Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 273-295. szám)

1923-12-01 / 273. szám

aw-BissBEiKöaEasssB» •»MWtWKta«ga«áMa«BM8i<D«WB»»ii<i «Mi» tu i mwi'Mrogggne 'fS. dumber I A magyar képzőművészek elégtételt kérnek a csehektől a pozsonyi Mária Terézia szobor lerombolásáért. Elkésett utasok. Irta: Dr. Saáry Sándor. III. Budapest, november 30. Köztudomású, hogy néhány év előtt a esem impérium birtokba vetie Po­zsonyt és ott berendezkUjcDett, a cseh TU gionáriusok megtámadták ős lerombolták a magyar szobrászművészet egyik világ­híres remekét, a Mária Terézia szobrot. A magyar kormány annak idején de­monstrativ tiltakozást jelentet be a Nép­szövetségnél ezért, mint az elcsatolt ma­gyarság kisebbségének flagráns jogsérel­mét. Erre kapott válaszként olyan értel­mű megkeresést a prágai kormánytól, a mely szerint szereltesse le és vigye a tria­noni határok mögé az összes többi Cseh­szlovákia területén lévő szobrokat és tör­ténelmi műkincseket, mert a cseh kor­mány nem tudhatja megvédelmezni azo­kat a Mária Terézia szobor lerombolásá­hoz hasonló inzultusoktól. A magyar kormány akkor hivatalosan arra az álláspontra helyezkedett, bog} 7 minden kultur és történelmi emlékű az illető vidék talajából nőtt ki, az illető vi­dék kincsét képezi, ez esetekben tehát az elcsatolt kisebbségéit, amely mint ilyen ilyen a békeszerződések értelmében a Népszövetség védelme alatt áll, azokat nincs joga a magyar kormánynak elszakí­tani tőlük. Azóta az elcsatolt magyarságot uraló különböző impériumok »védekezésül« egyszerűen beíleszkázták a magyar em­lékű szobrokat és az ügyek felett ideigle­. nesen napirendre tért imnjdjenik az egyéb aktualitások következtében. "Most végre a dolog újra előtérbe kerül. Az történt ugyanis, hogy a tavaly Svédországban ren­dezett reprezentatív magyar képzőművé­szeti kiállításon, ahol tudvalevően bemu­tattuk a pozsonyi Mária Terézia szobor fotográfiáját is, tüntetni kezdet a svéd közönség Magyarország mellett és a svéd művészek meginterjúvolták a kiállítás magyar vezetőségét aziránt, hogy az egész világkultúrát ért hatalmas sérelemért kér­jenek ők elégtételt. A svéd reprezentatív kiállításról a legutóbbi ülésén folyt le a vita a Képzőművészeti Tanácsnak, ahol természetesen ünnepélyesen esett szó a Mária Terézia szoborrombolás ügyéről is. Két indítványt tárgyaltak, mégpedig Síd ló Ferenc szobrászművészét, aki azt kérte,,, hogy diplomáciai utón követelje a kor­mány a csehek legmesszebbmenő elégtétel­nyújtását a légionáriusok által okozott sé­relemért és veszteségért. Erre természe­tesen nem kerülhet sor most, amiko? egyrészt a két nemzet közötti jóvíszony feltételeiről folynak a hivatalos tárgyalások másrészt ép a kormány foglalt állást eb­ben az ügyben olyanformán, hogy minden kisebbségi kulturdokümentum a Népszö. vétség kizárólagos védelme alatt áll és az ilyen sérelem az illető kisebbség legbelső peres ügyét képezi. Ellenben hozzájárult a Tanács Déry Béla festőművésznek, a Nemzeti Szalon miivésztársaság igazgató­jának áthidaló inídlitványához, mely sze­rbit á Nehizeti Szalon tagjai — tehát a nemhivatalos magyar művészet, átirnak a páragi »Mánes« Kunsitverein vezetőségé­hez s kérik támogatását aziránt, hogy adja ki a csehszlovák kormány a pozsonyi vi­lághíres Fadrusz-münek, a Mária Teré­zia szobornak lerombolt darabjait, amik­ből a magyar szobrászok rekonstruálják a müvet, egyben elégtételként veszik a dol­got a magyar művészek részéről a szobor, rombolásért. j ; [ - í £ | ••; jRjfcl Déry Béla az átiratot a napokban ter­jeszti a Nemzeti Szalon tagjai elé, igy Andrássy Gyula elnök elé is,, ami után megküldi azt a prágai vezető művész­egyesületeknek. Azért mégis valószínű, hogy átterelődik az ügy diplomáciai vo­natkozásokra is. (KEK.) j CSSaMBSBl Kik lesznek a „Honszeretet 4' vasárnapi nagy­gyűlésén ? Már jeleztük előző számainkban, hogy a Honszeretet Egyesület december 2-iki a városháza nagytermében vasárnap dél­előtt 10 és fél órakor tartandó országos naggyülésére, a fővárosból és a vidékrőj is számos kiváló tagja közéletünknek fo£ megjelenni, hogy a naggyülés súlyát és je­len (őségét növelje. Alkalmunk volt az egyesület heiyi fő­csoportjának vezetőségével beszélni, hol a megérkező vendégekre nézve, az aláb­bi névsort sikerült feljegyeznünk: Dr. Pé­kár Gyula ny. miniszter, P. Zadravelz István tábori püspök, Urmánczy Nándor v. országgyűlési képviselő, Ilosvay Gusz­táv ny. h. államtitkár, a határrendőrség v. főnöke, dr. Szombatfalvy Majthényi Miklós miniszteri oszt. tanácsos, P. dr. Szabó Pius, püspöki titkár,, P. Bonis Ark­angyal; püspöki oekonomus,, aki a nyu­gatmagyarországi területek visszszerzésé­nél is hatalmas munkát végzett, Hir György nemzetgyűlési képviselő, dr. La­tor Géza kir. törvényszéki bíró, Bérlány; János miniszteri tanácsos, dr. Dessewlfy István min. osztálytanácsos, dr. Hédfer János bankár, dr. Hegedűs György nem­zetgy. képviselő, Barátosi Balogh Bene­dek középiskolai igazgató, (dir. Mészáros Gyula egyetemi tanár, Tivadar Viktor MÁV. felügyelő, dr. Rugonfalvy Kiss István debreceni egyet. ny. r. tanár, dr. Boross Lajos ügyvéd és mások. A naggyülést követő közebédre a je­lentkezések erősen folynak és kéri a veze­tőség a közebéden résztvenni kívánókat, hogy a Henszeretet helyi fiókjánál pénte­ken estig jelentkezni szíveskedjenek. A gyűlésre megjelenő vendégek név­sorából is megállapítható, hogy a Hon­szeretet Egyesület semminemű politiká­val nem foglalkozik, azon a naggyülésen a társadalomnak minidlen felfogású tagja részt vehet és mindenki megtalálja az őt érdeklő, die mindenképen a hazaszeretet jegyében elhelyezkedő tárgykört, amely ér­dekelheti. A nagyszámú vendégre való tekintet­tel kéri a vezetőség városunk minden ren­dű és rangú tagjait, hogy megjelenésükkel az ünnepélyes közgyűlést miniéi impozán­sabbá tenni szívesek legyenek. Lapzártakor értesültünk, hogy a »Honszeretet« vasárnapi közgyűlésé,,© Grill Lola, a városunkban már jól ismert kiváló előadómütésznő is lejön, hogy művészi szavalatával a közgyűlés fényét emelje. Az úttól kétfelé elterülő szántón itt-ott feliobogott a szelíd pásztor tüz, — amelynek fénye bevilágitá a két ablakos erdész-lakot amely még ma is fenn áll a ma Ószőllőnek nevezett terület északi részén. Most fejező­j dött be a tengeri törés s {kiint hántanak a sza­badban. Az idősebbek azon tanakodnak, hogy jó lenne, ha a jövő évben krumplit ültetnének — abban az "időben Nyíregyházán a krumplit még csak hírből ismerték — mert nemcsak csemege az, de tápláló eledel is ; mások pe­dig azt vitatták, hogy mérges annak a virága meg a bogyója s baj lesz abból, ha krumplit termesztenek. Mig végre a fiatal erdész nyugtatja meg őket, hogy ne a bogyóját egyé tek, de a földben termő gumóját, azt is vagy főve, vagy sütve. Majd a nőtelen erdész nótába fog, mely kihallatszik az erdei útra | s azt dalolja : Nem tudom én mi a bajom Minek sirok folyton Hogy a búmat, bánatomat Borba minek fojtom, Többet ér egy csókos asszony * Százezer leánynál, Többet ér nekem azóta; Többet ér egy züllött nóta Ezer imádságnál. A nyíregyházi nagyerdő mélyén maga­I san száll fel a füst a légben, ott van a betyár : tanya. A tüz mellett többen állnak körbe. Marcona alakok, félelmetes kínézésük elárul­ja, hogy haramiák • vannak együtt. Az egyik haramia bikfa nyárson, faparázson malac­pecsenyét süt, a másik szolgafára akasztatt vas bográcsba főzi a betyár kását s aprítja jpele a szalonnát és a lebbencs tésztát. Mi­hamar előkerül a szűr ujjából a kanál, a kés s evéshez fognak. A boros csutora is kézről­kézre jár s csakhamar jó kedvre hangolódik a különben hallgatag társaság. Előkerült a makra pipa és dohánnyal a kostök s pipáz­nak ; ketten külön ülnek s kockát vetnek. Az egyik furulyázni kezd, a többiek pedig azt dalolják utána : A barackfa vöröset virágzik Kis pei lovam alatta cicázik Cicázz lovam, cicázz utálj ára Úgyis itt hagylak már nemsokára. Kifelé áll a szekerein rúdja Ugy szeretlek csak az isten tudja, Ha erre jársz megnézd az anyámat, Csókolom a csókra termett szádat. Tur a disznó, tur a mocsár szélén Tartottam én szeretöt, de régen, Ha tartottam, megszenvedtem érte; Cudar világ ne hányd a szememre. Majd azt dalolják : Éjszaka volt, amikor én születtem Halál madár repült et én felettem, Éjszaka lesz akkor is, ha meghalok, Szegény szivem sok'sem látott vig napot. Majd mindnyájan azt dalolják : Elátkozott engem az édes anyám, Hogy ne legyen sem országom, sem ha­\zám ; Sürü erdő legyen az én szállásom, Ott se legyen sokáig maradásom. Végül az egyik magánosan azt dalolja : Judi hangversenye szombaton este a Koronában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom