Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-13 / 36. szám

r J^YÍBBIDÉK. 1924 február 13. A kormánynak nincs meg­egyezése az „Éme"-vel. A nemzetgyűlés a földreformnovella részletes tárgyalását folytatja ,közben azon­ban a baloldal napirendi vitát provokál, hogy ezáltal is a javaslat mielőbbi törvény­erőre emelését hátráltassa. Az ilyen okvetet­Ienkedést még csak elnézné az ország köz­véleménye, ha nem fűszereznék botranyhaj­hászással és olyan dolgok kiteregetésével, amelyeknek a tárgyalások éppen elég nyilvá­nosságot Olyan fontos kérdés, mint a föld­reform, mely az ország valamennyi társa­dalmi rétegét közelről érdekli, nem tür ha­lasztást, ha csak még ennél is fontosabb és sürgősebb törvényjavaslatok, külpolitikai té­nyek, vagy államháztartási szükségletek nem parancsolják. De előhozakodni mindenféle alaptalan gyanúsításokkal akkor, midőn a köznyugalom helyreállítása érdekében a független magyar bíróság előtt már folyik a nagy tisztulási folyamat, annyira idomta­lan és káros, hogy nem is nevezhető másnak mint az ország hitelét rontó tervszerűségnek. El kellene bámulnunk a mindennemű ellen­zéknek makacs vakságán, ha nem tudnók, hogy a vihar-kavargás mögött egy tervszerű aknamunka húzódik meg, amellyel a polgári rend ellen vonulnak fel a nemzetközi szo­cializmusnak magyarországi/exponensei. Az ébredő magyarok plakát-pőrével kapcsolat­ban, melyet Klebelsberg gróf akkori belügy­miniszter indíttatott s mely az ország egyik fő állami funkcionáriusának megrágalmazá­sáért meghozta az értelmi szerzők méltó büntetését, a szocialisták a vádlottak vallo­másának egyes helyt nem álló kitételeit arra akarták felhasználni, hogy a nemzetgyűlésen vessék fel a kérdést, hogy vájjon volt-e a kormánynak valamelyes megegyezése az ÉMÉ-vel. Nem szorulhat bizonyításra az ellenkezője. Minden józan embernek tudnia kell, hogy az államhatalom felelős képvise­lőinek vannak sokkalta fontosabb teendőik, mintsem »szerződéseket« kötni társadalmi egyesületekkel, amelyek alapszabályaiknál fogva jogállamban szabadon szolgálhatják céljaikat mindaddig, mig törvénybe ütköző cselekményt el nem követnek, de őket soha­sem tekintette tárgyaló felekként magához hasonló tényezőnek egyetlen kormány sem. Naivitásra való feltevés ilyesmit készpénznek elfogadni és rosszhiszeműség belőle poli­tikai tőkét kovácsolni. Általában a nemzet­gyűlés a törvényalkotások helye, legalább is annak kellene lennie, nem pedig a tendenció­zus támadásoké, vagy pláne nemzeti hitelün­ket a világ közvéleménye előtt lerontani aka­ró s belső államéletünket becsmérlő szán­dékkal kipellengérező botrány rendezéseké. Legyen már elég a pártambiciók féktelen csa­pongásából és mindenféle közéleti szennyes kiteregetéséből, amellyel elrabolják a nem­zetgyűlés munkaképességét és gátolják 1 a nemzet haladását. — »lTrv'wiia« előadásokra a jegyek Fe­rcoczinéi kaphatók. A város szeptemberi centennáriumi ünnepsége országos jelentőségű lesz. A nagyközönség birtokában sok Nyíregyháza, február 12. A Nyirvidék tudósítójától. Nyíregyháza város, mint azt több íz­ben hangoztattuk,, 1924-ben ünnepi évé­ire tért, mert ez év szeptember 13-án lesz egy évszázada annak ,hogy a város lako­sai megváltották Nyíregyháza területét a birtokos grófi családtól. Ezt az évfordu­lót,, amely Nyíregyháza város rohamos fejlődésének kiinduló pontjára mutat visz­stfa,, a város közönsége komoly, és messze kiható jubileumi ünnepségen fogja mél­tatni. A jubileumi ünnepség sikerén a vá­ros legkitűnőbb szakférfiai fáradnak és Szohor Pál főjegyző, Kardos István kultur tanácsnok nagy apparátussal intézik a szervezés munkálatait. Az ünnep tervével a városi tanács behatóan foglalkozott. A terv központjában az a kiállítás áll,, a mely elé fogja tárni Nyíregyháza város évszázadon át tett fejlődését. Főként kul­turhistóriai kiállítás lesz ez, amelynek si­kere attól függ,, hogy a város polgárai, különösen régibb családai megtesznek-© mindent nyíregyházi polgári kötelesség­j tudással a kiállítás gazdagságának előse- i ; gitése érdekében!! A város polgármester I rének felhívására már több család aján- f fel fjem ajánlott kiállítási tárjfy van. lott fel a kiállításon való bemutatásra ré­gi okmányokat, könyveket, bútorokat, ipari, kereskedelmi, kulturális vonatkozá­sú tárgyakat,, könyveket, rajzokat, levele­zőlapokat, különféle használati tárgyakat, fegyvereket,, szerszámokat, amelyek Nyír­egyháza város fejlődésével, annak egy-egy etapjával bármiféle összefüggésben van­nak. Ha lelkiismeretesen mindannyian lutána nézünk, fel tudunk ajánlani mind­annyian valamit a kiállítás céljára. Feí is kéri -a kiállítás vezetősége a város min den egyes családját, hogy karolja fel a kiállítás ügyét és ajánljon fel bemutatásra valamit emléktárgyai közül. A tárgyakat Szohor Pál főjegyzőnél vagy Kardos Ist­ván kulturtanácsnoknál jelenthtjük be. rA kiállításra elfogadott relikviákat és egyéb tárgyakat a kiállítás idejére kell beküldeni s a kiállítás után mindenki visszakapja a felajánlott tárgyat. A vá­rosházán szakadatlanul folyik a centen­náriumi ünnep programmjának előkészí­tésére irányuló szorgos munka, amely azonban csak abban az esetben lehet si­keres, ha a város polgárságának minden tagja megtesz e téren minden tőle telh­tőt. h Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület Kereskedelmi Irodája (Nagytakarék épület) 516-6 nemesitett tavaszi búzát és rozsot. 1 Őszi és tavaszi árpát, zabot, bük­I könyt, muharmagot, csillagfürtöt. Homoki borsót (Peluschke), ólomzá­rolt lóherét, lucernát, répamagot, legelső tenyésztésekből A Városi Dalegylet vígestje. Nyíregyháza, február 12. A Nyirvidék tu­dósítójától. A magyar dal sziveket összefogó erejét, csodatévő hatalmát a dalegyesületek párat­lan népszerűsége igazolja. Ez a népszerűség a dalegyesületekben rejlő egyéni és kollek­tív értékek szerint erősen fokozódik. A Vá­rosi Dalegyletet vezetőségének, Dr. Vietó­risz Istvánnak, Jakab József karnagynak, Krecsák László másodkarnagynak és a nagy­számú dalárdái tagoknak kvalitásai magas színvonalra emelték és rendkívüli népszerű­séget biztosítottak számára. A dalegylet iránt tanúsított nagy szeretet, megbecsülés fejeződött ki a szombat esti műsoros táncmu­latságon, ahol városunk társadalma impo­záns számban képviseltette magát. Ott lát­tuk Geduly Henrik püspököt, Énekes János prépost-kanonokot, a főispán képviseletében Harsányi László főispáni titkárt, Szohor Pált Nyíregyháza város főjegyzőjét s nincs a vá­rosnak olyan intézménye, hatósága, társa­dalmi egyesülete, osztálya, mely ne lett vol­na képviselve a nagyszerű estén. A közön­ség el sem fért a nagyterembe s a Korona kistermében is állottak. Telve voltak a pá­holyok is. A nagypáholyban Dr. Vietórisz István városi főügyész, a dalárda poéta lelkű agilis elnöke foglalt helyet családjával. A vigest műsora mindvégig stílusos, él­vezetes volt s a közönség nagyon jól mula­tott a jobbára tréfás számok alatt. Voltak azonban komoly pillanatok is, a komoly szép ség szárnyalásának percei, különösen mikor a Városi Dalegylet dalkara zendült meg álta­lános elismerést keltő tökéletességgel. A műsor Révffy Géza nagyszabású hang­versenykompoziciójával, a Rákóczi indulóval indult meg. A dalkar már az első akkordok­kal arról győzte meg a hallgatóságot, hogy a háborús időkben országosan legyengült da­lárdák sorában a Városi Dalegylet ma elérte reneszánszának fényes napjait. Az induló szenvedélyes muzsikája tisztán biztos ritmi­zálással, kitűnően organizált ' egységben áradt a dalkar énekszavából s Jakab József karmesteri pálcája bravúros könnyedséggel és tűzzel dirigálta engedelmes, pompás hang­szerét. Frenetikus taps zúgott fel a megnyitó után. Most Karinthy egyik kiváló karrikaturá­ja következett. A Visszakérem a tandíjamat c. tréfát értékes színpadi készséggel, nagy derültségei keltőn adták elő Ajtay Soltész Kornél, aki szinmüvészi és rendezői talentu­mával lelket vitt a jelenetébe, továbbá a ki­tűnően maszkírozott Lantos Károly, Hatvani József, Hoffman János, Katona Károly és Csonka Béla. A nagyhatású tréfás szám de­rültségét Hamza Sándor fokozta, aki kupié­számaival igen jó burleszk komikusnak bizo­nyult. Jól sikerült és kacagásra hangolt a Suszter ur őfensége c. szatirikus tréfa is, amelynek Csonka Béla és Katona Károly voltak a nagyszerű figurái. A műsor első fe­lét az énekkar fejezte be. Közlik István és Jakab József tiszta poéziséről, intervenciózus szerzői talentumról tanúskodó magyar dal­egyveleket adott elő a dalkar megújrázó tap­sot aratva. Jakab József karnagyot meleg ovációban részesítette a nagyközönség. Szü> net után Szatke Károly és. Algöver Géza rnó­kázásán mulatott a publikum. A Randevú c. dialóggal arattak a kitűnő szereplők nagy sikert. Most újra komoly szépségű szám kö­vetkezett. Ajtay Soltész Kornél színművész, akinek a műsoros est nagy sikerű rendezé­sében kiváló érdeme van a Tanháuserból énekelt választékos előadással és szép orgá­numának teljes érvényrejuttatásával. Az elő­adás után megindítóan szép volt, amikor a kitűnő művész egy hatalmas érzést tolmácso­ló irredenta dalt énekelt s a hallgatóság' könnyes veleérzéssel tapsolt Ajtay Soltésznak aki lírai énekművészeiének legjavát adta. Ajtay után egy feledhetetlenül kedves szám bilincselte le a publikumot. A szé­kely mezők virágillata, Erdély gyönyörű leá­nyainak poétikus lelkisége varázsolt el mind­annyiunkat, mikor Mester Baba előadta az Egy napos asszony c. monológot. Gyönyörű muzsikás magyar beszéd zengett ajkáról, Szerdán 13-án csütörtökön 14-én Mister Morland bosszúja Eredeti ameri­kai atiractió a Városi Sziliház Mozgóban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom