Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 223-248. szám)

1922-10-29 / 247. szám

2 9BKB 1921 október 29. Van hitel ? A Pénzügyi Tanácsnak amaz intelme, hogy az ipar és a kereskedelem igyekezzék mérsékelni a Jegyintézettel szemben támasztott hiteligényét, már egyik előző cikkünk kapcsán ismeretes e lapok olvasói előtt. Ujabban megszűntnek látszik a hitelmegszoritás ijedelme, mert az a tanácskozás, amely a hitelmegszoritás tekintetében kereskedelmi körökben folyt, hirtelen megszűnt. Igy valószinü, hogy a JJegyintézet, további hiteleket is engedélyez a nagyipar és nagykereskedelem számára, amely körülmény alkalmas arra, hogy megfontoljuk a dolgot. Tudvalő, hogy a nagyipar és a nagykereskedelem, a közép és kiskereskedelem és ipar számára, a békében is életben volt áruhitelt, ma már megvonta és körlevelekben figyelmeztette üzletfeleit, hogy ők se nyújtsanak hitelt, mert vásárlásaikat csakis készpénzfizetés ellenében teljesíthetik. Ebből az következik, hogy a közép és kisjpar és kiskereskedelem is anyagés árubeszerzéseiknél csakis készpénzzel kopogtathatnak a nagyipar és nagykereskedelem aj tájain, mert egyébként anyagot és árut nem kaphatnak. A kis és középkereskedelem viszont, épen ebből kiolyólag vevőiknek sem nyújthatnak hitelt, mert hiszen alig várják, hogy a készpénznek birtokába juthassanak, hogy azon ujabb anyagot és árut szerezhessenek be. Ha már most a nagyipar és nagy kereskedeíem, a Jegyintézet utján még kész- J pénzhitelt élveznek, akkor ebből annak kell következnie ,hogy a Jegyintézettől és a közép és kiskereskedelemtől és közép , és kisipartól a nagykereskedelem és nagyipar pénztáraiba befutó tőkéknek torlód- > niok kell, vagy legtalább is annak kell í bekövetkeznie, hogy a nagyipar és kereskedelem, tőkehiányban soha sem kell, I hogy szenvedjen. Ha ehhez még hozzászámítjuk, az alaptőke emeléséből befő- j lyó tőkéket, akkor olyan tőkekoncentrá- ! ciónak a képe keli, hogy kialakuljon eiőt- ' tünk, amely, sok mindent érthetetleimé kezd tenni. Ugyanis, ha a nagytőke a Jegyintézeti hitelt igénybe veszi-, akkor módjá- j ban kell állania, a kisemberek részére . áru és anyaghiteit nyújtani. Mert máskülönben nem érthető meg, hogy egyfelől a saját tőkéjük, másfelől a Jegyintézeti készpénzigény folytán, harmadfeíől pedig a kisemberek készpénzfizetése utján befioyó és koncentrálódó rengeteg készpénz, hogyan nyer felhasználást? Mi sziikségí van a jegy prés működtetésére, amikor a saját tőke és a készpénzeladások, kell, hogy kielégítsék a nagy gyárak és nagy kereskedőők készpénzigényét? f Ez bennünket főként abból a szemilletve, hogy ez a törekvés a mindnyájunktól óhajtott végeredményre jusson. Ha ez a hevület vezet mindannyiunkat, akkor vállvetett munkával lehetetlen, hogy célt ne érjünk és végét ne vessük annak a folytonos áremelkedésnek, amely társadalmi és szociális komoly nyugtalanságnak lehet csak okozója, de hasznot csak igen keveseknek juttathat csupán. Hiszen láthatjuk, hogy a romló korona semmi egyéb, mint az országot, annak "közgazdaságát, pénzügyét , a gazdasági egységeknek elszegé nyedését előidéző folyamat, amelynek a nagytömeg, a nagy nemzettest csak kárát látja, anélkül, hogy bármi kicsi haszna i

s lenne belőle. Épen ezért, ha átmenetileg meg is szűnt az az ijedelem, amely a hitel megszorítás mumusának felidézése kapcsán kelt és ebből folyólag mégis csak ny,jt a Jegyintézet további hitelt is, végje mégis reá keli térnie a nagytőkének arra az álláspontra, amely a javulást magávaii ^ózhatja, hogy ám, a szükséges és átmenetileg megengedhető hitei igénybevétele mellett nyújtson hitelt, áruhitel "formájában a kisembereknek és ez uton járjon maga is elől, a koronastabilizáció utján. Ha a nagytőke -ennek valóságos szolgálatában láván hazafiasai! működni, akkor megkönnyíti a pénzügyminiszter munkáját, amely mindnyájunk jói felfogott érdekében folyik. Ha a nagytőke számára van hitel, akkor a kisemberek számára miért nincsen? Vagy tehát van hitei? PIsszer János. A Kárpátok és Galícia harcterein át. Utazás három országon keresztül. — Novo Mesto az ezeréves mzgyar iöldön. — Mindenki uj íuhában utazik innen Szlovenszkóba. — Az újjáépülő Lengyelország. pontból érdekel, hogy ilyen körülmények között vissza lehet-e állítani az áruhitelnek a békében, is igen jól bevált módját? De érdekel abból a szempontból is, hogy vájjon nem-e volna lehetséges az egészséges áruhitel visszaállításával, a jegyinflációt teljesen megszüntetni és ezzel azután a legkomolyabban akarni és végrehajtani a korona stabilizációját, ami ha megtörténnék, egyben az áruárak is kellő egyensúlyi helyzetbe kerülvén, stabilizálódhatnék a drágaság, illetve helyreállhatna a kereseti viszonyokban, az általános életviszonyokban a békebeli standard?!! Lehetetlen, hogy hazája és annak közgazdasága során gondolkodó és aggódó lelkek előtt fel ne vetődjék a gondolat, hogy a pénzügyminiszternek a stabilizálandó korona elérésére kifejtett nagy munkája valóságos eredményt is érjen el, Az udvarias magyar vámvizsgálat utái a vonat lassan kigurul a kihalt Sátoraljaújhely állomásáról. Az utasok idegesen rendezgetik csomagjaikat. Reszkető szájjal kérdezgetik egymástól, milyen szigorú a cseh finánc és kezük remeg, amikor kofferjuk fenekére nyomnak valami Budapesten vásárolt holmit. Szlovákiai magyarok ezek, kik j itt a jó cseh koronával összevásárolnak min- j Üent. Itt mindenki uj ruhában utazik és ami- í kor a magyar vámvizsgáló nő végigkopogtat- j ja a hölgyeket, ropog a még mosatlan uj fe- ! hérnemüjök. Ez a csehek átka, és nem tudják ! megakadályozni. A vonat ablakánál állok és nézem a ma- j gyar földet. Nem tudom elhinni, hogy ez a j föld a cseheké. Hiába látom nagy betűkkel, j hogy Novo Mesto; egy ezeréves élet emléke • tapad itt a fűszálakhoz. Amikor a vonat az úgynevezett cseh földön mozog, akkor egyszerre megértem az elnyomott magyarok fájdalmát. A cseh szavak mint korbácsütések érnek azon a helyen, ahol még nem is olyan régen virágos katonavonat ban egy várható győzelem tudatában haladtam át. j A cseh finánc feltúrja csomagjaimat... Semmi. Mehetek tovább. És berobog a cseh vonat, a tőlünk elvett ismeretes mozdonyával, Szeretnék . . . Szeretnék, a kéklő égig, Csillagokig messze szállni, Szeretnék egy varázsigét, Fenn az égben megtalálni! Szeretnék, most madár szárnyon Hozzád — szállni, Szeretnék a lelkedbe most, Mint egy Isten belelátni! Szeretnék most napsugárrá, Szellő könny felhővé válni, Könnyeimet rád hullatva, Fényes eget gyászba vonva Mint egy bálványt, ugy imádni! Szathmári Mester Géza. APOLLÓ Péntek, szombat, vasárnap A gyilkos arany és XiffckAscsepe vígjáték 3 felvonásban. mondják : kosicai (kassai) vonat. Régi kocsik amilyenek nálunk csak a vicinálisokon járnak .. . Sötét éjszaka van, amikor beérünk a Kárpátok közé. Sziszeg, sóhajt a mozdony, amint az emelkedésekre húzza a vonatot. Félálomban ülök az ablak mellett és szinte gondolatok nélkül nézem a koromsötét hegyeket. Csak egy kép elevenedik fel újból és újból előttem : amikor magyar katonák álltak itt ha vas éjszakákban és harcoltak ezért a földért. Kutatom szemeimmel a nyomokat. Semmi, semmi ! Szuronyos cseh katonák állnak őrt a hidaknál... Megyünk a lengyel határ felé... Éjfél felé jár az idő és a vonat csak lassan tud haladni a nehéz terepen. Két vasutas szállt be, akik most utaznak haza Munkácsról telepállomásukra, a lengyel határ mell, Szomorúak és fáradtak. Nyomja őket a csehesitő fegyelem. Felebbvalóik minden képzettség nélkül valók. Vannak főnökök, akik valaha talán hordárok voltak. Hogy itt nem történnek nagy szerencsétlenségek, ez csak a magyar vasutasoknak köszönhető. Beszédjükben gyakran visszatérnek arra, hogy nem kellett volna annyinak innen elmenni, ki kellett voL na itt tartani, itt sokkal jobban használhattak volna a magyar hazának. Csinosan öltözött lengyel katonák és fináncok fogadnak a lengyel határon. — Csodálatos energiával dolgozik ez az ország. Ez a vértől áztatott, romhalmazokkal teli föld sietve épül ujjá. Meleg rokonszenvvel emlegetik a magyarokat a lengyelek és sokszor mondják: Bárcsak már mi is ott volnán, ahol Magyarországi Kedvesen adnak útbaigazításokat és mindenben segitségíemre vannak. Tiszta kocsikban, percnyi pontossággal közlekedő vonaton utazóin Stry-en át Sztaniszlauig, ahol a Wiien—bukaresti expressre száíok át. Néhány órai rohanás után elérünk a román határhoz. A románok udvariasak és, bejönnek a vonatba vizsgálni. Az utaspk ujabb idegrohamot kapnak, amikor a román detektív végigkutatja a csomagjaikat. Egy darab ser lyemért, vagy szövetért rettenetes vámot szednek a románok. Nem szabad bevinni semmit!! Sietve rejtem el magyar könyveimet. Szerencsére ezt is kiáltottuk és most már rohantunk nyugodtan tovább Csernowitz—Bukarest fele. Minden állomáson román katonák szuronyosan — ez itt egy »önként« csatlakozott »elégedett* tartomány. í Dr. ó. P. ACHRON I. hangversenye a Koronában