Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-02-01 / 26. szám

1925. február 1, á gazdaság! élet rémképei egymásután bukkannak elő, mint élő valóság éppen ugy, és olyan gyorsan és sorjában, mint a mozifilm eseményei. Szinte azt lehet mondani, hogy az emberek egész élete az anyagi felfogás sínpárjára yan beigazítva, mert minden eseményt az anyagiak és nem a lelkiek irányítanak. Sok lenne felsorolni mindazokat az eseményeket, amelyek ezeket igazolhatják, elég reeámutatni a napilapokra, amelyekből napnap mellett egyebet sem olvashatunk, mint rémtetteket, sikkasztásokat, gyilkosságokat cSalást, "utonállást "és minden olyant, ami az anyagi' gondok és előnyszerzésed rovaraiba iktathatok. Sajnos, számolni kellene azzal hogy az anyagias felfogást felidezte es táplálja az ország gazdaságilag szomorú es lesújtott helyzete, amelynek különböző íranyban még fokozódó hatásai az emberek lelkének züllését és a lelkületében gyengébbek lelki egyensúlyának teljes felborulását eredményezik. Ott," ahol anyagi gondoktól mentek az emberek, a lelki egyensúly sem borul olyan egykönnyen fel és ott az államrend is biztosabb alapokon nyugszik. Oda kell tehát az erőket koncentrálni, hogy az államgazdaság egyensúlya mellett a nemzetgazdasági egyensúly is meg legven, mert ez egyik leghatásosabb fundamentuma, a lelki egyensúly fentarthatásának is. Sokkal inkább gyökeret vert már az anyagelvüség az emberek lelkivilágában, semhogy azzal számolni ne kellene és sokkal inkább már, semhogy csupán a lelkiek ápolásával lehetne az erkölcsi egyensúlyt is megőrizni, vagy fenntartani, esetleg visszaállítani. ! 1 l M J Hibás gazdasági élet, hibás gazdasági politika, avagy a gazdasági életbe becsúszó és csak részletekre is kiterjedő egyes hibák, zavart okozhatnak az egész gazdasági gépezet életében még akkor is, ha ezt a gazdasági gépezetet a legügyesebb, a legbecsületesebb gépészek is irányítják. Amiként a szivattyú lábszelepébe bejutó kis levélke, fűszál, vagy ágacska zavart okozhat a szivattyú működésében és végeredményében az egész, a szivattyút igénylő üzem működésében, ugy a gazdasági élet mechanizmusa is megérzi, ha bármely részén rendellenesség, vagy hiba van. A gazdasági élet csodadoktorainak diagnózisait ma már mind sűrűbben olvashatjuk a szaklapokban. Mint ahogyan akkor, mikor még a járványos betegségek gyógyítása nem volt ismert, a gyógyítás módjait Ssak nagy tömegek elpusztulása után találták meg, ugy most is, amikor a gazdasági életnek immár minden nyavalyája kezdj megtámadni ezt a szervezetet, csak most, a fizetésképtelenségek, a csődök, a csalások, sokszor sikkasztások, gyakran gyilkosságokkal párosult rablások és öngyilkosságok egész sora ,után indult meg a tudósok diagnosztizálása a gazdasági élet bajainak vizsgálata terén. Mondhatjuk, a 24-ik órának 59-ik percében! Amikor csomagolópapiroson jelent meg a Nyirvidék, még az oláhok ittléte idején, már mondottuk, hogy a valorizáció elkerülhetetlenül szükséges. Most, közel hat év után kisütik a tudósok, hogy ez bizony igy van és addig nem kaphatunk tisztességes kamatú hosszúlejáratú külföldi kölcsönt, amig nem valorizálunk, amig aranymérlegeket nem készítünk, ami más szóval anynyit tesz, hogy addig nem hisznek nekünk, amig mi hamis értékekkel fizetünk, amíg hamis mérlegeket tárunk önmagunk és hitelezőink elé, amig az önámitás és mások ámítása teréről át nem térünk a valóságos értékekkel való számolásra és az azokkal való gazdálkodásra. Amikor megkezdődött a törvényes 8 százalékos kamatnál magasabb kamatok .szedése, a Nyirvidék figyelmeztetett erre az uzsorára, amely tönkre juttatja nemcsak az adóst, hanem az egész nemzetgazdaságot. Bizony szép egynéhány esz'eudeje ennek. j Most, a Népszövetség főbiztosa, nyolcadik J jelentésében kikel a kamatuzsora ellen, de még mindig nincs senki, aki ezt az uzsorát meg is szüntetné. Még a tudós közgazdák nem tartanak előadásokat arról, hogy a hitelkamatláb óriási volta egyik főoka a gazdasági tönkremenetelnek, bár itt-ott kezdjük már ezt is hallani. Azonban még mindig jiiem áll sarkára senki, hogy cselekedjék. A stabil korona mellett, még most is törvényes a késedelmes adóstól szedhető heti másfél százalék késedelmi kamat szedése és nem látja senki, hogy ami törvényes iti és az adófizetés terén, az törvénytélen a normális gazdasági élet rendje területén, amefy elpusztít mindent, ami ennek a törvénytelen életnek útvesztőjébe kerül. Szinte csodálatos, hogy amikor más államok példát mutatnak arra, hogy miként kell taípraáliitani valamely ország és közület gazdasági életét, akkor nálunk még mindig nem áll sarkára senki, hogy cselekedjutunk bennük. Lehet, hogy sokan ráérnek még arra, hogy tegyenek is valamit; lehet, hogy a fizetésképtelenségek legújabb konjunktúrája még nagyon nem vágott sokak elevenébe; de annyi bizonyos, hogy a késlekedésre nincs már idő, sürgős a gazdasági bajok gyógyítása! Ez pedig nem lehet más, mint a valóságos értékekkel való számolás és a normális kamatterhii hitelélet, valamint a termelésnek felesleges terhektől mentesített felújítása. Pisszer János. Hétfőfői szerdáig az Apollóban. Norma Taimadgeval A VBffl&SZ regényes történet Franciaország véres napjaiból 7 fejezetben. Előadások kezdete : hétfő 5, 7, 9, kedd, szerda 7 és 9 órakor. A Kisfaludy nccai ház. Irta: Tartallyné Süni" //0,ia. 1. Néztem az ablakon át a járókelőket. Esett az eső és esernyős emberek rohantak el a ház előtt, már a tiszta ember is hazajött a szemben lévő házba, ahol a fűszereseknél lakott albérletben. Valami borzongás fogott el, ha a tiszta embert oda bemenni láttam, mert abban a házban lakott a verklis is, akinek félelmetes arca volt, sovány és sebhelyes, a fél szeme hibás, a lába görbe. Mindég attól "féltem, hogy egyszer a kapu alatt megragadja és megöli a tiszta embert. A tiszta ember, ha elment mellettem, különös jó érzést 'árasztott felém, valami kellemes illat járt vele, ami nem volt bódító vagy hosszantartó, csak egy pillanatra átfogott s akkor éreznem kellett, hogy ő nagyon tiszta. Minek is lakik a füszereséknél? Azok olyan furcsa emberek, nagyon szegény, rongyos asszonyok járnak oda vásárolni s néha szörnyen veszekednek, kijönnek áz üzletből, semmi sincs náluk, hadonásznak a kezükkel s a pocakos fűszeres beteszi utánuk az ajtót és a szakállát simogatja. A tiszta ember különben nem régen jött ide lakni. Megkérdeztem a füszeresék Vilmáját, hogy ki ő s az mondta, hogy az ajtójára e^y kis réztáblán ez van irva: Hollósy Kázmér a »Hajnalhasadás« hetilap szerkesztője. Hát ó olyan ember, aki az újságot csinálja. Vilmával elővettük az »Én ujsáj gom«-at, hogy hátha abban is megtaláljuk a nevét, de nem volt. Aztán én mondtam neki, hogy biztosan más az, aki a nagyoknak ir, meg más, aki a kicsiknek. A nagyok egészen más dolgokat olvasnak. Mi mesét olvasunk, ami nem igaz, ők meg talán olyat, ami meg is történt. Vilma kételkedett ebben. Ö azt hiszi, ; hogy valahol csakugyan vannak törpék és I lehetett Hófehérke is, mert ő má«r látott í is olyan szépet, mint Hófehérke. Törpét • ugyan nem látott, de biztosan látta az, valahol messze, aki lerajzolta. Béka herceg meg igazán kell, hogy legyen. Ki parancsolna a békáknak és ki vezényelné, hogy olyan szépen, taktusra brekegjenek? Sárkányok is vannak valahol, csak szerencsénk, hogy itt, a Kisfaludy-utcában nincs egy sem. Egyszer pedig, mikor iskolából jöttem haza, a Baross-utca sarkától kezdve a tiszta ember is jött egy másik úrral, aki csúnya volt és sokkal öregebb, de szintén olyan tiszta. Hallottam, hogy mit beszéltek, amiből homályosan ugyan, de megértettem, hogy a tiszta ember miért lakik a füszereséknél. | — Hogy miért .lakom most itt? — j mondta a szerkesztő a másiknak. — A köny| vemhez kell, hogy ilyen közelről tanulmáj nyozzam a proletárok életét. Nem is goní dolod, milyen sok érdekes megfigyelést tet! tem. — Elhiszem. De talán mégsem érde• mes közéjük költözni emiatt és feláldozni ; a kényelmedet. — Nekem érdemes. A füszeresné egy | intelligens asszony, az ura meg egy baj rom... — Ja ugy! — és nevetett a másik. Hogy a fűszeres egy barom. Ez na| gyon nevetséges volt csakugyan, én is nevettem. De azt nem értettem, hogy mi összefüggésben van ez azzal, hogy a szerkesztő jól érezze magát a proletárok között. Meg aztán mi is tulajdonképen a proletár? Azt hiszem, a verklist hívják ugy, meg azokat az asszonyokat, akik a füszereséknél vásárolnak és néha összevesznek velők. 2. Vilma átjött hozzánk és malmot csináltunk a palatáblára, ugy játszottunk az ablakpárkányon ülve. Jó széles volt a párkány s ott éreztük a legjobban magunkat. Egyszer csak jött a tiszta ember s túlhaladva a fűszeres házon, a mi házunk emeletét nézte. Mosolygott is, sőt, mintha a kezével intett volna.