Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 148-174. szám)

1924-07-22 / 166. szám

2 * JhdimwnL 19S4. julius 22 Demonstráció helyett munkát A munkanólkflléség kérdése nem puiztán magyar probléma. A háború és az azt követő idők tönk szélére juttatták egész Európában a termelést s ennek a következménye, hogy az exisztenciák ezrével, aöt tízezrével nem tudnak kellő elhelyezkedést nyerni. Nálunk a munka­nélküliség az utóbbi hónapokban kezdett ve­szedelmesebb méreteket ölteni a ma már ott tartunk, hogy annak megoldása elől maga a kormány sem térhet ki. A kereskedelmi mi­niszter vezetésével sorozatos ankéten tárgyal­ják ezt a problémát a minden jel arra vall, bogy a munkanélküliség nálunk elmérgesedni nem fog. Nagyon helyeseljük a kormánynak azt a felfogását, hogy a munkanélküliséget nem se­gélyinjekciókkal akarja ideig óráig megoldani, hanem a közmunkák megindításával gyökere sen szanálni. Az újjáépítési törvény, amint ismeretes, ilyen célokra erre az évre 12 millió aranykoronát engedélyezett, amely öiszeg a későbbi idők folyamán még a duplájára is felemelkedhet s igy számottevőnek nevezhető a krízis eltüntetésére. Látni való, hogy a kor­mány a maga részéről komolyan veszi a dol­got s a segítéssel nem fukarkodik, de a kérdés gyökeres megoldása nemcsak őrajta múlik. Jó­iodulatot és megértést kell tanúsítania a nagy­iparnak is, mert az az indokolatlan ijedelem, amivel a szanálási akciót kisérte s amely nagymértékben járult hozzá a gyárak üzemei­nek csökkentéséhez, egyik legfőbb okozója volt a munkanélküliségnek. A kormány nem zárkózott el a válsággal küzdő kisipar támo­gatásától sem s a mint ismeretes, tekintélyes összeget utalványozott ki részére hitelképpen. Teljesen indokolatlan tehát a szociál­demokrata pártnak az az újból felmerülő szán­déka, hogy a munkanélküliság problémájának megoldása érdekében a parlamentet össze­hivatja. Ha ez megtörténik, elhisszük: lehet rögtönözni egy parázs parlamenti ülést, de ez a politikai demonstráció egy lépéssel sem jut­tatja előrébb a munkanélküliség problémájának megoldását. Mert miről lehet szó? Energikus beszédeket mondanak, talán a padot verik, ta­tán nem fog elmaradni a botrány, de nem hisszük, hogy a szociáldemokraták ily mődoa vélik azt a máskülönben nagyon komoly kérdést megoldani. A magunk részéről sokkal helyesebb­nek tartjuk a kormány álláspontját, amikor ko­molyan foglalkozik a közmunkák megindításával, mert eleve is óva intünk mindenkit attól, hogy pillanatnyi segélyek kiutalásával igyekezzék a munkanélküliséget enyhíteni. Ehelyett az a kí­vánságunk, hogy teremtsenek munkaalkalmakat a a dolgozni kívánókat ne zárják el a kenyér­keresettől. A munkanélküliség kérdésének leg­helyesebb 'megoldása csak ez lehet. Örömmel látjuk, hogy illetékes körök szintén erre az ál­láspontra helyezkedtek s igy reményünk van arra, hogy a munkanélküliség kérdése Magyar­országnak nem lesz sokáig problémája. Jubiláris értekezlet Nyíregyháza, julius 21. A 1 Nyirvidék tudósítójától . ' I Tegnap, vasárnap délelőtt 11 órai kezdettel látogatott értekezletet tartott az Ipartestület a városháza nagytermében, melyen a Testület minden szakmáju tag­jai közül számosan vettek részt. Megjelent Szohor Pál városi főjegyző, a város jubilá­ris ünnepségeinek főrendezője, hogy az , iparosságot tájékoztassa egyfelől a jubilá­ris ünnepségek jelentőségéről, másfelől a kapcsolatos teendőkről . Az értekezletet Pisszer János jépitész, ipartestületi elnök nyitotta meg, üdvözöl­te a város képviseletében megjelent Szo­hor Pál főjegyzőt, üdvözölte á megjelent tagokat és hangsúlyozta, hogy habár a vá­rosháza nagytermében megjelent tagok száma nem is az, amelyre a tárgy jelentő­ségénél és fontosságánál fogva számítani lehetne, de meg van győződve __ arról, hogy a Testület minden tagja át" van hatva attól a tudattól, hogy Nyíregyháza város 100 éves és az Ipartestületnek 40 éves jubileuma, vajam int az ezzel kapcsolatban rendezni tervezett ünnepsé­gek és kiállítás is, jelentőségében és sú­lyában olyan fontosságú, amely métyen szivébe vésődött Nyíregyháza város ipa­rosságának. Meg van győződve arról, hogy a város ipari társadalma mindent elkövet, hogy mindkét jubileumi ünnep­ség és a kiállítás is, maradandó emlékek visszahagyásával sikerüljön. Szohor Pál főjegyző emelkedett ezu­tán szólásra. Ismertette a város történel­mének jelentős, de miniegy dióhéjba fog­lalt adatait. Elmondotta, miként telepitet­ték Nyíregyházára 1753-íban, az akkor ki­pusztult és tanyává zsugorodott községbe a békési és más telepeseket, akik között még tolnamegyeiek is voltak. Vázolta, hogy ezek a telepesek miként alapították meg az akkori mezővárost ázzál, hogy az akkor 50 házból állott községbe egy év leforgása alatt 200 lakóházat és a^szüksé­séges melléképületeket építették. Miként indult meg a kereskedelem, miként kelet­kezett itt a kézműipar, amelynek mai kép­viselői előtt nem mulaszthatja el hangoz­tatni, hogy az immár az örökváltság fi­zetésével felszabadult város 100 éves ju­bileuma mennyire nem a hivatalos vá­rosnak, mint inkább — amint az ipar­testületi elnök is mondotta — a város lakosságának kell, hogy emlékezetes ün­nepe legyen. Ennek az ünnepnek emlékezetességét a legalkalmasabban olyan kiállítás ren­dezésével látja biztosítottnak, amelyen a mai legifjabb generáció is gyönyörűséget találjon amellett, hogy egyben beigazol­ja ez a kiállítás az ország egész lakosságá­nak, mivé fejlődhetik egy olyan város, amelynek becsületes, munkaszerető, az al­kotásvágytól áthatott vallásos és minde­nek felett igaz magyar lakossága van. — Bemutassa intézményeit, bemutassa la­kosságának ugy mezőgazdasági, mint ipa­ri termeivényeit, hogy ezúton is fogalmat alkothasson magának az ide látogatóba eljövő idegen, de főként a mai nyíregy­házai uj gyermekgeneráció, amely az emlékek megőrzésében és az impressziók szerzésében sokkal fogékonyabb, mint a felnőtt ember. Ö maga is — úgymond — sokkal in- , kább emlékszik, a még gyermekkorában Nyíregyházán rerndezett kiállításra, mint a felnőtt korában a nagyvárosokban és a külföldön látott kiállítások gazdagságára az Ipartestületben. és szépségére. J Kéri az iparosságot a város nevében is, hogy hasson oda, hogy ezek az ün­nepségek és az ipari kiállítás is, soha el nem muló emlékek megszerzése és hátra hagyására legyenek alkalmasak és bizik is Nyíregyháza város ipari társadalmá­nak sokszor tapasztalt jóindulatában és áldozatkészségében, és abban, hogy az ez alkalommal is meg fog nyilvánulni. Az előadását megtartott főjegyző lel­kes éltetése után, az elnök felhívására, töb ben szóltak a tárgyhoz. Kohn I. Ignác, a térdijak nagy voltára figyelmeztetett, amit sokan nem tudná­nak megfizetni; mig Kaszás György az általánosítás ellen szólt, mert ugy talál­ja, hogy sokkal jelentősebb és nagyobb sulyu az ünnepség, semhogy a négyzetmé­terenkénti két aranykoronás térdijat meg ne fizetné szívesen a kiállító. Az elnök felvilágosította a jelen voltakat, hogy a prospektus szerint azok, akiknek anyagi érdekét a kiállítás amúgy sem szolgálja és kis férőhelyet kívánnak, a térdijak fi­zetése alól mentesek. Papp István és La­katos Lajos ipt. tagok felemlítették, hogy még sok tagtársban élénken élnek azok a hangok, amelyek az első rendező nagy­bizottsági ülésen elhangzottak és amely­re nézve még kellő magyarázatot váznak. Az elnöknek és a városi főjegyzőnek ismé­telt felszólalása után ez a kérdés teljesen megvilágittatván, Lengyel Nándor arra kérte a tagokat, hogy közös erővel igye­kezzünk az elnök által megjelölt célnak elérésére. Az elnök összegezvén a mondottakat, megállapította, hogy az értekezlet tggjai mindent elkövetnek, hogy az ünnepségek minél jobban sikerüljenek és a főjegyző­nek előadásáért köszönetet mondva, az ér­tekezletet fél egy órakor berekesztette. & & -fr 'f r fr fr J Tábori levelek, Sátorozás, útépítés, tábori munkák, egy kis humor és egyebek. Ózd-Sajóvárkony-Cserkésztábor, jub'us 19. (A Nyirvidék tudósítójától.) Hétfőn, julius 14-én éjfélkor futott be a 88 Szabolcs cserkészek vonata Ózdra. Reggel 4 órakor már talpon vált a csapat, 6 órakor kivagoniroztunk s fél 7 órára előállott a Rima 2 kocsija, mely cókmókj&inkat kivitte a János­sza nevü völgybe. (A sza igy gondolom szá­dát jelent. Érdekes egyébként, a falu nép? Jenő száda helyett pedig Jenő sze t moad.) Kedd a sátorozás munkájával telt el, ami nem volt kis dolog, ha meggondoljuk, hogy csapatunknak nincs egyáltalában sátra s bi­zony egyes tanügybarátok jószívűsége folytán hatalmas vízmentes ponyvákból ós fenyőgeren­dáfeból kellett összeállítani a tábort, Ráadásul még az eső is a nyakunkba sz&kadt. Délután Tornay erdőfőtan^caos ur jóvoltából két szekér szalmához jutott a csapat s este már puha fekvőhelyen álmodtuk át az első tábori éjszakát. A táborhely ideálisan siép. Közvetlenül a Putnok—Eger között levő vasútvonal mellett, Kiskapud állomástól 5 percnyi távolságra fek­szik remek tölgyes-bükfeös erdő mélyén, egy völgy bevégződésőbeo, Felettünk 50 méternyi magasságban visz el a vasútvonal. A vasút a hegyek egész sorát szeli ketté rövid 3 kilomé­teres távolságon, a meredek, lazakötésü bevá­gásain a földcsuszamlás igán gyakori. A hegy. amint a bevágásokból latható, márgapalából képződött. Waldemar Psylander esték a Diadal Mozgóban Három film egyszerre! Bematatásra kerül Halálhajó kalandor történet 3 felvonásban. Autóisirály kalandorkép 4 felvonásban. szinmü 3 felv. Hétfőn 7 és 9 órakor utoljára!

Next

/
Oldalképek
Tartalom