Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 172-196. szám)

1923-08-01 / 172. szám

augusztus 1. jümnjoÉM kit mindenáron kedvesévé igyekszik tenni, de ez nem sikerül neki. Egy év telik el, s a kapitány kísérletei Mariskával szemben még mindig sikertelenek. Hamis adatok alapján életfogytiglani kényszermunkára akarja juttatni Vályi Gusztit, — a háború alatt volt parancsnokát— de még egy utolsó kísérletet tesz a tárgyalás előtt Mariskával szemben, de ez is eredménytelen. Közben tudomást szerez Mariska, Di mitrescu regálbe'.i főhadnagytól, hogy az egész szenvedésnek okozója, magyar. Nem is gyanítja, hogy legkedvesebb barátnőjének anyja, özv. Pálffyné hitvány pénzért valótlan rágalmak alapján kezére játszotta a kapitánynak a fiatal jegyeseket. Nyegru elfogatja a lelkészt is, hogy megtörje lélekben Mariskát, ki még most is inkább kész követni a börtönbe is Gusztit, semhogy a kapitány kedvese legyen. Bosszút akar állni Nyegrun, ami Dimitrescu főhadnagy segítségével könnyen teljesedésbe megy. tgy találkozó alkalmával a brutális, kétszínű kapitányt nagy felindulásában agyonlövi. Szökni akarnak, s a szökést a leánya átkának súlya alatt megtört Pálffyné segiti elő, kiszabadítván előbb a tiszteskoru papot börtönébői. Eddig a darab meséje. Megkérdeztem a szereplőket, hogy mi a véleményük a szerepükről. Kovács Imre: A kapitány szerepe háládatlan, de boldog vagyok, hogy meggyiilöltethettem a magyarból átvedlett oláhot. Oálffy Endre: Sárréthy szerepe szenzációs. Morvay Stefánia: (Mariska) Játszani tudom, de beszélni róla nem tudok. Kiss Gizella : (özv. Pálffyné) Nehéz és ellenszenves szerepemet igyekezem tökéletesen megjátszani Tremba Maliid: (Ibolyka, Pálffyné leánya) Szerepemben megátkozom anyámat, de most magát átkozom riporter bácsi. Boda Sándor: (Vályi Guszti) Az esküvőig sok szenvedésen át jutok, de mennyi lesz még esküvő után? Soós Endre: (Vályi György) Még nekem is nyilatkoznom kell ? A büszke . . . Csák Judith : (Julcsi, cseléd Sárréthyéknél; Kár, hogy nem udvarol nekem egy baka. Lánczy lstvnn : Dimitrescu granicsár főhadnagy) „Én gyűlölök a matyart, de többre becsülöm egyet, mint száz ilyent, mint Nyegru kapitányt". Markovics György, Vágó János, Harcos György (detektívek a Slgurancán) egyöntetüleg megállapították, hogy e riportért szívesen előállítanának a Sigurancán. Ladányi Pát: (granicsár) Adok magának huszonöt botot, ha el nem szökik innen. Jobbnak láttam jönni, mert kezdődik a próba, s ilyenkor nem jó háborgatni sem a „Siguranca" szereplőit, sem a rendezőket, Kovács Imrét és Lánczy Istvánt. Dacára annak, hogy a darabban gyűlölik egymást, de abban megállapodnak, hogy gyűlöletesebb egy magamfajta hívatlan riporter. * A „Siguranca" augusztus 6-án tartandó előadása elé nagy várakozással néz Nyíregyháza közönsége. Érdeklődtünk Mayer Testvérek üzletében a jegyelővételt illetőleg, s azt a felvilágosítást kaptuk, hogy már jegyek csak csekély számban kaphatók. Valószínűnek tartjuk, hogy a Diáknyomorenyhitő Akció Kulturális ügyosztályának még egy alkalommal át kell fáradnia Nyíregyházára megismételni a darabot. Értesülésünk szerint októberben ugyanezen szereplők 1—2 hétig fogják adni a kiváló irredenta drámát Budapesten. <L. J.) A sóstói erdő mint Természeti Emlék. Irta: I)r Nagy Jenő. A magyar Alföld valamennyi városa, [amelyek nem íeküszifek valamelyik nagyobi) iolyó mellett, különösen két dologiban szűkölködnek, ez a íolyóviz ós az er idő. Mindkettő nemcsak gazdasági, hanem kigyúlta! egészségügyi előnyöket js biztosit, sőt nem szabad figyelmen kívül' hagyni az esztétikai szempontokat sem, a meiyek ugy az egész városnak; mint az egyesnek a lelki fejlődésére igen nagy befolyást gyakorolnak. Nyíregyháza város is, sajnos, nagyon is érzi a íolyóviz hiányát, de mástelőlf hálát adhat a Teremtőnek, hogy a Nyírség egyik eredeti szép erdőségei, a sóstói ernöl magáénak mondhatja. Aki csak a hegyvidék nagykiterjedésű erdőit ismeri, s az erdő logalniátnem iudja elválasztani a hegyvidéktől, az talán először kicsinylőleg jog mosolyogni ez alföldi erdők nevének na i löt tára, de e mosolyt csakhamar bámulat és a csodálkozás fogja leiváltaniv amikor megismerik e gyönyörű nyírségi erdőket. Ez erdők úgyis, mint a sivár szikes puszták és kietlen, >kullurpusz(aság mezőgazdasági müvelés alatt álló területek ulan szemet és lelket gyönyörködtető és felvidító oázisok; valamint a Nagy AU'öld eredeti erdőtakarójának ulolsó mariulványai igazán csodálatraméltóik. E nyírségi erdők, mini amilyenek a sóstói ,hadházi, téglási, debeeeni vegyes állományú erdők, mi ml egy-egy Természeti Emléket alkotnak. Emiéke iczek annak a kornak, amikor még óriási erdőtakaró borította a Nyírséget s amelyen keresztül a hegy és dombvidéki flóra leterjedt egész az alföldi homokbuckákra. Páratlan szépségű helyei ezek Al.öldünkki ek, és ugy Nyíregyháza, mitrtt Debrecen városa szerencsésnek mondhatják maglikai, hogy határukban e szép erdőségek legalább maradványaikban meg a inai napig fen maradtak. Mivé lenne "Nyíregyháza és Debrecen az erdőségek s különösen a sóslói erdő és a Nagyerdő nélkül ? Az víz és erdő nélküli alföldi városok szomorú kietlensége mindannyiunk előtt ismeretesek. "Ha a futóhomok területen kiszáradt és porj-alf meglelt szél nem szűrődne le eme erdőségeink hűs lombsátorán, a nyári hőségek szinte elviselhetetlenek volnának. Az északi szél — mint legyakoribb szél — a nyíregyházi sóstói és a debreceni Nagyerdőből hozza a tölgyesek páradús balzsamos illalát ,amelyet sajnos azonban csak azok a városok tudnának igazán értékelni .amelyeknek nincsen ily szerencsés erdei fekvésük. Nyíregyháza városának fehát nemcsak azért, mert ezt a saját érdeke is megkívánja, hanem azért is, mert itt a város egyetlen erdőségének, tehát egy közkincsnek a megóvásáról van szó, erkölcsi kötelessége, hogy a sóstói erdői eredeli ősi állományában fenntartsa és meg óvja . ' Az eredeti ősi faállomány, amely tölgy ,szil, juhar,, hársból áll, az alattuk kifejlődött gyönyörű cserjéssel együtt adja meg az erdőnek az igazi szépségéi és jel legét. Ha ez ősi faállomány, amely még néhol az egykori »nyirségi<; erdők ulolsó maradványaképen nyír és nyárfával is tarkítva van, megváltozna s a kényelmesebb' erdőgazdálkodás miatt nagyobb tért foglalna el az akác, ugy az erdőségek minden szépsége és nagyszerűsége egy csapással eltűnne. Egy aká.e 'dő, az/eiele'i nyírségi erdő helyén olyan, mint a cseh üvegből készült Immisilvány az értékes drágakő helyén. Amilyen impozáns az erőtől duzzadó pom pás tölgy, a fejedelmi tartású, sürü lombú szil s az ezüstösen csillogó simatörzsü hársfáktól alkotott nagyszerű lombsátor, amelynek boltozata aljaü még egy második emeletként a madárnevelő cserjés és a tisz tásabb helyeken pedig a virághimes szőnyeg lépten-nyomon szebbnél-szebb képekkel' gyönyörködteti a szemet, ép olyan unalmas és. egyhangú az akácerdő? Akármilyen hasznos is a gyorsan iiö vő és a homokol megkötő akác az Alföldön, de egy akácerdo a tölgy és szilerdö mellett szomorú látvány. Sürü lombozata csak fent a magasban fejlődik ki, azon ami száraz kopár a gaJtyazat' s aljnö vényzet, cserjés, virágos pázsit a legtöbb esetben hiányzik. .Unalmas* és élettelen s a madáré+et, kütöiiöseiV ha hiányzik'a T>özót is, majdnem teljesen hiányzik b6-~ iőlük . . i , , . ~ i ! Nyíregyháza városa, Nyíregyháza-polgárai óvjátok és becsüljétek meg a sóstói erdőt!! Oly drága kincs ez, amelyért nagyon sokan irigyeinek benneteket olyan alföldi városok közül', amelyeknek egyé-düii erdőségük egy-egy nyomorúságos akácl iget, avagy egy » Erzsébeti iget'«* vagy az akáclombos temető. till az Alföld tengersik vidékén,- allot ,a szántóföldek beláthatatlan területe egy már szinte unalmas síkságot hozott létre, százszorosan szükséges egy-egy ilyén pompás őserdő darabka, hogy a mai csúnya világban már nagyon is anyagiassá durvult emberi lélek találjon valahol egy helye,, ahol a természet ősi szépségében ideális lelki gyönyörűséget és önzetlen örömet találjon. A Nagy Alföldön a lak kultuszának elterjesztése elsőrendű gazdasági és fajegészségügyi érdek!! Itt törvénnyé kellene, tenni, hogy minden egyes kivágott fa helyett, 10-et köteles a birtokos ültetni. A madarak és fák napját az alföldi iskolák ban különösen komolyan kell venni, mert ill van a legnagyobb szükség arra, hogy egy fa és általában természetkedvető nemzedék fejlődjék ki. De nemcsak Nyíregyháza városának, mint hatóságnak a kötelessége a sóstói erő fenntartása, hanem egyúttal Nyíregyháza város egész társadalmának. Az egész társadalom ellenőrzése alá kell helyezni az ilyen természeti objuktumok védelmét. Alakítani kell egy Természetvédelmi Szövetséget, amelyben önzetlen közös munkára egyesülnének mindazok, a kik előtt nem közömbös, hogy Nyíregyháza egy balzsamos levegőjű tölgyerdő szélén, vagy egy sivár futóhomok kultui" pusztaság« közepette feküdjön. A legszebben össze lehet egyeztetni ezt a mozgalmat a már régebben megalakult, de ugy tudom, ez időszerűit csendesen szendergő Madárvédő Egyesület törekvéseível. Természetesen ez utóbbit fel kell ébreszteni álmaiból, hogy az aktiv szereplés terére lépjen. Fa, erdő és madárvédelem tulajdonképen egy dolog. Ha mi az erdői s cserjéket védjük evvel hasznos madarainknak kitűnő fészkelőhelyeket teremtünk s így megszaporodik rovarpusztiló munkatársainknak a száma. Ha pedig más mesterséges eszközökkei is pl. fészkelő odvak kihelyezésével, téli etetéssel stb. szaporítjuk a madárvilágot, ugy ezzél egyúttal erdeink, ligeteink, gyümölcsöseinket is védjük, inert az ezekre oly káros rovarvilág elszaporodását ép e kedves éneklőink tartják korlátok között . A legutolsó esztendőben ugy a nyíregyházi ,mint a debreceni erdőkben nagy mértékben elszaporodott a tölgy-ilonca és a Gyapjas lepke. Mindkettőnek a hernyója nagy területen kopaszra rágta a tölgyerdőt. Nem kell bővebben bizonvita-