Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-25 / 166. szám

4 í922. julius 25. az fogja érdekelni, ami az én tárcám körébe tartozik s ez a belügyi igazgatás, az ország közrendjének kérdése. (Halljuk, halljuk !) Sokat hallottunk ma-beszélni az utóbbi években a rendről, a jogrendről. Hát tisztelt hallgatóság ! A jogrend kérdésében háromféle felfogást látunk. Vannak emberek, akik kereken azt állítják, hogy jogrendre nincs szükség, hanem mindenki a maga saját céljai és saját felfogása szerint egyénileg találja meg a maga ideálját. Nagyon kell vigyázni, merf ez az álláspont beteg, s nem rendet, de rendetlenséget jelent. Vannak, akik egy másik felfogást tartanak a jogrendről, ami szintén téves felfogás. Vannak, akik a jogrend alatt nemcsak az állam rendjét értik, nemcsak az egyénnek jutó jogok és szabadságok azt a mértékét, amely az állam közönsége és nyugalma szempontja alkalmából szükséges. Vannak az államban, de különösen voltak a forradalom előtt, — sajnos, megint mutatkoznak — olyan áramlatok, amelyek azt mondják, hogy csak akkor van jogrend az országban, ha szabadon lehet izgatni, ha lehet uj forradalmat előkéteziteni, s akkor van csak jogrend, ha megint szabad a kommunista tanokat hirdetni. (Le vele, le vele !) Ez nem a jogrend visszaállítása, amint ezek hirdetik, mert ez veszedelmes az országra nézve, az egyének nem végezhetik el az állami feladatokat a maguk kezdeményezéséből, ez nem jelent egyebet, mint szabadosságot, fegyelmezetlenséget s azlt hogy ismét érvényesülni akar az ország életében a felforgató tendencia. A jogriena bölcs értelmezése Igenis van a jogrendnek egy másik bölcs értelmezése. A jogrend annyit jelent, hogy az országban mindenki egyformán alá van rendelve a törvénynek, a törvényes intézkedéseknek, (ugy van, ugy van.) Olyan országban, ahol a rend uralkodik, senki nem teheti meg azt, hogy a saját maga szakálára akármilyen nézete legyen is, bármilyen ideális vagy eszményi szempontból is, hogy a törvény elkerülésével igazságot szolgáltasson önönmagának, mert ez az igazság igen gyakran igazságtalan szokott lenni. A jogrend azt jelenti, hogy a jognak, a törvénynek az uralma él s az államfeladatokat csak a törvények alapján az államhatóságok teljesítik "s az igazságot csjak az szolgáltathatja, akit a törvény erre felruház és csupán az ilyen értelemben vett jogrend véid'elmezheti meg az ország egész rendjét a mi sik oldalról feltörni akaró forraídalmi tendenciával szemben. A jogrendlet annak az alapjáig meg kell védelmezni. Ezen középutat, a bölcs középutat akarjuk mi. hogy ebben az országban uralkodjon és ezt meg is fogjuk valósítani. (Élénk helyeslés és éljenzés,!) Hála istennek nálunk a jogrend kérdése nem oly nehéz feladat, mint az egyesek állítják és én igyekezni is fogok, hogy ezt az ország érdekében megvédjem. Én érzem és látom, hogy nem is igen hosszú idő multán a polgárság végre oda jutott, hogv nyugodt, megfontolt és ez biztossá tesz engem arról, hogy a mi országunkat forradalom és ujabb kommunizmus nem nyugtalaníthatja (Éljenzés.) Figyelmeztetem az országot Tisztelt Választó Közönség! Éppen a jogrend az állam rendijének, a közrendnek megóvása érdeklében méltóztassanak megengedni, hogy én innen a nyíregyházi piacon felállított szószékről egy-két szót necsak önökhöz, mert hiszen ennek a kerületnek és ennek a vármegyének lakossága bebizonyította, hogy mennyire bölcs, mennyire okos, mennyire higgadt és meg tudja ítélni az állampolitikai kérdéseket egy pár szót szóljak necsak önökhöz, de az egész ország közönségéhez. Én kötelességemnek tartom, hogy figyelmeztessem az országot, az Istenért vigyázzunk, ebben az országban megint izgatás folyik, megint lázítás folyik, a nagyon nehezen helyreállított rendet a nenehezen kivívott konszolidációi uj veszedelmek fenyegetik. Mert igen is az országban ismét látunk olyan politikusokat, akik nem az állam érdekében, hanem a saját érdekükben dolgoznak (le velük, le velük) azt hiszik és azt képzelik, hogy ellenünk folytatnak politikát, ellenünk harcolnak csupán, a kormány ellen. Hiszen ugyebár ínég mindig halljuk a felekezeti izgatás jelszavait mindenfelé, ez talán ma in$r lajmullból származott, de még meg van. Még vannak olyan emberek, akik az egyik felekezetei a másik ellen izgatják és vannak magyar politikai pártok, akik zel az olcsó jelszóval akarnak híveket toborozni és sajnos még mindig vannak az ország lakosságának olyan rétegei, amelyek hajlandók ezzel a teljesen egyoldalú, ezzel a nemzet érdekével összefüggésben nem levő, semmi hasznot nem nyújtó politikával magukat azonosítani. Én azt mondom, hogy a hitre, a vallásra, az erkölcsre kell az államnak építenie. Én a hivő, vallásos embert tiszlelem igazán inert aki Istenétől nem fél, aki Istenét nem tiszteli, arról "nem tételezem fel, hogy hazáját pártolhassa. (Éljenzés és taps), hogy, az állami tekintélyeket elösmerje. De azok, akik ezt a belső vallásos hitet ezt a belső vallásos érzést lerántják a politika sarába, lerántják az izgatás fertőjébe s ezt a merőben belső vallási érzést arrra használják fel, hogy kalandokba bocsájtkozzanak, amelyek gyakran előnyökkel járhatnak, de legtöbbször veszélyeket rejtenek magukban és igy vétenek nemcsak az ország ellen, de a saját hitük ellen is, Egy másik kérdéssel szokták még ma is félrevezetni az embereket. Ez a jogfolytonosság kérdése. A jogfolytonosság Az én nézetem szerint a jogfolytonos ság minden állam támasza és talpköve, a mi egy országban a történelem folyamán kiflejlődö)tt s nejm a véletlen müve, nem emberek csinálták meg, ezt az aklkotmányt. hanem a történelem. Nem az emberek hozták létre egy országban az államformát, hanem a történelem, nem a véletlenből, nem egyes emberek szeszélyéből alakult ki egy ^államnak egész gépezete, hanem lassan, lassan fejlődölt hozzá, illeszkedett egy nemzetnek, egy államnak a testéhez alkalmazkodott a külpolitikai helyzethez, az államhoz tartozó vidékekhez, tehát a történelem alkotta meg a maga jogfolytonosságát. Miért a történelem által alkotott jogfolytonosságot megbolygatjuk, olyán intézményieket fogunk helyette létrehozni, amely nem a nemzet, nem a nép lelkéből fakadt, ugy az nem talál talajra . Ha kalandokba bocsátkoznánk. Tisztiéit hallgatóság! Az elvesztett háború a reánk kényszeritett béke a forradalmak s egyes erőszakos események oda vittek bennünket, hogy ezt az országot a míg helyreállítani nem tudjuk, a jogfolytonosságot nem lehet abban a mértékben kiépíteni, a hogv- azt a történelem parancsolja. Most vannak egyesek, akik ebből a tényből, ebből a szomorú tényből megint politikai tőkét akarnak kovácsolni maguknak s politikai izgatásra felhasználni. Érezzük és tudjuk, hogy az ország igaz ereje a történelmi hagyományok megbecsülésében áll. (Ugy van, ugy van. taps.) A másik oldalon azt kívánják, hogy számoljunk le a pillanatnyi helyzettel. Ha kalandokba bocsájtkoznánk ugy ez az országot még nagyobb uabh szerencsétlenségbe sülyesztené, amely folytán még azt a keveset, még azt a részeket is, amelyeket megmentettünk, el kellene veszítenünk. Ilyen kalandokba bocsátkoznunk nekünk nem lehet jó lelkiismerettel. Az adónak igazságosan keli megosztani. Nincs egyetlen ország sem, ahol adót ne kellene fizetni. És mégis vannak olyan lelkiismeretlen emberek, akik az izgatásnak egy olyan olcsóbb formájához fordulnak, hogy védik az országot és azt mondják, hogy ez a kormány az oka, hogy adót kell fizetni, mert ha mi kerülnénk a kormányra, ugy adót nem kellene fizetni. Nincs olyan állam, amely háztartását adók nélkül megtudná csinálni. Az adót a polgárságnak kell fizetni a saját maga javáért a társadalom fenntartására. Az adónak igazságosan kell megoszlani a lakosság teherbíró képességének megfelelőleg. — Szükséges éppen ezért, hogy az adó kivetése egyszerűbb és áttekinthető legyen. Ma nem tudjuk, hogy mennyit, mikor, miért, milyen cimen kell fizetnünk, csak azt tudjuk, hogy fene sok adót kell fizetnünk. Nézetem szerint , az adót ugy kell megcsinálni, olyannak kell lennie, hogy minden adófizető polgár kiismerje magát benne. • mert akkor kevesebb igazságtalanság lesz, megtudja ítélni mindenki, hogy igazságos-e a r)eá szabott adó s ha nem az, ugy felebbezhet ellene és igy kevesebb lesz az adókivetésben az igazságtalanság. Izgatások az országban Most legújabban azt hallom, hogy izgatás folyik a hadsereg ellen. Mire a hadsereg ? (Gyalázat!) Hallom ezeket a híreket, hiszen a belügyminisztériumba futnak be ezek az adatok. Azok között folyik ez az izgatás kiváltképpen, akiknek a fia a katonaságnál szolgált. Ennek köszönhettük annak idején, hogy elvesztettük a háborút. Ennek volt a következménye az, hogy azt merték mondani, ne legyen többé hadsereg, nem akarok többé katonát látni és mit értek véle, azt, hogy hosszú ideig nem láttuk a hazát. (Felkiáltás : láttuk a román katonákat.) Izgatnak, egyoldalú osztályizgatást követnek el a dolgozó embereknél, a munkás embereknél és az osztály-szolidaritást akarják diadalra juttatni akkor, amikor a hazafiak szolidaritására lenne szükség. (Ugy van, ugy van !) Ez az ut csak a lejtőre vezethet. Vigyázni kell és nem szabad ezen izgatásoknak felülni. Akkor, amikor látom, hogy az ország nyugalmát és rendjét, az ország jövendőjét ismét a legkülönbözőbb izgatásokkal kezdik aláásni, látom és érzem, hogy az emberek, ahelyett, hogy az állam békéjéért akarnának dolgozni, osztályérdekeket akarnak érvényesíteni a többi oszítályok rovására. Teszik ezt pedig azok, akik a forradalmakból, a kommunizmusból hasznot láttak és látták hegy előnyös volt az ő szempontjukból, de nem volt az az ország szempontjából. Elérkezett az ideje annak, hogy odakiáltsam Nyíregyháza város piacáról az egész országnak : Vigyázz magyar nép, vigyázz magyar nemzet, azok akarnak ismét vezetni benneteket, akik hamis útra, téves útra vezették már egyszer az országot. Oda akarom kiáltani az egész nemzetnek, hogy vigyázzon, ne hagyja magát ezektől vezettetni, mert nem a becsületes, a magyar érzés irányítja ezeknek szándékát. De én ne!m féltem a magyar népet, bízom józanságában, bölcsességében és bízom abban, hogy a megerősödés útjára lép a saját javára. A drágaság kérdésié Még egy kérdésre akfarok kitérni, s ez a drágaság kérdése. Ma a legfontosabb kérdés a pénzügy kérdése. Mindaddig, amíg ennek a szegény országnak a valutája napról-napra romlik, nem tudunk biztosítani senkit egy szebb, egy boldogabb, nyugodtabb jövőről. Még kell értenünk, hogy az ország pénzügyi helyzetén másként, mint pénzügyi intézkedéssel segíteni nem leheti, s ezlek k'özé a pénzügyi intézkedések közé kell, hogy tartozzék az adóreform is. Én nem hiszem, hogy volna