Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-10 / 153. szám

1923. iulius 10. JSÍtöcnDÉz. a csüggedésből, a porból, ahová az ellen­ség és saját hibái juttatták, önök az el­sők között voltak, akik az egységes párt lobogóját diadalra juttatták, amidőn egy­hangú választással a vármegye összes kép­viselőit nekünk adták. Szabolcsvármegye azoknak a kevésszámú vármegyéknek egyike, amelyekben ellenzéki képviselő egy sincs, s ahol a lakosság egy hatalmas egységben tömörül. Azért jöttem, hogy ezért hálámat rójjam le, és köszönetemet tolmácsoljam. E liehéz időkben a koj mánynak szüksége van erre a többséget biztosító támogatásra. Azért jöttem, hogy ezt megköszönjem, de egyúttal, hogy. családi ünnepet, baráli ünnepet üljünk a politikai ünnep mellett. A viharos éljennel fogadott szavak után a miniszterelnök és kísérete a vár­megyeháza délszaki növényekkel dí­szített lépcsőházán a hadi lobogókkal ékesített díszterembe vonul, ahol a fővá­rosi vendégek tízórain vettek részt, majd 11 órakor kocsikon és autókon a tűzoltó­laktanyába vonultak, ahol megkezdődött a népgyűlés. Népgyűlés a tűzoltó­laktanyában. Pont 11 órára több ezer főnyi tömeg gyűlt egybe a tűzoltólaktanya udvarán, hogy részt vegyen a népgyűlésen. Az udva­ron hatalmas lombsátorral fedett pó­diumon helyezkedtek el a miniszter és kísérete, valamint a többi notabilitások. A laktanya udvari frontjának-vadszőlővel; be­futtatott falai egy hatalmas, zöld drapé­ria benyomását keltik és festői hátteret kölcsönöznek. A közönség soraiban Nyír­egyháza és az egész vármegye minden társadalmi osztályának képviselőit ott lát­juk. Még nők is sokan jöttek el a gyűlésre, ugylátszik őket is kezdi érdekelni a poli­tika. A nagy tömeg csendben és rendben helyezkedik el és dr. Sasi Szabó László az egységes párt elnöke feszült figyelem között mondja a következőket: » Az elnöki megnyfTó Tisztelt Népgyűlés! Kedves Polgár­társaim ! Ezelőtt öt esztendővel elvesztettük a vi­lágháborút, de saját esztelenségünk és hó­bortos kalandoroknak aknamunkája folytán nemcsak a háborút vesztettük el, hanem el­vesztettük szép nagy országunkat is ! Élénk emiékezetünkben vainnak az ezután bekö­vetkezett szomorú események. A forradalom borzalmai, a fékevesztett szenvedélyek or­giái, — az idegen megszállás szégyenletes vesszőfutásai és szenvedései és tudjuk, hogy mindezek után milyen nagy fásultság és milyen lázas tünetek jelentkeztek a Cson­ka-Testen, mely ennyi csapást, ennyi beteg­séget s olyan kimondhatatlan nagy vérvesz­teséget szenvedett... A balra való kilengéseket a jobbra való féktelen kilengések váltották fel és már szinte reménytelenül tekintettünk a jövőbe, hogy ennek a beteges ingadozásnak mikor, ki fog végre határt szabni, megálljt parancsolni! ? A férfiú, aki ebből a lázas ebből a kaotikus állapotból kiragadta az országot, aki először vette kezébe a kormány gyeplőit komoly és igazi államférfiúi elha­tározásokkal, aki már is elégedetten mutat­hat rá arra, hogy itt kormányzásiának két esztendeje után az elvitázhatatlan konszo­lidációnak komoly vívmányai uralkodnak, — aki a bole's mérsékletnek, az arany­középutnak, a megértésnek politiká­ját irta politikai hitvallásának cint­lapjára ts átti e tekintetben sokat em­lékeztet a 60-at évek Deákjára, a haza bölcsére a férfiú, aki azóta a nemzetek közötti vis(zony(­Iatok areopágján is jelentős sikerrel szál­lott szembe a győztes világ előítéleteivel és elszánt harci kedvvel egyenesen az orosz­lán-barlangot kereste fel, hogy ott a mi eltiport Igazságunknak érvényt, szomorú sorsunkra pedig gyógyitóirt keressen és verekedjen ki, — a nagy férfiú, aki ezen 1 vállalkozása alkalmával a lesújtott helyze­tében is méltóságosan szenvedő magyar nemzetnek olya« igazánméltó és méltóságos képviselője volt, hogy a győzedelmes hatal­masságok előtt is tiszteletet, rokonszenvet és érdeklődést tudott kiváltani nemzetünk helyzete iránt: — a férfiú, a kiváló állam­férfiú : — nevét talán ki se kell mondanom, gr. Bethlen István ime itt áll előttetek t. pol­gártársaim ! Eljött ide hozzánk, hogy köz­vetlen érintkezéssel is erősítse azt a kap­csolatot, amely öt, a kormányférfiut hoz­zánk, az ő leglelkesebb és leghűségesebb vármegyéjéhez fűzi és hogy itt előttünk nemcsak nekünk, de az egész országnak, sőt talán az ország határain is tul az egész vi­lágnak szóló politikai kijelentéseket te­gyen. Tisztelt Polgártársaim ! Azt szokták szemére vetni az egységes párt programmjá­nak, hogy az nem egyéb, mint megalkuvás*. Erre én azt felelem : okosság. Bölcsesség. Mérséklet. A politikában pedig főként és mindenekfelett ezek kellenek. Ezek kelle­nek főként egy lábbadozó betegnél. A lábba­dozó beteg nem ehetik és nem ihatik a maga szájaize szerint... hanem csak okos rende­lésre ... nagy mérséklettel... önmegtaga­dással... Ez a mi okás, bölcs, gyógyító orvosunk gr. Bethlen /István, aki a lázas álla­potokból olyan éles prognózissal ta­lálta meg a kivezető utat, hogy Szinte észre se vettük, már-már egészségesek vagyunk. Egészségesek kezdünk lenni, de sajnos, na­gyon is kopottak, nagyon is rongyosak.. Az étvágyunk pedig kitűnő kezd lenni. Kimond­hatatlanul leszegényedtünk. Alig merünk szét­nézni inagy romlásunk, szétzüllött portánk tájékán ! ! ! Mi lesz velünk ? ? Hol állunk meg ? ? Ausztria, Németország példája előt­tünk elrettentő példák! Itt kedves polgár­társaim már csak a hit segit. A tudás, a különböző teóriák, mind-mind csődöt mon­danak, egyedül a fanatikus hit segíthet, csak az emelhet fel ! Hit valamiben és hit valaki­ben ! íme itt áll előttünk az a Valaki., akid­ben hinnünk kell! Akiben én bizom, akit én fanatikus hittel követek! Az én kormány elnököm, az egyetlen hi­vatott és possibilis államférfiú !! Akinek okossága, bölcsessége, erdélyi szittya vére és nagy honszerelme, őseinek történel­mi nevének magasztos tradíciói mind-mind arra praedesztinálnak, hogy ezekbani a ke­gyetlenül nehéz időkben vezérünk legyen és irányt mutasson ! Nyíregyháza város polgár­ságának kitörő lelkesedésével és őszinte igaz szeretetével köszöntöm Önagyméltósá­gát, köszönve neki, hogy meglátogatott ben­nünket. De köszöntöm a kíséretében meg 1­jelent politikai kiválóságokat is. Különösen az ő hűséges fegyvertársát, Kállay Tibor pénzügyminiszter ur Öexellenciáját, aki kül­földi nagy vállalkozásában a miniszterelnök urat olyan Önfeláldozó, gigászi küzdelemmel segítette ? (A szónok itt sorra üdvözli a meg­jelent minisztereket és nemzetgyűlési képvi­selőket.) A belügyniinisí|er £eszéd e Hosszantartó éljenzés és taps köze­pette emelkedett szólásra a belügyminisz­ter. Tisztelt választó polgárok! Szeretett Barátaim / Amikor a mostani nehéz viszonyok kö­zött a kormány egy tagja vagy csak a kor­mányzati többség egy tagja is beszámolót akar tartani, az ország szine előtt, igen nehéz helyzetben van, — mert voltak idők, valami­kor régen a háború előtt, amikor a becsületes szándék, a céloknak bölcs és célszerű kitű­zése a küzdelemben való erő, bátorság és kitartás elegendő volt arra, hogy nagy ered­ményeket is érjünk el. Ma, amikor a külpo­litikai helyzet nagy, nehéz akadályokat ál­lit az ország céljainak megvalósítása elé,, ma, amikor a belpolitikában sem értük el a nyu­galomnap azt a fokát, amely nagy eredmények, nagy sikerek elérését tenné lehetővé, ma a kormány vagy a kormányzati többség, amikor be­'számol, nem mindig hivatkozhaük eredményekre, de kell, hogy hivat­kozzék a becsületes szándékra, a küzdelemben kifejtett önfeláldozó erőre, amely talán nem mindig volt eredményes, de amely elvetette azt a magot, amelyből idő­vel a nagy siker, az ország boldogulása ki fog sarjadni. (Ugy van! Ugy van!) Vesztett háború után élünk és sajinosan vagyunk kénytelenek megállapítani azt, hogy azok, akikkel szemben a háborút elvesztet­tük, azok, akik az igazságos biró talárjába öltözve hozták a békeszerződések Ítéleteit,, csak Ítélkeztek, de igazságot nem szolgái­tattak. (Ugy van! Ugy van!) Azt hiszik ezek az urak, akik ma Európa békéjét akar­ják diktálni, hogy békét diktálnak akkor, amikor még további nedvet akarnak kisaj­tolni az immár kipréselt citromból. Téved­nek a saját maguk politikájában, amellyel biztonságukat akarják megszerezni, mert belőlünk, legyőzött ékből több hadisarcot, több anyagi előnyt kipréselni többé nem lehet. (Ugy van! Ugy van!) A miniszterelnök ur, akit ma itt, az éa kedves választókerületemben üdvözölni sze­rencsém van (hosszas éljenzés) és vele együtt a pénzügyminiszter ur (éljenzés), aki nekem elődöm volt ebben a választó kerü­letben, kimentek a messze külföldre, ahol még annyi idegenkedéssel, annyi tudatlan­sággal ítélték meg a magyar ügyet. Elmentek és apostoli munkát végez­tek. Apostolai voltak ők ott a ma­gyarságnak és mindnyájunknak, akik oktatták és tanították a külföl­di n agy államférfiakat és igyekeztek rávenni őket arra, hogy vesse­nek egy tekintetet erre a szomorúságban ha­gyatott, árvaságra kárhoztatott Magyaror­szágra és lássák meg, hogy ettől nem további eredményeket kell kicsikarni, hanem ép­pen ellenkezőleg, segíteni kell. Az a szándék és; az az érzés, amely őket eltöltötte, már magában véve is csodálatra méltó. Amikor elmentek volt ellenségeink közé, nem kí­méltek fáradságot, erkölcsi és lelki erőket hanem egyetlen céljuk az volt, hogy meg­mutassák azoknak, akik nem ismerik a mi országunk helyzetét, hogy mint szenved ez a nép s ez az ország, ahol nem tudnak nyu­godni a kedélyek, s gazdaságilag tönkre megy, tehát ne legyenek többé gyűlölködő ellenségeink, hanem nyújtsák felénk kezü­ket a segítésre. Elmentek és teljesítették ezt a kötelességet. Ha most vannak az ország­ban olyan férfiak, de sajnos vannak, akik ezt a külföldi utat rossz indulatu kritikától kisérve ugy állítják be, hogy eredménytelen I mert a világhírű J biztos hatású patkány irtó szer újra kapható. Egy adag két kiló búza vagy annak napi ára­Kapható minden drogéria és gyógyszertárban. — Gyártja: „Standard" vegy tisztító gyár, Budapest, IV., Kossuth Lajos-utca 14. szám. 3121-15-1. Két kilogram búzáért kiirthatja patkányait

Next

/
Oldalképek
Tartalom