Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 172-196. szám)

1923-08-23 / 189. szám

2 J^YIRglDER, 1923. augusztus 110. Nagy várakozás. A viharok előtt ismert nyomasztó csendben várunk valamit. N.e adja Isten, hogy valósággal vihar legyen, hiszen ide­oda libbenő roskatag hajónk végképp el­merülne a semmisülésbe. Talián elvonul­nak a viharmadarak, a fekete felhők, ame­lyek ma elfogják előlünk a napot. A lel­künkbe a gazdasági romlás tudata vájta be magát. Naponta sok-sok panaszt hal­lunk és minél többet forgolódunk fix-fi­zetéses emberek között, annái sebesülteb­bek vagyunk. A helyzet pedig változatlan, a nyomorúság irányzata szilárd. Ma olyas­féle a tömeghangulat, mint a háború har­madik, negyedik negyedében. A békevá­rás akkor olyan erős volt, hogj' láthatat­lan anyagként töltötte be a levegőt és morajlott, zúgott a fülünkbe a lelkek ide­ges hullámverése: mikor fez vége, mi­kor lesz béke? Nagyon határozott tünete a beteg tár­sadalomnak, hogy a legnagyobb mérték­ben effásult. Az újságok tele vannak a Ruhr-kérdés különböző fázisaival, irnak a drágaság letörésére irányuló nagy elhatá­rozásokról, elöntésekről,, parlamenti bot­rányokról', nagy tarifaemelésekről s mind­ezt unottan olvassák a leforrázott embe­rek, ha egyáltalán olvasnak újságot. — Még itt-ott fel-feltarajosodik a forradalk mak után olyan sűrűn tapasztalható neki­lendülés, egyesek vagy csoportok kezdé­se, de alig, hogy felemeli fejét, alázuhan a semmibe, a nagy passzivitásba. Csak itt Nyiregyházán is hány egyesület, hányféle akció indult meg s alig, hogy megyálaszi­totta tisztikarát, meglobogtatta a magasra emeH zászlót, eltűnt,, nyomaveszett. — A közélet fölött hamarosan kiépített és ha­marosan cserbenhagyott bástyákat, ormo­kat látunk, amelyeken talián egy-két fa­natikusan cselekedni akaró néz a jövő tá­volába. A kommün bukása után mindenki azt hitte, hogy a magáraeszméft polgári társadalom teljesen átrevideálta az élet­útjáról, a kötelességekről,, átdozathoza­taíról eddig megalkotott felfogását és az összes nagy tanulságok számbavételével/ hatalmas szociális tevékenység indul meg. Ma a semittevésnek irtózatos csendjében nem is jó áttekinteni az elmulasztott te­endőkön, nem jó beszélni a kisemberek életnívójának leromlásáról, a társadalom ban előállt szédítő eltolódásokról, a fény és árny határvonalának élesedéséről. De hát hol vannak az emberek, mivel foglal­koznak? Mindenki önkörében ma is láza­san tevékeny. A társadalmi cselekvés nagy dekrescendójávaf szemben a szük egyéni körben fortisszimóval megy a munka, a tőzsdézés,, a vagyonszerzés, a gazdagodás lázas tevékenysége. A jók, a szomorúak,, a becsületben megmaradt kopottak, rongyos szegények hallgatják a nagy csendet és várnak. — Várják roskadozón, epedve,, fájón, de a csillagok felett őrködő bíró igazságába ve­tett hittel, a megváltó nagy holhapot. — Várnak, mint Robinson várt magános szi­getén, hátha feltűnik a megváltó hajó,, hátha jönnek mentésben bátor, célkitű­zésben biztos, uj emberek!! Egy amerikai vasutszindikátus bérbe akarja venni a magyar, osztrák és esetleg a német vasutvonalakat ——— r A35 amerikai „Canadian-Pacific Co." egymilliárd francia frank kölcsön ellenében bérletet kér a magyar államvasutakra. — Szó lehet egy ötven esztendős bérletről. — A magyar kormány egy hosszúlejáratú fra cia frank kölcsön, a fláv. kötelező rekonstruk- _ cioja, uj vonalak kiépítése és a forgalmi jövedelem bizonyos százalékának ellenében magánkezelésbe adná a vasutakat. — . Rudapest, augusztus 22. Középeurópa gazdasági lezüllésével párhuzamban hatalmas lendülettel indult meg az amerikai tőke inváziója, különösen hogy távoikeleti földrészek gazdasági ki­aknázását a törökök javára szabályozta és megkötötte a lausannei szerződóst, viszont a dollár pozíciója a sokkal megközelilhd­tőbb európai kontinensen is nyújt gazdag reménységü befektetési tehetőségeket. Az amerikai tőke eleinte csak az ipari és bankvállaljatok iránt mutatott nagyobb ér­deklődést, ujabban azonban arra a követ­keztetésre jutott, hogy Középeurópa lezül­lött országainak minden gazdasági ágaza­ta érzékeny a dollárreagens iránt és egy­más után kérnek és kapnak állami kon­cessziókat amerikai tőkecsoportok európai vállalatok üzemátvélelére, illetve uj vál­lalatok üzemátvételére, illetve uj vállala­tok alakítására. Messze kimagaslik mindezek fölé a legújabb amerikai tőkeinvázió kísérlete. — Egy vasutszindikátus, a »Canadian Paci­fic Co.« ajánlatot tett a magyar, osztrák és német kormányoknak arra, hogy vasut­vonalaikat háromnegyed évszázadra bér­bevenné, aminek ellenében Magyarország nak egyelőre egymilliárd francia frank kölcsönt folyósítana, Ausztriának is tenne hasonló arányú elienszolgálatot, azonkí­vül, hogy forgalmi jövedelemből is be­szolgáltatna államrészesedést. A németor­szági ajánlat nem történt meg pozitív for­mában, mert ott komoly belső áramlatok akadályozzák a terv kiállításait, különösen Stinessék részéről. Rennünket természetesen a magyar va suták ügye érdiekei', minthogy komolyan nálunk történt meg az első ajánlattétel is. Jót informált helyen erről a következőket mondották munkatársiunknak : — Az ajánlattétel hire már bejárta az egész világsajtót, mintahogy hordere­jében tényleg hatalmas Terv kiviteléről volna szó, egy amerikai vasutszindikátus kezelésében levő trans-európai hálózat bér letérőt és teljes kiépítéséről. Kezdődnék a vonal a német Északi és Keleti j tenger partjáról, végig Ausztrián,, Magyarorszá­gon át Romániába a Fekete tengerig. Ez a transeurópai vasút a tervek szerint anie rikai szabású volna és már egységének fogva is a legprecízebb forgalmi hálóza­tává válna a kontinensnek. — A Magyarországot érdeklő rész az, hogy a »Canadian Tacific Co.« bérletet kér a Máv. egésiz hálózatkompliexumára hetvenöt évre, adna ezért egymilliárd francia frank hosszúlejáratú kölcsönt, az üzemi jövedelemből állami haszonrészt és rekonstruálná, kiépítené a vasúthálózatot,, amely teljes egészében a bérleti terminus lejártával visszaszállna tulajdonukba. — Ezzel szemben hivatalos helyen csak a terminus nagyságát kifogásolják, különben szimpatikus az amerikai ajánlat, még ab­ban az esetben is, ha a transeurópai vasut­terv nem votna az egyéb államok ellenál­lása miatt megvalósítható. — A bérletátvétel esetén élne az ál­lam a Délivasut magyarországi vonaljainak megváltási jogával, amely vonalakat is át­adná az amerikai ajánlkozó szindikátus­nak. — Tárgyalások ebben az ügyben még nem kezdődlek meg, de amennyiben a tárgyalási alaptételekben megegyezés jön létre, aminek ellenkezőjét nincs okunk hinni, ugy hamarosan megtörténik a meg­állapodás is és a Máv. leromlott és mind­jobban zütlő intézménye égy korszakos fejlődés útjára kerül. (KEK.) Nyíregyháziak az aggteleki országos ünnepélyen. Petőfi, id. Andrássy Gyula és Pákh Asbert hármas emlékünnep. Éjféli műsor az aggteleki csepkőbarlangban. — Négyezer főnyi ünneplő közönség a cseh határon. RS« öS latur Ms ás nagy mennyiségben kapható Jóba-nyomdáM?! Széchanyi-ut 9. Aggtelek augusztus 20. A Nyirvidék tudósítójától . Kifosztottságunkban, szerencsétlen,, nyomasztó helyzetünkben, a magyar jövő iránti súlyos aggodalmaink közepette a muftba, a dicsőséges magyar nemzeti múlt ba kell visszatekintenünk, kitartást,, erőt és reményt meríteni az ősök, a nagy ma­gyarok tetteiből, ragyogó példaként vilá­gító, meg nem alkuvó,, tántoríthatatlan hazaszeretetükből, a ni agyai" nemzet el­pusztíthatatlan államalkotó erejébe vetett rendíthetetlen hitükből. És nem véletlen hanem az isteni Gondviselés bátorító, fi­gyelmeztető intése talán az, hogy éppen a leggyászosabb, legkeservesebb magyar esz­tendőkben érjük el egymásután nagyjaink működésének százéves évfordulóit és kü­lönösen a most folyó 1923. esztendő "gaz dag a magyar nagyságok centennáriumi ünnepségeiben. A sorozatos centennáriumi nemzeti ün népek között kimagaslik az aggteleki cseppkőbarlangban folyó hó 19-én, va­sárnap délután és este rendezett Petőfi Sándor, Id. Andrássy Gyufa és Pákh Air bert hármas emlékünnepély, a lánglelkü költő, a magyar történelem egyik legkivá­lóbb államférfia és a magyar irodalom halhatatlan emlékű munkása szü'e':é:ének századik évfordulója alkalmából. Markó Miklós budapesti hírlapíró ,az Ország Világ szerkesztőjének agilis kez­dem ényezésére a Magyarországi Kárpát­Egyesüíel és a Gömörvármegyei Irodalmi Kör a hármas emlékünnep színhe­lyéül a világhírű aggteleki csieppkőbarlan got 'választotta abból az alkalomból, hogy a barlang bejáratát Petőfi Sándor emlq­kére, aki 1845 május 28-án gömöri tábla­bíróvá választatván meg, megtekintette a barlang szépségeit, egyesek hazafias áldo­zatkészsége emléktáblával jelölte meg. Az ország minden részéből összezár án Ma, szerdán este van a Művész Színpad nagy előadása a Bocskay-Kertben!

Next

/
Oldalképek
Tartalom