Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 248-272. szám)

1921-11-20 / 264. szám

JNÍYÍR¥XDÉK 1921. november 20 Svájci levél. A gazdasági válság. Tőkekivándorlás. Nemes valuta Magyarországon. Az az erőszakos változtatás, amelyet t világpiac bonyolult és érzékeny szerkezetében a l>ékeszerződések előidézlek, ma — már mindinkább kezdi éreztetni hatásait azon országok közgazdasági életében is, a melyek a háború alatt megőrizték semlegességüket s élvezték ennek minden előnyét s rendezett államháztartással rendelkeznek. Ezek között az u. n. nemes v&luláju országok közöli a hadviselő államok kőié ékeli Svájc mutálja legtipikusabb képét ezeknek a hatásoknak s éppen ezért különös érdekkel bír Svájc közgazdasági életének a megfigyelése, a mely akkor, amikor a svájci frank a pénzpiacon az értékmérő szerepét tölti be. a pénzügyi és termelési válságnak minden jelét mutatja. Svájc a liáboru előtt is az ipari államok közé tartozott, amely hatalmas fogyasztó területeket lepett el ipara termékeivel. A háború a hadviselő államok — nagy anyagszükségletével erre az iparra a legnagyobb konjunktura időszakát jelentette s a svájci ipari tőke, amellett, hogy vállalatait mindenütt kiterjesztetté, hatalmas aranytartalékokra tett szert. A hadviselő államok ipara részben a hadseregek szükségletére dolgozott, részben pedig a munkások hadbavonulása miatt kénytelen volt beszüntetni üzemét s éppen ezért a semleges államok iparának piaca a háború alatt hatalmasan megnövekedett. A háború után a közgazdasági sovinizmus letűntnek vélt korszaka éledt feli újra s az egyes államok részben politikai okokból, részben, hogy a háborútól megviselt iparuknak talpraállítá&át elősegítsék, a behozatali tilalmak és védővámok egész rendszerével vették körül magukat s ezáltal a világpiac egységes területét számos fogyasztási és termelési területre osztották fel, amelyek zárt gazdasági egységekként lehetőleg a maguk keretei között óhajtják termelésüket fogyasztásukkal — egyensúlyba hozni. A védővámok és forgalmi korlátozások miatt a tulajdonképpeni világpiac számára való termelés — szinte lehebetllien s a nemes valutáju országok ipara — megjegyezzük, hogy különleges helyzete miatt itt Amerikát nem számítjuk közéjük — amelyek régen túlnőttek a belföldi fogyasztás keretein, azelőtt a probléma előtt állanak, mint lehetn© termékeikel egy-egy ilyen, vámok védő kordonával körülvett nagyobb gazdasági területen elhelyezni. • ] Az aranyözön amely a háború alatt Svájcot elárasztotta s amely a mai aranyvaluta fenntartását lehetővé teszi természetszerűleg maga után vonta aZ elsőrendű közfogyasztási cikkek s ezzel kapcsolatosan a munkabérek folytonos emelkedését. A svájci ipar termelési költségei között ennélfogva az aranyériékben adott s magas mun fcablér s a nyersanyagoknak arany ériékben fizetett ára Szerepelnek , Az alacsonyval utáju országok iparának terímelési költségei az illető állam alacsony í valutájában számitandók s bár számszerint jóval nagyobb összegre rúgnak, mint a békebeli termelési költségek. aranyértékre átszámítva annak nak sokkal alatta maradnak^ Ezek a körülmények magyarázzák, — hogy amint a háború elimultával a hadvi- [ selt államok ipara újra felvette üzemét s | megkezdte a versenyt a belföldi s külföldi piac ellátásáért, a nemes valutáju országok ipara előbb utóbb át kellett, hogy adja a terel a legyőzött országok ipara konkurrenciájának. t A külföldi alacsonyabb termelési költségek s ÍIZ a körülmény, hogy a külföldi vállalatok gyártmányaikat egy, védővámokkal körülvett, hatalmas fogyasztó területen helyezhetik el, törvényszerű kövitkezelességgfei segilik elő a nemes valutáju országok ipari tőkéjének kivándorlását az alacsony valutáju országokba. A svájci magyar kereskedelmi kamara zürichi osztályának október havi jelentése ennek a folyamatnak érdekes jelenségeire mutat rá. Felemlíti többek között. hogy a svájci selyemipar Franciaországban, Olaszországban és Amerikában több szövőszéket foglalkoztat, mint magában Svájcban. Egy ilyen részvénytársaság, amelynek Svájcban és Elzászban vannak gyártelepei, legutóbb közzétett zárszámadásában elkülönítve tünteti fel a kél gyártelep üzleti eredményé) s lez a zárszámadás a svájci tőke kivándorlási hajlamának elég érthető magyarázatát adja. Amig ugyanis a svájci gyártelep melv majdnem kétszer annyi szövőszékkel dolgozik 15.979 svájci frank tiszta nyereséget ért el, az elzászi gyár 92.046 — svájci frank tiszta nyereséget mutathat fel. A zárszámadás, amelynek ezen két adatát fentebb idéztük, egy olyan időszakról szól, amelyben a gazdasági krizis hatásai a nemes valutáju országokban még nem voltak mai intenzitásukban érezhetők, — ma. amikor a svájci export iparágak a — munkanélküliség s a munkanélkülieknek ezzel járó segélyezésének a terheit nyögik c vállalat zárszámadása aligha tüntetne fel a svájci gyártelepnél tiszta nyereséget. Az ipari tőkének! ez a kivándorlási tendenciája nemcsak ennél az egy esetnél észlelhető. A svájci selyem és textilipari vállalatok már a mainál sokkal kedvezőbb viszonyok mellett is terjeszkedtek a külföldön s igyekeztek telepeket szerezni, amire egyrészt vállalkozási kedvük s á rendelkezésükre álló tőke bősége, másrészt az a körülmény késztette őket, hogy egyes európai állaniok védővámos politikája a svájci telepek üzemének bizonyos határokon tul való kiterjesztését lehetetlenné tette. Ma. amikor azt látják, hogy tőkéjüknek, belföldi befektetése veszteséggel jár, mig ha azt külföldön invesztálják, nagy, nyereségekre tehetnek szert, egészen természetes, hogy a külföldi kedvezőbb termelési és elhelyezési lehetőségek kihasználásának a vágya erősebb, mint valaha. Ennek az irányzatnak a változása a közeljövőben nem várható. , i A nemes valuláju országok export iparának a helyzetét csak az javíthatná, ha termelési feltéleleiket az alacsony valuláju országok termelési feltételeinek színvonalára szorítanák le vagyis ha áz elsőrendű közfogyasztási cikkek árát, ezzel kapcsolatban a munkabéreket s az ipar számára szükségelt nyersanyagok árát arra á mértékre redukálják. amelyen azok az alacsony valutáju országokban állanak. Ez azok után a gazdasági és politikai eltolódások után, amelyek a háború alatt beállottak, egyelőre kilátástalan. A Bauerbundban erősen megszervezett földművelő osztály követéli, hogy termékei a külföld konkurrenciával — széniben védelemben részesüljenek s ebben a követelésében találkozik a belföldi szükséglet számára dolgozó ipar s a kézműves ipar követelésével, amelyet az alacsony valutáju országok konkurrenciája a határok megnyitása esetén végső veszedelembe döntene. Az állam igy az elé a súlyos dilema elé került, hogy az egyes termelő oszLálvok romlásának s az ebből' folyó munkanélküliségnek az elkerülése végett kénytelen a belföldön az árakat mesterségesen tartani s ezzel leheletlenné teszi az export iparnak azt, hogy a külföldi versennyel szemben he

1 vét megállja: * ( Az erősen szervezelt munkásosztály; viszont teljes joggal ragaszkodik a magas munkabérekhez mindaddig, inig a megélhetésre elsősorban fontos cikkek árai olcsóbbak nem lesznek s rövid időn belül aligha lehet lesz őket arról meggyőzni hogy először »Lohnabbau«; s csak azután »Pre!sabbau«« Messzire vezetne annak az érdekes kérdésnek a vizsgálata, hogy e nehéz kérdés minő változásokat fog a nemes valutájú országok gazdasági viszonyaiban előidézni, egy kétségtelen * ez az, hogy a közeljövőben a nemes valutáju országok ipari tőkéje a külföldön fog magának termelési lehelőségeket keresni. Magyarország szempontjából ez a folyamat csak kedvezőnek nevezhető. —Mindenki a termelés megindításáról és fokozásáról beszél, a magyar tőke azonban a napi konjunktura kihasználásában s a valutáris differenciák kiaknázásában keresi üdvét. A termelés megindításához s különösen u j iparágak bevezetéséhez tőke kell s erre a szerepre a mi {állandóan ingadozó korona értékelésünk még akkor sem lenne mindenben alkalmas, ha a tőkével rendelkezőkben meglenne a hajlandóság, azt az ipari termelés szolgálatába állítani. Ha ma invesztáljuk a koronát az invesztáció utján szerzett értékek holnap koronában kétszer annyit érhetnek, lehet azonban, hogy csak félannyit fognak érni. Ez a bizonytalanság megölője minden vállalkozási hajlamnak s éppen ez az amitől! a nemes valutáju államok ipari tőkéjének nem kell tartani. Azt hisszük azért, hogy e folyamatol érdemes lesz figyelemmel tartani s "különösen jelentős szerep jut e kérdés körül a magyar-külföldi kereskedelmi kamarákra. amelyeknek feladata e "téren "is felénk irányítani a külföldi tőke érdeklődését. / ( , Zürich. 1921. november hó. Dr. Mlkecz ödön. MODIANO CX*UBcigarettahQvely és elga attapaplr a háború elsőrendű előtti hasonlitbaUttan minőségben kaphetó. Flgyelmaztetós t minden hüvelyen és minden cigarettapapíron a gyáros fizoyomássa! nyo mott aláírása látható. Központi iroda: BUDAPEST, VII, Miksa-utca 4.