Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 172-196. szám)
1923-08-01 / 172. szám
2 j mxna iK. 1923, augusztus 1. Az ország szénellátása nagy részben már biztosítva van. Budapest, juüus 31. A bekövetkezett nagy gazdasági öszszeomlással a sok szomorú aktuáíitással együtt előtérbe került az ország téli széneflátásáank kérdése is. Az előző évek szomorú tapasztalatai, amik még mainál sokkal kedvezőbb gazdasági helyzetből szűrődtek le ,arra késztették a kormányt, hogy a tüzélőelMtás ügyében, tehát ugy a szén, mint a faszi'ikséglet biztosításáért a kellő beruházásokat megtegye és az ország szükségletét ilyenformán biztosítsa. A lengyel sziléziai szénbányákkal már tavaly megtörtént a végleges megállapodás •békeszerződésben is. kikötött importszén kontingens szállítására, ami körül a Csehszlovák állam nem támaszt már nehézségeket. A szénimportálás tehát akadályokba nem ütközik. A meghagyott hazai szénbányák termelése is fokozott erővel fo lyik, amiből kifolyólag ki is termelik a kalkulációba vett "legmagasabb arányú szénmennyiséget. Az ország általános szénszükségletére vonatkozóan az Országos Szénbizottság elnöke a következőket mondotta munkatársunknak : — Az a szénmennyiség, ami az o'rszág szénszükséglétét fedezi, nagyrészt már áz ország területén van, a hiányzó mennyiség pedig biztosan lie van fedezve. Ez azonban sajnos ,nem azt jelenti, hogy lemorzsolódott gazdasági helyzetünk dacára jó körülmények közzé kerültünk. Az import szenet, tehát épen azt, amit magánhasználatra szántunk, idegen fizetőeszközökért kellett megvásárolnunk, a beállott nagy valutaeltolódás differenciáit meg kell té- ! rittetnünk. Az ipari szénszükséglet túlnyomó mennyisége a hazai szénbányák termelésiéiből került ki és így azok a differenciák, amelyek az import szénnél fognak mutatkozni, a hazai szénbányák termeivényei körül nem lesznek olyan nagyok. — Az Országos Szénbizottság, amelynek feloszlatásáról ellenőrizhetetlen hirek kerültek forgalomba, ál. Végzi teljes hatáskörrel munkáját, mégpedig oly nagy sikerrel, hogy befejezte teljesen a cséplési szén országos kiutalásait, a szénellátás körül nem mutatkoztak zavarok az ipa ri üzemeknél sem. Most pedig az őszi gőzekeszántás szénkontingálása előmunkálatai folynak- Ez is az évek óta szokásos for mák között történik, olykép, hogy az illetékes mezőgazdasági kamarákhoz benyújtott egyes kérelmeket a mezőgazdasági kamarák véleményezés végett terjesztik hozzánk és az országos Szénbizottság a véleményezett szűkség! te' 100 százalék arányban képes honorálni. — A hazai és külföldi szenek eladási árait az Országos Szénbizottság az árvizsgáló bizottsággal egy etértő lieg esetenként állapítja meg. A szénárak az egész országra szóló érvénnyel birnak minden esetben. E helyzet alól sajnos, v a tűzifa kivétel, amennyiben az Erdélyből és a Felvidékről importálandó famennyiségeket a román ,illetve cseh kormányok támasztott nehézségei miatt a magyar fa kormány biztosságnak még nem sikerült biztosítani, de a tárgyalások folynak és valószínűre vehető, hogy őszig a faellátás is fedezve lesz. Az építőiparosok munkakörének meghatározása. A kamara az építőiparosok munkakörének meghatározása, illetőleg az ácsmun kádatoknak kizárólag ácsmesterek által elvégzése tárgyában az érdekeltség bevonásával értekezletet tartott s ennek valamint a lefolytatott Írásbeli ankét eredményéről véleményes jelentést terjeszteti fel a kereskedelemügyi miniszter úrhoz, melynek lényegei a következők: Az építőiparban a panaszok állandóan napirenden vannak. Látszólag a panaszok forrása az iparjogi rendelkezések hiányosságában, illetőleg széttagoltságában lelhető fel, valóban azonban a bajnak oka sokkal mélyebben gyökerezik: az építőipar pangásában. A kamara igyekezett a panaszokat, bajokat legalább simtomatikus megjelenési formáiban gyógyítani, amikor az I. fokú iparhatóságokhoz olyan körlevelet intézett, mely az épitő iparágak jogkörére vonatkozó rendelkezéseket magában foglalja. Körlevéllel azonban e panaszokat orvosolni nem lehet, mert azok igazi orvosa csak az (építkezések megindulása lesz. Ilyen szemszögön keresztül kell néznünk az ácsmestereknek azt a kívánságát, amit a Budapesten 1922. évi december 18-án tartott riaggyü lésükön hangoztattak. Az ácsmesterek ugyanis oly rendelet kiadását kérik, amelynek értelmében lakóházaknál és egyáltalán épületeknél ácsmunkát jövőben kizáróan csak képesített ácsmesterek végezhetnek s ehhez képest a kőművesmesterek eltiltatnak attól, hogy bárminő ácsmunkát végezzenek vagy akár ácsmester által elvégeztetés céljából elvállaljanak, az építőmestereknek pedig az ácsmunkák elvállalása csak azzal a kikötéssel engedtetik meg, hogy ezen általuk ilyképen e'váUalt ácsmunkát foganatosítás végett mindenkor képesített ácsmestereknek kötelesek átengedni. A naggyülés ennek a kérelmének indokolásául arra hivatkozik, hogy a kőművesek az ácsmunka végzéséhez szükséges elméleti és gyakorlati ismeretekkel nem rendelkeznek, holott ezekre az ismeretekre ma még fokozottabb szükség van, mint volt régebben, mert U magas faárak messzemenő takarékosságot tesznek kívánatossá, ez a takarékosság pedig a közönség érdekeinek veszélyeztetése nélkül csak megfellelő szakismeretek aliapján érvényesíthető. Ezenkívül arra is utal a naggyülés, hogy a kőművesmesterek egyre szélesebb keretekben étnek az érvényben levő rendeletekben biztositolt azzal a lehetőséggel, hogy ácsmunkát vállalnak és végeznek és ezáltal nemcsak az ácsmesterek megélhetését veszélyeztetik, hanem elveszik annak a lehetőségét is, hogy áz ácsmesterek tanoncokat és segédeket képezzenek ós ily módon az ácsipart előbb-utóbb a megsemmisülés útjára terelik. Az ácsmestereknek az a kívánsága, hogy a magas építkezéseknél előforduló mindennemű ácsmunkát egyedül képesített ácsmesterek végezhessenek és az építőmesterek és kőművesmesterek, a v%llaiatukba tartozó ácsmunkát, mint az általuk vállalt ipari munkának szerves részét tevőt, el ne végezhessék, "már nem uj keletű, ennek keresztül vitelére márhoszszabb idő óta törekszenek, eddig eredmény nélkül. Az 1884. VII. t. c. alapján kiadott és az építőiparok gyakorlásáról szóló minisz terí rendelet rendelkezése szerint, az építőmesterek és a kőművesmesterek ,az áltáluk elvállalható építményekhez tartozó mindennemű munkát, saját munkásaikkal elvégezhettek, ami természetes is, mert hiszen a vonatkozó képesítő vizsgálatokon az azirányu tudásukról vizsgálatnak vanííak alávetvje|T Hogy ez a vizsgálat minő mértékig iga zolja a kőművesmestereknek az ácsmesterségben megszerzett képességét, az iliievő vizsgálóbizottságok hivatottak eldönteni, annyi azonban kétségtelen, hogy a fe'lisőipari képzettséggel rendelkező kőművesmesterek, az ácsmunkákat elméletileg a legapróbb részletekig elsajátítják, még intenzivebben, mint az ácsmesteri vizsgát letevő ácsmesterek is, gyakorlatilag azonban, természetesen egyes kivételeket nem tekintve, keltő ismereteket nem szereznek. Az építőmesteri képzettség megvizsgálásánál az ácsmesterség ismerete, alaposabb elbírálás alá kerül, ugy, hogy az épitőmesterek ácsmesteri elméleti tudása a helyet feltétlenül megállja azzal a kritikával szemben, amelyet az ácsmesterek naggyütése felemlít s amely szerint a jelenlegi rettenetes drága faárak mellett, a faanyagok kellő kihasználása és takarékos dimenzionáMsa nemzelgazída-ági szem pontból is fontos. (Folytatjuk.) „Siguranca" Díszelőadás a Városi színházban augusztus 6-án. — Jönnek a debreceni egyetemi hallgatók. Nyíregyháza, julius 31. (A Nyirvidék tudósítójától) Riportot írni egy igen jó darabról kellemes, de riportot kérni a szereplőktől nem a legkellemesebb feladatok közé tartozik. A „Siguranciáról" nem kellett riportot kérnem, mert azt március 15-én láttam Debreczenben, a Csokonai Színházban, Kardoss Géza színigazgató rendezésében. Élénken lelkembe vésődött a darab meséje, a megpróbáltatás keserű perceinek minden fájdalma. Ki ne emlékeznék az oláh megszállás napjaira, a Siguranca félelmetes kapitányára, a botozásra, a rablásra s arra az egy-két humánusabban érző oláh tisztre. Nagyjában ezek szerepelnek a „Siguranca" drámájában is, A megszállott területek egyik városkájának jó magyar érzésű lelkésze özvegyen, leánykájával együtt él visszavonulva teljesen a közügyektől. A megpróbáltatások idejében kívülük csak Vályi Guszti tart ki erősen magyarsága mellett, s ezért sok kellemetlensége van a hatóságokkal, különösen Vasili Nyegru Siguranca kapitánnyal. Ez a magyarból átvedlett oláh tiszt — Fekete László volt magyar hadseregbeli kadét, ki a háborút végig szolgálta — sok kellemetlenséget szerez az öreg Sárréthy lelkésznek, leányának és vejének. A városba helyeznek egy uj granicsár főhadnagyot is. A festett arcú, szép főhadnagy ellensége a magyarnak, gyűlöli őket, de tiszteli, becsüli azokat, kik megmaradtak híven magyarságuk mellett. Mindenben segiti Sárréthyékat, hogy ellensúlyozza Nyegru kapitán kellemetlenkedéseit. Vályi Gusztit a kapitány, az esküvő előtti napon elfogatja, hogy annál inkább megkínozza Sárréthy Mariskát, Kellemes, üd itő szórakozó hely a Színházi vacsorák ! — Bocskay-kert Esténkint DaiSlu Bóla zenekara hangversenyez. Kitűnő faj bo rok, els őrangú konyha — Színházi vacsorák 1
