Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-06-28 / 144. szám

Országos jellegű lesz a julius 5-iki zászlószentelési ünnep. Szabolcsvármegye minden községében kifüggesztették a meghiió plakátot. vonul ki az ünnepségre. Nagyon sok levente-csapat jelezte részvételét s igy előrelátható, hogy rengeteg vidéki magyar vonul be ezen a napon Nyíregyházára. A zászlószeg-akció is igen szép sikert mutat eddig, mert nagyon sokan küldték már be a zászlószegadományukat a címükre küldött csekklapon a rendezőségnek. Tegnapelőtti «KéreIem» cimü hírünk helyreigazításaként közöljük, hogy nemcsak a leányok, hanem az asszonyok is magyar ruhában tognak megjelenni a zászlószentelési ünnepen, a «Mansz» tagjai valamennyien magyar ruhában jelennek 'meg s igy érthető az a lázas munka, mely a nyiregyházi keresztény családoknál folyik, ahol kizárólag magyar ruhát varrnak, de sokan nemzeti díszruhát rendeltek Budapestről, Miskolcról és Debrecenből is. Elképzelhető, milyen festői csoport lesz ez e sok magyar ruhás nő, akiknek egy része tüzes magyar táncot fog lejteni a dus műsor egyik számaként. 1925. junius 24 7 Nyiregyháza, junius 27. Saját tudósítónktól. A keresztény és nemzeti érzésű munkások zászlajának felavatási ünnepsége julius 5-én less. Az ünnep az eddigi jelek szerint országos méretű lesz, amenynyiben a rendezőség a kormányzó ur őfőméltóságát diszes, művészi kivitelű meghívóval hívta meg, azonkívül meghívót kaptak a kormány tagjai, az egységespárti és jobboldali képviselők, az összes törvényhatóságok, főispánok, valamint a rendezett tanácsú városok. Az agilis rendezőség arról is gondoskodott, hogy Szabolcsvármegye minden községében kifüggesszék a hatalmas meghívó piajkátot s igy a vármegye egész népe tudomást szerez erről a hatalmas méretű hazafias ünnepről. A szélrózsa minden irányába küldött meghívóknak máris nagy visszhangja van, mert több városból jelentették be munkástestületek a részvételüket, -de Nyíregyházáról is történtek bejelentések, amelyek • szerint több testület zászló alatt ; Yelünk és meiletlünk. Külföldi tnáósok és diplomaták nagy irodalmi offenzívát indítottak a békekötések ellen. m. »A hibás francia politika ellen: még alaposabb és kíméletlenebb vádiratot szerkesztett Albert Fábre-Lucz a Győzelem cimü munkájában. A rossz béke következmé-i nyének mondja az általános lerom-l iást, a lappangó háborút, a civili-l zácip sűlyedését. Mindez nem üres szó többé, hanem szomorú valóság. Elítéli az erőszakoskodásokat les követei La lelkek békéjének meg-! teremtését morális alapon.» «A békét támadó francia iroda-| lomnak legújabb és nagy feltűnést keltő terméke Aleide Ebray voltj francia miniszter-rezidens és főkönzuí könyve: La paix malpropre. (A piszkos béke), amelv a békekötések' ellen valóságos filippikákat dörög.; A békét igazi bűnténynek minősiti.! Szerinte az ántánt becsapta Né-'

t áilamférifak nyilatkozatait, p. u. Lloyd George Anglia volt miniszterelnökét, aki 5 évi tapasztalat után nem habozott a békemüveket; elhibázottnak mondani s lesújtó kritikával illetni; további Baldvin' a jelenlegi angol miniszterelnökét, amely szerint Európa békéje akkor szűnt meg, amikor a békeszerződéseket aláírták; avagy Briand jelenlegi francia külügyminiszterét, amit a trianoni szerződés ratifikálásakor (előttünk már ismeretes) a szenátusban mondott; avagy Bonar Law, Angelo Pávia, De Monzie, Viktor Marguerite és Chamberlain, Soáton Watson, Weil ler Lázár nyilatkozatait, amelyekkel a békeszerződéseket el ítélik, igazságtalannak s becstelennek minősitik: magunk előtt látunk —nem egyeseket — hanem egész táborát azon eiitférifaknak, akik a józanság szavára hallgatva, az igazságtól indíttatva, önként védelmünkre keltek s kötetekre menő müveikben annyira összetörték a békeszerződések békevázát, hogy már csak a formalitás kell hozzá, hogy azok érvényüket végleg elveszítsék, melyeknek agonizáló életét csakis Benes injekciói tartják még. De hát hol van az megírva, hogy jegyedül csak Benesnek van joga szavát hallatni a külföld előtt, miért nem hangzik fel a magyar nemzet külképviselőség szava is? Hiszen a magyar nemzet helyzete e tekintetben sokkai kedvezőbb, mert — mások jóvoltából kötetekre menő argumentumok állanak rendelkezésére, mig Benesék hazugságaik támogatására a szuronyokon kivül semmi más támpontot nem találhatnak. Avagy mutassanak fel ők csak egyetlenegy sort is, amelyet teljesen indiferens, tekintéllyel biró egyén irt voina a békék fenntartása mellett. Ilyenekre ők nem hivatkozhatnak, tehát vesztett ügyük van. mihelyt a magyar nemzet sorompóba lép s hangos szóval követeli a revíziót, aminek halogatására ma már igazán semmi ok nincs. Es ha meggondoljuk, hogy a szanáiás ,konszolidálás és feltámadás egyedüli alapja az ország integritása, vétkes mulasztást követünk el, ha tovább is öszszetett kezekkei, néma ajakkal nézzük önpusztutásunkat. Ha nem tudunk verekedni,' tudjunk kiáltani! Pillér ,'ózsef. Férfi, női és gyermekharisnyák legolcsóbb bevásárlási forrása FODOR FERENC és TÁRSAI Zrínyi Ilona-ntca 5. metországot és szövetségeseit a Wiison-féle pontozatokkal, amelye-, ket a fegyverszünet után a legsze-i mérmetlenebb módon félre tettek. Illojális és becstelen volt szerinte a francia kormány eijárása.» «Szádeczky tanulmánya felsorolja még azokat a lengyel munkákat is, amelyek a közös lengyel—magyar határ mellett foglalnak áliást. Befejezésül ismerteti Anatole Francé itéietét a békekötésekről, amely szerint ez a béke teljes csőd. jét jelenti és egyben szörnyű csapást Franciaországra nézve. — 'Ausztria—J^gyafprszáfi. feldarabolása pedig kész őrültség.» Ennyit Szádeczky könyvéről, ameiyet a Magyarság isinertet kitűnően. Ha az elmondottakhoz hozzávesszük még a már előbb ismert Feljegyzések a városon keresztüli stafétafutásról Megírtuk, hogy milyen nemes célt, milyen hatalmas propaganda eszközül szolgált a vasárnapi nagy statéta^erseny, és megírtuk azt is, hogy ennek a nagyszerű eszmének milyen eredménye volt. A verseny és kenetei megérdemlik azt, hogy rriégégyszer visszatérjünk rá, különösen azokra a részleteire, amelyek leginkább hozzájárultak ahhoz, hogy a verseny eredménye a megrendezök eszméihez méltó lett. * Ha arról akarunk írni, hogy mik voltak a siker alapjai, ugy vissza keli térnünk a kezdethez, a verj seny megrendezésének szorgalmazójához, és a rendezés és elöke-i szités nehéz munkájához. A verjSeny eszméje, illetve Nyíregyházán, való kivitele Ciáspár Jenő, városunk testnevelési felügyelőjének gondolata volt, aki mint mindig, most is csak az egyetemes sportnak, a tömegspor

(nak akart szolgálatot tenni ugy, ahogy azt tőle már sok-sok alkalommal megszoktuk. A kivitel, a versennyel járó nagy munkát majdnem "egyedül Kihrer Adolf, a Nytve atlétikai szakosztály elnöke végezte, fáradságot, időt nem kímélve, fiatalos, igazi sportszeretettői áthatva és, hogy milyen eredménnyel, arra méltó választ adott maga a verseny. Sok ilyen derék, igazi sportembert kívánunk a mi szeretett városunknak. * Külön 'fejezetet érdemel a közönség. A kedves, jó nyíregyházi minden iránt érdeklődő közönség, amely egészen beleélte magát a Verőnek mennek. Irta: Tartallyné Stima Ilona. Amerikából megjött a nagy levél, háromszegletü pecsétek voltak rajta s kacsklaringós vonalak és szép nagy betűkkel írva a cim ís, meg oszt az is, hogy saját kezébe. A vén András, a talusi küldönc, nem is adta volna másnak, már csak azért sem, mert Veron ezrest szokott adni a levélért s a piros képe mosolyog hozzá. Akár a bazsarózsa ! Óvatosan felnyírta a levél végét és kihúzta. «Aggya az Isten, hogy jó egésségbe tanájjék benneteket ez a pár sor írás, meg az Illés sógort, meg a Vencell Gábor komát és mind az esmerösöket...» Így folyt tovább a levélben a szó egy eges zoldalon, ami igazán élvezet, megy is a levél délután kézrőlkézre mindenkihez, akit tisztelnek benne. Vannak sértődések is, de azok elsimulnak a következő levél által, mikor Veron megírja, hogy... «zokon esik a Mihály sógoréknak, hogy üket nem tísztei, tettétek. A következő levélbe tisztejétek üket ís...» Igy aztán rendbe jön minden. Ez a levél meg különösen hosszú s arról van benne szó, hogy:... «Kedves egy testvérem, szeretném, ha-, az uram megesmérné a családjaidat! Mint írod, hárman vannak mán, ami nagyon szép ajándék az Urtul, hogy tartsa meg üket erőben egészségben. Látni szeretnénk, a fíjatokat, ahogy a lovat ülj'* pedig még csak négy éves. Na, de tuggyuk, hogy a fényképező nincs helybe, mennyetek, oszt vétessétek le üköt magatokkal együtt, oszt küggyétek el.» Éppen, ahogy ezt olvassa Veron, befordul Péter a kapun. A kis Mihályka nyűgösködni kezd a bölcsőben, hisz' még csak nyolc hónapos az eszemadta. Kapja a gyereket Veron, kötőjébe törli a könnyeit s viszi az udvarra, mert már Péter megállt a szin előtt. Nevetve dugja ki a fejét a kasvarból a kis borzas Esztike, a legidősebb ,utána a kis Peti, a négy esztendős, aki arról nevezetes, hogy már a lovat üli. — Hát tik, szedte-vedte-erre-arra! Hogy kerültetek oda? — kiáltott a két gyerekre Veron. - Elibém gyöttek. Meghánytam üket egy kicsit az ostorral, aztán felpakkoltam a szekérre. Csak nem hagyhattam ott?! A Béres-dűlőig elibém gyöttek. Veron mutatja a levelet, azon-í ban Péter keveset hederít rá, csak éppen odapillant, mert megy rendi be tenni a lovakat. Csak azután mégy- be, megtörülgeti nedves homlokát, arcát, még a nyakán is végig húzza a kék keszkenőt, leül a dikó szélére s kéri a levelet. — Bolond egy beszéd — mondja mogorván — hogy a Petit a lún lá-tnák! Ekkor lép be Erzsi, a Veron legkisebb huga. Na, hogy mit írnak, mert neki nem írtak most* Hallotta a vén Andrástól, hogy levél jött. — Az a'! — szól Veron. — Csak hajjad mán, a kis Petit a Iúvaj szeretnék látni! De az nem lehetséges, mer' hogy a fényképesnél csak nincs lú! — Na, hogy van! Könnyen lehet, hogy van ! Fábul! A tiszteletes uréknál láttam, ott hőcögött rajta a kis Pistuka, a tiszteletes urék fija! Hát ojan ott is lehet! Péter kivette a szájából a pipát: — A' lehet! — Akkor hát ugy lesz! A kis Péter lovon lesz lefényképezve! Had tugggyák meg abba az Amerikába, hogy nem esett a magyar ember se a fejelágyára, itt is vannak jó féle kitanálmányok. Lú, oszt' mégse' lú! Igy aztán elhatározzák, hogy a kis Peti lovon fog ülni és katonacsákó lesz a fején. — Vasárnap reggel megyünk — mondja Péter — mert dolognapon lehetetlen nyáridőben. —• Az ám! — Véli Erzsi — de a templomba hogy értek haza? — Lám, igaz is a' — mondja Veron elképedve. Az nem lehet, hogy a templomiul elmaraggyuhk. — Na, mer' hogy ott nincs templom! Ott megyünk!'Legalább Esztike is meglátja, meg a' kis Peti azt a gyönyörűséges templomot. Nagy, színes, képes ablakok vannak abba! — mondta Péter diadalmasan s igy helyreállott a nyugalom, mindenkinek nagy derű ült az arcán. A kis Peti egy perc múlva már ott kiabálta a kerítésnél a szomszéd gyereknek, hogy képet csinálnak róla lóval. Olyannal, ami nem is igazi ló és mégis az. Már szombaton nagy vasalás, készülődés látszott a házon, vasárnap reggel korán felkeltették a gyerekeket, Péterke sírt is. egv kicsit, mert nagyon megmosdatta az anyja. Eszter maga mosta jó erőben a nyakát, nem akarva a képen