Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 200-223. szám)

1924-09-14 / 210. szám

1924. szeptember 14. jhCrimiDZK 11 galmas munkával lerakták ilykép Nyíregy­háza szabad fejlődésének biztos alapjait. Széles perspektívát tárt a tisrtes mun­ka, biztató jövőt a város elé, s egy ujabb nagy reservoirt nyitottak a magyar értelmi­ség megújhodásához. A megváltás Nyíregyháza socialis újjá­születése volt, amely után friss energiával, elhasználatlan életerővel, a jóléttől és a vele járó elpuhultságtól meg nem rontva, készülhetett egy szebb jövendő kiküzdésére. S ez energiára és életerőre bizony nagy szüksége volt a későbbi időkben. Alig hogy lerázta magáról a hübér­rendszer kötelékeit, s megkezdette az ön­igazgatás munkáját, máris egy pusztító jár­vány veszedelmével kellett megküzdenie, a melyet tetézett az 1831-ik évi rettenetes tüZ­vész. Jellemző a lakosság energiájára, hogy. ily rettenetes csapás után se szorult idegen segélyre, saját erejével kezdte meg az újjá­építés munkáját, s lelki emelkedettségét iga­zolja, hogy a bánat és a veszteség lenyű­göző fájdalma mellett a magyiar műveltség terjesztésén fáradozott ,megalakítva 1832. év december 8-án a Magyar Olvasó Társaság-ot a mostani kaszinó alapját. Szabad fejlődésének kezdő időszakában érte meg a város az 1848-iki jnagy eseménye­ket, melyeknek lelkeket felrázó hatása alatt életet és vagyont áldozott a nemzeti függet­lenség diadala érdekében. E veszteségeit gyors munkával igyekezett pótolni s dacára, hogy a következő évek az elnyomatás szo­morú időit jelzik hazánkban s minden vál­lalkozásnak szárnya volt szegve, mégis a város közönsége hódolva amaz elvnek, me­lyet egy angol miniszter eképen fejezett ki: »ameddig a vasutak érnek, addig terjed a ci­vilísátió« örömmel ragadta meg az alkal­mat, hogy a városnak emelkedését, jólétét, anyagi, szellemi felvirágzását egy erre ve­zetendő vasút által biztosítsa ; s mig Nagy­kálló ügyeinek akkori intézői álmos sze­mekkel engedték kezeik közül kisiklani a kedvező alkalmat: addig Nyíregyháza egy szerencsés pillanatban tetemes áldozatokra szánta magát, ezáltal emporiumává emel­kédett a vidéknek, s az életversenyben a környező vidék községeit messze megelőzve, a kedvező alkalom kiaknázásával a város sorsát századokra eldöntötte. A jövőjéért lelkesedő és áldozatkész vá­ros ez elhatározása után még nagyobb len­dülettel fogott a haladás munkájához. Méltányos árért földet oszt lakosai kö­zött, s ezzel a környező homokos földeket müvelés alá fogja, egy nevezetes alapítvány létesítésével pedig hatalmas lendületet ad az elemi és középiskolai nevelés ügyének. S midőn befut az első vonat Nyíregyházára, rögtön megelevenedik kereskedelmi és ipari élete, gyökeret ver a gyáripar, megalakul az első takarékpénztár, amint pedig az alkot­mányos élet levegőjéhez jut, ujabb és ujabb közhivatal és közintézmények otthonává lesz, s e lázas haladás munkájának legszebb si­kerét éri meg, midőn az országgyűlés 1876 julius 12-én kelt határozatával a vármegye székhelyévé teszi. Ezzel a város fejlődésének legszebb kor­szaka nyílik meg, amely alatt a magyar nem­zet azon elsőrendű tényezői közé emelkedik, amelyek sorsát formálják. 4 j Ritkaság, hogy egy varos egy század alatt oly előhaladást tegyen, amint ezt iNyiregyháza története mutatja. Igaz, hogy a szerencsés körülmények is segélyére vol­tak, de emelkedését legfőképen a város pol­gárai tetterejének, lankadatlan szorgalmá­nak, tapintatos és eszélyes eljárásának kö­szönheti. Önként felmerül most már a kérdés, mi­lyen lesz a város jövendője. Ifjú életében — mely néhány évtized alatt vihar lépéseket téve haladt előre a fejlődés utján, — nem fog-e a hanyatlás beállani ? Indokolt e kérdés feltevése, hiszen Eu­rópa nemrég lezajlott véres zivatara hatal­mas nemzeti létünk bástyáit ingatta meg, s országunk ezeréves egységét rettenetesen megcsonkítva Nyíregyháza is elvesztette egy tökéletes államtest tápláló erejét, s csak egy formátlan csonk beteg vérkeringéséből táp­lálkozhatik. E sorvasztó helyzet dacára — hitem sze­rint — Nyíregyháza nemcsak életképes ma­rad, de annak a történelmi hivatásnak, amely Csonkamagyarországban reá vár — kétség­kívül meg is fog felelni. Nyíregyházának az állami életben ma nem másodrendű szerepe van, de reá a vér­keringés megkönnyítésének, gazdasági erők fejlesztésének, az elmetszett magyar idegszá­lak összekötésének, szóval a magyar közélet ereje visszaszerzésének feladata vár. Mint egyik nagyobb határváros, az el-' szakított részek felé az ezeréves magyar mult első hirdetője, a magyar kultura első reprezentánsa, a nemzeti lét első védbás­tyája. — A környező nemzetiségek verse­nyében igazolnia kell, a magyar erő, a ma­gyar kultura fölényét, s a magyarság domi­náló szerepének jogosultságát, soha nem fe­lejtve, hogy minden nemzet értéke annyi, amennyit magából adni tud a világ kultúrá­jának kincseihez. E nagy nemzeti munka elvégzéséhez tiszta előrelátás, szilárd akarat, vas szorga­lom és törhetetlen erő szükséges. Nyíregy­háza letűnt századának munkája igazolja, hogy e tulajdonságokkal a város népe a múltban ékeskedett, nincs tehát kétség, hogy lelkének e kincsei ma is megvannak. Lelkes bizalommal várhatjuk, hogy exponált őrhelyén a nemzetvédelem és talpra állítás munkáját sikerrel fogja végezni, mert az a nép, mely nem okoskodik, hanem sze­ret, amely nem szaval a hazáról, hanem vér­zik és meghal érte, amely verejtékével öntözi földjét mikor műveli, könnyeivel mikor sírját ássa, s vérével, mikor az ellenséggel szem­ben magáénak vallja, az a nép a hazát meg tudja és meg is fogja védeni. =0=0= =0=0= =0=0= Constructió • destructió... Irta: Jármy Béla dr. ügyvéd, Szabo'csvármeí;ye volt főispánja. A polgári becsület és alkotómunka centennáriumán nem lesz érdektelen e két szembenálló fogalomról pár szót ejteni. Divatos, manapság sokat használt ki­fejezések, meg van a maguk világos ér­telme ós mégis, mindenki olyan értelem­ben használja őket, olyan jelentőséget ad nekik, ami gondolkozásának, felfogásának és legtöbbször saját érdekének vagy cél­jának megfelel. A szántóvetőember ekéje alatt sze­lídre porhanyuló anyaföldbe hulló velő­mag, az épitőmunkás kezenyomán emel­kedő falak, a füstölgő gyárkémények, az iparos szorgos keze, az egész lüktető gaz­dasági élet, mind az alkotást szolgálják. Alkot az író, a művész, orvos, ügyvéd, hi­vatalnok. De mindezen alkotások és ter­melő munka csak akkor igazi konstruk­ció, ha az alkotókat áthatja a küzdelemre teremtett ember őskötelességének tuda­ta, hogy alkotása által nemcsak saját ér­dekét, hanem az emberiség egyetemes haladását, embertársainak és különösen hazájának jóvottát is szolgálja és kell szolgálnia. Az igazi konstrukciónak tehát a mun­kán kívül főként a lelkiekben van a leg­fontosabb eleme. Legfontosabb pedig különösen reánk, megcsonkított országban elmaradt maroknyi magyarokra nézve. — Nekünk nemcsak kettőzött erővel dol­gozni és alkotni — nekünk ezerszeresen érezni is kell, érezni árvaságunkat, egye­dülálló mivoltunkat és ebből folyólag egymásra utaltságunkat. Tudni azt, hogy minden lépésünknek az elvesztett nagyság visszaállítására kelj irányulnia és ebben a küzdelemben támo­gatni egymást megértéssel, bizalommal és kölcsönös szeretettel. Megbecsülni minden dolgos kezet és munkás elmét, mely a közös célért működik és cselekedeteiből viselkedéséből a közös hazáért, az újra eljövendő nagyságért való törekvés öntu­data tükröződik. Nemzeti, állami, ma­gyar szempontból ez az igazi konstruk­ció és ez az a mérték, mely az alkotáso­kat és alkotókat konstruktivokká klasszi­fikálja. A két szembenálló fogalom nálunk, magyaroknál', a nemzeti érzés és öntudat válaszfalával van egymástól elhatárolva. Minden más határvonal: faj, nemzetiség, vallás, csak alárendelt jelentőséggel bír. A legszebb, leghasznosabb alkotás, a legnagyobb lángelme a nu szempontunk­ból nélkülözi az igazi construkcíó jelegét, ha nem hatja át a nemzeti gondolat ereje. Ennek hiánya romboló hatásúvá teheti a legnagypbbszerü produktumokat is. De különösen romboló és destruktív a szó és gondolat, amelynek forrása nem a nemzeti érzés talajából fakad. Irigység és rosszakarat, egymás elgáncsol ására való törekvés, a tekintélyek lekicsinylése, az alkotók megrágaímazása, mind-mind csupa destrukció. De legnagyobb ro;;d)o­lás az, mely a lelkekben a nemzeti ér­zés öntudatát elhalványítani, a nemzet­köziség gondolatát beoltani akarja. Csüg­gedő gyenge ielke.k. Viigy céltudatos baj­keverők munkája az, melynek .szomorú eredményeit a letűnt gyászos időkben már tapasztalhattuk. Nagy és gazdasági­lag erős, hatalmas államok megengedhe­tik maguknak a nemzetköziség luxusát, mert az internacionálizmus feléjük vonz­za a lelkeket és ők erőben csak gyarapod­hatnak általa, de egy csonka, gyenge or­szág" megmaradt erőit minél jobban fo­kozni a kifelé törekvő nemzetköziség he­lyett csupán a nemzeti érzés összetartó ereje képes. Nekünk tehát magyar szempontból a két szembenálló fogalmat igy kell értelmeznünk. Közéletünk jelenségeit, szereplő férfiainkat, dolgozó polgárainkat ebből az irányból kiin­dulva kell elbírálnunk. Nyíregyháza város és annak polgárai a százéves évforduló alkalmával büszkén néz­hetnek vissza a múltba s felemelt fővel te­kinthetnek a jövőbe. — E sokfaju és nemze­tiségű, többféle vallású és foglalkozású né­pet az elmúlt évszázadon át a helyesen ér­telmezett konstrukció, a nemzeti érzés által fokozott munkaerő és állampolgári becsület tartotta össze és serkentette haladásra és alkotásokra s ezek az érzések fogják meg­tartani még sok századon át a konstruktív nemzeti munkára. A kiállítási idő' alatt a gimnázium udvarán levő Diadal falatozóban nra—wunnrmrtMUTjr min n állandóan meleg és hideg ételek, valamint kitűnő italokról gondoskodva van. Délután 4 órától cigányzene. 3568 Elönvös feltételek melleit részletre adunk térti és női szöveteket, velour és himal íja-kel­méket, legfinomabb Boy szöveteket. Ugyanott karton, zefir, kanavász, vászon, batist, silfon es szabó kellékek kaphatók 3480 6 IjlFSOIGF CMS* Kle in Nagy Takarék-palota, Vay Ádám-utca 2. ss. Előnyős feltételek mellett eszlet e adunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom