Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-19 / 136. szám

1923. junius 19. J^ilQHUÉK Régi mese uj dalban. A elemi iskola évvégi vizsgáiról. Jelen és jövő: ez érdekel mindenkit, ezt emlegeti mindenki. Csak a múltról esik ritkán szó. A multat feledés lályola kezdi borítani. A letűnt gyermekkor bol­dog évei, kedves emlékei, az enyészet tengerébe sülyednek lassankint. Ha gon­doktól meggyötörten élünk is, nem jelen­ti azt, hogy elfeledjük azt, ami oly szép­pé, boldoggá teszi az ártatlanság korát -s oly édessé a visszaemlékezést. Az emlékezés szárnyain visszatérek a még alig letűnt gyermekkoromnak egy na­gyon kedves, édes emlékére: az evvégi vizsga napjára. Eszembe jutott kis falum és annak Istenháza és iskolája, amelyben imád­kozni és szeretni, jóért és szépért lelke­sedni tanultunk. Ma már ezeket feledni igyekszünk. Majd minden iskolában csak rideg ,tudákos dolgokat verünk a gyer­mekek lejébe és a lélek legtöbbször üres marad. És mikor elérkezett a vizsga napja, akkor azt hittük, hogy életünknek ez a legboldogabb és a legszebb ünnepnapja. — Valóban az is volt!! Akkor is meg volt szépülve a föld öreg arca. Virágos szép volt a természet. A nap ragyogó sugarai bearanyozták az egész A jal. A templomunk bádog-fedelü tornyá­ról visszasugárzó forró, éltető napsugár, vakitó fénye — ugy tűnt föl, mintha mu­latni, jelezni akarná az Isten és ember­társaink iránti szerétet megtestesülésének a Krisztus jászolának helyét. És amint gyönyörködtünk a kék ég fe lé szálló madárkák étiekében és a temp­lomunktól alig egy pár lépésnyire vidám csevegéssel tova siető patak csörgedezésé­ben, egyszer csak megszólalt lágyan, dal­lamosan konzój jharangiszó. Es én ugy éreztem ki a szavából, mintha azt mondta volna: Jer, jer a mi nagy ünnepünkre, a gyermekek legboldogabb, legszebb ünnep­napjára a vizsgára. És mi — kezünkben virágcsokorral — szivünk jelkünk tele minden széppel, jóval léptünk be az ezerszinben pompázó virággal diszitett istenházába. Mindenki eljött a mi kedves ünne­pünkre, ur és szegény egyaránt gyönyör­ködött az ártatlan édes kis ajkakról el­hangzottakon. Ma már ez is máskép van!! Ha elérke­zik a gyermekek legszebb ünnepnapja: a vizsga napja — akkor is olyan minden, mint máskor. A vizsga he|ye (Jemplom, is­kola éppen olyan mint máskor: rideg. A A gyermekeken sem Játszik meg, hogy nekik a vizsga napja egy nagyon kedves örömünnepnap. Sőt ma már a gyermek annál kínzóbb napol nem tud elképze'ni se. Ugyanolyan külsővel jelenik meg erre az ünnepnapra is, mint az előző napok­ban. Nem is csoda ,hogy ha az ilyen gyer­mekek felnőve, minden napot egyformá­nak látnak és nem tudnak különbségei) tenni hétköznap és ünnepnap közölt. Nem fog tudni semmi őrömet látni az életben, mert csak azt látja, hogy min­den napot verejtékes és ideges küzdelem­mel kell átélnie. Nagyon sokan vannak, akik nem tud­ják avagy megfeledkeznek arról, hogy a vizsga nem azért van, nogy lássák a gyermekeket kinosan vergődni. — Érlsük meg, hogy a népiskolai vizsga nem mérté­ke az iskola előhaladotlságának és nem azért van a vizsga, hogy a növendéket és a tanítót kiegzaminálja — hanem az egy kedves szép ünnep nap. Mert hiszen az is­kola előrehaladottságának mértékét a tanügyi hatóság bármikor meg tudja álla­pítani. És hogy a népiskolai vizsga csak ün­nep nap, azt már előttem régen, ná­lamnál sokkal nagyobb didaktikusok és pedagógusok eldöntöltték. Legyen tehát a vizsga vidám örömünnep nap, ahol a je­leAlévő felnőttek (szülők) ezen a napon vissza kívánják a nagyon hamar elvetett ártatlan hitel ,egyszerű kedélyt. Ekkor biztosan fájó, zokogó vággyal rebben el ajkunkról az a marcangoló vágy. Ha még egyszer gyermek tudnék lenni. Oravszky Rétes© Suhanesz Lajos bútorcsarnoka, Gör. kath. püspöki palota. Üilett telefon: 319. — Miihely telefon: 369. Ajánlj» saját készitménjB mabntorait és kárpitosmunkáit. Hólé, ebédlő, triazoba, szalon, leányszoba, börbatorokban én egyéb bátorokban legnagyobb rálasztlk. Hflri tat kDájft óriási választókban az összes clpőszlnekben Selyem és fátyol harisnyák. Gyermek nyári zoknik, iskolai patent harisnyák minden színben é* nagy* ságban. Tisztviselőknek külön árengedmény a r • iiirii Nyíregyháza, Zrínyi Ilona-utca 5 íz. Interurbán telefon: 195. Az elmúlt sziniévad mérlege. Heltai színtársulata nagyszabású népünnepély keretében búcsúzott el városunktól. — Szeptemberben megujultán tér vissza a társulat. Nyíregyháza, junius 18. A Nyirvidék tudósítójától. Heltai Hugó társulata befejezte váror sunkban nyári évadát és tegnap a Sóstón rendezett eleven, ötletes és a rossz idő gáwcs­vetése ellen is győzedelmesen dacoló népün­nepély keretében búcsúzott el — rövid idő­re — Nyíregyházától. Ha ebben a pillanat­ban visszatekintünk az elmúlt évadra, sok igen érdekes tanulságot vonhatunk le, ame­lyek épp ugy jellemzők városunk társadal­mának mindinkább fejlődő kulturájára, a szí­nészi teremtő-munkával szemben tanúsított megértő, méltányoló magatartása, mint Hel­tai dirigáló, szervező képességeinek, talen­tumának sokat ígérő értékeire. Mindenek­előtt leszögezhetjük, hogy Nyíregyháza vá­ros közönségének éppúgy lelki szükséglete a színpadi kultura ,mint az irodalmi esték a hangversenytermek által nyújtott értékek, amelyek iránt városunk közönsége páratlan intenzitású érdeklődést tainusit. Nem csupán a szakadatlanul telt házakra alapitható ez a megállapítás, de főként arra, hogy komoly, klasszikus darabokat mindig olyan feszült várakozás előzött meg és olyan támogatás vitt sikerre, amelyből közönségünk magas színvonalú színpadi érdeklődésére következ­tethetünk. De leszögezhetjük azt is, hogy kö­zönségünknek a színház iránt tanúsított ér­deklődése nemcsak nivó, komolyság tekinte­tében hanem a játékszín körébe vonódott kö­zönség hatalmas száma, széles rétege szem­pontjából is figyelmet kelt és az illetékesek­kel szemben sürgős elhatározást sürget. A színházi pénztári állaindóan ostromolta a kö­zönség. Mindig telt ház előtt játszott Heltai társulata, jegyet állandóan többen nem kap­tak s tapasztalható volt, hogy Nyiregyházán egy impozáns uj közönség érett meg a szín­házi kulturára. Mindez elodázhatatlanná teszi a Városi Színház tulajdonképpeni rendelte­tésének való végleges átadását, a lehetősége­ken belül megfelelő kibővítését, férőhelyei^ nek szaporítását, a téli évad hosszú időre való biztosítását. Heltai Hugó bucsujánák pillanatában az igazságosság nem térhet ki annak elismerése elől, hogy a városunkban hosszú időin át szunnyadó színi érdeklődést ez az ambiciózus mindig ujat, aktuálist adó, a lehetőségeket j teljes mértékben kihasználó társulat ébresz- ' tette fel s fokozta oly mértékig, hogy immár a színház működése rentábilis és társadalom­nevelő hivatásának teljesítéséhez jutott el. Az elmúlt rövid évadban a nyíregyházi szimr ház rivaldáján átvonultak a fővárosban nagy­sikerrel előadott o]>erettek figurái, a színház sikerét igen tekintélyes részben biztosító ka­tonazenekar pompás játékában megzendült a szebbnél-szebb operett-muzsika. Voltak igen jelentős sikerű ifjúsági előadások, ré­gibb és ujabb komoly klasszikusok, társa­dalmi drámák, forró taps, ünneplő ováció zajától zengő színpadi esték. A Heltaiék által életrekeltett intenzív érdeklődéssel egyidő­ben jelentkezett a hivatottak és hívatlanok kritikája még több értéket, még magasabb nívót sürgető beleszólása. Miben összegezhet­jük ezeknek a jelenségeknek tanulságait ? Sürgős teendő : elismeréssel adózni Heltaiék iránt, ugy, hogy ez az elismerés a színházi évadnak Heltaiék részére hosszabb időre való biztosításában nyilvánuljon meg. A szinház kibővítése és a színház állandósítása avatott direkció kezében természetszerűleg érleli meg a mind nívósabb társulatot és előadást. Heltaiék eltávozásuk pillanatában érezhetik, hogy eredményében igen jelentős kulturmunkát végeztek, megvetették a hor­gonyát Nyíregyháza város jövendő, a város hatalmas fejlődéséhez, impozáns színházi kö­zönségéhez méltó színpadi kultúrájának. Heltaiék ma reggel Czeglédre utaztak ahol hathetes évad lesz. Czegléd után szep­temberben pedig az ujoninan átalakított szín­házban megkezdi a társulat uj tagjaival uj évadát, amely a város színházi kulturájáf nak históriájában igen jelentős mérföldjelző lesz. A tegnap délutáni sóstói népünnepély a kedvezőtlen idő ellenére színes, látogatott ötletes mozzanatokban gazdag, mindvégig kedélyes volt. A Sóstón a szinház hálás pub­likuma csaknem teljes számban megjelent s a késő éjjeli órákig maradt együtt. A szín­társulat valamennyi tagja résztvett a publi­kum szórakoztatásában. — ÉrtcSflies. Tisztelettel hozzuk a n, é. közönség szíves tudomására, hogy fő­városi mintára bevezettük a hideg és tejes vacsorák rendszerét, amely újításunkkal rendkívül népszerű vacsora ételek közül az alábbiak kaphatók állandóan: tejesrizis, hideg rizs tejszínhabbal, lejföl, tejfölös túró, aludttej, higlojás rántotta vajaske­nyér, szalámi stb. A nagyérdemű közön­ség szives pártfogását kérve, vagyunk ki­váló tisztelettel:" Stein-eukráiszda. — PfrN -o«f (t gy er m röf i«rastiy ák a taSiMi0yoi>6 YtfaMlflgíban, a letfJuQnyos»/>Z> Srafc melleti Fodor Ferene f* Tsai cégn*» seerezfitfőft be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom