Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 276-298. szám)

1924-12-02 / 276. szám

1 Sí 24. december 2. Mfwmti 3 Tizenegy nagynevű fővárosi művész és író szerepel egyetlen estélyen Nyíregyházán. Karinthy konferál. — Farkas Imre kíséri zongorán u művészeket. — Hangverseny az előfizetőknek. A Színházi Élet szerkesztősége december 8-án, hétfőn este a Korona dísztermében Nyíregyházán eddig soha n<-'m látott müvészestélyt rendez előfizetői részére. Egyszerre tizenegy ünnepeit, rajongott, szeretelt művészt, írót és zeneszerzőt léptet fel a "hangversenyteremben. — Ezen nevek mindegyike a teljes sikert ígéri. — Budapest művészvilágának szine-java látogatja meg Nyíregyházát, hogy a város intelligens közönségét kedvenc lapja nevében szórakoztassa. A nyíregyházi estélyen Karinthy Frigyes,, a legnagyobb magyar humorista konferál, Farkas Imre, a 'Nótás kapitány; szerzője,, önálló műsorával szerepel, valamint a zeneszámokat kis éri zongorán, Pallay Anna,, az Operaház prima-ballerimája a legszebb klasszikus táncokat lejti, Karácsonyi Ili,, a Király színház prímádon ttája s D Arrigó Kornél, a Király-színház művésze, az idei szezon sláger dalaiból énekelnek,, Kolbay Ildikó, a Városi Színház primadonnája opera-áriákat és magyar dalokat ad elő. Lukács Pál,, a VigszinL íiáz művésze és Tőkés Anna, a Renaissance-szinház művésznője, Szenes és Karinthy jelenetekben szerepelnek. Németh Juliska chansonokat ad elő, az Amerikát járt világhírű dalköltő, Kurucz János, virtuóz műsorát mulatja be,, Incze Sándor, a Színházi Élet szerkesztője pedig a közönség Intim Pisla kérdéseire ad választ a színpadról. Azt hisszük, hogy azeknek a neveknek szürke, taxatív felsorolása már olyan estét igér, amilyenhez hasonló még nem volt Nyíregyházán. Az estélyre kizárólag a Színházi Elet előfizetői kapnak jegyet és pedig teljesen ingyen. Aki 80000 koronáért egy negyedévre előfizet,, teljesen ingyen kap egy darab ülőhelyet. Előfizetések és jegyek kizárólag az Ujságboltban . Karácsonyi vásárok. A síociális missziótársulat karácsonyi vásárja a Korona nagytermében — A Vöröskereszt kiállítása a női ipariskolában Minden évben megismétlődő,, mégis uj és mégbámulni való,, a karácsony örömének elöünnepe: a karácsonyi vásár. — Apró, ügyes holmik, minden darab egyegy élmény annak, aki "készítette s bájos •mfék annak, aki hazaviszi és színes tarkabarkaságában gyönyörködik. Rajta van minden darabon vigyázó szemek gondossága s kis kezek, az alkoLás lázában remegő mozdulatainak élő-elevensége. A Koronában, a Szociális Misszió Társulat vásárját báró Buitler Sándorné «lnöknő nyitotta meg s megelőzően Én«r fces János prépost-kanonok mondott pár szóban olyan — meghatóan kedves — dolgokat az éledő magyar munkáról, iparról,, hogy mindenkinek megkellett érezni a Szociális Misszió Társulat életképes, szükséges voltát. Rámutalott arra a kétirányú nagy tevékenységre, amit a misszió kifejt. Egyrészről megmu/atja miként lehet szabad időnket könnyű s mégis hasznos munkával eltölteni s eredményét értékesíteni,, másrészt, hogy ebből a játszva végzett munkábór éhező, elcsigázott gyermekek a hideg tél idején éltető, meleg leveshez jutnak. A munka eredménye ott volt a szemünk előtt,, a Szociális Misszió Társulat szebbnél-szebb kézimunkával tele sátra, ügyesen készített krampuszok nyújtogatták apró píros nyelveiket; a Tanítók Szövetkezete ügyes, csinos dolgokat, a polgári fiúiskola a gyermek kézügyesség remekeit mutatja be; a rabok szép fonott dolgai; virágsátrak nagy, borzas fejű krizanténumokkat ékesen s a sürgő forgó nevető leányok itt is, ott is kínálnak valamit. Az előtérben ki-kí szerencsét próbálhatolt, ötletes játékkal edzve ügyességét. Élő libát,, kacsát lehetett nyerni, vagy egyéb tárgyat a vízben úszkáló kis szerecsen bábuk kihalászásával. Ez roppant tetszett. Tamáska kicsi fiu„ talán mindössze öt esztendős, azonban ő is megakarja próbálni, hogy ami a nagy fiuknak nem sikerül, hátha neki sikerülni fog. Oda áll és: — Itt a baba!! Csodálkozás. — Hócipőben van!! Hócipőben neyi nyert!! — Hát ez csalás!! De mégis csak sikerült,, ha a )ús liu hócipőben volt, anyukája kivette a kis szerencsent hócipő nélkül is!! A nyerei ménytárgyat nem láttariT, de akármilyen • pici volt is, az öröm százszor nagyobb!! Az áii. tanítóképző zenekara szép maj gyar nótái játszik s megindull a vásár, a í játék s kinevetett belőle apró emberkék ! öröme . A női paris kólába n igazán meglepő volt az a sok kedves,, finom apróság, mit dolgos lányok teremtettek. — Reggél 9 órakor nyitotta meg Kovács Elrkn®, lelkes beszédet mondva a Vöröskereszt békében végzett munkájáról, a növendékek nagy szorgalmáról és arról,, hogy a Vöröskereszt szép eszméit átérezve' szabadidejük pár óráját használták föl,, hogy a kiállításra szánt tárgyakat alig eegy hónap alatt elkészítsék. Főérdeme ez Tréjller Anna igazgatónőnek, a buzdítás munkája Iin

r

e Anna és Vizeli Lujza vöröskeresztes hölgyeké, akik a szép eszmét a gyermekek lelkébe oltolták . >• (Fre.) - IVaplárak, kalendáriumok legnagyobb választékban az TJjságboltban kaphatók . vagyunk a térben, hanem mintegy a tér van mibennünk; a mi érzékelésünk módja okozza azt, hogy a tárgyakat térben látjuk. Kétségtelen, hogy a köznapi felfogás előtt, a filozófiai lag nem járatos ész számára szinte megdöbbentő, képtelen, lehetetlen állitásnak látszik Kant e gondolata. Pedig, hogy a tér nem valami erős realitás, az már régi meggyőződés. Az ókori indus filozófiában találjuk ennek első nyomait. A tér szemléletünknek, külső érzékelésünknek a priori formája; tehát minden ember kivétel nélkül és szükségképpen, akár ttkarja, akár nem, kénytelen a külvilágra vonatkozó tapasztalatait térben felfogni. De szakasztott igy vagyunk az idővel ie, u. i. valamennyien kénytelenek vagyunk mindent időben felfogni. Idő az a valami, amely alatt az események lezajlódtak; nagyságát is az azonos események, mozgások megszámlálásával mérjük, pl. egy inga mozgásával. Már Szt. Ágoston a »Vallomá*ok« c. müvében rámutatott arra, hogy az idő végső alapja nem valamely külső jelenség változása, hanem e külső változásukról nyert lelki élményeink egymásutánjának észrevétele. Mi lelkünk tartalmának eme változásáról u. n. belső vagy közvetlen észrevétel utján szerzünk tudomást. Azért tartja Kant az időt az érzékelés belső formájának. Ám nemcsak az érzékelésnek vannak a priori formái, hanem a gondolkodásnak te s ezek a kategóriák. A legáltalánosabb fogalmakat kategóriáknak nevezi a logika. Ezeket a tapasztalat utján már nem lehet meghatározni, mint az érzékelés a priori formáit, hiszen nem a logika nyugszik a tapasztaláson, mert a tapasztalás már felteszi a logikát. Kant az összes lehető ítéleti formák kifejtése utján vezette le a kategóriákat; 12 kategóriát különböztetett meg. Ilyenek pl. az egység, sokaság, egyetemesség, állítás, tagadás, korlátozás stb. Ha tehát én érzékeim utján bármiféle benyomást szerzek, ugy azt nemcsak térben és időben vagyok kénytelen felfogni, hanem — amennyiben logikailag feldolgozom, azaz el is gondolom a tartalmakat — kénytelen vagyok a kategóriák szerint gondolni azokat; igy pl. bár! mely szemléleti tartalmat a mennyiség szempontjából vagy egynek, vagy többnek,vagy pedig egyetemes tartalomnak kell elgondolnom és kell elgondolnia bárkinek is. A kategóriákat azonban csakis a lehető tapasztalat körére alkalmazhatjuk ; ahol a tapasztalás körét már túllépjük, ott nem lehet tudományról szó; igy tett a régi dogmatikus filozófia, mondja Kant, midőn Istenről, a lélekről s a világról állította fel tudományosnak vélt tételeit. Az emberi értelem u. i. könnyen abba az illúzióba esik, hogy az Isten —, lélek — s a világnak mint gondolati képleteknek, eszményeknek is tud konkrét, érzéki tartalmat adni, pedig ez esetben már a lehető tapasztalat körét túllépi. Kant e túllépést a galambról vett hasonlattal világítja meg ; a levegőben röpülő galambról u. i. könnyen azt hihetnők, hogy az bármilyen magasra felrepülhet, jóllehet van egy bizonyos magassági határ, amelyen tul már nem képes repülni. Kant szerint nemcsak hogy lehetetlenség az említett eszmékről tudományokat (racionális teológia, racionális kozmológia) alkotni, de nem is tanácsos ezeket az eszméket a tudományba •bevonni, mert akkor megfosztanánk sajátos, titokzatos, sejtelemszerü mivoltuktól. Ezáltal a vallás számára akarta biztosítani eme eszméket. Ezért mondták Kantról, hogy elvetvén a dogmatikus filozófiát, hogy helyet juttasson a vallásnak. A kategóriák ez utóbbi alkalmazását nevezte Kant a kategóriák álhasználatának. Ha már most valamely tárgyra vonatkozó ismeretünkről lehántjuk az én felfogásformáit (tér, idő és kategóriák), azaz a mi alanyi mivoltunkból adódó sajátosságokat, ugy visszamarad a tárgy, a dolog önmagában, a magánvaló, vagy amint Kant kifejezte, a Ding an sich. Gondoljuk csak meg, mi mindent jelent számunkra egy szem körte létezése ! Bizonyos alak, nagyság, keménység, íz, szin, illat, hőmérséklet, egyes mivolt, létezés stb. stb. összegét, azaz téries, időbeli és kategória-mozzanatok egységét. Ha mindezen mozzanatokat a tárgyA römerliolmi kastély tragédiája, , Főszereplő: Gumiár Tolnaes a Diadalba