Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 276-298. szám)

1924-12-02 / 276. szám

2 MiimwtK 1914. december 2. A miniszterelnök tanúvallomása. Ma jiiár azt hisszük,, nem csak a bíróság,, de az egész ország közvéleményt előtt világosan kiterítve fekszik az igazság az Eskütt-féXe panamaügyben. Az ítéletet ki fogja mondani a bíróság,, ez reá tartozik,, ebbe senki nem kontárkodhat bele. Történt azonban a tárgyalásnak egy nagyon érdekes momentuma a napokban gróf Bethlen István miniszterelnök megjelent a tanuk sorában. Különös megilletődés fogja el az embert,, amikor bátor szembenézéssel ott látjuk az ország miniszterelnökét az utóbbi idők valóban legnagyobb stiíü panamistájával szemben, aki sa

;át bőrének megmentése érdekében ugy igyekezett menekülni a vádak súlyos terhe alól,, hogy hazug vádjainak sarával dobálta meg a legkiválóbb s legmagasabb polcokon ülő közéleti nagyságokat is. Ez az ember a már örök álmát alvó gazdáját s egyben legnagyobb jóltevőjét illette a legsúlyosabb vádakkal s ma Nagyatádi Szabó István a végzet intézkedése folytán nem tud szót emelni hálátlan személyi titkárja rágalmazásai ellen. Ekkor odaáll, a bíróság elé az elhunyt voit földmivel ésügvi miniszter egyik legjobb barátja,, gróf Bethlen István s a sok felfujt szenzációt valódi értékére zsugorítja. Bethlen István gróf nagyon helyesen cselekedett, amikor személyes tanúvallomásával védelmére kell nagyatádi Szabó Istvánnak s ezt a íoyaljtást, ezt a barátságot s az igazságnak valódi megvilágítását el is várta tőle a nemzet. — Nem lehetetlen, hogy Nagyatádi Szabó István halálát ezek a suttyomban,, majd nyíltan terjesztett vádak' is siettették s így a legutóbbi évek közéletében tapasztalható bűnös rágalmazó tendencia a vezetők erkölcsi integritása ellen időnap előtt kioltotta ennek a valóban markáns egyéniségnek az életét. A közéleti férfiak ilyen Jiünös megtámadása és kipellengérezése tovább ezen a vágányon nem haladhat. A miniszterelnök vallomásából kiderül l

r hogy Nagyatádi Szabó István ebben aZ Esküttféle panamában nem részes. Nem mint dúsgazdag ember halt meg, tehát magánvagyonát nem szaporította, viszont megdőlt ellene az a vád is, hogy a kisgazdapárt kasszája számára gyűjtött. Az egyik tanu

r Meskó Zoltán, már a pör megindulásának első napjaiban vallotla,. hogy a akisgazdák hozomány nélkül léptek házasságra. Maga a miniszterelnök is tanúságot tett oly irányban,, hogy a kiviteli panamák során semmiféle pénz pártcélokra nem fordíttatott. A miniszterelnök tanúvallomása erkölcsileg teljesen tisztázta nagyatádi Szabó István szerepét, mert Nagyatádi Eskütt dolgairól nem ludott s a Éviszszaélések szempontjából felelősség nem terheli. Valóban merész és nagy lélekjelenlétet eláruló cselekedete voft Bethlen István miniszterelnöknek, hogy egy annyira ingatag erkölcsi alapon • álló emberrel, mint Eskütt ,szembenézett a bíróság előtt. Ki volt téve annak, hogy ez a szalmaszálhoz kapkodó egyén még ezt az alkalmat is felhasználja arra, hogy a panamák sulvos vádjának mocsarából a maga erkölcstelen iszapjába lerántsa az ország miniszterelnökét. Erre azonban már ugylátszik bátorsága nem volt, de jellemző a miniszterelnök bátor megjelenése és tanúvallomása az egész pörre, mert elképzelni nem tudjuk, hogy erre a lépésre elszánhatta volna magát Bethlen István gróf abban az esetben,, ha a való tényállások és az igazság fegyverével már előre fel nem vértezi magát, örömmel látjuk, hogy a miniszterelnök azt a barátságot, amil Nagyatádival évekkel ezelőtt kötött, barátjának halála után is gerincesen tart,a s nem engedte meg, hogy ezt a puritán férfiul egy niegLéveiyedCit,, bűnös panamista fiatalember lehetetlenné tegyen becsületében s teljes erkölcsi mivoltában . — Legszebb karácsonyi ajandék egy kézimunka Nagy választékban kapható a kézimunka és fonalházban .Kiskoronaépület). Hétfőn, kedden a Diadalban. Előadások kezdete: 5, 7 és 9 ó«*8kor. Kant. Irta : Dr.. Tóth Antal. 111. »A tiszta ész kritikája« két főrészre oszlik, u. m. 1., tanscendentális esztétikára és 2., transoedentátis logikára. A transcedentális esztétika az érzékelés a priori formáival, azaz a térrel és idővel, a transcendentális logika pedig a gondolkodás a priori formáival, azaz a kategóriákkal foglalkozik. A transcendentális logika ismét két részre oszlik, u. m. 1., transcendentális analitikára, mely a kategóriák helyes használatát tárja fel és 2., £ transcendentális dialektikára, mely a kategóriák helytelen használatával foglalkozik. A »transendentális« kifejezés Kant-féle műszó, mely egészen mást jelent, mint a »transcendens« ; ez utóbbi a tapasztalat körén túleső, azt átlépő, meghaladó valamit jelent, mig a transcendentális a lehető tapasztalatra, mint lelki élményre vonatkozó ismeretet jelenti. Kant szerint tiszta mathematika és tiszta, mathematikai természettudomány igenis lehetséges, de érzék fölötti matefizika, amiből főképp az előtte levő filozófia állott, mint tudomány, nem lehetséges, az csak az ész álma, az csak minden tudományos alap nélkül való gondolatköltészet. Az első két tudomány azért lehetséges, mert fogalmaik a tér- és időszemléleten alapulnak, a tér és idő pedig mint szemléleti fonnák, mint érzékelésünk formái a prioriak azaz egyetemesek és szükségképiek. Világosítsuk meg mindezt példával is ! A mathematikai fogalmak a térszemléleten alapulnak, de nem oly értelemben, mintha a tapasztalásból származnának ; hogy mennyi 7-f-5, ezt ugy tudom meg, ha a térben elképzelek 7 pontot, meg 5 pontot s aztán ezeket egységbe foglalva megszámlálom. Itt azonban jól vigyázzunk ! A 7-f-5 nem azért 12, mert én annyinak találtam, mert hiszen az az én megszámlálásom eredményétől függetlenül is annyi, amennyi. Vagy tudjuk, hogy már a legegyszerűbb geometriai elemek : a pont, vonal, sík nem léteznek tapasztalásunk körében; a legvékonyabb tü hegye, a lehető legvékonyabb sodronyszál és papírlap valamennyien három méretűek, azaz hosszúságúk, szélességük s magasságuk van, tehát már testek. A geometria tárgyai tehát a valóságban nem léteznek, csak elménkben, azok tisztán észkonstrukciók, észszerkesztmények, ideális, eszményi tárgyak. Azzal pl. a geometra nem törődik, hogy az ezeregyoldalu sokszög létezik-é a valóságban, de megállapításai — s éppen ez a fontos — mégis érvényesek, vonatkoznak a vaióságra, a tapasztalati világra. A tapaszta/at tehát már alá van vetve a mathematikának. A mathematikus hármas kiterjedésű terében történő megállapítások íme, érvényesek a tapasztalásunk utján nyert térmegállapitásokra is. Ebből Kant azt következteti, hogy a tér nem lehet egy tőlünk függetlenül létező, rajtunk kívül álló tárgyszerű valóság, nem lehet egy óriási edényhez, vagy ha tetszik, egy roppant nagy teremhez hasonló valami, amint a mathematikus elképzeli, melyben a tárgyak, sőt jómagam is helyet foglalok. E Newton-féle vagy mathematikai teret u. i. előbb meg kellene néznem hogy milyen, ha arról bármit is mondani akarnék ; az ilyen térről csakis tapasztalati tételeket tudnék mondani, márpedig a mathematika tételei nem lehetnek tapasztalatiak, mert a prioriak, azaz egyetemesek és szükségképiek ; a tapasztalatból pedig, miként előbb kifejtettük, a priori tételek nem származhatnak. Erről a térről csakis akkor mondhatunk egyetemes és szükségképi tételeket — mondja Kant, — ha feltesszük, hogy a tér tőlünk nem függetlenül külön álló tárgyszerű valóság, hanem érzékelésünk, szemléletünk formája. Van egy egyszerű fénytani eszköz, a sztereszkóp, mely a két kiterjedésű tárgyat (két, majdnem azonos fényképlapot) három kiterjedésű vé alakítja, épp így az érzékiség oly sztereszíkóp, mely a semmiféle kiterjedésű tárgyat három kiterjedésűvé, azaz tériessé alakítja. íme Kant oly elemzést végez, mely a teret, mint tárgyszerű valóságot elillantja. Nincs tehát rajtunk kivül álló tér, nem mi Ma nózze meg az Apollóban: 'ÖAv Síz emberarcú hiénát