha beteljesedik az idő, ha jött éve csodáknak, ha üt a nagy cselekvések órája. És ez az óra kongott, cselekvést ütött abban az évben, mikor a révkomáromi ásvai Jókay házban megszületett az uj ember: Jókai Mór. A magyar géniusz a pompázó értékek sorába beállítja a kékszemű szőke ifjút, akinek ezt mondja: — Te mesélni fogsz, a magyar tündérmesék álommézét csókolod a nemzet szemére. Mesélni fogsz, hogy a keleti mesék bűvöletével segits a magyar sorsnak, naggyá tenni ezt a nemzetet. Hogy a mesék hőseinek harcában láttasd meg vele az örök jó szentségét, a gonosz gyalázatát, a mese italával üdítsed, ha utja dérütötte pusztára téved, a mes&álom képét vond elé, ha fájni fog a való. És jött a mesélő, betölté küldetését. Nemzetének nagy sorsfordulataival ott fut együtt meseköltésének aranyos patakja és küldetése ma sem ért véget . Mikor 1904. május 5-én meghalt, ezek voltak utolsó szavai: És most aludni fogok... Ez az ő életének folytonosságát jelképezi. Nem halt meg, csak aludni tért és élnek álmái, él az ő álmainak szivekre áradó örök tavasza. Járjunk ebben a tavaszban, szívjuk mélyen lelkünkre rózsaillatát. Olvassuk Jókait, hallgassuk a nagy magyar regőst Erdély és Magyarország aranykoráról. És születesének százéves évfordulóján szorítsuk a szivünkre a legkedvesebb Jókai könyvet, gondoljunk az ő csillagos útjára. Gondoljunk arra, hogy az ő csillagképének a magyar égre való felragyogása Isten ujjának intésére történt akkor, amikor 'a magyarságnak arra a csillagra, annak fényére szüksége volt. Hiszek egy Istenben — kezdődik a magyar ember krédója: és ezt a hitet megfrissiti a Jókaira való gondolás. Gondoljunk arra, hogy az ő álomlátásának világa sajátosan magyar, arra, hogy Uj földesura meggyőz bennünket a magyar föld mindent magyarrá varázsló erejéről, gondoljunk az ő áldozatos küzdelmére, amelyet hazájáért vívott, regényhőseire, akiknek végtelen sora a haza imádatos szeretetének hitvallója és mártírja és müveinek minden sorából fölzendül a Hiszek egy hazában. Gondoljunk arra, hogy Jókai nagy márciusának igazságát el akarták fojtani, de az erősebb volt százezer szuronynál, gondoljunk arra, hogy Jókai regényeiben, ahol birokra kel a jó a röszpzal, a becsületes a hitvánnyal, min denütt győz az igazság, a becsület, a munka, győz az egyén és győz a nemzet igazsága s a száz Jókai könyv gránit pillére a hitnek, amely hirdeti: Hiszek egy isteni örök igazságban. És Jókai mithoszi pályája igazolja, hogy a nemzet lelke mélyén rejtett ősi energiák, ős magyar erők kiapadhatatlan forrása van, hirdeti, hogy ha üt az óra, ez a magyar televény rettentő erők kirepitője iehet. Nézem az ő fényes ivü pályáját a magyar égbolton, nézem az ő mű veiből előlépő glóriás hősök százait, Kárpáti Zoltánt, Berend Ivánt, Garanvölgyi Aladárt, Tatrangi Dávidot s a többieket, a Baradlay testvéreket, Tímárt az aranyembert, magyar erények ragyogó példáit. Aztán a megszállott területen millió számmal lévő Jókai kötetekre gondolok és a magyar tanitókra, magyar apostolokra, akik ott, ezeket a magyar evangéliumot hirdető könyveket felnyitják, igéiket szivről-szivre juttatják s hallom miként kong a komáromi öreg harang Jókai dicsőségéről, miként száll a csillagos, a bonthatatlan egységű magyar ég felé, mint könyes magyar imádság és dacos fogadalom és ime a Jókai ünnepen, a Jókaira való emlékezésből ez zendül felém: Hiszek Magyarország feltámadásában! T. A szabolcsi táj és a szabolcsi ember Jókai fantáziájában. Irta: Szohor Pál, Nyiregyháa* város főjegyzőié. A fénylő nagy magyar égboltot Trianonban megnyirbálták a népek felszabaditói. Éles késsel találomra metszették le testünkről a legnemesebb országrészeket. Csak a napsugár melegét nem oszthatták fel, mely aranysárgára érleli az alföldi kalászt és nem állíthattak korlátokat lobogó tüzek lángjainak, melyeket a magyar géniusz ősereje gyújtott égigérő lángoszloppá. Fénylik a magyar égbolt. Igy világítja be Jókai lánglelke a müveit világ boltozatát s káprázatos fényétől szégyenkezve hunyja le szemét Erdély aranykorának földjén uralgó oláh, a Garamszeghy Géczy Julianna háza körül settengő cseh diák és szerb nőtát Jíap fel a szél valahol a Duna felett, hol egykor Noémi várta az Arany embert. Talán ezeknek az elszakított országrészeknek bazárjaiban nem árulnak olyan celuloid katonát, melynek talpára gömbölyű ólomlap van ragasztva s akárhogy állítják rakoncátlan gyerm kek fejtetőre— talpraugrik és szemünk közé vigyorog. Ha árulnának, már a gyerekek megtanulnák, hogy Isten által kereknek teremtett egészet nem lehet felborítani; szétszakgatott részei, mintha delejes áram rántaná öszsze titkos parancsszóra — egybefutnak és elsöpörnek mindenkit, aki a szakadékban hajlékot épitett magának. Nagy-Magyarország olyan, mint Tatrangi Dávid ichorja — hajlítható, de el nem törhető soha. Jókai kultusz. Ennek a delejes áramnak egyik forrása: Jókai. Születésének századik esztendejében nyolc millió magyar olvassa megint csodálatos regényeit, lekerül a polcról újra Eötvös Károly Jókai nemzetsége, Mikszáth hires Jókai életrajza s a könyvpiacon a magyar szellem legkiválóbb képviselői jelennek hieg, hogy elibénk állítsák kritikai tudományos megvilágításban a világ legnagyobb mesemondójának portréját. Mi azt a feladatot tűzzük magunk elé, hogy megkeressük: milyen volt a szabolcsi táj és a szabolcsi ember Jókai fantáziájában s igy az emberről és iróról csak annyit állapítsunk meg, hogy ö volt az az ember az irók között, aki már az életében eljutott a népszerűség tetőpontjára. Jókai utazásai. Életrajzírói szerint nagyon szeretett utazni, bejárta többször is Magyarország valamennyi jellegzetes vidékét, hogy friss, eleven impressziókat gyűjtsön. Mégis a mai Szabolcsban, jobbanmondva Nyíregyháza környékén sohasem járt. Többször jött le Pestről Debfecertbe s ez az utja végigvezetett Püspökladány és Nádudvar környékén, mely a 19. század elején még Szabolcsvármegyéhez tartozott. Igy ismeri Nagykunmadarast és a stilszerütlen Kárpátfalvát, az Egy magyar nábob és Kárpáthy Zoltán szinterét. Szabolcsi témák. Keveset beszél Szabolcsról regényeiben. A Kárpáthy-család történetén kívül futólag érinti A lőcseifehér asszony, És mégis mozog a föld című regényeiben. A legvitézebb huszár, Simonyi óbester történetében is elkalandozik Kálló várába. Aki bejárja képzeletben az egész világot, otthon van a levegőégben, mintha nem szívesen választaná dus szövetű meséi alá a szabolcsi homokot. Nem ismerte. Csak következtet a szolnoki Tisza-partról, a Kunság legelőiről és végeláthatatlan mocsarairól. Kárpáthy Abellinó, ahogy a Törik-szakad csárda előtt végigtekint a járhatatlan sártengeren, igy fakad ki: — Bon dieu! micsoda fátum valakinek itt lakni, ahol a piszoknak nincs feneke s az ember nem Iát egyebet, mint gólyát. A világjáró Szentirmay Rudolf a párizsi Academie royale de musique páholyában igy gúnyolódik a szép Eszéki Flórával: — Tehát honvágy fogta el; regényes epedés a szőke Tisza után, újra hallani a malmok csendes kelepelését a tiszaváradi jegenyék árnyékából, sétálni a búzavirágok között, látni az ismerős cigánycsoportot a falu végén, mint készítenek dorombot s hallani vasárnaponként a tiszteletes ur magasztos elmélkedéseit. A Magyar Nábob megköltése. Ezekből a szükkörü ismeretekből kellett megalkotni Jókainak a szabolcsi táj külső formáit. Valóban megköltés ez, ahogyan maga mondja az Egy magyar nábob második kiadásához irt előszavában írókra, nézve ez műszaki kifejezés. Meghatározója annak az agyműködésnek, amig az iró egy alapeszméből, amit tárgyul elfogadott, egy egész müvet megalkot. Mert a regényírónak érezni is kell, tudni is kell, ébren is kell látni, álmodni is kell tudni. Meg van az a joga, hojp bevezessen bennünket a paloták legtitkosabb termeibe, Szombaton, vasárnap A német filmgyártás remeke. Szenzációs attrakció! (Tatjána hercegnő) A német filmgyártás remeke. Egyes szám ára 2000 korona