Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 48-72. szám)

1923-03-17 / 62. szám

1993, március 17 összesen es egyenkent tudatara ébrednének annak, hogy : »Az állam én vagyok«. Az állam kötelessége az én kötelességem ; az állam adóssága, az én adósságom ; amit az államtól követel a kaján ellenség azt tőlem is követeli. Ha az állam kénytelen leszállítani az életnívóját, nekem is le kell szállítanom, nem mélyebbre, csak a »békebeli« nívóra. A többit az állam rendelkezésére bocsátom, hogy a szegény állam is megközelíthesse a »békebeli« nívót. Ha igy gondolkoznak a dúsgazdag polgárok, amihez állampolgári öntudat kell ; ak„Az állam én vagyok" A magyar politikus nemzet, szoktuk mondani. Magyarországon mindenki politizál, azaz mindenki, vagy legalább is többen, mint kellene, foglalkozik az államnak ügyeivel. Azt az elvet azonban, hogy — »Az állam én vagyok« kevesen vallják, még kevesebben nyilvánítják tettekben. Mit is jelent XIV. Lajos francia királynak ez az abszolutisztikus hajlamokról tanúskodó, gőgös mondása ? Mi ennek a mondásnak jelentése állampolgári értelemben. Ez a jelentése : az állam becsülete, az én becsületem; az állam java az én javam ; az állam nyomorúsága, az én nyomorúságom ; az állam érdeke, az én érdekem. Ha az állam minden polgárának minden gondolatát, szavát, cselekedetét ez az elv irányítaná ; akkor ez a címül irt mondás az állami lét alapelvéül szolgálna. Hazánk területét ellenségeink kegyetlenül megcsonkitották, országunkat természeti kincseitől, — és az állami élet számos más alapfeltételétől megfosztották. Gazdasági fejlődése megbénult. Az állami intézmények anyagi eszközök hiján visszafejlődnek. Kulturális és tudományos intézeteink lerongyolódtak ; iskoláink felszerelés nélkül szűkölködnek, fűtőanyagot koldulnak. Az állam az ő munkásait nem tudja a létminimummal sem ellátni; szegényeit nem tudja segélyezni, külföldi szeretetadományokat koldul. Egyszóval az állam kénytelen életnívóját leszállítani, j mert koldusbotra jutott. j És az állam polgárai!? Vájjon ők is osz- j toznak az állam nyomorában ? i Vannak a polgárságnak egyes rétegei, ! melyek együtt koplalnak az állammal. Van- ; nak társadalmi osztályok, melyek életnivóju- j kat a/aposan leszállítani kényszerültek. A »vagyonmentő« vásárokon sok asszony megmenekült már menyasszonyi kelegyéjétől, melyet talán kis leánya számára tartogatott. — Megette már néhány kapott meg örökölt arany-darabját. Vájjon kiknek a számára mentették ezt meg, azok az u. n. »vagyonmentő« vásárok ? Vannak állampolgárok, akik pelikán madár módjára önmagokkal táplálják gyermekeiket. Ezek tudják, ezek érzik, ezek önmagukon tapasztalják : »Az állam én vagyok«. De vannak talán ennek a kiuzsorázott szegény államnak olyan polgárai is, akik nem érzik, nem tapasztalják önmagukon : »Az állam én vagyok« ? Kell lenni ilyeneknek is, mert hisz van színház és mozi ; vannak bálok és bárok, és ezek mind zsúfoltak. A közönség a mulatóhelyeket valósággal megostromolja, a régi jó időkben nem fogyott annyi szódavíz, mint ma pezsgő és finom likőr. Emberek, akik a »béke boldog korszakában« nagyon szerény polgári életmódot folytattak, sőt adóságokkal küzködtek, ma tobzódnak a jólétben. A háború kitörése, sőt a kommün bukása óta sok és nagy vagyonok keletkeztek. Uj, fényes üzletek nyílnak ; a régiek uj, fényes köntöst öltenek magukra. Az üzletek tömve vannak finom, valutát rontó külföldi portékákkal. Ezeken a finom portékákon cédulák ékeskednek, rajtok olyan nagy számok, hogy azokat csak középiskolát végzett ember tudja leolvasni. Ezek a finom tárgyak nem muzeális értékek, ezeket árulják és vannak, akik meg is veszik. Kik veszik meg ? A koldus állam dúsgazdag polgárai; azok, akik nem tudják, nem érzik : »Az állam én vagyok« Koldus állam, dúsgazdag polgárok ! ? Le hetséges ez ? Ugy van, lehetséges ! És ez nem is volna olyan szomorú tény, sőt örvendetes dolog volna akkor, ha ezek a polgárok Nyíregyháza polgársága együttérzéssel ünnepelte március 15-ét. Nyíregyháza, március 16. A Nyirvldék tudósítójától . A Ko&suth-tér a márciusi napfény aranyában fürdik. Kisleánykák ibolyacsokrokat árulnak. A szabadság istennője boldog mosollyal tekint le az árva nép áhítatos hódolatára. Évek óta nem volt ilyen tavaszos márciusi ünnep. A szivekbe ; dalos öröm derül, az emberek sürü sorokban sietnek a Kossulh-térre, hogy részesei legyenek az áldozattevésnek. A tavasz optimizmusa, vagy magyar lelkünk mélyéről felhangzó titkos sugallat teszi-e, de valahogyan azt érzem, hogy a mindennapi j küzdésből az eszmék magasságába emeli kedés ma többet igér, mint máskor, azt j sejjlem, hogy a szomorú magyar éjszaká| ban ez a hatvenötéves évforduló, ez a I Petőfi nevével szorosabban t összeforrt | március Idusa egy jobb jövő hajnalhasa• dása. Igaz, hogy amikor ezekel a sorokat I írom, még fülembe zsong a katonazenekar I imás beszéde, a Városi Dalándia Hiszekei gyének tömjének még boldog kábulatban ; tart s még ringanak a lelkemben azok az | érzéshullámok, amelyeket az "ünnepi Szónok váteszi erejű szavai vertek fel a meg| győződésnek azzal az erejével, amely maj gával ragad, amely a reménykedést hitté j szilárdítja, az álmodott szebb jövő kéj peit a valóság elevenségével ruházza fel. Termékeny, Ígéretes, szépséges ünnep ; volt a Nyiregyházi polgárság márciusi ünnepe. Délután 3 órakor a Kossuth szobor körötti tér százakra menő közönséggel telik meg. Az egyházak, a nemzeti hadsereg a polgárság, a tanulóifjúság, asszonyok, honleányok egy érzéstől indíttatva jelennek meg a szép tavaszi délutánon a Városháza alatti téren. A vármegye képviseletében dr. Kál lay Miklós főispán, Mikecz István alispán, Virányi Sándor főjegyző vezetésével teljes számban itt van a tisztikar, itt vannak a város tisztviselői, dr. Bencs Kálmán polgármesterrel az élükön. | Az egyházak képviselői, a hadsereg nyíregyházi csapatainak tisztikara, élükön Mysz Frigyes ezredessel, az államrendőrség tisztikara élükön majtényi Kiss Sándor rendőrtanácsossal, valamennyi in- I tézmény, hivatal, iskola jelen van az ün- s népségén. A tűzoltóság Antal János al- j parancsnok vezetésével zászlója alatt vo- | nul ki és áll diszőrséget a drapériákkal, jj címerekkel és a város fehér selyem lobogó [ jávai ékesített Városháza erkélyével szem j ben. Az erkélyen helyezkedik el a tisztikar { sasotllas csapata, a gyalogság, tüzérség és j huszárság diszszakaszai arcvonallal a Vá- i rosháza felé sorakozva. Emeli a kép szí- 1 nességét a cserkészek diszcsapata. A fő- I gimnázium az Ipartestület elnökével Pisz í szer Jánossal élén zászlójuk alalt vonul- jj nak fel. A katonazenekar Kiss Jáuos pa- i «»Mist*»»».-,» rancsnok vezetésével pódiumon' helyezkedik el. Az ünnepséget a katonazenekar áhita tos himnusza nyitja meg. Majd dr. Bencs Kálmán polgármester jelenik meg az erkélyen s a következő lelkes megnyitó beszédet mondja: Polgártársaim!! A tavasz első fényes napsugara elűzi | a dermesztő tél hidegét és a rövid idővel 1 ezelőtt hóval borított őszi sárga tarlót virágos, bársonyos szőnyeg boritja be. A tavasz első meleg napsugarára, ismét összejöttünk, hogy a mindennapi súlyos gondok állal mélyen barázdált leikeinkben, a hála és emlékezés tüzét felélesztve, annak lobogó lángja mellett, lerójuk kegyeletünk örökké el nem hervadó háláját, azon nemzeti nagyjaink emlékei előtt, kik megszerezték, vérük és életük feldolgozásával megtartották, e nemzet számára az emberi jogok legmagasztosabbjait A szabadság, testvériség, egyenlőség hatalmas dicső nagy eszméjéí. Hozsána neked le magyar március!! ! Hozsána neked te magyar szabadság rüI gyet fakasztó tavasza!! Hozsána neked óh I magyarok nagy Istene, ki száz évvel ez | előtt adtad e nemzetnek a világ egyik legnagyobb lánglelkü Hantosát, kinek szava végigzugott a Fenyveskárpátoktól a kék lő Adráig és Dévénytől Orsováig, mindenütt harsogva a Talpra magyart. 75 év után ismét összejöttünk ünnepelni. Öh mi szomorú magyar Március ez!! Országunk területének kétharmad részétől megfosztva, milliónyi véreinktől elszakítva, itt állunk fájó lélekkel, szorongó sziwel és réveteg könnyes szemeinkkel 'keressük e he'yzelből kivezető utat. Magyar testvéreink el a c.süggedéssel!! A választ megadja imádott ezer esztendős hazánk története, világosan mu(catv® fatánggal és vérrel szegélyezet utat, ameíyeíi haladnunk kell, de amelynek végén nem a nagypénteki Golgota, hanem nemzetünk ragyogó husvéli föltámadása tündöklik. Emelkedjünk tehát lélekben és szívben a magyarok igazságos Istenéhez s imádkozzunk hozzá nemzeti crédónk szavaival eképen: Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek cgv isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában.« A március Idusának háromnegyed évszázados ünnepélyét ezennel megnyitom. Harsány vezényszavak csendülnek a szent imaszó hallatára a katonaság tiszteleg a magyar ima elhangzása alatt. — Ebben az imádságos hangulatban orgoPUSZTULÓ NEPEKI A NAGY PAUL WEGENER FILM I RÉSZE SZOMBAT 018 A VÁROSI SZINHÁZ MOZGÓBAN- 7 ÉS 9 ÓRAKOR. kor nem lesz majd hihetetlen áremelkedés ; akkor majd kibontakozik rongyaiból a koldus állam ; akkor az osztályharcból élő kalandorok öltik fel az őket megillető koldus-condrát akkor lesz konszolidáció, lesz jogrend, lesz kultúrfölény, lesz Nagy-Magyarország. Ha pedig nem igy gondolkoznak,, akkor a dúsgazdag polgárok aranyteli zsákjai alatt a kimerült, koldus állam feltétlenül összeroskad. Mi lesz akkor a szegény gazdagokkal? ' Drnfa