Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 223-248. szám)
1922-10-29 / 247. szám
1922 október 29. SM&BsaiBnmwaKnt^'jHai^iM' -»a« MWÜM/JÄ Nyíregyháza, október 28. Ä Nyirvidék tudósítójától. Még a tavasszal történt, hogy a Jósamuzeumot egy érdekes bronzkorabeli lelet látása kedvéért kerestük fel. A lelet Levelek nagyközségből került vármegyénk muzeumába, ahol Kiss Lajos muzeumőr mutatta be nekünk. Archeológiai szempontból igen értékes arany karperecek és huzalokból áll ez a lelet, amelyet Vad András szabolcsi gazda talált szőlőskertjében, amikor rigolirozta a föl det. A karperecek részben ékes, részben díszítés nélküli bronzkorabeli ékszerek, olyanok, amelyekhez hasonló csak néhány darab van a Nemzeti Muzeumban, ahova ezek is a bronzkorszakban gazdag kulturáju Szabolcs vármegyéből kerültek. A kereken egy kilogrammot kitevő karperecek és huzalok, amelyek közül az utóbbiak női nyakékül szolgálnak, sárga színaranyból valók, de pénzben kifejezett értékük aránylag nem olyan nagy, mint tudom ár nyos becsük. A leletről, minthogy mindenképpen azon kellett lennünk, hogy az vármegyénk muzeumába jusson, eddig nem tartottuk célszerűnek írni, most azonban a véle kapcsolatos ügyet, amely jelenleg pénzügyminiszteri döntés előtt áll, Az Est minden részletében nyilvánosságra hozta s igy lehetetlen a szenzációs bronzkori tárgyakról meg nem emlékeznünk. A lelet természetesen minden kétséget kizárólag a vármegyei muzeumba való s hogy eddig nem jutott oda, annak a hozzá nem értő lelő pénzszomjuságának felcsigázása az oka. Az Est a leveleki leletről a következőket irja : Vad András leveleki szőlősgazda Ófehértó határában a tavasszal a szőlőjét kapálgatta és egyik szőlőtőke alatt egy edényben egy csomó sárgaszínű fémleletre bukkant, amely karcsú, finom dróthuzalokból, karperecekből állt. Nem tudta, hogy mit talált s az edényt tartalmával együtt elvitte a községházára, ahonnan jelentés ment a szabolcsmegyei alispáni hivatalhoz. Az alispán Kiss Lajos nyíregyházi muzeumi őrt bizta meg a lelet megvizsgálásával, aki az első pillanatban megállapította, hogy tipikus bronzkorszakbeli arany leletről van szó. A kőedényben öt gyönyörű aranykarperec, négy sima arany dróthuzal és tizenhárom finom sodrott aranydrót volt. Összesen 26 darab aranyékszer, 942 és fél gramm súlyban. A muzeumi őr azt jelentette az alispáni hivatalnak, hogy a lelet egyike a legnagyobb ritkaságoknak és nálunk csak a Nemzeti Muzeumban van meg egy duplikátuma ezeknek az aranyékszereknek. Az alispán erre felhivatta magához a hivatalba Vad András szőlősgazdát és a megye megbízásából 300.000 koronás ajánlatot tettek neki, hogy ennyiért megveszik tőle a szőlőjében talált ritkaságokat. Vad András nem nyilatkozott, de a leletet otthagyta az alispáni hivatalban és. csak másnap bizta meg Stessel Jenő nyíregyházi ügyvédet a képviseletével, aki a szőlősgazda nevében kerek kétmillió koronát kért az aranyékszerekért. Ekkor megkezdődtek a tárgyalások, ame lyek azonban nem vezettek eredményre, mert a megye nem akart többet fizetni, az ügyvéd pedig megbízója nevében nem engedett a kéíA nyíregyházi munkások a Horthy-akcióért. Az ország egyetlen városában 'sem mutattuk & munkások Ujon megértést a koimányzó inségak dójával szemben. Nyíregyháza, október 28. Saját tudósítónktól. Lapunk 26-iki számában már közöltük, hogy a nyíregyházi szabók heti keresetüknek egy részét a kormányzó áltál megindított inségakció javára ajánlották fel. Amily örömmel vettük akkor e hírt, annál nagyobb öröm|mel kell egy egész ország munkássága elé állítanunk azt a nemes felbuzdulást, mely az első cselekedetet nyomon követte. A munkásság mozgalmáról a további értesüléseket vettük : A szabóiparosok szerdai gyűlését követőleg a nyíregyházi ipari munkások körében hasonló mozgalom indult meg. Már a szabó gyűlésen rájöttek arra a nagyjelentőségű feladatra, mely egyaránt reáhárul minden magyar emberre, aki szivén hordja nyomorgók ezreinek sorsát, megértették annak a fenkölt lelkű kormányzói szózatnak jelentőségét, mely után mindenkinek menni kell s melynek szellemében mindenkinek tenni kell, aki nem akarja e nemzetnek végpusztulását. Az első lelkes hangulatot mivel-sem lehetne szebben jellemezni, mint azzal a ténynyel, hogy az öntudatos munkásság képvise lői egymásután állanak fel s arra a német munkások által mutatott példára hivatkoznak amikor azok egy évig dolgoznak naponként egy túlórát, hogy ennek jövedelmét szerencsétlenné lett hazájuk terheinek könnyítésére fordíthassák. Nekünk nem kell egy évig lemondani egy órai keresetünkről, mi csak egy hónapon által tegyük ezt — mondotta a munkások egyik szónoka — s a!k|vor mi eleget get tettünk hazafias kötelességünknek. Nemes vetélkedéssel állanak fel egymásután a jelenlevők, hogy tettekkel is bizonyítsák hazaszeretetüket. Mikor a munkásság ilyen megértést tanúsít, [ai legbensőbb Öröm töltheti el mirídenkinek ma lelkét. A munkást rendesen olyannak szeretik feltüntetni, mint akiben csak addig él szociális érzés, mig saját béréről és kényelméről van szó. Ez a cselekedet azonban egész mást mutat. Megmutatja azt, hogy akkor, midőn neki is szüksége lenne a támogatásra, még ő is hozzá járul a nálánál szerencsétlenebb sorsban elők támogatására megtanít arra, hogy nem internacionális hazugságok hevítik lelkét, hanem fajának, magyar nemzetének szeretete él lelkében s ragaszkodik ahhoz a röghöz, melyen felnevelkedett. A nyíregyházi munkásság hazafiságának ;lő példáját szolgáltatta e cselekedetével. — Erre a munkásra bizton számithat e nemzet ía a rról van szó, hogy vissza kell állítani a íemzet régi fényét és dicsőségét. És hogy ez a munka nemcsak bizonyos törökben indult meg ily nemesen, mutatja az, logy az összes szakszervezetek magukévá tétek e nemzetmentő gondolatot s egymást köjsönösen hivták fel hasonló áldozat meg;íozatalára. A nyíregyházi munkásság büszke lehet LZ önmagában dicséretet hordozó cselekedetet kivül arra is, hogy ha nem is egyedül, le mégis ők lesznek az elsők az egész oi 4zágban, akik magyar munkásoknak bizolyultak. Ezidőszerint azonban még egyedül llanak akciójukkal. A kisvár dm , fekete kéz." Kisvárdáról jelentik : Folyó hó 18-án reggel Reizman Sámuel kertjében a cselédség egy kékesszinü borítékba zárt levelet talált a következő tartalommal : »Az önök kastélya alá van aknázva, tehát ha megér önöknek 500.000 koronát, tegyék a mondott összeget a kastély utcára néző ablakába. Ne gondolkodjék, mert nincs könnyebb, mint egy újonnan épülő kastélyt aláaknázni, mely, ha akarják minden pillanatjban felrobbanhat. Ma éjjel 10 óra után eljövök. 48 óra után a levegőbe röpül.« Diner Béla bejelentette az esetet a rendőrségnek, a nyomozás megindult. Az első levelet másnap egy második követte, az tűvel volt írva és a nagyobb hatás kedvéért halálfő volt alárajzolva 12 terror aláírással. Ügyes rendőrségünk hamar elcsípte a tettest Farkas Péter foglalkozás nélküli egyén ben, aki kőműves bátyjával került Kisvárdára Ugy látszik, megérezte, hogy baj lesz, mert Abók és Rubóczky rendőrellenőrök éppen akkor csípték el, amikor el akart utazni. Mivel a gyanú ráirányult, Cselyovszky rendőrbiztos szakértői keze alatt végre is bevalotta, hogy ő irta a leveleket. Tettének okát nem tudta adni. Zsarolás bűntettének a kísérlete miatt az eljárás folyamatba tétetett ellene. Földbirtokosok! Gazdák! Bérlök! Iparosok! L eg on^r 8árlá 8i Magyar Mezőgazdák Szövetkezete szabolcsvármegyei kirendeltsége Nyiiegjháza, SzécbeDyi-tér 1. Telefen 49. Sürgönyeim: Mezőgazdák. Központ: Budapest, V., Alkotmány-utca 29. szám. Szupeifoszfát, műtrágya megrendelést tavaszra már most felveszünk. Egy leveleki szőlősgazda bronzkorszakbeli aranyékszereket talált a kertiében. millióból. Húzódott, halasztódott a dolog, egész mostanáig, amikor végre látván, hogy nem sikerül a megállapodás, az alispáni hivatal a nyíregyházi muzeum levelével együtt az egész leletet felterjesztette a pénzügyminisztériumhoz. A törvény szerint nem tehettek mást, mert az ilyen leleteket azonnal be kell jelente r ni a pénzügyminiszterriumnak s a törvény értelm.ében minden ilyen lelet után az érték sgyharmadrésze a megtalálót, egyharmadrésze a föld tulajdonosát, egyharmadrésze pedig az államot illeti. így tehát Vad András szőlősgazdát kétlarmacjrész illeti a talált bronzkorszakbeli iranylelet értékéből. Szabolcsmegyében általában nem vették ürömmel azt, hogy a lelet a megyéből fölke'ült Budhpestre a pénzügyminisztériumhoz. Znnek oka az, hogy a nyíregyházai muzeum ittól félt, hogy az aranylelet, amely igy elterült tőle, nem jut oda vissza, hanem a Nemt, :eti Muzeumnak juttatják. A szabolcsmegyei ilispán fölterjesztésében, amelyet a pénzügyniniszterhez intézett, benne van, hogy a lele :et azért nem tudták megvenni a megyei mu:eum részére, mert az arra szükséges összeg íem áll a megyei pénztár rendelkezésére. Pedig a nyíregyházi muzeumban nagy izükség volna erre az aranyleletre, hiszen ez LZ a muzeum, amely a bronzkorszakból a legtöbb leletet raktározta el, 35 bronzkorszakbeli lalmaza van. Hogyha Vad András mostani uanylelete odakerülne, akkor teljes lenne »ronzkorszakbeli gyűjteménye. Nyíregyházán ehát az a felfogás, hogy Vad András aranyelete a nyíregyházai muzeumot illeti és bízlak abban, hogy a pénzügyminisztérium sem og másként dönteni. A lelet a Jósa, muzeumbol a, pénzügy miniszterhez került. — A leletről eddig nem nyilatkoztak a nyilvánosság számára. — Az Est hozta napfényre az ügyet. jj
