Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 121-145. szám)

1921-06-21 / 138. szám

1911. junius 21. 5 Benczúr Gyula és tanítványai. A Képzőmüvész-tí Társulat egy nagyszabású emlékkiállítással ünnepli Benczúr Gyulát és vele tanítványait, A sors véletlene, hogy ez a rendkívüli művészi esemény épen a Képzőművészeti Társular hatvanéves fennállásának évfordulójára esik és a Műcsarnok annak a művészi nagyságnak a nevével ékesiti fel hatvanadik születési napjára emléktábláját, a ki e hosszú időkön át leghűségesebb híve és harcosa volt a magyar művészet dicsőségeért vivott kulturális harcaiban. A műcsarnok hét termében Benczúr Gyula művészete pompázik : öt termében pedig volt tanítványai igazolják Benczúr letagadhatatlan érdemeit művészi nevelésünk terén. A mikor e termeket a művészet iránti szeretet igaz áhítatával bejárjuk, nagy idők emlékeinek hatása alatt állunk. Nemcsak négyöt évtized művészi fejlődésének bizonyítékait csodáljuk, de elvonul előttünk a régi Magyarország rövid renaissance-ának minden nagy eseménye. Benczúr Gyula lett ezen történelmi korszaknak hivatott krónikása. A régi nagy Magyarország aranykorában szerepelt politikai események és társadalmi tényezők megörökitője. A szines falakról csupa nevezetes ember, egykori nemzeti nagyságunk büszkeségei tekintenek reánk, kompozícióban messze történelmi multak ismétlődnek. Pedig ez a kiállított anyag alig egytizede művészi munkásságának ! Ez is emberfeletti munkával gyűlt.egybe: a többit elhárithatlan akadályok zárják el tőlünk és ezek nagyrésze — sajnos — a közeli elszakított területeken fekszik. Mintegy 180 festmény és 150 rajz mutatja be Benczúr művészi nagyságát; 102 mű pedig tanítványai műveiből ad válogatott mutatványokat. Gyermekkori műveitől kezdve látjuk kialakulni művészetét egész az utolsó pillanatig, a midőn a nógrádmegyei dolányi kúriában örök pihenőre tért, feledhetetlen emlékeket hagyva maga után. Tizenöt éves korában fejlelt forma érzékről és rajztehetségröl tesz tanúságot: pár év múlva meglepően egészséges szinérzékről, ezzel párosultan 16 éves korában m4r érett kompozíciókat vet vászonra. Tizenhét éves korában -búcsút mond a kassai reáliskolának és egyenesen — Münchenbe megy, a hol egyszerre felvették az akadémiára előbb Hintersperger, majd Auschütz osztályába Párévmulva 1865-ben Piloty* mesteriskolájába jut be, a hol megtalálta azt az utat, melyen tovább haladhatott nagy sikerei felé, mert négy év alatt, melyet a nagy mester mellett töltött, fejlődött ki tulajdonképpen művészi • és technikai tudása, a melynek birtokában Benczúr kezdte magát emancipálni a müncheni iskola befolyása alól és egy új mester művészi befolyása alá került, melynek hitvallását rendületlen kitartással, haláláig vallja. Ez pedig Rubens volt. Ez a fejlődési fokozat kiváló müvekkel van feltüntetve Benczúr kiállításán: ^ XI.. teremben látjuk gyermekkori müveit és egyet azon művek közül, melyet mint elsőéves akadémikus festett, a Piloty-iskola akkori időben uralkodó művészi irányát három pompás aktja mutatja be : Női akt tükörrel; Akt álarczczal és Akttanulmány, melyet teljesen egyidejűleg másik nagy mesterünk, Színnyei-Merse Pál is lefestett. Ez idóben kezdte a mestert inspirálni a magyar történelem nagyszerű eseményeivel és így jött létre 1866-han ,.Hunyadi László búcsúja" és később, két év múlva ,,//. Rákóczy Ferencz elfogatása", melynek eredetije a román király tulajdonában van, kidolgozott vázlata pedig a X. teremben látható. Az első nagy teiem fő ékessége, „Vajk keresztelése" az a hatalmas alkotás, melyet Benczúr 1875-ben festett, egy öt évvel azelőtt hirdetett pályázaton nyert állami megbízásra. Ebben a műben már a maga teljes fejlettségében jelentkezik Benczúr rajztudása, páratlan komponáló tehetsége, a szinek pompája iránti érzéke, melyek egyesítése annyira kieineii müveit minden kiállítás többi müvei közül. A hetvenes évek közepén a bőkezű II. Lajos bajor király, a ki ez időben építette pazar kastélyait, más irányba tereli Benczúr művészi érdeklődését. 1874-ben elutazott Párisba a rokokó és bárok művészetének tanulmányozására. Ezek a pompában, fényben és túlzott fényűzésben gazdag stylusok régi lelki és művészi vágyait elégítik ki és itt kezd csak a maga valójában kibontakozni Benczúr páratlan színharmónia iránti érzéke. E kor frivol jellemét „XV. Lajos és Dubarry" müvében, melynek két külömböző mesteri példánya van kiállítva, tragikumát pedig „XV/. Lajos elfogatása" című müvében örökiti meg, mesteri tökélylyel. E korszakok érzéki pompája és igazi királyi fénye Benczúr képein sokkal tökéletesebb mesteri megoldással jut kifejezésre, mint a korabeli francia mesterek alkotásain, mert Benczúr éppen azt hangsúlyozza színbeli megoldásában, a mit a stylus milieujében élő francia mester alárendeltnek tart. Az idegen szem jobban észrevette a kor stylusának jellegzetes vonásait és élesebb kritikával kezelte ama kor életének hibáit. Sajnos, e nagybecsű sorozat többi alkotásait nem ismerjük, mert azok elkészültük után a linderhofi, hochenschwangami és chiemseei királyi kastélyokba kerültek és mögöttük bezárult a kapu a nyilvánosság számára. A királyi elismerés ugyan kifejezésre jutott a művész iránt azzal, hogy tanárrá nevezték ki a müncheni művészeti akadémiára 1876-ban, de rokokó témáinak Benczúr mégis búcsút modott és lelkét restaurálandó — Firenzébe, Veneziába és Milanóba utazott. Az olaszországi tanulmányút hitvallásába két újabb szentet iktatott: Tiepolot és Veroneset. Különösen az elsőért lelkesedett. A francia rokokó és bárok színpompája azonban maradandó nyomokat hagyott lelkében, olyannyira, hogy nem is tudott hatása alól szabadulni. És kereste a párhuzamot a díszmagyar és a rokokó színpompája között. Meg is találta. De magyar lelke és felfogása olyan különleges jellemző erővel választotta ketté e két egymástól elütő világ színpompáját, hogy a következő nyolcvanas években alkotott arcképein a francia befolyás eredményezte szürke színeket az olasz, reneaissanoe mestereinek meleg szinei váltják fel. Az antwerpeni Rubens vérsejtekben gazdag rózsás hússzínei összeházasodnak müvein az olasz mesterek meleg árnyékszineivel. Ezen fekszik a prémes, sujtásos, csillogó ékszerekkel gazdagított magyar díszruha. Igy születik meg Benczúr számtalan színdús, nagy művészi becsű arcképe, melyek kiválói a Műcsarnok négy nagy termét ékesítik : gróf Tisza Lajos, Tisza Kálmán, gróf Károlyi Gyula, Eszterházy Miklós és" Pál hercegek, báró Harkányi Frigyes és Ormódy Vilmos és Tisza István ! 1883 ban Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter, Hoitsy Pál képviselő fáradhatatlan utánjárására, felállítja Budapesten a festészeti mesteriskolát, melynek élére kerül Benczúr Gyula. Hatvan érdemes magyar művész került ki kezei alól, mindnyájan önálló mesterek, számottevői hazai művészetünknek s akik közül 16 már régen halott, három pedig pályát változtatott. Haláláig művészetének és tanítványainak élt. Soha mester nagyobb elégtételt nem kapott, mint Benczúr, most, a midőn örök értékű alkotások bizonyítják azt, hogy sem művészi hitvallását, sem egyéni stílusát tanítványaira nem erőszakolta. De szellemi vezérnek jobbat nála keresve sem találhattak volna, mert a milyen konzervatív volt a -maga művészi hitvallásában, annyira liberális volt minden művészi iránynyal •szemben. Mint ember, végtelenül szerény és önzetlen volt. Az itthoni letelepedés fellendítette Budapest művészi életét, a mely a nyolcvanas évek elején alig számlált néhány érdemes művészt, azokat, a kiket a sors épen ide kötött. Az 1877-ben megnyílt régi Műcsarnok pár év múlva szűknek bizonyult és 15 éves küzdelembe került, míg a jelenlegi városligeti Műcsarnok 1896-ban felépült. Ez évtől számit a magyar képzőművészet rohamos fellendülése, fejlődése. A művészi élet irányítását a kilencvenes évek végéig a Benczúr-iskola végzi, mely munkában Benczúr maga nem vett részt, visszavonulván műtermébe, élvén művészetének. A kilencvenes és kilencszázas évekre esnek ujabb nagyméretű alkotásai. Megfesti nagy történelmi alkotását : „Budavár bevétele 1686-ban", mely Budapest főváros tulajdonát képezi, ezt követi a „Milleniumi hódolás 1896-ban" müve, melyet dr. Mészáros Károly rendelt meg a Szépművészeti Múzeum számára. 1900-ban a lipótvárosi Szent István-templom ^szentélyének öt képet tervez, melyet a veneziai Salviati mozaikban rak ki a templom mennyezetére. Pár év múlva kapja legjebb megbízatását, a Mátyás király ciklus megfestését, hét képben : Mátyás tudósai körében, Mátyás művészei körében, Mátyás esküvője Beatrix-al, Mátyás és Holubár párharca, Mátyás királylyá választása, Mátyás az igazságos, Mátyás fogadja a pápai követeket, Mátyás a diadalmas. Hét művészi alkotás a magyar történelem aranykorából! Az irgalmatlan sors csak kettőt hagyott befejezni: a diadalmas Mátyást és a pápai követek fogadását I Ezek voltak utolsó müvei, melyek befejezése után Dolányba ment — örök pihtnőre. Benczúr Gyula művészete egy külön fejezet a magyar képzőművészet történetében. A klasszikus művészetek befolyása alatt, azok tradícióin épült fel, a művész egyéniségéhez simulva kifejlődésében. Jellemzői; a biztos rajz, pompázó színgazdagság, bámulatos fegyelmezettség s technikai kivitelben, mely a formák és szinek igazságait soha fel nem áldozza a müvészf véletlennek. Biztos tudással indul és azzal érkezik meg kitűzött célja megoldásához. Világosan kifejezésre jutó eszmei tartalom a kompozíciókban, válogatott és mégis keresetlen egyszerű beállítás arcképeiben. Mind olyan tulajdonok, melyek elengedhetetlen kellékei a maradandó értékű művészi hatások elérésének. Ezek biztosították Benczúr Gyula műveinek általános sikereit. Ezen konzervatív vezérelvek vezették keresztül öt évtized hullámzó művészi irányainak küzdelmeiben. Ezek teszik alkotásait ellenállásra képessé a divatos irányok periódusaiban, melyekben mindenkor a tisztult klasszicizmus marad a nyugvópont. Benczúr Gyula ezenfelül hasonló konzervativizmussal tartott ki hazai művészetünk fejlődésében : minden kísértések között, haláláig magyar maradt. Magyarországnak a nyolcvanas évek elején még nem volt igazi művészi élete. Alig egy néhány számottevő művészünk székelt Budapesten, nagyrészt olyanok, a kiket létérdekük ide kötött. A fejlődő tehetségek nagyrészt a wieni, de főleg a müncheni akadémián tanultak ; Párisba csak kevés jutott ki és pedig azért, mert München épen útba esett és jó hírnévvel b

:rt, Wien pedig veszedelmesen közel volt. Itthon csak egy előkészítő iskolánk volt, a mintarajztanoda, a melynek élén Kelety Gusztáv állott, aki elvi ellensége volt a akadémiai rendszernek. A mikor ellenzéki oldalról be akartak az Országgyűlésnek terjeszteni egy határozati javaslatot egy akadémia felállítása iránt, Trefort Ágoston, akkori közoktatásügyi miniszter, igen kellemetlen helyzetben érezte magát, mert érezte, hogy ez elöl a halasztást nem tűrő kulturális nagy lépés elől kitérnie nem lehet. Kiegyezett tehát abban, hogy felállít egy mesteriskolát, melyben olyan művészek találnak otthonra, a kik felszabadultak az akadémia elveinek köteléke alól és saját művészi egyéniségük alapján akarnak mesterré, önálló müvészszé fejlődni. Igy állították fel a festészeti mesteriskolát, melynek élére, a müncheni művészek egyhangú kére|mére Benczúr Gyulát hívták meg, aki otthagyta művészi dicsősége kezdetének szinterét, a müncheni akadémiát. Az iskola 1883-ban a Magyar Tudományos Akadémia második emeletén kapott ideiglenes helyet, elég szűken, ugyanott kapott külön műtermet Benczúr Qyula is, aki az iskola élén nemcsak a kezdet nehézségeivel küzdött, hanem egy még nagyobb akadálylyal, a műtermek ellenségével,

?a reflexszel is. Itt egy évet töltött a mesteriskola, a mely idő alatt felépítették a főváros adományozta epreskerti telken az űj műtermeket. Ebből a müvésziskolából valóságos müvész-város lett, mert pár év alatt körülvették ujabb műtermek, melyeknek lakói Zala György, Vágó Pál, Roskovics Ignácz, Donáth Gyula, Szécsi Ferencz,