Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 173-196. szám)

1921-08-14 / 184. szám

i * 4 JjriJI AJUJSUKM*... f9ít. augusztus 14 i I71CIIC] Végre komolyan hozzálátnak ennek is. Az a sietség pedig, amellyel ezt a kér­dést az utóbbi napokban kezelik, jogossá teszi azt a feltevésünket, hogy ez a súlyos probléma, a megvalósulás utján valóban megindul. A kapcsolatos pénzügyi tervek napok alatt változtak. Amig e hó 3-án arról volt szó. hogy Nviregyháza másfél milliót kap addig három nappál későbben ez az ösz­szeg felnőtt négy és lel millióra. Az első gondolatok szerint az állam szedte volna a béreket, igy az államéi lettek volna a felépülő házak, addig harmadnapra ez a terv oda módosult, hogy a város ugyan­annyit tartozik befektetni lakásépítésbe, ív int az állam és ezenfelül tartozik a szük­séges közmüvekét létesíteni, de a befekte­tések amortizációjára megfelelő jövedel­me! is biztosit a törvényhozás a városok­nak. Vagyis ebből azt látjuk, hogy az ál­lam megteszi a magáét és kötelezi a váro­sokat is arra, hogy legalább ugyanannyit tegyenek meg. Ámde nem áll itt meg a tervező. A ma­gántőke "részére is kiván impulzust adni Ezután nem a miniszteri rendejeLek, ha­nem a törvény biztosítja az újonnan épí­tendő házak mentesítését, mindennemű korlátozástól, amelyek a lakásrendeletek­ben foglaltattak. Nem lesznek a lakások rekvirálhatok — persze az nj házakban >— nem lesz korlátozva a bérösszeg, sőt, hogy az épüökedv meginduljon 32 évi adómentességet biztosit a törvény, való­színűleg a községi adókra is ki terjed őleg, de az állami adók minden nemére feltétle­nül. Az uj házak vagyonváltság fizetésé­nek mentességével is birni fognak, nem lehetetlen, hogy teljes mértékben. Ebből láthatjuk, hogy nemcsak az ál­lam és a városok, hanem még a magáno­sokra is kötelesség hárul, hogy ezek is építsenek. Mert a tőkét meg kell indítani, ha másként nem, akkor kedvezmények nvujtásával. Ha ezután ez sem indítja meg a tisztelt tőkét, akkor igazán nem ma­rad más mód, mint a legkeményebben kö­telezni ugy, amint másutt teszik, hogy azután igazán méltóztassék tudomást venni kötelességéről. Itt súlyos megtorlá­sokat is alkalmazni kellene, a megmozdu­lás elmaradásáért. Ha az eddigieket figyelemmel olvas­tuk, nemde a Nyirvidék előző számainak egyikében megemlített tervnek megvalósu­lását kell látnunk. Azt kell látnunk, hogy, azok a sorok nem voltuk leekéztetők, nem voltak intők vagy más egyébbel fűszere­zettek. És a város szakosztályainak e hó 9-iki valamint a képviseletnek 10-iki ülései azt bizonyítják, hogy Nyíregyházán nem ülnek »töprengő képviselők , akiket mi választunk, hanem igenis a helyzetet tisz­tán látó és azon sürgősen segíteni akaró képviselők vannak. Tehát félre minden is­tentelenséggel való vádolással. Nem tulajdonítjuk a Nyirvidéknek a gondolat megpenditését, habár erre jo­gunk is lenne, mert amit julius 26-án mondottunk, az törvényjavaslatba került augusztus 6-án, pedig 3-án még más volt a terv. De az a körülmény, hogy az itt megemlített gondolat törvényes formát fog ölteni azt bizonyítja, hogy a leghelye­sebb nyomokon járt a Nyirvidék. Azonban van más kérdés is. Nyíregyházán 52 lakás építése van tervezve. Hogy kevés ez, az kétségtelen. De az 52 lakás részére, ha házanként csak 30 ezer téglát is számítunk, akkor is cca másfél millióra lesz szükség. Minthogy báró Molnár Viktor nagybirtokos és dr. Hofer Cuno által létesíteni tervezett gyár­telep építéséhez cca 300 ezer tégla lekö­töttnek tekinthető, valamint az egyéb épít­kezésekre és átalakításokra is legalább 200 ezer téglára számítani kell. ez össze­sen kétmillió iégiát jelentene. I)e a gyár­tási befektetések nagy volta miatt, a tég­lavetés szünetel. A kiégethető téglák mennyisége az égetettekkel együtt nem lesz több mint egvmillió, ennélfogva ugy, szakosztályi ülésen amint ez! r\ egy eiozo felhoztam, a téglavetés sürgős felvétele el­kerülhetetlen, mert akkor a téglahiány lesz akadálya a tervek megvalósításának. Igy is, ha a vetés megindul |s, feltét­lenül gondoskodni kell az alapfalak szá­mára kőről, amelynek szállítását már most megkeltene sürgősen indítani, mert a terményszáiliíások idejekor nem lesz elég vagon. Szóval, ha ez évben lakhatónak kel) lenni a lakásoknak, sürgősen kel! csele­kedni. Még mindennek időre elkészülte esetére is kéúes, vájjon helyes lesz-e be­leöl !özni az akkor még feltétlenül nedves lakásokba?? Ha még hozzátesszük axt a tervet, hogy a lakbérrendeleteket ez évben meg­akarját,teljesen szüntetni, akkor azt mond hatjuk, hogy a íákásügvnek mégis akadt gazdája. Csak ez a gazda gyorsan cselekedjék. Sok áldás lesz a munkáján. Písszer János. Z S 0 H G A KAPTÁR Amint az előrelátható volt, a méhé­szek között régóta fenáüó feszült diplo­máciai viszony nyilt ellenségeskedésben robbant ki. A sokáig lappangó gyűlöletre az adott okot, hogy az egyik párt vezető embere az állította, hogy a királynő a nászrepülés alkalmával bal mellső lábá­val lép ki először a kaptárból. Az ellen­párthan ez a kijelentés óriási izgalmat és felháborodást okozott. A pártkörbe rendkívüli értekezletet hivtak össze a melyen kipirult arccal, élénk gesztusok­kal tárgyalták az ellenség elhatározó lépé­sét. Egyszerre pillanatig csend lett, a Le­remajtóban megjelent az elnök magas, sovány alakja. Nyugodt, lassú lépésekkel ment az elnöki emelvény felé, ugy, mint az illik egy igazi, vérbeli méhészhez. Amint elfoglalta helyét, megrázta a hatalmas csengőt s a zaj elmultával a következő szavakkal nyitotta meg az ülést: Méhész Testvérek! Nehéz időket élünk s előreláthatólag nagy megpróbál^ tatásokon megyünk keresztül. Egy olyan eseményre akarok rámutatni — nagy moz­gás a jobboldalon — amely példátlan a méhészet történelmében. — Közbekiáltá­sok: destrukció! Itt nem lehet kurzust csinálni! — Egy méhészeti mivoltából tel­jesen kivetkőzött égvén — Közbekiáltás: Le kell bunkózni! Öriási zaj...— ...azt a hallatlanul vakmerő és tudatosan tudat­lan állítást merészelte megkockáztatni, — hogy a királynő... — Közbekiáltás: ez fel­ségsértés, lázadás! — ...a ballábával lép ki a kaptárból a nászrepülés előtt... Itt olyan elementáris erővel tört ki a méhészekből a felháborodás, hogy az ülést fel kellett függeszteni. Az elnök 20 perc múlva ismét megnyitotta az ülést, amelyen több szónoklat elhangzása után elhatározták, hogy pártjukat »Jobbláb párt«-nak nevezik el és kiáltványban for­dulnak a méhésztársadalomhoz, amely­ben egységes csatlakozásra hivják fel őket. Az ülés a késő esti órákban ért vé­get, sőt egyesek jónak látták a vitát a fe­hér asztalnál folytatni, ami tekintettel a reggeli órákban történt hazamenetelre, ujabb, ezúttal azonban családi bonyodal­makat okozott. A Ballábpártiak ezalatt titokban szer­vezkedtek s mesterséges éket akartak ver­ni a Jobblábpártiak egységes frontjába. Amikor ezt a jobblábpártiak észrevették pánikszerű izgatom vett rajtuk erőt. — Most már gyanakodni kezdtek egymás iránt, sőt egyik klubtársukat, aki azt a szerény véleményt kockáztatta meg, hogy a két lábbal egyszerre való kilépés esete is feltételezhető, véres fejjel dobták ki a párthelyiségből. Most már teljesén fölbo­rult a rend, nagy volt a bizonytalanság Eg; erőskezű mrhészpolidkusra leit volna szükség, akinek egységes irányítása mellett dűlőre vihetnék a párt óhaját. Ebben a kétségbeejtő helyzetben el­mentem a Kávéházi Bölcshöz, hogy ki­kérjeip a tanácsát. Előadva jövetelem Cél­ját, a Kávéház Bölcs unott hangon a kö­vetkezőket mondotta: — Ne csodálkozzon, mert a,méhé­szek mind ilyenek. Minden méhész maga­magát tartja a legokosabbnak, sőt mond­hatnám: az egyedülyaló okosságnak. Ez a kis veszekedés nem árt, had tudják meg, hogy ők is léteznek a világon. La­zaferdinen. Csak az a bosszantó, amit ezekkel a kaptárakkal véghezvisznek. Mit kell nekem okvetlenül tudnom, hogy a zirzum kaptár a legjobb a világon. Aztán mi az a >zirzum«?? Ha megharagszom, akkor alapítok egy irgum~burgum« kap­tárgyárat. Meg aztán mit akarnak tőlem azzal a boconádi fekvő kaptárral. A múlt­kor egy hónapig hirdette valaki a gyom­romba, hogy vegyem meg az ő tiz darab boconádi fekvő kaptárját. Hát tudja mit? Én nem vagyok méhész, tehát nem ve­szek kaptárt. De boconádi fekvő kaptárt azt egyenesen, sőt elvből nem veszek. — Mert mondja csak. Mgga laikus, de azért tudhatja, hogy egy olyan kaptár, amelyik fekszik, az nem ér semmit. Ha már én arra a marha tettre határozom el maga­mat, hogy kaptárt veszek, akkor nem olyat veszek amelyik fekszik, hanem olyat, amelyik izeg-mozog, fürge mint a csík s ha füttyentek neki, akkor a követ­kező pillanatban már farkcsóválva meg­jelenik. Aztán meg az a boconádi név nekem nagyon gyanús. Tudja én demok­rata ember vagyok s ha most megveszek egy ilyen boconádit, akkor egy szép na­pon kibújik belőle valami kisboconádi és nagyboconádi Kaptár Tihamér, aki rög­tön azt vágja majd a szemembe, hogy az ő ősei már az Árpádkorban nyereg alatt puhították a mézet. Nahát ez ne­kem nem kell. Különben is irja meg, hogy fütyülök az egész méhészháborura, mézet pedig nem szoktam enni.« Megsemmisülten távoztam. Amint tá­vozóban megfordultam, láttam, hogy a Kávéházi Bölcs kezébe vette a Méhészeti Közlönyt és buzgón kezdte olvasni. Most már igazán nem tudom, kihez forduljak tanácsért.. Diogjenes­— Otthon varrhatja ruháit, ha 10 ko­ronáért megveszi a Bazár divatlapot. — Kapható az Ujságboltban. — Pót vizsgára előkészítek német nyelvből bukott középiskolai növendéke­ket. Virág-utca 8. — HUMOROS RIPORT — Megszakadt a diplomáciai viszony a méhészek között. — Csak a tejét, hogy meg ne sántuljon. ~ Meginterjúvolom a Kávéházi Bölcset. — A boconádi fekvő kaptár bojkottja. — Zirzum-zirzum, irgum-burgum

Next

/
Oldalképek
Tartalom