Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 73-97. szám)

1923-04-19 / 88. szám

yiregyhága, !923. ápriis 19 * Csütörtök XLIY. ^folyam. • 88. szám. Előfizetési érak helyben és vidéken: Egy hóra 1000 K. Negyedévre 2800 K. Köztisztviselőknek és tanítóknak 20°,o engedmény. Alapította JOBA ELEK Főszerkesztő : Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ. Felelős szerkesztő : VERTSE K. ANDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 3ZÉCHENYI-UT 9. SZÁM. Telefon szám 139. Postacheque 29556 Kéziratokat nem adunk vissza. Hát ezek vagyunk ? Ilyenek vagyunk valóban? Kullurál csak színleg szerelő, parádés müvei tségüek. A nagy szabolcsi agitátor szellemnek, Bessenyeinek semmiképen sem örökösei-.' Ezek a kérdések velődnek fel, mikor Szabolcsvármegye királyi tanfelügyelőjének statisztikával megalapozott izgalmas kétségbe ejtő jelenlését olvassuk arról, hogy vármegyénkben minden második ember olyan, aki sem irni, sem olvasni nem Ind. Vannak ugyan olyan elméleti állásfoglalások, amelyek szerint az analfabétizmus nem jejenli okvetlen a kulturátlanságot. Hogy kuliurát a belük elkerülésével, a hamvasan tiszla családi miliő erkölcsi légkörében, a templomi és társadalmi kultunnisszió lel keket önlöző tiszla vizének áti'ató hatása következtében s általában az évszázados hagyományok determináló erejétől is nyerhet a nép fia. Azt is meghánytákvetellék több ízben, számos alkalommal, hogy a betüismeret utján az egészséges társadalmi életre káros behatások jutnak a nép széles rétegeibe. Ezek az állásfoglalások azonban legtöbbször gyanúsak és nem egyszer arra a sötét területre csapnak ál, ahol nem átalják azl hirdetni, hogy jobb is, ha a nép kulturálatlanságban marad, ha nem hall, ha nem tud, ha nem Iái, hanem alázalos jámboran köveli a vezelő pórázt. Valóság, hogy ha a mind mélyebben megzántotl nyugati népterületre megyünk át, az anyagi és szellemi műveltséggel, annak intenzitásával együtt jár az analfabéták -számának csökkenése s akármiként is vagyunk az írni-olvasni ludasnak a műveltség színvonallal való szerves összefüggésével, bizonyos, hogy ma az analfabétákra vonatkozó staliszlikai táblázatot világszerte a kuliura fokmérőjének tekintik a döntő faktorok. .Mi jelen ráutaltságunkban nagy jelen tőséget kell, hogy tulajdonítsunk annak, mi képen vélekedik rólunk a nagy világ, mire értékelik aunyagi és szellemi erőinkel. Mert anyagi kapacitásunkat nagyítani szeretik ellenségeink. A jóvátétel szempontjából hangsúlyozzák gazdagságunkat s erre vonatkozóan minden látszatot felhasználnak. Ugyanakkor szellemi javainkat csak kénytelen-kelletlen ismerik el s az elismeréssel csak akkor adóz nak, ha olyan monumentális magyar erő megnyilatkozással állanak szemben, mint pl. Petőfi Sándor géniusza. A most is folyó nagv éjet-haiál harcban tehát egyfelől a takarékosan egyszerű életmóddal, szegénységünkkel összhangban lévő reprezentál ássa], nyomorúságunk leplezetlen feltárásával kell kizsákmányolásra éhes elleneinkkel szemben államink, másfelől pedig szellemiek terén el kell in téznünk minden mulasztást, lehetővé kell tennünk a nagy fellendülést a kultúra minden vonatkozásában. Ezért nem lehet szemet hunynunk az elölt a megriasztó valóság előtt sem, hogy vármegyénk a népoktatásügyi statisztika szerint a legeslegutolsóbb helyen áll. A súlyos baj orvoslása tekintetében a jelenleg közreműködő felelős tényezőkben nincs okunk kitélkedni. A kir. tanfelügyelőség azzal, hogy élére állította ezt a kérdést, mégmutatta, hogy bátorsága van lerántani a leplet a' sápadtan, vertelenül betegágyán dermedő vármegyei népkultu ra állapotáról. A múltban ez"nem történi meg. Igyekeztek kellemesekel mondani, az adatokat is ugy csoportosítani, liogy azokból kedvezően meleg lónusu képben derüljön ránk Szabolcs kulturája. A veszedelem ismeretlenségben maradt, a statisztikai számok haligattak a szomorú titokról. Most őszinte becsületes, aggódó lélek riaszt rá a valóságra. Lesznek-e, akik erejük, anyagi, erkölcsi, hivatásbeli felelősségük, hazafiu kötelességtudásuk, a feltárt veszedelem ha-, tására megriadt lelkiismeretük ösztönzésére minden oldalon támogatására sietnek a vármegye kir. tanfelügyelőjének? Mindenekelőtt bármily erőfeszítés, áldozatok árán, bármennyire is eltérően a megszokott bürokratikus ulaktól biztosítani kell a tanfelügyelőség munkálkodását azzal, hogy a hivatalt berendezzük, annak télen, nyáron ál való zavartalan mőködését biztosítjuk. Aztán a népmüvelődési bizottságoknak alaposan utána kell néznie, hol és mily mértékben van szükség analfabéta tanfolyamokra? Ezeket a tanfolyamokat haladéktalanul munkába kell állítani. A szabadoktatási tevékenységet az eddiginél intenzivebben kell támogatni. "Azt a mind eredményesebb akciót, amelyet a kir. tanfelügyelő ujabb szabolcsi iskolák felállítása terén kifejlett az eddig is elismeréssel fogadott támogatással az egész vármegye területén fokoznunk kell. A beiskoláztatás, az iskolák tűzifával való ellátása, a tanítók életstandardjának fokozottabb biztosítása tekintetében is éjjet-napallá tevő erőkifejtést kell megtenniök az itt érdekelt, közreműködhető hatóságoknak és egyeseknek. Most egy évszázada, a XIX

1. századnak nagy nemzetépitői megvetették az erős, müveit, boldog Magyarország alapját. És vájjon, mit érzett volna a szebb jövőben fanatikusan hivő Eötvös József báró, ha önfeláldozó munkája közben, amikor a magyar népoktatási kötelezettség elvének győzelme érdekében laradolt, valaki felmutatja előtte Szabolcsvármegye 1923. évi népoktatási statisztikáját, amely szerint minden harmadik ember analfabéta? Viharos jelenetek a nemzetgyűlésen. A szocialisták állandóan zavarták a törvényjavaslat tárgyalásának menetét Budapesl, április 18 (M. T. I. A nemzetgyűlés mai ülését 11 »rakor nyitotta meg Szcitovszky eluök. Felolvassák az indítvány és interpellációs könyvel. Javasolja, hogy az interpellációk tárgyalására 1 órakor térjen át a Ház. Szilágyi Lajos és Nagy Ernő indítványozzák, hogy az interpelláció nagy számára való tekintettel már 12 órakor térjen át reá a Ház. Nagyatádi Szabó a Ház előtt fekvő törvényjavaslat letárgyalását oly fontosnak s a munkásokra nézve sürgősnek tartja, továbbá mert régen különben is csak fél 2 órakor tértek át az interpellációkra, az elnök indítványának elfogadását kéri. A Ház ily értelemben hoz határozatot. Bud János közélelmezésügyi miniszter beterjeszti az 1921—22. és* 1923—23. termelési évben kivetett őrlési adó behajlására vonatkozó jelentését, melyet egész terjedelmében a Ház aszta,ára tesz. Ugyancsak beterjeszti a pénzügyminiszter helyett »A nagylétszámu szövetkezetek közgyűléseinek választolt küldöttek állal való megtartásáról szóló törvényjavaslatot«. Szabó Sándor előadó pedig a pénzügvi bizottság javaslatait terjeszti a Ház elé . Napirend szerint ~i mezőgazdasági munkabérek szabályozásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos vitája következik. Első szónok Lovász János. Mindenekelőtt sajnálattal állapítja meg, hogy nem olyan távszónok, mint az előtte felszólalt Ruppert Rezső. Reméli, hogy senki sem vonja kétségbe a törvényjavaslat fontosságát. Rácáfol azokra a kijelentésekre, mintha a kisgazdák hajdanák fel a buza árát. A kisgazdák egy-kétezer koro náért adták el azt a búzát, melynek mai ára felül van a 20.000 koronán. Esztergályos és Szeder képviselők állandó közbeszólásokkal zavarják Lovászt a beszédben. Az elnök figyelmezteti a közbeszóló kat, majd Nagy Ernőt és Esztergályost, mert az elnöki figyelmeztetés közben is állandóan közbeszólnak, rendreutasítja. Lovász folytatja beszédét. Azt állítják, hogy ők nem képviselik a kisgazdák érdekeit. Hát kik akkor ? Ők együtt éreznek és együtt dolgoznak a kisgazdákkal, a földmivesekkel és földmunkásokkal. (Tetszés a jobboldalon.) A szélső baloldallal nem is akarják magukat egyeknek érezni. Más azoknak a vére, gondolkozásmódjuk. A kisgazdák nem is akarják hogy velük egy gondolkodásúak legyenek, csak azt az egyet akarják, hogy ne használják fel a mai szomorú helyzetet lázitásra. A bal és szélsőbaloldalon nagy felháborodás tör ki e szavakra. A szocalisták állandó közbeszólásai miatt a tárgyalást alig lehet folytatni, a közbeszólásokat a nagy zajban meg sem lehet érteni s az elnök csak nagy nehezen tud rendet teremteni. Lovász a zaj lecsillapodása után folytatja. Megelégelte a falu, hogy rabló népbiztosok bolonditsák. A falu népe dolgozni akar. Nem lehet a falu népét még egyszer félrevezetni, mint 1919-ben megpróbálták. A falu már egyszer dolgozni akar. — Esztergályos : 300 koronás napszámért ? • — Nagyatádi : Mi köze hozzá ? — Lovász : Amig a falu dolgozik, itt Pesten azok nyüzsögnek, akik munkátlanságuk-