Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-25 / 166. szám

1922. julius 25. JYtalDÉK 3 sen, önzetlenül szolgálni s ez az a mély kapocs, mely oly fájdalmassá lette az elválást attól a kerülettől, amelyet 10 éven át képvisel és attól is, amelyben megbukott. Adja Isten, hogy ebben a kerületben sem a személyének tökéletlen kapcsolata fűzze a polgárokhoz, hanem a hazáért való becsületes munka szándéka. Nem véletlen, hogy itt a magyar Hiszekegy fogadta, mert a benne kifejezésre jutó gondolat fájó érzés a vezető motívuma, mindig, ha politikáról van szó. Nem véletlen az sem hogy akik itt üdvözlésére megjelentek, a város vezetője, a polgári társadalom egyik kiváló képviselője, a földinives osztály szószólója s a női választók küldötte, vagyis az egész város társadalmának képviserlete az egységre törekvést dokumentálták összeállifásukban. Ez teszi pártunk programmját is. csak igy érhetjük el azt a célt, hogy mindannyian közös erővel dolgozzunk az ország érdekében. Az egyesek sok aprólékos érdekéből tevődik össze a nemzft és érdeke . Ezeknek a gondolatoknak jegyében, a ini gyönyörű Hiszekegyünknek hangulatában lépi át Nyíregyháza küszöbét. Kívánja, hogy se a megszállás, se a bukás kapui ne fogjanak rajta s ahelyett az elvesz tett politikai hazája helyett itt másikat találjon, amelyben ugyanolyan szeretettel, egyetértéssel legyen módja munkálkodni a város és a haza javára. (Hosszantartó éljenzés.) Minden szem meghatottan tekint a képviselőjelöltnek őszinte szavaira, mint ha kitárulna ennek a városnak karja, hogy magához ölelje hazájából kiüldözött uj fiát. A mélységes tisztelet hatja át ezeket a pillanatokat, amelyekben az érkező vezérre áldást kérő imaként hangzik fel Vörösmarty szózata, amely után a belügyminiszter a diszbe öltözött hölgyek ékes sorfala között elhagyja a pályaud

1vart és a pompásan felvirágozott fogatba száll fel . Bevonulás a városba A pályaudvarról 10 óra után lovas bandériummal az élén indult a városba a miniszter és a vele jött képviselők. Az utcákat mindenütt nagy néptömeg lepte el. Fél 11 órakor érkezett meg Rakovszky Iván belügyminiszter és kísérete a Korona szállóhoz és a népgyűlés 11 óra után pár perccel kezdődött meg. A Kossuth-téren sok ezer főnyi tömeg gyűlt össze a képviselőjelölt programmbeszédjének meghallgatására. Sasi Szabó László nffftnyitja a gyűlést. A népgyűlést sasi Szabó László, az Egységes-Párt helyi elnöke, a Nyirvidék felelős szerkesztője nyitotta meg a következő beszéd kíséretében : Tisztelt közönség, szeretett Polgártársak! Nyíregyháza városának a közelmúltban megválasztott nagyrabecsült képviselője, mint köztudomásu dolog, Dr. Kállay Tibor pénzügyminiszter (éljenzés) a politikai körülmények kényszerítő parancsára kénytelen volt a nyíregyházi mandátumról lemondani. Nyíregyháza város megint képviselő nélkül maradt a nemzetgyűlésen és emiatt nekünk újra az urnák elé kell járulnunk. (Éljen Rakovszky Iván). Köztudomásu az is, hogy az Egységes-párt a megüresedett mandátumra egyhangú lelkesedéssel Rakovszky Iván urat (hosszantartó éljenzés) a jelenlegi belügyminisztert jelölte. Szeretett képviselőjelöltünk a mai gyűlésen fogja ismertetni előttünk programmját. Az egységes-párt nevében köszöntöm a tisztelt választó közönség get és felkérem a hallgatóságot, hogy az ö nagyfontosságú politikai nyilatkozatait értéssel és figyelemmel hallgassa végig. — Kérem a mi híveinket, hogy merítsenek az ó beszédéből továbbra is lelkesedést, kitartást, meggyőződésükben való megerősödést. — azokat pedig, akik remélem kevesen vannak itt közöttünk, talán csak kíváncsiságból vannak itt, valamint azokat, akik talán még kevesebben vannak, t. i. azok, akik más meggyőződésben voltak eddig, s kérem ezeket, hogy engedjék szivükben felengedni a közönyösséget és az elzárkózottságot, engedjék a szivükbe és lelkükbe az igazságnak szavait és ne tegyenek ugy, mint az egyszeri koldus ember, aki a templom előtt kéregetett s amikor egy híres operatőr elment mellette kinyújtotta felé a kezét alamizsnáért s akkor az operatőr azt válaszolta neki, hogy barátom, én nem alamizsnát fogok neked adni, hanem gyere el hozzám és visszaadom neked a szemed világát. Erre a koldus azt felelte, hogy uram azt ne tegye, mert akkor hogy fogok koldulni, miből fogok megélni. — (Derültség.) Az Isten azért adott az embernek szemet, hogy lásson, azért adott fület, hogy halljon és nyissa ki szemét az igazság fényé, nek, nyissa ki a fülét az igazság szavának, őnagyméltósága most az igazság szavait fogja hirdetni, azon legszentebb igaz

1ságét, amely az egységben a megértésben, a vállvetett munkában, a nemzetmentő, összefogó építő munkában, az egyetértésben rejlik. (Éljenzés.) Ezelőtt két hónappal egy ilyen programmbeszéd alkalmával városunk nagynevű fia, a mi büszkeségünk, a mi régi híres képviselőnk, Dr. Meskó László nyitotta meg a gyűlést, ő lelkesített bennünket az egyetértésre, összetartásra, s akik az ő hazáért és városért dobogó nemes szavaira összegyűltek, hallgattak reá és az ő beszédes ajkai megmutatták azt az utat, amelyen ennek a városnak haladnia kell. És most ugy érzem, hogy az ő imént elköltözött szelleme itt lebeg felettünk és ő ihleti meg szavainkat, amikor arra kérlek benneteket, hogy fogjatok össze az ország romlásának válságod óráiban, értsük meg végre egymást, legyen a magyar egységes és tömörüljön az egységes pártnak zászlója alá, amely zászló Kállay Tibor után most jelöltünk, Rakovszky Iván (éljenzés) őexelenciája kezében lobog. Mielőtt a szót önagyméltóságának átadnám, még egy kedves kötelességet kell teljesítenem. Üdvözlöm a nemzetgyűlés igen tisztelt tagjait, akik a mi szeretett jelöltünket ide a mai ünnepségre elkisérfék. — Köszöntöm Putnoky Sándor, Kállay Tamás, Erődi-Harrach Tihamér, Görgey István, Veres Ferenc, Mózer Ernő, Erdőhegyi Lajos, Nánássy Andor, Nemes Bertalan képviselő urakat. (Éljenzés.) Még egyszer köszöntöm és üdvözlöm a tisztelt választó közönséget s az ülést megnyitva, felkérem önagyméltóságát, Rakovszky Iván belügyminiszter urat programmbeszédjének megtartására. Szűnni nem akaró éljenzés közepette emelkedett szólásra Rakovszky Iván belügyminiszter, Nyíregyháza város képviselőjelöltje és a következő nagyszabású beszédben fejtette ki programmját: Tisztelt hallgató közönség ! Ki méltó az államférfiul nénié Egy ország közéletében — mondotta — egy ország politikai életében mindig vannak ellentétek, vannak nehézségek, vannak küzdelmek. A társadalom különböző osztályai ott állanak egymással szemben és egymás rovására, egymás kárára akarnak érvényesülni. — A különböző vallásfelekezetek fegyvert öltenek és harcba indulnak egymás ellen, mert mindenki a saját maga külön erkölcsét akarja rákényszeríteni másokra. A politikában mindig vannak egyes csoportok, amelyek a hatalmat maguknak akarják megszerezni, küzdenek ezért a hatalomért és el akarják pusztítani a más politikai csoportokat. Tisztelt hallgatóság ! Az élet mindig küzdelemből áll, s a közéletben vannak a legnagyobb küzdelmek. Én teljesen értem, ha valaki a saját maga osztályáért, a saját maga osztálya gazdasági érdekeiért küzd. Én teljesen értem, hogy azok az emberek, akiket egy hit, egy vallás köt össze a maguk hitéért, a maguk felekezete érdekében a többi vallásfelekezetekkel szemben a saját maguk akaratát akarják érvényesíteni és azt is értem — bár hibáztatom — hogy vannak olyan politikai csoportok is, amelyek nem az országért, hanem a hatalomért akarnak küzdeni. De az az ember, aki az ország vezetésére érzi magát hivatottnak, az az ember, aki az államférfiú névre és cimre igényt tart, a* az ember, aki egyvalóban komoly, hazafias politikát akar csinálni és nemcsak demagógiát, nemcsak propagandát, annak az embernek kell, hogy az osztály elfogultságtól, a felekezeti elfogultságtól és a politikai hatalomvágytól mentes legyen. (Ugy van, ugy van.) Azok az emberek, akik egyoldalú osztályérdekek szolgálatában állanak és azok segítségével akarnak a felszínen maradni, s azok lehetnek népvezérek, de nem államférfiak. Azok az emberek, akik a hitet, a felekezeti rendszert arra akarják felhasználni, hogy az ország közönségében ellentéteket szítsanak és ennek az izgatott hangulatnak az előnyeit használják fel demagógiára, lehetnek népvezérek, de nem államférfiak. (Ugy van, ugy van !) És azok a politikusok, sajnos az utolsó egy-két évtizedben nagyon sok ilyen politikust láttunk nem az országnak akarnak használni, de arra törekednek, hogy a hatalmon megmaradjanak és nem arra, hogy az országnak használjanak. Ezek a politikusok küzdhetnek egy társadalmi osztály érdekeiért, de a politikai irányt, egy országnak az érdekét nem szolgálhatják. Ezek nem a nemzet, nem az ország, hanem a saját érdekük érdekében csinálnak politikát. Mi pártunk, az egységes párt ezt a kiegyenlítő, ezt az igazságot kereső politikát tűzte zászlajára. (Éljenzés.) Mi nem akarunk egyoldalú, egy társadalmi osztály anyagi érdekének szolgálatában állni, mert a komoly államférfiúi bölcsesség csak az lehet, aki a különböző érdekek között az igazságos középutat keresi és megtalálja. (Ugy van, ugy van.) Az államférfiú, ha hazafias, ha az egész ország érdekében való munkát akar végezni, ugy nem állhat egyoldalú egyes érdekek mellé s a kötelessége az, hogy bölcsen kikeresse az olyan érdeket, az olyan utat, amely az egész haza összes lakosságának a legjobban megfelel. Azért azon az uton kell haladnunk, amely az összes társadalmi dekeit szem előtt tartja, azokat együtt akarja érvényesíteni, ugy, hogy a többi társadalmi osztálynak ne ártson, mert a nemzetnek meg kell keresni a felekezeti békében is azt a bölcs középutat, ahol minden felekezet érdeke, de elsősorban a haza, az ország és a magyar nemzet egyeteme érdeke képviselve van és végül annak, aki államférfiunak nevezi magát a politikában nemcsak arra kell készen állnia, hogy megtudja tartani kezében a hatalmat, hanem dolgoznia kell az országérdekében nem a hatalomért, hanem a nemzetért. Aki nem ilyen szempontból nézi hivatását, az mondjon le a hatalomról (éljenzés.) Én azok között az államférfiak között vagyok akik a magyar haza közös érdekében akarják munkájukat folytatni. Az államférfiúi elnevezés ott végződik, ahol valaki nem képes eltűrni azt, hogy mások legyenek á hatalmon és mások dolgzozanak becsületesen a hazáért Ez a mi pártunk, a mi kormányunk programmja. (Éljenzés.) j Az ország közrendjének kérdése. Az ország ma nekünk többséget adott Nekünk kötelességünk a kezünkbe jutott hatalommal élve, hogy megtegyünk mindent, ami az országnak és minden lakosának hasznos, mi az országra akarunk támaszkodni, mi az ország bizalmában birjuk erőnket és mi készen vagyunk mindig ott hagyni helyünket akkor, amikor az ország hangulata ugy kívánja, ellenben kötelességünk a kezünkben tartani az ország sorsának intézését, amíg az ország bizalma ezzel megajándékoz bennünket. Önöket tisztelt hallgatóság elsősorban