Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 224-250. szám)

1924-10-09 / 231. szám

fm 1924. október 9. Betörők jártak egy Irinyi Ilona-utcai női divat üzletben. Nyíregyháza, október 8. A Nyirvidék tudósítójától. Tegnap a deli órákban ismeretlen tettesek betörtek Katz Gizella Zrínyi Ilona utcai- női divat üzletébe s körülbelül 8— 10 vég selymet vittek magukkal. Az üzletet a Katz Gizella-féle női di­vat cég egyik tulajdonosa, Katz Mór teg­nap délben 1 órakor csukta be s mig ebédre távozott, egy fél óra leforgása alatt követték el a betörést. Fél 2 órakor tért vissza s az ajtót nyitva találta. Nyomban értesítette a rendőrséget s megállapították hogy körülbelül 8—10 vég selyem hiány­zik 20 millió korona értékben. A betörés teljesen azonos volt a kö­zelmúltban ugyancsak a Zrínyi Ilona-ut­cában egy férfi divat kereskedő kárára elkövetőit betörés módjával. Ugy akkor, mint a tegnapi eset alkalmával szakadó csőben követlók el a loLtes nk a betörést. Az ajtót álkulcccsal nyitották ki s az eső védelme alatt távozlak. A rendőrség felhívja a kereskedők figyelmét arra, liogy a déli zárás alkalmá­va ne legyenek könyelmüek s ne eléged­jenek meg a belső ajtó lezárásával, ha­nem húzzák le rollóikat is. Esőben az aj­tómélyedésbe könnyen behuzódhatik há­rom-négy ember s mig az egyik az njló kinyílásával foglalkozik, addig a többi fa­lazza a betörőt, ugy, hogy még járóke­lők sem vehetik észre a merényletet. — A nyomozást eréllyel megindították. A román külpolitika a félelmen alapszik. Miért lépett be Románia a kisántántba ? — Ha a képzelt magyar veszedelem elmúlik, a kisántánt is feloszlik. — Egy angol Jap az oláh külpolitikáról. Az egyik angol folyóirat szeptemberi száma «Románia külpolilikája« cím alatt cikket közöl, amely többek között ezeket mondja: A román külpolitika az utóbbi évek­ben állandóan azon a félelmen alapúit, a melyet az állam a körülötte lévő meg­csonkított országokkal szemben érez. A kisántánt Benes-féle tervének valódi alap­ja az elrabolt területek biztosítása volt s ez volt az oka ami k is, hogy Románia belépett a kisántánt "kötelékébe. Kétség, e­len, hogy, Románia nem lépeit volna be ebbe a ránézve természetellenes szláv szövetségbe, ha nem nyom­ná el magyar, német, rutén és szerb kisebbségeit. Magyarországtól például nemcsak \-e­gyeslakosságu területeket vett et Romá­nia, hanem olyan nagykiterjedésű határ­vidékeket is, amelyeken színmagyar la­kosság él, melyet az uj állam felháborító módon kezel. Románia még mindig ra­gaszkodik ahhoz a szövetséghez, amely eddig csak megaláztatásokban részesítet­te. Áll ez a Lény annál inkább is, mert az úgynevezett magyar veszedelem, melyet a 35Ö00 főnyi magyar hadsereg a kisántánt 5 milliós hadseregeivel szemben jelent, csak ürügyül szolgálhat — a nagy hadse­regek |ésj komplikált politikai rendszerek szervezésére. Szerbia rossznéven veszi Romániának Bulgáriával való kacérkodását, de felháborítja Romániának' a bánáti szerbekkel szemben tanú­sítóit bánásmódja is, akik egyéb­ként osztoznak valamennyi ro­mániai kisebbség sorsában. — Ennek következtében Belgrád felhábo­rodva utasította vissza Romániával való oroszellenes szövetség gondolatát. Ez év elején a román sajtó Olaszor­szágnak udvarolt s tervbe vettek egy ró­mai és madridi királylátogatást is. Eköz­ben Franciaország felé is tájékozódott Románia, mire Mussolini a királylátoga­tásnak ugyanis csak "kkor kellett volna volna megförtténnie, ha Románia körül­belül nyolcvanmillió ieit kitevő olasz kö­vetelésekét megfizeti. Ezt nem ígérték meg [^lllllilllllllllilllllllllllllH I Szerdán, csütörtökön Mae Murray | (CSÓKOS SEVILLA) a Diadalban | Cs^Is felnőttelraels! m Illlllllillllí Illllllllllllillllllll IIHIIIII Illllllllllil Illllllllllllllllllllll s Mussolini lemondotta a látogatást. A madridi meghiusuIt látogatással kapcso­latosan pedig azt az okot hozta fel, hogy, ott Zita királyné lépett volna közbe, aki állilólag ellensége Romániának. Bármi is volt az oka a meghiusuIt királylátogatás. nak. Rámániának tudomásul kellet ven­nie, hogy legközelebbi testvérnemseteinpm helyeslik a román politikát. A cikk azal a gúnyos megállapítással végződik, hogy a zszeniális román külpoli­tika Oroszország bekerítésére törekszik, ez azonban, különösen a déli határon — aligha fog sikerülni. Hajdan — és most! Modern táncok rontják a falu erkölcsét. Kaposvárról írják : Jó pár éve, hogy Somogyba helyeztek át s kosztra is, lakásra is az öreg János bácsihoz, a falunak 30 éven át volt bírójához kerültem, kinek ta­karos unokája, a Julis nevű hadiözvegy volt a szakácsnénk'. Csakhamar megnyertem az öreg János bácsi tetszését s alig egy év múlva én lettem a ház kedvence, dédelgetett gyermeke. Bevásárlásait én végeztem el, el­adásra kerülő jószágait én adtam el... Közeledett Szent Vendel napja, október 20-ika — a falu búcsúja. Mezei munka ilyenkor már kevés van, igy ráértünk meg­vitatni az öreggel a bucsu-programmot. — Vacsora után átmegyünk a vendég­lőbe megnézni a »bált«, majd meglátja mi­lyen szépen táncolnak a gyerekek, nem ugy, mint maguknál, mert ezek nem for­golódnak — szólt az öreg és igy is történt... A vendéglőben sürü cigaretta füst, egy pislogó mécs mellett húzta három bütykös — nem szivet, — de fülettépően »Ha beme­gyek a korcsmába fényes nappak... Egy hosszú asztal mellett 8—10 legény mulatott ingre vetkőzve s hogy igazán mulatnak mu­tatták azzal, hogy sürün csapkodták a poha­rakat a padlóhoz. Nyilt az ajtó, pörgekalapos, rozmaring­gal díszített legény lépett be. Öltözéke egy­szerű szürke kabát, csizmanadrág, lábán azonban csak vastag gyapjú harisnya volt. Gőgösen nézett végig a cifra lányokon és igy kiáltott — »Örzse !« Az Örzse büszkén indult a daliához, azonban ez gorombán utasította vissza : — Mit akarsz, hiszön nem tégöd hilla­lak, hanem a Pücsök Örzsét!... A nap már régen felkelt, a pislancs mintha tudná, hogy rá már nincs szükség — elaludt. Fáraó ivadékai is követték példá­ját, egyik a nagybőgőt használva fel ván­kosul. Mi is hazaballagtunk. Az öregnek Bacchus isteni itala ugyan­csak megoldotta a nyelvét... — Hát nézze kedvös ifjuur, mondanék én eggyöt: Ha maga mögigérné, hogy nem rakja nyakába azt a furcsa jármot (kemény, gallér) és ha maga mögigérné, hogy a pantalló nadrág és cipő helyett csizmanad­rágot és kapcát huz föl — én magáho' ad­nám a Jucsát, mert má csak azt elismeri, hogy ezök a gyerekek szöbben öltöznek és nem forgolódnak ugy a táncba, mint a zurak, hanem szépön, ugrálósan járják az csárdást. Mondom cserélje föl a mundérját, mögkapja a Jucsát. i • ! í ; i, 1 • Nagyot csaptam a bíró urnák nehéz munkától kérges tenyerébe — és megígér­tem ... ígéretem beváltását nem várta meg, Budolf Valentiné keleti regény 8 faív. az laolion

Next

/
Oldalképek
Tartalom