Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-04 / 3. szám

MCSKBI JxYIRYIDEK. I9S4-, íanii^r * Hazánk keleti része. Ungvármegye tehát törvényles formák közölt is elparentáltatcft, midőn mult hó 29-én a törvényhatósági közgyűlés tudo­másul vette Záhony és Győröcske ung­megvei községeknek Szabolcsvármegyé­hez való csatolását, mint Ungvármegye ma radványát. Dehát Ung többi része, az egész ke­leti Kárpátokkal együtt hová lel? Joggal merül fel e kérdés, mert a trianoni bárd,, mely országunk véglugjait lemetszette, a kel eti részt érintetlenül hagyta. A halálos ítélet okmányában sehol sem akadunk nyomára annak, hogy a »Nagy béketaf nács« azL mondaná: Magyarország ruthén lakta keleti részéből pedlig a cseheknek ajdimik ennyit, az oláhoknak |>edig ennyit Ilyen vagy hozzá hasonló kijelentést a trianoni békeszerződés nem tartalmaz. E helyett azt a határozol!) intézkedést talál­juk, hogy a ruthénnép autonómiát k np s ezen önrendelkezési joggal élve, népsza­vazással döntse el, hová akarja csatolni a Podlkárpátszki néven elnevezett ruthénlak­la földdarabot. ! j . Ezen rendelkezés világos. Ebből pedig következik, hogy országunk keleti része még nincs elvágva az anyatesttől, mert nincs odlailélve se a csehnek, se az oláh­nak, következésképp,, ma is még a miénk, magyaroké mindJaddig, máig a ruthén la­kosság szavazásával azt tőlünk esjetleg ej nem szakítja. Hogy ez igy van, maguk a megszálló szomszédok érzik és tudják ezt a legjob­ban. Erre vall tartózkodó maguktartásai, Megszállották, mert nem tiltakoztunk. —• Ezután négy éven át várták, hogy mikor reklamáljuk ttilajdion jogunkat. — Ezért csak ideiglenes jellegű intézkedéseket tet­tek. Sem állanjdló jellegű beruházásokat nem lettek, sem végleges határokat ki nem jelöllek ez év tavaszáig, amikor már látták, hogy ruthén testvéreinkkel és föld­jével mit sem törődünk, jogaink érvé­nyesítését nem köveleljük. Ekkor a 'tavasz; folyamán lerakták a határköveket ott, ahol nekik jól esett. És mi e kritikus pillanatban sem éb­redtünk jogaink tudatára. Nem kövelelte senki, hogy a trianoni szerződésnek nevez­zék meg azt a pontját, amely őket felha­talmazz^ arra, hogy Magyrország keleti rér szét birtokukba vegyék. Sem ezt nem tet­tük, sem nem tiltakoztunk. E helye i hi­vatalos közegeket küldtünk asszistálásra hogy ezzel mintegy szankcionáljuk a ha­tárkövek lerakásának jogtalanságát, holott ez jogtalanul, a trianoni szerződés ellenére történt. Sajátságos és érthetetlen a mi aléltsá­gunk. Sem ruthén testvéreink segélyt kérő szavát nem halljuk, sem az idegen im­périum elleni küzdelmét nem látjuk, sem az alföldi kenyér után nyújtott ruthén ke­zeket meg nem fogjuk. Veszni hagyjuk! Padig valamikor ruthén testvéreink vol­tak az elsők, akik Rákóczi hivó szavára zászló alá állottak, hogy a szabadságért velünk együtt harcoljanak. Becsületes, hü népünk,, kikkel ezer éven át békében, egyetértésben,, egyenlő jogok élvezetében együtt éltünk, kikkel jó­ban, rosszban egyaránt volt részünk, ezt a hűtlenséget tőlünk bizonyára nem vár­Iák, de nem is várhatták,, mert hiszen az ő felszabadulásuk nekünk több mint ér­dekünk, nekünk életszükségünk, létfelté­telünk. Hiszen a keleti rész felszabadulásá­val a gyürü, amely ma körülvesz,, megpat­tan, a gyűrűnek padiig az a természetes sajátsága, hogy ha az egy helyen megszs kádi, lehull magától. És erre maga a tria­noni írás megmutatja nekünk az Achilles­sarkot, nemcsak rámutat,, (de jogot 'ad hozzá, hogy védekezzünk,, amivel mi ed­dig nem éltünk, pedig ez már csak nem lett volna »kalanjd« amikor éppen a iriajio­ni szerződéssel kezünkben — tehát nem harcizajjal és tűzfegyverekkel — követel­tük volna tőlük még el nem szakított or­szágrészhez való tulajdonjogunkat, illetve ruthén testvérünknek az idegen terror alól való felszabadítását, hogy befolyás nélkül dönthessen szavazatával. Hiszen a triano­ni szerződés valamely pontja végrehajtása nak követelése még nem irredentizmus, nem is érzelmi, hanem a legreálisabb po­litika, amit a nemzetnek követnie kell. Miért nem követjük? Talán nemzeti meg­erősödésünk, közgazdaságig erkölcsi erőnk fokozása szempontjából nem tud­juk kellően értékelni, hogy mit jelentene a keleti rész felszabadítása? Levegőhöz jutunk, szabadabb mozgást nyerünk, só­bányához, érchez,, tüzelő-, épületfához ju­tunk és szabad utat nyerünk a barátságos Lengyelország felé. Mindezeknek megvalósulása, ha kellő eréllyel, permanens intézkedéssel akcióba lépünk, a közeljövőben talán még elér­hető, mert ma még ruthén népünk hű­sége él ott a lelkekben, de ha halogatjuk a dolgot, teljesen demoralizálódni fog a nép erkölcse és kihal belőle az ősi hazája iránti szeretet. A ruthén népnek egységes vallásos érzete képezte mindig erősségét s ebből , sugárzott ki hazaszeretele. A megszállók éppen ezt igyekeznek lerombolni a nép lelkében. Szavahihető, ott járt tanuk ál­lítják, hogy vallás tekintetében már eddig is a legnagyobb káosz uralkodik ott. Meg van honivá az egység. Vannak ott m a ő gör. katholikusok, vannak gör. keletie] vannak húsevő és hus nem evő szombat* sok és még Isten tudja mi minden szel ták. így, amilyen arányban tagozódna! vallásilag, olyan arányban gyengülnek ei kölcsileg s esnek áldozatul a beolvadá processzusának. Nincs tehát vesztegetni való időn! azért vegyük programúiba a keleti rés felszabadításának kérdését. Tűzzük ezt ní pirendre s le ne vegyük azt onnét addig mig e kérdést dűlőre nem visszük. Ezéi nemzetgyűlés, társadalmi alakulatok,, h£ zafias egyesületek nap-nap mellett köve teljék a trianoni szerződésre való hival kozással jogaink érvényesítését a világ ös szes ítélőszéke előtt. Küldöttségek menje nek a trianoni szerződéssel kezükben a vj lág minden népéhez. Menjenek elsősorbai a turáni népekhez, vérszerinti testvéreink hez: a japánhoz, a törökhöz,, finnekhez menjenek a velünk rokonszenvező nemze tekhez: olaszhoz, lengyelekhez stb. Mu tassák be ott a trianoni szerződést s jajmnal alapján kérjék a diplomáciai támogatás arra nézve, hogy a ruthén vidék kiüritté sék s igy a lakosság a döntő szavazás megejthesse. Több, mint bizonyos,, bog; mellettünk fog dönteni. Ha e munkában az egyik küldőttséj kifárad, menjen a másik,, mert Goethe' azt mondta: >.Az igazságot mindennap is mételni kell, mert a gonoszság nap-naj után mindig jelentkezik.« A Korvinái egyik kötetében pedig az van írva: »Amely nép a hazájál jól megvédelmezn rest és fösvény, bizony elveszti a házá is, a földijét is„ ingó-bingó vagyonát is, a nyomorult életét is.« Píll<r József. Csempészvíiág a trianoni határon. A trianoni békeszerződés évezredes igazságokat arculcsapó rendelkezéseinek: ÍNagymagyarország feldarabolásának és csonkaországgá zsugorításának — ezenkí­vül a huszadik század harmadik évtize­dét jellemző teljes gazdasági összeomlás­nak és financiális eltolódásoknak kellett elkövetkezniük, hogy a magyar határvi­dékeken, a csehszlovák határ mentén fan­tasztikus arányokban bontakozzék ki 3 csempészet. Az utóbbi három esztendő­ben voltak exisztenciák, amelyeknek ép­pen a határon v aló átbujkálás, erdőkön, mezőkön, úttalan utakon különböző porté­káknak egy jobb valutájú országba való átszállítása adta meg a' megélhetés alap ját és hiábavaló volt a hatóságok minden erőfeszítése — a csempészek vakmerősé­gével és vállalkozó szellemével szemben csődöt mondott a legéberebb elővigyáza­tosság, a legpontosabban működő vizsgá­lat és a legkérlelhetet] énebb szigorúság, 1920. tavaszától egészen ez év nyaráig. Most inár nem fizetődik ki a csempészkeűés Amit azonban eddig a hatóságok a legerélyesebb üldözéssel sem ludtak el­érni, hozzásegített az idő és a viszonyok változása: rossz üzlet lesz a esempészke­dés. Legalább i^a felsőmagyarországi ha­táron. VégeszalJpt a csempészek aran­juezi szép napjainak és a tiltott üzelmek­ből táplálkozó exisztenciák létezésére ár­nyékot borítanak az újból megváltozott visszafejlődött gazdasági viszonyok. Ami még tavaly Csehszlovákiában drága volt, annak ára mostanra nálunk Csonkajma­gyarországon is felszökött. Amiért ott tekintélyes összeget adnak, Ugyanazt, idehaza is jó pénzen„ sőt talán még magasabb áron lehet értékesíteni. ­Másrészt tavaly, tavalyelőtt olcsó ország voltunk a környező államokhoz képest tessék ma hozzávetőleges kalkulációt csi­nálni, kiderül, hogy az összes szomszé­dos államokban egyre súlyosabbak a jaz­dasági viszonyok, nincs felvevő piauk, | nincs vásárló közönségük és ez a köül­í mény visszaszorította piacaik lulha;ott i lárait. Ilyen körülmények között nemcsdja, I ha rossz üzlet lett a csempészet, ha ieg­: i fordtidt a kocka és amit azelőtt el őrös | volt kivinni és idegen, szomszédos ia­| mokban állítólagos jobb valutáért érke­i sileni, azt ma itthon paritásos áron liet | forgalomba hozni. S még csak rizikó mj • kell hozzá, a veszedelem, ami miien csempész feje felett ott lebegeíd álldjó Damokles kardiként. Kik csempészne! Hogy mennyire elkövetkezett a cn­pészet alkonya, ,,nnak bizonyítására e­genídiő egy pillantás a törvt­széki palota emeleti tárgyalótermek életére, ahol mostanában nagyon lei­kent a forgalom. Azelőtt naponkint U uzsoraügyekben — amelybe a csempe­tet is kategorizálták — tárgyalás, a mindössze hetenként két-három mi tar t ilyen tárgyalásokat a bíróság. ""Azelőtt egy-egy falu egész népet­sorakozoll ezeken a tárgyalásokon i­róság elé, ki mint vádlott,, ki mint 1/ — ma árván, szomorúan áll meg az o ratanács előtt egy-egy vádlott. A c­pészek maguk is belátták — nem érds nem rentábilis üzlet többé a csempé:­flés. ; • i ,..l iJí m Csüiörtöktől vasárnapig minden este a nagysikerű Mér@m Qr&ci

Next

/
Oldalképek
Tartalom