Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 223-248. szám)

1922-10-27 / 245. szám

r 4 1922. október 25. A drágaság letörése. „Ha a drágaság letöréséről beszélünk, ak­kor elsősorban az elsőrendű élelmicikkek árá­nak letörésével kell kezdenünk, ezt pedig semmi­esetre sem érjük el a kereskedelmi hitel meg­szorításával." Ez a megállapítás nagy helyesléssel talál­kozott azok körében, akik a kereskedelmi sza­bad forga'om melleit törnek lándzsát. És eb ben a szellemben szólottak a felszólalók ismét a termelők ellen, holott padig máskor napnál világosabban bebizonitották, hogy a szabadke­reskedalem adhatja meg a helyes értékelést és ez a szabadkereskedelem az, amely a búza­árakat, tehát az elsflrendü életszükséglet]' cik­kek árát, a mai magasságig emelte. Még hozzá tették azt is, hogy csodálatos­képen, ma a külföldről behozott terméocikkek ára alacsonyabb, mint az itthoniaké, tehát az itthoni terményárakat kell letörni. Szterényi szerint: a kötött forgalommal. Tehát a régi nóta. Nem engem, a keres­kedőt kell megrendszabályozni, hanem a ter­melőt. A termelőt drákói szigorral az árak mér­séklésére szorítani. Ez másként aligha mehet, mint maximálással. De ekkor meg a kereske­delem jajdul fel, hogy maximálással soha sam lehet célt érni. De, hát nem látják a szereplők, hogy mindez csak komédia? Hát, ha az a külföldi elsőrendű élelmi­cikk olcsóbban kapható, mint a belföldi, akkcr miért nem csinálnak a belföldinek konfeurren­ciát? Hozzanak be abból az olcsó külföldiből! „Nem az inflációt kell megfogni, hanem a drá­gaságot 1" Hogy miféle fából vaskarika ez, azt csak az mondhatja meg, aki ezeket mondotta. Csodálatos, hogy Magyarország volt kereske­delmi mioistere mondhat ilyent! Nos hát igen! A drágaság letörése csakis azon az uton történhetik, amelyen a pénzügy­miniszter halad. Nem kell megijsdni attól az úgynevezett hitel megszorítástól. Az infláció­nál kell megfogni a drágaságot és nem forditva, ahogy Szterényi képzeli Bizza ezt csak a mi pénzögyministerönkre, az majd jól megcsinálj *. Hiszen ugy ii bizalommal van iránta! Lehet is ! Nincsen olcsóbb babér, mint merkantilis­ták között szidni a gazdát és kinn azután foly­tatni a kereskedelmet ugy, ahogyan az élet diktálja. Mert az élet diktálja azt, hogy addig, ami az export kereskedelem fel tudja venni emelt árakon az exportcikket, addig emelt áron is felveszi. Ha azonban nem tudja elhelyezői, ak­kor inkább kívülről hoz be, ha itt magasabb árat érthet el. Ezen legfellebb a kiviteli ille­tékek magasra emelésével lehst segiteni, ha idejében olcsóbban akarjuk adni az élelmi cik­keket. De viszont az élelmi cikkek és az ipari cikkeknek arányosaknak kell lenniök, tehát a kiviteli illetékek ssm srófolhatok az égig. Pénzügyminiszterünk kijelentette, hogy az államháztartás egyensúlyát sikerült elérnie. Ami ­óta ezt mondotta, a korona valóban stabil is. Pedig azóta ujabb és ujabb jegykibocsátás is történt. Aki számol, az kiszámíthatja, hogy ko­ronánk jóval többet ér, mint azt Zürichben jegyzik. Ezt különben itt akárhányszor kimu­tattam már. Ha nagyobb infláció nem következik, ak kor koronánknak stabilnak is kell maradnia. Nemcsak, hanem még javulnia is kell. Ds tarthatatlan álláspont az, amely ujabb 85 milliárdos infiációt követel az őszi kampány lebjnyolitásához és akkor azért kiált, hogy az élelmi cikkek árát tessék letörni, Ezek az árak a világpiritas áraira törekszenek és ha azt el érték, akkor a koronával együtt stabilizálódja­nak, amíg az élelmiszerek színvonalát el nem értek. Ezt sem fogja megakadályozni senki. Nem is lehet célja senkinek. Ma már panaszok htugzanak ez ellen, hogy & cseh és a német cipő ismét kezd be­özönleni az országba és Olcsóbban kapható, mint az itthoni produktum. El kell zárni a ha tárt! De akkor megint mi van a szabadkeres­kedelemmcl ? Magas védővámot neki! Csak­hogy igy szután megint csak az importőrök fognsk haragudni. Ujabb jegyeket kibocsátani nem szabad. Az a politika, amelyet Kállay pénzügyminiszter folytat, még nem deflációs politika. Mindig a stabilizációért kiáltott az egész kereskedelmi világ. Most lénylíg stabilizál a fináncminiszter, most meg azzal vado'ják, hogy Risin féle def­lációs politikát üz. Egyik kilengés a másikat követi a kritikában. Tiszta szerencse, hogy nem hallgat a pénzügyminiszter arra k sok csodadoktorra, aki miad okosabb akar lenni nálánál. Tessék nyugodtnak lenni, egy kicsit várni és azután kritizálni. Kállay nem symfóniázik, nem zongorázik, hanem töri le & drágaságot, amit majd megérzünk, ha nem ijedünk meg attól, hogy közben a különféle áruárak és munka­bérek igyekszenek a megfelalő nívón elhelyez­kedni. Mert ez természetes tollamat. Csak uj jegyeket ne bocsásson ki. Ez lesz a drágaság letörése !! Pisszer János. Nincs igazi kivándorlás Magyarországból. Az egyetlen kivándorlási cél Amerika. — A brüsszeli atlanti konferencia évi 5000 kivánderlási lélekaxámot engedélyezett. — A vissz a vándorlás akadályai. — Legtöbben Szabolcsból vándoroltak ki. Budapest. 1922 október 26. Csonkaországunk egyre züllesztöbb viszo­nyai nagyon sok egzisztenciát sodortak a leg­válságosabb kétségbeesésbe. Munkaalkalom nyersanyagok hiján nincs, az üzemek egészen redukált termelése a tőkehozadékot is alig adja meg a vállalkozónak, ugy, hogy uj vállalkozás a legmerészebb biztosítékok mellett is alig egy­kettö alakult az elmúló esztendőben. Ehelyett könnyű kamatozásra gyűlik össze a tőke és a tőzsdét' rohanja meg. Nem is volt soha akkora tőzsde forgalom, mint amilyent éppen ez évben mutattak ki, nem korona összegben, de a vá­sárolt értéktételek mennyisége szerint. Egy itt járt hires angol közgazdász Admis Lord csodálkozva mondta kísérőinek: „Uraim, hiszen önök gazdagok, utcáikon az autók és magánkocsik százai száguldanak, színházaik prémes, elegáns emberekkel vannak teli 1" És midőn a nyomortanyákat, vagonlakókat és az utcákon nem sétálgató tisztviselőket is sorra látogatta, kezdte elhinni, hogy Csonka-Magyar­ország tényleg nem ország. Ez a kép a kivándorlás lényegén is jól fejeződik ki. A háború előtt uj életkörülmények felé indultak az emberek. Vágyuk az volt, hogy Amerika gazdagodási lehetőségeiből maguknak is szerezzenek. Ma külön gazdagság kell a ki­vándorláshoz. Ma nem megy szegény ember Amerikába, amely útra 104 dollár hajóköltség, vasutköltség a kikötőig, és 25 dollár bevándor­lási tőke szükséges Ez pedig magyar koronában kifejezve, negyed milliónál jóval többet tesz ki. Ennyije szegény embernek nincs, ha azonban van, ilyen összeg itthon is biztosit jó megélhetést. Igazi kivándorlás nincs tehát Magyaror­szágból. Azok utaznak csak, akik rokonai láto­gatására, vagy egyéb célból kapott költségmeg­téritéssel hajózhatnak át. Ezek viszont — ellen­tétben a kivándorlókkal — hatalmas podgyá­szokkal kelnek útra és nem barázdás arccal, nem fásult lélekkel. A brüsszeli atlanti konferencia, melyen az európai államok felosztották lakossági sűrűség és egyéb szempontok szerint megállapított arány­ban az Amerikából bevándorlásra engedélyezett lélekszámot, Magyarország részére 5638-at biz­tosított. Ez a kvóta már betelt, mégpedig a következőképen : juliusban kivándorolt ... 1000 augusztusban » ... 1000 szeptemberben » ... 1000 októberben » ... 850 novemberben elindul ... 1000 és a decemberi csoport is együtt van. A kivándorlók túlnyomó többségét Szabolcs, Borsod, Heves és Zemplén megyék lakói teszik, akik már kint élő rokonaik után indulnak el. Ezzel szemben van visszavándorlás. A Védőiroda havi 100 — 150 visszatérőt tart szá­mon, akiknek visszatelepedése azonban megszer­zett amerikai honpolgárságuk miatt jár nehéz­séggel. A kormány és a hatóságok természete­sen a legnagyobb jóakarattal kezelik ezek visz­szatelepedési kérelmét és megkönnyítik új elhe­lyezkedésüket. A zsir ára ezer korona felé közeledik. fleglnt drágábbak a péksütemények. Nyíregyháza, október 26. A Nyirvidék tudósítójától. Az Árvizsgáló Bizottság a napokban fog­lalkozott a nyíregyházi husiparosok kérelmével, amelyben hivatkoznak a fokozódó élőállatárakra a húsféléknek ujabb jelentékeny áremeléséhez kérik a Bizottság jóváhagyását. Az Árvizsgáló Bizottság ezalkalommal nem fogadta el min­'dacban a hudparosok érvelését ós a borjúhús árát a kért 300 korosa helyett 260 K-ra, a marhahús árát a kért 340 korona helyett 260 koronára emelte, mig a sertéshús árát a hus­iparosok kérelmének megfelelően 360 koronára emelte fel. A sertéshús árának megállapításinál figyelembe kellett venni azt a körülményt, hogy a nyíregyházi élőállatpiacon alig hoznak be levágásra alkalmas sertést, mert sertéshislaíás­sal ma alig foglalkoznak a várm^gyíbsn. Ma­holnap ott leszünk, hogy a város sertéshús, szalonna, zsirszükségletét Hajdúban kell besze­reznie A szalonna árát 750, a zsir árát 920 ko rónában állapította meg az Árvizsgáló Bizott­Egy sütemény 10 korona Tegnap reggeltől kezdve Nyíregyházán 10 korona egy igen szerény külsejü kifli vagy zsemle. A pékmesterek is áremelést kértek ugyanis az Árvizsgáló Bizottságtól és az a kí­vánságuk, hogy a nyiregyháei sütemény ős ke­nyérárakat a mindenkori bucla pásti áraknak megfelelően állapítsák meg Illetékei helyen az a felfogás alskult ki, hogy az államrendőrsé^­nek szigorúbban kell ellenőrizni azt, hogy a péksütemények ugy súlyban, mint kvalitásban olyanok legyenek, mint a fővárosban, ahol igaz, hogy 10 K egy zsemle vsg? kifli, de ez ízletes, bekeminősógü, finom lisztből készült sütemény. A megfigyelések azt mutatják, hogy nálunk a kifli nem üti meg a 3 és fél dekát épp ugy, mint a zssmls sem amelynek csá­szárzsemlyénél 4, kőíőnségés zsemlyénél 5 de­kának kellene lenni. A közönség körében nagy az elégede'Ienség amiatt is, hogy vasárnap nem kap friss süteményt, de ezsn a mostani szigorú munkabeosztással egyelőre nem lehet segiteai. Részleges hussztrájk? Tegnap nagyon sok mészárosnál nem le­hetett marhahúst kapni, ami elég súlyosan érintette a szegényebb néposztályt. Érdeklődé­sünkre a vásárló asszonyok azt mondották, hogy a mészárosok egymás kőzött becsület­szóra megfogadták, hogy a megállapított ala­csony árak mellett nem mérnek ki marhahúst, mert ráfizetnek. A hussztrájk azonban csak részleges volt, mert a perifériákon mindenütt kaphatott a közönség marhahúst is. — A Kek táska. Csathó KKálmán uj' regénye ismét kapható.az Ujságjboltban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom