Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 200-223. szám)

1924-09-14 / 210. szám

1924, szeptember 14. sexiaMW 11 raataa.na«i«nsBw «xi 7 mélyedve varosunk fejlődése erkölcsi ru- | góinak a kutatásába, bizonyos megilletődöttséggel, meghatódottsággal állunk meg e két beszédtárgy vizsgálatánál. A püspöki visitatio alkalmával mondott beszéd a keresztyén í'eíetoaráii szeretel tiszta és szent magaslataira vezet, azokra a tiszta és szent magaslatokra, ahová nem csap fel az erőemésztő gyűlölködés, pártviszály és versengés károkozó, mérgező kilehellése, de amelyeken nemzet és polgári társadalom javára gazdag gyümölcsöket terem a megértő, testvéries szellem, az erősnek és a gyöngének, a hatalmasnak és a szűk körben élőnek lelkes összefogása a közcélok eszményi világában!! A "hálaadó istentiszteleti beszéd pedig buzgón és komolyan int az atyák erényeinek hű követésére, "istenieleiemre, szorgalomra, munkásságra, takarékosságra, puritán tisztes, családias erkölcsiségre, amelyek nélkül bizonyára sem az örökváltság örömünnepe nem virradt volna reá a boldog nyíregyháziakra, sem később a város fejlődéséhez szükséges anyagi és erkölcsi erőforrások nem buzogtak volna oly bőven és áldásosán, mint ahogy ma, visszatekintve a százados múltra, szinte elámulva tapasztaljuk. A centennáriumi ünnepségek zajos eseményei során egyszer-egyszer állapodjunk meg e két beszédtárgy mellett s gondolkozzunk felől?: valóban nem itt kell-e keresni ez ifjú város rendkívüli fellendülésének a belső rugóit?... Testnevelés-léleknevelés Irta: Énekes János prépost kanonok. Semmi sincs uj a nap alatt!! Főleg ami a tapasztalati igazságokat illeti. Okos ember mindig volt, megfigyeléseket mindig eszközöltek!! Amikor az emberiség vál ságokba jut, mindég ezekhez a tapasztalati igazságokhoz tér vissza!! Az utóbbi időkben villanyos gyorsasággal rohantunk előre. A cél: Áz anyagi boldogulás volt!! Még a jó öreg «Nyirvidék» is hirdette hasábjain: hogy a nevelés iránya természettudományos legyen!! A humaniórák nem hozzák meg a "sok fáradság gyümölcseit. Pedig az embernek itt a földön kell boíclogutniü A nagy rohanásban még a gyorsvonat góliath-mozdonya is elromlik. Annál inkább a sokkal gyöngébb emberi szervezet!! A létért s boldogulásért való vad tülekedés is visszahatást szül!: Kimerül a test, idő előtt elpusztul a szervezet. A méhek az akácvirágzás idején agyondolgozzák magukat. Három-négv hétig élnek!! Mig télen át G--7 hónapra terjed életük!! Ez is intő példa lehet reánk, hogy nem kell a szervezetet túlerőltetni. A nemrégen Amerikában járt P. Zadravecz István tábori püspök ur beszélte nekem, hogy olt csupa 40 év körüli emberekbői telnek meg a temetők. A nagy teljesítmények nem kedveznek az éleinek. Főleg ha egyoldalulag erőlködünk. Maga a lélek is elernyed a festi megerőltetés súlya ajatt. Nem egy eselben kerülnek agyondolgozott emberek szanatóriumba vagy marodocheumba, vagyis őrüllek házába. Emlékezem egy voit hívemre, akit az aranyláz az újvilágba kicsalt, honnét roncsolt testtel, elborult elmével kisérték haza. És a világháború emberfeletti teljesítményei menynyi lelkizavarodoítságot eredményeztek?!! Tehát újból előtérbe lép a tapasztalati igazság: mens sana in corpore sanoü — Ép test ép lélek!! Együtt kell fejleszteni, együtt nevelni mind a kettőt!' Ezen a téren már is jelentős eredmény eket ér el a materiális egyoldalúságból kijózanodott pedagógia. A testnevelés valóságos közoktatásügyi programmá lett. Ezen a programmon épül fel az iskolai és iskolánkivüli nevelés egész komplexuma. Magának a szellemi oktatásnak is ez az alapja. Sőt a nemzeti feltámadás reménye is ehez fűződik!! — Mert a rendszeres testnevelés nem csak edzett férfiakat s anyákat produkál, hanem fegyelmezett, egymást megértő, megbecsülő, a közért hevülő, áldozatkész embereket is!! A nyáron több helyütt láttam a környéken testnevelőket munkában. Egyik helyen kora reggelen vonuiiak ki gyakorlatozni. Vasárnap volt. Ugy fél 9 körül, lemplomidő előtt jöttek vissza. De micsoda katonás rendben és vidám nótázássaiü? Elől és oldalt oktatóik haladtak, akik a piac téren kiadták nekik az egész heti parancsokat. Szabáfy szerint oszlottak szét, hogy menjen kiki az ő templomába!! örült az ember szive látásukra. Az öregek is helyeslőleg bólintgattak a piacon. — Egy másik helyen, a vonatmentén láttam kint a pázsiton az egész falut. —• Egyik csoport menetgyakorlat okat végzett, a másik labdázott. A közönség ép ugy lelkesedett, mint minálunk a sporttelepéken. Persze beléplidij nélkül élvezték végig az egész játékot. Ott is volt mindenki. A'kékbeliek, a honórátior, leányok, gyermekek, asszonyok. A tanilók ,akik oktatják őket, igy lesznek igazi népnevelők. Mert a testnevelésnek hatása van a lélekre is!! Az a fiatalság, amely megszereli a sportot, jobban tanul, magasabb igényű lesz szellemi téren is. Érdeklődik a szomszédos községek, sőt a hazai és világsport eseményei iránt. Kifejlődik becsvágya, hogy tanuljon; versenyez az elsőségért. Nemcsak külső formája változik meg az érintkezésben s válik kifogástalanná; hanem a lelki tartalma is bővül. Belátja, hogy az az ember ér többet, aki jobb í és többet tud!! Belátja, hogy a küíömb | ember előtt meg kell hajlítani a zászlót!! Szabolcsvármegye monográfiájában olvasom, hogy a rendszeres iskolázás hatása alatt fiatalságunk leszokott a korcsmázásról, dorbézolásról. Ez a háború előtt voít. Annak rossz hatása e téren is sokat rontott. A rendszeres tsetnevelés valósággal elfeledteti ifjainkkal a vasárnap délutáni korcsmázásokat, verekedéseket. A fiatal vér virtuskodó hevét nemes verseny ben levezeti. A szervezett levente csapat nem vesz részt alpári mulatozásban. Ha mulat a maga szervezete k

pbeiében rendez többnyire műsoros előadásokkal egybekötött táncmulatságokat, miken az iliedelemre és rendre maga felügyel!] Szociális téren is nagyon enyhíti a testnevelés az ellentéleket. Azért üdvözöltük melegen Vargha Ferenc iparostanonc iskolai igazgatót, amidőn a tanonc ifjúság közi cserkészcsapatot alakított. Ez is egyik fajtája a testnevelésnek; d

e a fegyelmezettségnek, hazafiasságnak és a társadalmi közeledésnek is. Mert igy a különböző társadalmi rétegezésü ifjúság szövetségbe lép, amely erősebb szálakkal fon össze, mint a szakszervezetek, amelyek szélválasztanak és osztálykülönbségeket csinálnak. Holott az ember társadalmi lény és természeténél fogva tömörülésre törekszik. A testnevelés tehát kettős célt szolgál. Fejleszli a test erőit és ügyesiti. A lelket pedig arra tanítja, hogy becsülje meg emberi voltát, amely állal fellülhaladja a többi teremtményeket. Igy a testnevelés — léleknevejés is. A nyíregyházi nép egynémely szokásairól. Irta: Paulik János ev. lelkész, egyházkerületi főjegyző, országos lelkészegyesületi elnök. „Itt nagyobb gonoszságok gyéren esnek meg, oly annyija, hogy magok a tisztviselők és megyebeli hatéságok csodálkoznak, iken- 5 í: mi | I-L-/SÍ- ? hogy ily Ezeket a szavakat olvastam az egyházi irattárunkban kéziratban őrzött régi krónikában a száz év előtti nyíregyházi népre vonatkozóan. Lelkem jóleső érzéssel andalog el ezeken a sorokon s önkén telenül is az a kérdés támad bennem lehet annak a titka, hogy egv nép erköt cséről ilyen szép, ilyen felemelő bizonyítványt lehetett kiállítani? A doíog nyitját én a nyíregyházi nép alaptermészetében s váltásos szellemtől átitatott lelkületében la! álom. A tirpákok, amint a nyíregyházi benszüiöttek magukat nevezni szeretik, szelíd, békés természetű emberek. Életük bizonyos régi síneken mozog. Nem kapnak az újdonságokon s életszokásaikat nem igen szeretik változtatni. Erősen konservativek. Ugy, hogy. a mai lirpákember körülbelül olyan, mint volt a száz év előtti. Ma is ugy lakik, mint hajdan; ma is ugy melegszenek a boglyakemenee padkáján az öreg nénikék s a sutban a gyerekek, mint régente; ma is a nagymamától örökölt gazdag rojtozatu selyemkendőben jelenik meg a templomban az asszony, mint régen; ma is egylovas talyigán száguld a mély homokon, vagy ünnepélyes alkalmaknál ölöst fog be a kocsiba a gazda, mini hajdan a nagyapja s ma is az apa a főtekintély a házban, akinek tekintete, szava, intése <törvény, melyet a deresedőhaju fiu ás respektál- Színház, hangverseny s egyéb ujabbkoru mutatványos mulatság a legnagyobb részének érdeklődésén kívül esik. Szellemi életének'legfőbb része a templomahoz kapcsolódik. Újságot olvasnak már többen, de nem hisznek neki. Könyvek közül legjobban a vallásos olvasmányokat, vagy a történeti és meséskönyveket szeretik. A lirpákember életfelfogásában a legteljesebb mértékben konzervatív, mondhatnám maradi. Sokan ezt hátrányára tudják be. Én azonban, ki köztük élek, nem. Ő nyugodt és megelégedett a maga éietfolvásáh:m Maccas vásvak. változó divanépes városban oly jómagaviseletíi lakosok lehetnek." tok nem háborgatják. D ha eléri az embernyi kort, megnősül, férjhez megy s éli a maga természetszerű életét, ötven-ötvenöt éves korára rendbe hozza a gyermekeit; szétosztja köztük a vagyont, amelyet takarékos életmódjával rendszerint megszaporít s a szülők, akik öreg napjaikra évi apanázst biztosítanak magoknak gyermekeiktől, átengedik gyermekeiknek a munkateret s bevonulnak a városba, a saját házukban rendszerint fenntartott szobácskába, amely szobácska aztán a család vérkeringésének központjává lesz. Egy gyönyörű kifejezésük van erre a tirpákoknak, azt mondják: apácska és mamácska bemennek már a városba — Istennek szolgálni!! < A két öreg aztán mindennap eljárogat a templomba, részt vesz a temetéseken, mindenütt oLL van, ahol a lelkésze s vasárnaponként örömmel várja és fogadja a tanyáról bejövő gyermekeket és unokákat, hogy velők együtt elmenjen az Isten házába. És én azt mondom, hogy a nyíregyházi nép életerejének s számos tiszteletreméltó tulajdonának forrása: ez a templom mai való szoros kapcsolat s a vallásosság, amely e népet általában jellemzi... Érdemes vasárnaponként megnézni a templom környékét. Már reggel 6 órakor, mmt a méhraj, nyüzsög körülötte, a vastag énekeskőnywel a hóna alatt, a sokszor 15—16 kilométernyi távolságról odaözönlő tanyasi nép. Voít és van hívünk, aki a templomban a lelkész által kijelölt énekeket könyv néikül énekli, mert könyv nélkül tudja azokat, mivel otthonában is szorgalmasan forgatja az ő drága kincsét: az énekeskönyvet s addig nincs lefekvés, nincs munkáhozlátás, egy. rendes , családban sem, amíg ottan meg nem imádkoztak, el ne énekeltek. l egalább egy. szent éneket. Jellemző e népnek felfogására, hogy a tirpák-ember l ótnvelvü beszélgetés közben sohasem említi az Istent tegezve, ha-