Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-02-01 / 26. szám

1925. február 1. JMYIR¥IDEK Február elsejéiéi a postaigazgatóságok kezébe kerül a Rákóczi Mihály postafőigazgató nyilatkozata. Nyíregyháza, január 30. A Nyirvidék tudósítójától. Körülbelül egy féleszíendővel ezelőtt Magyarországra is beköszöntött a rádió láz. A rádió problémája kátötte le a közönség érdeklődését, mindenütt a leadó- és felvevőállomások felállításáról álmodoztak. A kormány azonban nem engedte az engedélynélküli rádióállomások működését és az uj állomások felállítását pedig ujabb rendelet kibocsátásáig szigorú büntetés terhe mellett megtiltotta. Az uj rendelkezések február elején lépnek életbe s ezzel kapcsolatban a posta- és távirdaigazgatóságok kezébe kerül a rádiókoncesszió, ami azt jelenti, hogy a posta és távirdaigazgatóság ad a jövőben engedélyt rádióállomások felállítására. Rádióállomást tehát csak

1 az állithat fel majd, aki a postától engedélyt kap arra. * " . i Nyíregyházán különben igen nagy a rádió iránti érdeklődés. Nagyobb kereskedők, gazdák, magánosok érdeklődnek a rádióállomás felállítása irányában, sőt a közelmúltban engedély iránt több kérelem is történt az illetékes hatóságokhoz, anélkül, hogy valaki eddig még erre engedélyt kapott volna. Kérdést intéztek Rákóczi Mihály posta és távírda főigazgatóhoz, megkapták-e már a rendelkezéseket a rádióállomások felállítására, a bérletekre vonatkozólag. Ezzel egyidejűleg kiegészitették-e a műszaki felügyelőség anyagkészletét, alkalmaztak-e az állomások szerelésére hozzáértő műszaki embereket. Rákóczi Mihály főigazgató, a debreceni posta- és távirdaigazgatóság vezetője közölte, hogy az erre vonatkozó rendeletet inindezideig nem kapták meg. de a napokban várják annak le- >' érkezését. Majd hangsúlyozta, hogy a rádió koncesszió mindig a postakincstár kezében volt, mert a világháború alatt is a kereskedelemügyi minisztertől kellett kérni minden esetben a rádióállomás felállítására vonatkozó engedélyt. A miniszter rendelte el a magánosok tulajdonában levő állomások leszerelését is a világháború alatt. Ekkor szerelték le többek között a sárospataki főiskola rádióállomását is. Mihelyst a postaigazgatóság meg kapja az erre vonatkozó rendeletet, mely az állomások felállításának és felszerelésének körülményeiről, a bérlet iránti kérvények formájáról, a felszerelés és a bérlet költségeiről. általában a rádióról részletes tájékozást nyújt, a postaigazgatóság azonnal közölni fogja a közönséggel 1 a tudnivalókat. A Eepiz-íéle többszörös, véres r$MógyUkosság*egyik bűnrészesét, Bemmaim Miklósi eem a gyilkosság ügyében hozták &a Reinmann bűntársa volt a traükcsempész Tepertálmak. Büntetésének kitöltése után Miskolcra szállítják. A nyíregyházi rendőrségen lefényképezik és fényképét Kassára, Imgvárra, Szstmárra és Emiliályíalvára küldik. Mivel gyanúsítják Reinmannt? nem hallgatják ki. Most aztán valóban megérkezett Nyíregyházára Reinmann Miklós, akit a szörnyű gyilNyiregyháza, január 31. A Nyirvidék tudósítójától. A fővárosi lapokban megjelent cikkekke! szemben a Nyirvidék a napokban- megállapította, hogy Reinmann Miklóst még nem hozták Nyíregyházára és itt a Reinitz-féle többszörös, véres rablógyilkosság ügyében kosságban való bűnrészességgel gyanúsítanak, de akit Nyíregyházán egy egészen más természetű ügy, dohány- és kártyacsempészés j miatt helyeznek vád alá. Reinmann Miklós ' Máramarosszigeten született. Most huszonhatesztendős és hajdúböszörményi lakos. Reinmann dohányt csempészett. . A nyiregyházi kir. ügyészség dohány] csempészetre való felbujtással vádolja s | ezért nyomozólevelet adott ki ellene. A dohánycsempészet még 1922. augusztusban történt. Reinmann nagymennyiségű trabucosszivart és más dohánynemüt szerzett s azt Szabolcsból Teperták Dániellel igyekezett oláh megszállott területre kicsempésztetni. Teperták Szentannánál igyekezett átjutni a határon, de a csendőrség tetten érte. Nyíregyházára hozták, ahol a kir. törvényszék nyolc havi börtönre és ötezer korona pénzbüntetésre ítélte. Teperták Dániel, aki csak eszköze volt Reinmann-nak, ki is töltötte büntetéséti és megkapta azt a huszonöt bot büntetést is, amely törvény szerint járt neki. Ö volt az első és utolsó, aki Nyíregyházán botbüntetést kapott. Elfogják Reinmannt. A nyiregyházi kir. ügyészség megtudta, hogy Reinmann Hajdúböszörményben tartózkodik. Ugyanekkor értesült róla a miskolczi államrendőrség is és igy két helyről is megkeresés érkezett a hajdúböszörményi államrendőrséghez, amely nyomban elfogta Reinmann Miklóst és átkísértette Nyíregyházára. Egyidejűleg megérkezett a nyiregyházi kir. ügyészséghez a miskolci kir. államrendőrség átirata is. Reinmann bűntársa a többszörös rablógyilkosnak. A miskolczi államrendőrség közli a nyíregyházi kir. ügyészséggel, hogv Reinmann Miklóst alaposan gyanúsítják a Reinitz Jakab, jelenleg román vizsgálati fogoly által elkövetett többszörös rablógyilkosságban való bűnrészességgel. Reinmann ugyanis a szlovák nyomozás szerint az egyik áldozattal: Nussbáber Károllyal Reinitz Jakabbal, a gyilkossal együtt érintkezett és az áldozat eltűnése után is » a meggyilkolt nejét hamis levéllel félrevezette, I továbbá 1920 julius 22-én Reszegepiskolton és Érmihályfalván Reinitz-cal együtt járkált. Mi lehet ott? Szép szobordíszek és virágkoszorúk díszítik a házat, talán azt nézi? Nagyon kíváncsiak voltunk és kifutottunk az utcára, mikor a szerkesztő bement s felnéztünk az emeletre. Nem láttunk semmit, csak a szőke leányt az ablakban, aki szinninövendék volt és egy szobafestőnek a lánya. Ott állt és fésülte a gyönyörű szőke haját. Ugyanekkor a füszeresné is kijött a boltajtó elé és ő is felnézett. Nagyon boszszus lehetett, mert minket meg sem látott s ahogy befordult a boltba, a szegény inasgyereket, aki éppen készült valahova, pofónütötte. Kicsi, töpörödött gyerek volt, a kezei vörösek, az arca maszatos és sápadt, de a verés nyomán még a füle is vörös lett, ugy ment ki a boltból. Piszegett és kihullott két könycsepp a szeméből. Én sajnáltam, de Vilma megjegyezte, hogy nagyon rossz fiu az, nem fogad szót és ügyetlen is, mindent leejt. Nekem pedig olyan érzésem támadt, hogy inkább a szerkesztővel, meg az ablakban álló szőke szinészlánnyal van összefüggésben az a pofon. Gyűlöltem a füszeresnét ezért és nem csak most, de már régen, mert valami nagy gőgöt láttam a kétfelé fésült fekete hajával köritett nagyon fehér arcán. A szaja is nagyon piros volt és az arca is. Nekem nem tetszett ez benne. Csúnya, nehéz titkot éreztem ki belőle, csak azt nem "tudtam elképzelni, hogy mi lehet az? Még ott ültünk az ablakban, mikor a tiszta ember elment hazulról, aztán nemsokára egy kocsi állt meg a mi házunk előtt s kilibegett a szőke szinészlány és megállt a kocsi előtt. Sok kékszalag lebegett a kalapján s kis lakk cipőjében nagyon szép volt a lába. A kocsiból egy kéz nyúlt ki és megfogta az ő hófehér, sokgyűrűs kezét s belebbent a kocsiba. Mint valami mesebeli királylány, olyannak tűnt föl. x A kocsi elrobogott és én csak akkor gondoltam arra, hogy a kocsiban a tiszta ember volt. Kezén egy kékköves gyűrűt hordott, azt láttam meg. A füszeresné is utánuk nézett, hosszan, fáradt szemekkel. 3. Már égett a villany a kapuk alatt s az üzletekben, mikor zörögve jött a verkli, mögötte a félelmetes, görbelábú verklis. Egy barátnőmtől jöttem hazafelé, siettem s különösen megdobogott a szivem, ahogy a verklist megláttam. Az útszélen ment és nem ügyelt senkire. Mikor a kapuhoz ért, nagy erővel lökte meg a verklit, hogy az begurult a kapu alá. ö maga is ment a verkli után s mikor belépett a kapu alá, a zárt kapuszárny mögül előugrott egy nő, egy cifra kalapos, selyemruhás nő és ököllel kétszer a verklis arcába vágott. A verklis összerogyott. A cifra nő kiabált valamit és elfutott. Ott feküdt a verklis lihegve, jajgatva, mint egy rongytömeg. A tiszta ember lépett be a házba és lehajolt a verklishez. Az arcát maga felé fordította és megtörülte a zsebkendőjével. Nem hallottam, mit beszélt a tiszta ember, de a veíklis azt válaszolta: — A feleségem volt... de dáma lett belőle... dáma... Nem maradtam ott tovább. Megriadva, szivdobogva futottam be a lakásba. Lelkemben különös, idegen lelkű emberék lényének khát/szát éreztem, vergődve és égő fájdalmat okozva zsongott fény és árnyék, tisztaság és csúnya mocsok, igazság és hazugság átka. Olyan sok minden, aminek helye nem volt a gyermeklélekben s mégis nehéz áramlatként borított el. Másnap reggel a tiszta ember elköltözött a házból. Finom, nagy podgyászait a házmester kihordta egy kocsira. Dél felé a verklis útnak indult hangszerével, fütyölt és jókedvűnek látszott; délután a füszeresné nagyon szépen felöltözve elment hazulról; a lánya azt mondta, hogy a cukrászdába megy uzsonnázni. r Én is nyugodt voltam. Mintha a tiszta ember zavarta volna meg a verklis-ház nyugalmát, vele a nyugtalanság is elköltözött.