Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 224-250. szám)

1924-10-09 / 231. szám

2 JÚiiMWtK 1924. október 9. Közelebb kell hozni a városi lakosságot a vidék népéhez! A városok elsorvadása maga után vonná a termelők tönkremeneteléi. Ripka Ferenc dr., Budapest kormánybiztosa a városi politika irányelveiről. Az államháztartásban a súlyos gazdasági viszonyok kényszere folytán behozott és érvényesített takarékossági elv miatt a kormány megvonta a városoktól azt a támogatást, melyet a múltban terheik részbeni vállalásával nyújtott. A kormánynak ez az intézkedése nemcsak a vidéki városókat, hanem magát a fővárost is érzékenyen sújtotta Miután Budapest élére kormánybiztosi minőségben a magyar kormány Ripka Ferenc dr-t állította, szükségesnek tartottuk Budapest és általában a vidéki városok követendő politikájára a kormánybiztos nyilatkozatát kkiérni. A kormánybiztos munkatársunk előtt a következő nyilatkozatot volt szeves tenni: — A világháború befejezése óta eltelt esztendők — s ez köztudomásu szomorú tény, — a Legsúlyosabb megpróbáltatásnak és nélkülözésnek minden állami élet legfontosabb és legértékesebb elemét: a városi polgárságot és általában a középosztályt tették ki. Ennek az osztálynak a megmentéBét több gyászosan levitézlett politikai programm tűzte ki céljául, holott nyilvánvaló, hogy az ország mai nehéz helyzetében egyetlen kibontakozás kínálkozik csupán : a megértésen és felebaráti 'szereteten alapuló alkotó munha lehetőségének megvalósítja a városi és állami életben egyaránt. — Mindenkinek ,aki az ország fennmaradását nemcsak frázisokkal, hanem tettekkel is akarja szolgálni, meg kell végre értenie azt, hogy a tizenkettedik órája érkezett el annak, hogy a városok a vidékkel összefogva egymás munkáját megkönnyítve, saját kötelességüket teljesítve közreműködjenek ennek a lehetőségnek a megteremtésében'. Ha ugyanis a főváros mögött az egész ország, az egyes vidéki városok mögött pedig saját körzetük népe nem áll szeretettel, megértéssel és munkássággal, akkor Budapest és a nagy igyekezettel felvirágoztatott vidéki városok el fognak sorvadni és nem lehetnek kifejezői annak a nemzeti magyar kulturának, amelyre olyan büszkén hivatkozunk irigyeinkkel szemben. — Nagyon jól tudom, hogy valamenynyi vidéki város ugyanolyan súlyos helyzetben van, mint Budapest. Bajaink közösek, lakosságunkat, — melynek kilencven százaléka a középosztályhoz és munkássághoz tartozik, — a magyar nép bűnös ellenségeként állították oda, feldúlva a társadalmi egységet és a társadalmi békét. Pedig ez a városi polgárság bebizonyította hazafiassápát akkor, amikor megteremtette a magyar kultúrát, a magyar tudományt és a magyar művészetet. Ezt a helyzetet kívánom én Budapesten megszüntetni és hiszem, hogy a vidéki városok is valamennyien rá fognak térni arra az irányra, melynek programm ja: a keresztény és nemzeti gondolattal áthatott alkotó munka. | — Ennek a programmnak megvalósítása egyformán érdeke az ország minden polgárának, lakjon az városban, vagy vidéken, palotában, vagy nádfedeles házban ! ! Mert csak ennek az egységnek megteremtése eredményezhet a termelőre olyan viszonyokat, hogy cikkeire piacot találhat, a fogyasztóra pedig olyan helyzetet, hogy megéljen anélkül, hogy magát a termelőtől kizsákmányoltalak érezze. — Budapestre és tudomásom szerint az össszes vidéki városokra a legnehezebben megvalósítható kötelezettséget ma lakosai" nak olcsó és f önellátása jelenti. Programmom legelsősorban ennek a kötelezettségnek' a könnyebbé tétele, olymódon, hogy a fővárost élelmező körzetet mintegy közelebb hozom Budapesthez. A lelki közeledést programmom hirdetése és keresztülvitele célozza, a gazdasági közlekedést pedig az ellentétes^ nek látszó termelői és fogyasztói érdekek összeegyeztetése. Nagy eredményeket várok attól a meggyőződéstől is, melyet a kereskedelmi kormánnyal sikerült létesítenem bizonyos elsőrendű élelmitikkek vasúti tarifájának mérséklésére. Ennek a megegyezésnek előnyös hatását a vidéki városok közellátása is meg fogja érezni'. — Akkör, mikor missziómat elvállaltam, abban a meggyőződésben tettem ezt, hogy a keresztény demokráciának középosztályunk megmentésével való megteremtésében megértéssel támogat. De 'számítok a vidék támogatására is olyanformán, hogy a vidék megragadja a fővárosnak feléje nyújtott jobbját és scgitsjégemre jön abban a törekvésemben, mely nemcsak Budapest, de a vidék érdekét és az orsszág javát is szolgálja. — Talán nem kell utalnom Menenius Agrippának sokat hallott, sokat citált, de azért örök igazságnak maradt meséjére és ennek a mesének tanulságára... Ha Budapest beteg, beteggé lesz az ország is... Három nyíregyházi legény rablótámadási merénylete egy tirpák gazda ellen. A csendőrjárőr teitenérte a merénylőket, akik beismerték, hogy gyilkolni akartak. Nyíregyháza, október 8. A Nyirvidék tudósítójától. Sajban József 20 éves, Sziacsán András 25 éves és Gabulya János 20 Javes nyíregyházi, Vajda-bokori legények folyó iyó hó 4-én este 19—20 [óra között hazafelé igyekeztek a Büdszentmihály, felé vezető uton. Útközben Popovics István 52 éves, nyíregyházi, Tamás-bokori gazdával találkoztak. Amint megpillantották Popovi csot, nyomban elhatározták, hogy kirabolják. Mindhárman rátámadtak Popovicsra s «pénzt vagy életet* kiáltással megragadták. Popovics ellenállására nem is gondolhatott, mert a legények kezében megvillant a bicska s az ólmos fütyköst is ütésre emelték. Legjobbnak látta, ha menekülésbe fog. Hirtelen kirántotta a kabátját támadói kezei közül s futásnak eredt. A legények erre utána vetették magukat, azonban szerencsére el nem foghatták, mert «Deus ex machina* módjára egy két tagból álló nyíregyházi csendőrjárőr bukkant ki hirtelen az ut egyik rejtettebb részéről, akiknek valósággal a karjaikba szaladtak az útonálló legénylek. A merénylők tettenérve nem tagadták tettüket s beismerték azt is, hogy, Popovicsot, mivel menekülni próbált, most már meggyilkolták volna. Vallomásukat élénken igazolta is a kezükben lévő kés 3 a súlyos bot. A csendőrség őrizetbe yetlfc I é® Fascination mindhármukat s tegnap átkísérték őket az ügyészségre. ; , A merénylők vagyoni víszonyaírai jellemzésképpen hozzuk fel, hogy Sajben József atyjának 60 hold, Gabulya Jánosnak 25—30 hold földje van, míg Sziacsán András züllött csavargó. Drága mulatság lesz az idén a vadászás. Megindult a szezon, ropognak a puskák. Vége van a kükoricalörésnjek, a szorgalmas gazda kijavíttatta már a górét is, hogy » kukoricából bő Istenáldását elraktározza. A gazda pedig egyéb hiján előveszi puskáját, elől-hátul megnézi, kitakarítja és elindul egy, kis nyul-lesre. Ez most a szórakozása addig, amíg szántani, vetni lehet. A régi jó idők ezen szokásáról nem tud lemondani az, aki megszokta, pedig a vadászathoz ma nem csak puska kell, hanem más is, ami ma pedig pénzbe, rengeteg pénzbe kerül. Az adó csaknem százezer korona a puska után. Azután a vadászterületért is fizetni kell csaknem egy. egész vagyont, a vadászengedély is közel félmillióba kerül, mikor mindez meg van, akkor már csak jó szem s jó töltény szükséges. A jó szemet az Isten adja, a sörétet pedig venni kell, mégpedig drága pénzen. Egy kiló sörét 28 ezer korona körül van, a hüvely, darabja 1000—1300 korona, fajtája válogatja, a lőpor pedig 100 ezer korona kilónként Ilyen tetemes «befekt jés» után ha az pinber nem vasárnapi kocavadász s ha nem restéi órákhosszat kódorogni az ugaron, szántáson, kukoricaföldön, s ha nem sajnálja ruháját tüskével, tövissel tépetni, ha nem félti csizmáját sártól, vizlőí, akkor esetleg lőhet néhány nyulat, foglyot, fürjet vagy fácánt. Sok haszna ebből nincsen, mert a nyúlért alig adnak 20—30 ezer koronát . A rendithetetlen kedvű vadászok nem

1 is ezért a zsákmányért költik el a tenger pénzt, nyüvik ruhájukat s koptatják lábbelijüket. A legdúsabb zsákmánynál" is többet ér egy vadászkaland, amely legtöbbször meg sem történik, de amely mindig izgalmas s amely, mindig hősi színben tünteti fel a vadászt, aki— elmondj a'majd a hosszú téli estéken ezeket a megtörtént vadá szkalandokat. A LEGÚJABB ŐSZI ÉS TÉLI DIVATLAPOK KAPHATÓK AZ UJSÁGBOLTBAN A rég nem látott Szombaton, vasárnap újra itt lesz! az APOLLÓBAN Csütörtökön (CSÓKOS SEVILLA) a Diadalban Csak felnőtteknek! I